A Holokauszt Emlékközpontban a bulgáriai zsidók megmentésének 70. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás „Nehéz választások – sorsdöntő következmények” címmel. Az eseményen a bolgár államfő kiemelte: 1943-ban országára a tengelyhatalmak szövetségeseként nagy nyomás nehezedett, hogy deportálja a zsidókat, de „a sötét és viharos időszakban” megtette, ami más államnak nem sikerült: megmentette zsidó származású állampolgárai életét.
A csaknem 50 ezer bulgáriai zsidó megmentéséhez hozzájárult az egyház és több parlamenti képviselő, a legnagyobb szerep mégis a társadalomnak jutott, amely békésen, ám határozottan kiállt a zsidók védelmében – fogalmazott. Hangsúlyozta, abban a nehéz időszakban csak Bulgáriában nőtt a zsidók száma. Sajnos azonban a Görögország, valamint amai Macedóniaés Szerbia bolgár igazgatás alatt álló területein élő zsidókat, akik nem rendelkeztek bolgár állampolgársággal nem sikerült megmenteni – tette hozzá.
Úgy vélte, amikor a holokauszt több millió ártatlan áldozatára emlékezünk, egyúttal az igazságos, az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló jövő mellett tesszük le a voksunkat. Ezen a kiállításon „a múlt nagyon fájdalmas leckéje” emlékezteti az embereket a történtekre, és a tolerancia és a tisztelet értékeit hangsúlyozza – közölte.
Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt, hogy a holokauszt után semmi sem lehetett olyan, mint előtte. Az emberiség a legrosszabb arcát mutatta abben az időben, egyúttal sok a jó példa is, ilyen például a bolgárok kiállása a zsidók mellett – vélekedett.
Kifejtette: abban a nehéz időszakban több energiát fordítottak a zsidók elpusztítására, mint a megmentésükre, és az európai zsidók többsége nem menekült meg. De még a legsötétebb időkben is voltak olyanok, akik mindezt nem tűrték el, ilyenek voltak a bolgárok is – mondta –, ők kiálltak a zsidók mellett, megakadályozták a kiirtásukat. Példáját adták a bátorságnak, a szolidaritásnak és hősiességnek.
Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója kiemelte: a kiállítás meggyőzően mutatja be, hogy Bulgária miként birkózott meg a 20. század első felében a gyűlöletkeltéssel, a kirekesztési törekvésekkel és a deportálás iszonyával. Az ilyen kiállítások eszközt jelentenek a felejtés ellen, „a nem is olyan távoli múltra emlékeztetnek”, amely a folyamatos emlékezés miatt sosem lehet lezárt. Az emlékezés, mint a továbblépés egyik fázisa. Mindig jelen van, és hatást gyakorol ránk. Történelmi tudatra nagy szükségünk van; nélküle nem tudunk tájékozódni sem Európában, sem nemzetünk sorsában, ahogy a saját osztályrészünkben sem” – vélte a professzor.
A kiállítás arról győz meg, hogy Bulgária jó úton jár, amikor kötelességének tartja a múlttal való szembenézést – mutatott rá dr. Szita. Hozzátette: azt, hogy a zsidók megmentése sikerrel járt, jól mutatja, hogy a zsidó közösség ma is virágzik Bulgáriában.
A dokumentumkiállítást a Bolgár Állami Levéltár és az izraeli Jad Vasem Intézet készítette, és a holokauszt nemzetközi emléknapján, az UNESCO párizsi irodájában indították körútjára. Budapesten április 14-ig látható, azt követően a Vatikánban, Izraelben és több európai nagyvárosban is bemutatják.
Bulgária a második világháborúban Németország szövetségese volt, ennek ellenére Európa keleti felében egyedüliként sikerült megmentenie mintegy 48 ezer zsidó állampolgárát. Ugyanakkor Bulgária hivatalosan elismerte felelősségét annak a 11 ezer zsidó embernek a kiirtásában, akit Görögország, valamint amai Macedóniaés Szerbia bolgár igazgatás alatt álló területeiről deportáltak.
A vándorkiállítást a Bolgár Központi Állami Levéltár és az izraeli Jad Vasem Intézet készítette saját anyagából és magángyűjteményekből származó archív fényképekből, dokumentumokból abból az alkalomból, hogy 70 éve, 1943. március 8-án kezdődött el a bulgáriai zsidók deportálása – mondta el az MTI-nek a bolgár nagykövetség kiállításért felelős munkatársa.
A 32 angol nyelvű tablón keresztül megismerhető a többi között a bulgáriai zsidó közösség története a II. világháború elejéig. A XIV. században érkezett Európából egy nagy askenázi zsidó hullám Bulgáriába, ahol már voltak perzsa zsidók is, de számban a legjelentősebb csoportot a Spanyolországból kiűzött szefárd zsidók alkották. Főként a gazdaságban, a kereskedelemben és a könyvnyomtatásban tevékenykedtek. Orvosok és tolmácsok kizárólag zsidók voltak, Európa-szerte híres volt Smuel de Medina rabbi és tudós.
Az antiszemitizmus szinte ismeretlen volt Bulgáriában, a királyi család és a parlament egyetértésben utasította vissza a németek követelését a zsidók deportálásáról. 1940. március 1-jén Bogdan Filov miniszterelnök aláírta a csatlakozást a Róma–Berlin–Tokió-tengelyhez, március végén a német hadsereg bevonult Bulgáriába, Németország pedig lehetővé tette, hogy a bolgár hadsereg elfoglalja Macedóniát, Trákiát és a szerb Morava-vidéket.
A bolgár vezetés azért, hogy megmentse saját, 48 ezer főt kitevő zsidóságát, feladta a megszállt területek 11 ezer zsidó polgárát. Ezeket az embereket vagonírozták be 70 évvel ezelőtt és vitték koncentrációs táborokba.
A kiállítás tablóiról az is kiderül, hogy nemcsak a bolgár lakosság, hanem az európai városokban dolgozó bolgár diplomaták is tranzitvízumok kiadásával segítették a menekülő zsidókat.
A zsidók városi közösségének európai kulturális szokásai nagy hatást gyakoroltak a bolgárokra. A purim, a zsidó sorsvetés ünnepe lett például a városi karneválok alapja Ruszéban és Szófiában. 1944-ig Bulgáriában 90 bolgár nyelvű zsidó újság és folyóirat létezett.
A bulgáriai zsidók adták – kis létszámuk ellenére – az egyetlen bolgár Nobel-díjast, Elias Canetti írót, aki a Duna menti Ruszéban született és a „Megmentett nyelv” című életrajzi regényében írja le a tradicionális spanyol szefárd közösség mindennapjait.