A Daphne Caruana Galizia újságírói díj azok munkáját ismeri el, akik a legsötétebb titkokra is fényt derítenek – hiszen a hatalom ellenében kimondott igazságnak soha nem lehet ára. A díj az Európai Parlament igazság és szólásszabadság iránti szilárd elkötelezettségét testesíti meg. Azokat az újságírókat illeti meg, akik a tényekért küzdenek, legyenek azok bármilyen kellemetlenek. A sajtószabadság élteti a demokráciát.”

A díjra állampolgárságtól függetlenül minden hivatásos újságíró és bármilyen szakmai csoportosulás pályázhat. Pályaműként olyan oknyomozó anyagot kell benyújtaniuk, amely a 27 uniós tagállam egyikében már megjelent a sajtóban vagy más médiában. A Parlament ezzel az elismeréssel az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogokat védő szakmai újságírást kívánja támogatni és reflektorfénybe állítani.

Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke a sajtószabadság világnapján így fogalmazott: „A szabad sajtó a demokrácia legfőbb védőpajzsa. Az újságíróknak szabadon, cenzúrától, megfélemlítéstől és megtorlástól való félelem nélkül kell tudniuk tudósítani. Az Európai Parlament mindig védeni és támogatni fogja a média és a sajtó szabadságát.

A Parlament számos alkalommal elítélte a médiaszabadság korlátozására irányuló kísérleteket, különösen az újságírók elleni támadásokat, bárhol és bármilyen formában követték is el azokat. Jelentős szerepe van abban, hogy 2024 márciusában létrejöhetett a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendelet, amely a médiaszabadság védelmét, valamint az újságírók biztonságát és függetlenségét szolgálja.

Ki volt Daphne Caruana Galizia?

A máltai újságírónő, blogger, korrupcióellenes aktivista főként korrupciós ügyekről, pénzmosásról, szervezett bűnözésről, a máltai állampolgársági papírok adásvételéről és a kormány Panama-iratokban való érintettségéről tudósította a nyilvánosságot. Folyamatos zaklatásnak volt kitéve, többen megfenyegették, mígnem 2017. október 16-án egy autóba rejtett pokolgép oltotta ki az életét. A máltai hatóságok tétlensége és félresiklott nyomozása óriási felháborodást keltett, és végül Joseph Muscat miniszterelnök lemondásához vezetett. A súlyos mulasztások miatt a Parlament 2019 decemberében felkérte az Európai Bizottságot, hogy saját hatáskörében tegyen lépéseket.

A Caruana-újságíródíj bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Csányi Gábor kutatásaiban a gépi tanulást és a számításos kémiát ötvözi: úttörőként dolgozott ki olyan módszereket, amelyekkel molekulák viselkedése előre jelezhető – gyorsabban, pontosabban, mint valaha. Munkája nemcsak alapkutatás, hanem valós ipari alkalmazásokat is hozott: alapítója több sikeres deep tech cégnek is.
Csányi Gábor 1988-ban került Cambridge-be, kelet-európai kamaszként – ma a világ tudományos elitjének tagja. Megható nyilatkozatában külön megköszönte a kutatócsoportjának, a tudományos közösségnek a megtiszteltetést, és annak, hogy az Egyesült Királyság befogadta.

Csányi Gábor egyébként Csányi Vilmos professzor fia.

Részlet a vele korábban készített interjúból:

„Csányi Gábor: A kvantummechanika a világunk alapegyenleteit írja le. Az atomok és az annál kisebb részecskék működését. Az anyag, amikor megérinted, akkor folytonos dolognak tűnik. Például ha van egy mikrofon, azon nem látok át, ha hozzányúlok, nem megy át rajta az ujjam. De ez csak mi érzékelésünk miatt van így, hiszen a szemem lát valamilyen felbontásban, az ujjam tapint valahogyan. De valójában az anyag nem homogén, és a kvantummechanika abban segít, hogy megértsük és elmesélhessük, hogy hogyan néz ki az anyag, és hogyan viselkednek benne a részecskék. Meg tudjuk érteni, hogy miért vannak molekulák, azok miért alakulnak át a kémiai reakciók során, miért vannak kristályok, fémek, miért forr fel vagy miért fagy meg a víz. Tehát nagyon pontos jóslatokat tudunk tenni a molekulákról, meg az anyagok viselkedéséről. Az viszont nagyon érdekes, hogy bár a viselkedésekhez kapcsolódó egyenleteket már le tudjuk írni, a viselkedés okát még ma sem tudjuk pontosan.

