Buczkóék három nemzedéke – festmény, grafika, üveg

„A kérdés örök… a válaszok változnak, / de van, ami /aki összeköt” (Buczkó György)

Három emberöltőt átívelő az a kiállítás, amely festményekben, grafikákban, térplasztikákban mutatja fel egy tehetséges hegyvidéki művészcsalád viszonyát a világ kérdéseire adandó válaszokra, a képzőművészet eszközeivel.
Buczkó Géza, a nagyapa, egy legendásan precíz bányamérnök fia, aki a műegyetemi építészeti tanulmányait odahagyva fordult a képzőművészeti pálya felé. Akkorra már számos festményt, rajzot készített, melyből csak néhányat lehetett fellelni az otthonnak remélt beregszászi ház ismételt határon túlra szakadása miatt. 
A Vaszary János és Réti István fémjelezte Budapesti Művészeti Akadémián az utóbbinak a növendéke és az előbbinek csodálója volt. Réti mester hatását képeiben mindig tudatosan vállalta úgy, hogy ezeket látva fel sem vetődhet, hogy Réti-epigont látnánk. Tanulmányai befejeztével visszatért Nógrádba, gyermekkora színhelyére. Személyesen élte át az ottaniak mindennapjait, ezeket ábrázolja meghitt élet- és tájképeiben. Jellemző példája ennek az alkotói időszaknak a bányászélet egy típusának megfestése „Az utolsó csikk körbeadása” című képen. Már ismert, elfogadott művészként megbízást kapott I. világháborús emlékművek elkészítésére. Ezek Salgóbányán és Karancskeszin mind a mai napig állnak. 

1947 után, mint sok más művész, ő is magának alkotott; kiállítása többé nem volt. Még rajztanári állását is hosszú időre feladta, és a műszaki pályát választotta menekülésül, megélhetésül. Művészi adottságai azonban ott is felszínre törtek. Az 1950-es évek pesti Rákóczi útjának neonreklámjai, a farkasréti temető főbejárata és ravatalozója, a Vidám Park bejárata, az állatkerti Barlang mozi mind az alkalmazott képzőművész tervezői nagyságát mutatják. Például a néhai Verseny Áruház jelképe (a képen jobbra) a ruhadarabot kétfelé tépni próbáló alakokkal (képünkön) is az ő alkotása volt. Eközben folyamatosan festett, rajzolt, mintázott, faragott, líraian megfogalmazva az embert és környezetét. A szeretett, egész életre társul szegődött Erzsike, majd a család, a lakótér, a kert, a hegyvidéki városrész ábrázolása az életet igenlő művész válasza a kor embertelen kérdéseire. Élete végéig emberi és művészi igényességgel alkotott, nem számolva azzal, hogy munkái valaha is az érdeklődő közönség elé kerülnek. Talán így is történik, ha egy képzőművész, Buczkó Géza középső fia a 60. életévének jubileumi kiállítását nem áldozza e generációkon átívelő művészet bemutatásának, emlékezve és emlékeztetve a művész édesapa születésének 100. évfordulójára. 

Ez a fiú Buczkó György (1950-) üvegművész, szobrász dizájner, aki az élsport által a ’60-as években ígért kiugrási lehetőséget feladva, édesapja finom pressziójának, és rajzaiban, faragásaiban mutatkozó ambícióinak engedve az Iparművészeti Főiskola Szilikát Tanszékének üvegszakára került. Mestere, Z. Gács György hatására és támogatásával akkor még nem tisztázott műfaji kérdésekkel foglalkozott, többek között a Salgótarjáni Üveggyár tervezőjeként. A művészeti vizualitás, a fény és tömeg egymásra hatása, az anyag funkciói mind izgalmas, és a fiatal képzőművész számára a képzőművészeti műfajok határait feszegető kérdések. S a válaszok: egy indulásában is sokoldalú művész kő-, beton-, samott- és üvegszobrai. Ezek a nonfiguralitásukban is meghökkentő válaszok szinte magától értetődően helyezték a művészt az aczéli 3 T-s – Támogatott, Tiltott, Tűrt – rendszerének a „tűrt” kategóriájába. 

Buczkó György Üveg-kő installációja a budai MOM-parkban.1991-ben alapítója lett az Élő Glasszikusok üvegtervező művészekből álló művészcsoportnak, és szervezője a Bárdudvarnoki Nemzetközi Üvegművészeti Alkotótelepnek.  

Természetesen nem a direkt társadalmi reflexiók uralták Buczkó György művészetét, de az aktualitások iránti érzékenység egész pályáján fellelhető. Jól példázza ezt a 2004-ben alkotott, vegyes érzelmeket keltett „Üvegzseb” című sorozat, amelynek egy darabja látható a kiállításon is. 

Buczkó György művészeti kvalitása megkérdőjelezhetetlen. A világ három leghíresebb üvegmúzeumának: a New York-i, a hokkaidói és a düsseldorfi üvegmúzeumnak az igazgatói 1997-ben a világ 20 legjelentősebb üvegművésze közé sorolták. Művészeti fejlődése mindmáig töretlen. Művei jelentős köz- és magángyűjtemények színvonalát jelzik, köztéri alkotásai, mint pl. a MOM parki üveg-kő installáció, amelynek makettje a kiállításon is látható, a nagyközönség előtti bizonyságok. Művészetpedagógiai munkájának sikerességét ma már híressé vált tanítványok sora, többek között Polyák János, Kecskés Kriszta, Borkovics Péter, Tomay Katalin bizonyítja.

No, meg a kisebbik fia, Buczkó Bence.

Buczkó Bence: Újrahasznosított műanyagok esztétikája.Buczkó Bencét (1979) apja tudatosan nem irányította a művészpálya felé, ám főleg a különböző anyagok kezelhetőségében mutatkozó tehetségét tapasztalatainak átadásával segített kibontakoztatni. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolán folytatott ötvös-fémműves tanulmányok után a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem építészeti szakán tanult tovább, csakhogy az anyagok alkalmazásában rejlő lehetőségek kutatása a dizájn világába vitte. Az egyetemet már diplomás formatervezőként hagyta el, és kezdte el a dizájnerek művészetileg szabad, de sajátos belső rend által szabályozott életét. E művészet egyre inkább a 21. századé. Küzdelmes törekvés egy élhetőbb világért. Az anyagok újrahasznosítása, felhasználási lehetőségeinek bővítése, a szép jelentésének újrafogalmazása, gondolatok, melyek a fiatal művész munkáinak szemlélésekor támadnak az érdeklődőben. De lehetnek akár bekezdések is, e kor aktuális kérdéseire adható válaszokban. 

Válaszok ezek, mint a nagyapa és az apa válaszai azokra a kérdésekre, melyek generációnként mások ugyan, de akár banálisak, akár társadalmi vetületűek, mindig a kor emberének materiális és szellemi létéből erednek. S a válaszok itt sorakoznak a kiállítótér falain, posztamensein. Felfedezésük élménye a kiállítás megtekintése közben a látogató jutalma.