444: Viszont azt mondod, hogy ez a számolás baromi nehéz.

CsG: Ezek annyira bonyolultak, hogy nem kézzel, képletekkel számolunk, hanem szimulálni kell. A második világháború után, amikor bejöttek az elektronikus számítógépek, akkor érezték a tudósok, hogy ezekkel fogjuk majd az anyag viselkedését szimulálni. És ez a folyamat azóta is tart, ezt tökéletesítjük mi is.

444: Ezzel lényegében a kísérleteket spóroljuk meg?

CsG: Így is lehet mondani, de nem ez az elsődleges motiváció. Sokkal fontosabb, hogy olyan precíz kontrollom van az anyag fölött, ami egy kísérleti közegben sosem lesz meg. Illetve olyan nagy számokkal tudok dolgozni, amekkorákkal akarok, és sokkal tisztább is az egész: nincs például kosz vagy más oda nem illő anyag. A kísérleti tudomány éppen amiatt nehéz, mert az ember sosem pont azt számolja ki, amit eredetileg szeretett volna. Ilyen kvantummechanikai szimulációs programok már léteznek, mi most ennek a teljes cseréjén dolgozunk. Azt akarjuk, hogy ne kelljen minden egyes helyzetben újraszimulálni a programmal az anyag viselkedését, hanem hozzuk be a mesterséges intelligenciát, a gépi tanulást, ami sokkal gyorsabb, ráadásul folyamatosan gyorsuló számításokat fog eredményezni. Ha nem tudományról van szó, hanem mondjuk képfelismerésről, képalkotásról, akkor a bejövő információ az, hogy melyik pixel milyen színű, és azt kell megmondani, hogy ki van rajta. Az én esetemben pedig a bejövő információ az, hogy itt egy atom, hol van körülötte a többi atom, és ezek merre és hogyan mozdulnak el.”

A Royal Society, teljes nevén The Royal Society of London for Improving Natural Knowledge – magyarul leggyakrabban Királyi Természettudományos Társaságnak nevezik – a legrégibb angliai tudományos társulat. 1660-ban alapították, 1662-ben megkapta II. Károly királyi kiváltságlevelét. Mint a tudományos gondolkodás és fejlődés előmozdítója, rövid idő alatt világhírre tett szert. A politikai és vallási kérdések megvitatásától szigorúan elzárkózó Royal Societybe csak az nyerhetett felvételt, aki kiemelkedő eredményeket ért el a tudományos életben.

A Csányi Gábor professzort a Royal Society tagjává választották bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Jó tudni, hogy ezt a nézetet minden korban nagy hangon hirdették az éltesebbek, azzal a „bezzeg a mi időnkben” felkiáltással, amitől minden fiatalnak égnek állt a haja. És mégis, a világ ment előrébb, ahogyan most is. Igaz, bizonyára nem a teljes földlakó új generációk mozgatták a szálakat, de mindig kikristályosodott az egymást követő nemzedékek szellemi ereje, ahogyan ez most sincsen másképp.

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) sajtótájékoztatón számolt be a közel két hónapig zajlott Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) eredményeiről. Ott tudtuk meg, hogy több mint 16 000 egyetemi hallgató készített TDK-dolgozatot és az is szóba került, hogy az OTDK Magyarország legnagyobb felsőoktatási tudományos rendezvénysorozata, egy igazi hungarikum, amelyet kétévente rendeznek meg és már 70 éves múltra tekint vissza.

Az idei, 37. OTDK-n rekord eredmények születtek, amik azt mutatják, hogy a tanulásnak, tudásnak még mindig van értéke és egy jó kiugrási lehetőség a fiataloknak, előnyt jelent a munkaerőpiacon. „A jövő te vagy!” szlogent a sok száz fiatal átéli, és komolyan veszi.

Mivel a műhelymunkának igen szerény a láthatósága a nagyvilág számára, pedig lényeges eleme a hazai felsőoktatásnak, ebben az évben már lehetővé tették a szervezők, hogy online is kapcsolódni lehessen az OTDK eseményeihez, izgalmas előadásaihoz. Streaming révén 300 közvetítés volt, amelyet 80 ezernél is több néző látott.

Az OTDK az idén is díjazta a tehetséges hallgatókat és a kiemelkedő tudományos tevékenységet végző oktatókat. A Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottság tegnapi ülésén döntés született a 2025-ben Pro Scientia Aranyérem (48 Pro Scientia, 2 Pro Arte, 1 Junior Pro Scientia) kitüntetéssel elismertek személyéről.

Pro Scientia, illetve Pro Arte Aranyéremre a 36. Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK-n) vagy a 37. OTDK-n I. helyezést elnyert díjazottak nyújthattak be pályázatot. A Pro Scientia Aranyérmet a szakmai bizottságok felterjesztettjei közül a döntés-előkészítő albizottságok rangsorolását követően az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) által megválasztott Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Főbizottság döntése nyomán a Tanács elnöke ítéli oda.

A 16 tudományterületi szekcióba, illetve a Junior Pro Scientia Aranyéremre az idén összesen 360-an pályáztak, közülük 48 pályázónak ítélték oda a Pro Scientia Aranyérmet, ketten Pro Arte Aranyérem kitüntetésben részesültek, 1 középiskolás pedig Junior Pro Scientia Aranyérmet kapott.

A kitüntetéseket a 37. OTDK ünnepélyes záró rendezvényén a Magyar Tudományos Akadémián adják át novemberben.

Az OTDT nagy súlyt fektet a tehetséges hallgatók elismerésére, ezért 1988 óta díjazza azokat a fiatalokat, akik tanulmányaik során és az általuk választott szakmai területen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és arról pályamunkák, előadások vagy irodalmi, művészeti és tudományos alkotások formájában számot adtak.

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács 1997 óta ítéli oda a Mestertanár Aranyérmet azoknak az oktatóknak, akik a kötelező tananyag elsajátításán túlmutató, tudományos diákköri, szakkollégiumi vagy egyéb önképzési formában megvalósuló tudományos tevékenységének elősegítéséért, kibontakoztatásáért és elismeréséért témavezetőként és a tudományszervezésben éveken át kiemelkedően eredményes, áldozatos munkát végeztek. Az idén 115 Mestertanár jelölés érkezett, a kitüntetést közülük 49-en kapták meg.

A tudósító személyes megjegyzése: miközben úgy érezzük, hogy elhülyül a bennünket körülvevő világ, aközben egyre közelebb jutunk a rák gyógyításához, a világűr még fel nem fedezett titkainak kifürkészéséhez, a fosszilis energiahordozók felváltásához, és felsorolni is nehéz mi minden, nem is olyan rég még elképzelhetetlen megvalósulása vár az emberre, ha idő előtt el nem pusztítja ezt a sárgolyót a laposföldhívő, védőoltás ellenes, a szövegértő olvasás szintjére soha fel nem kapaszkodó, futóbolondokat és pszichopatákat hatalomra segítő szerencsétlenek tömege. Bízzunk hát okos, szép fiaink lányaink alkotókedvében és kimeríthetetlen tudásszomjában! Jobb ötlet ennél nincsen!

A Egyre több egyetemi hallgató végez tudományos munkát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A további kitüntetettek: a legjobb egész estés európai film díját az Oscar-jelölt Claude Barras Vademberek című munkájának ítélték, a Nina és a sündisznó titka különdíjban részesült. A legjobb magyar egész estés játékfilm Pannónia-díját és a közönségdíjat is a Kék Pelikan vihette haza. A legjobb európai tévésorozatnak a Cigánymesék bizonyult. A legjobb rövidfilm és a kritikusok díját Ulrich Gábor Capriccio című munkája kapta, a legjobb televíziós sorozat Bálint Ágnes-díját Bogyó Péter vehette át A magyar népmesék: A királyfi meg a három cimborája című epizódért.

A kétévente megrendezett nemzetközi seregszemlére idén május 27.–június 1. között került sor.

A nagydíjas Tőkés Anna Az utolsó dobás című filmjének főhőse Kata, a ritmikus sportgimnasztika-válogatott tagja, ahol szélsőséges edzésmódszereknek vetik alá a versenyzőket. Egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, ahogy közeledik a döntő…

A legjobb egész estés európai film díját az Oscar-jelölt Claude Barras Vademberek című műve kapta, Jean-Loup Felicioli és Alain Gagnol filmje, a Nina és a sündisznó titka különdíjban részesült.

A legjobb európai tévésorozatnak a Cigánymesék bizonyult. A díjat Tóth-Pócs Roland és Balajthy László vehették át a Lóvátett kupecok epizódért.

A legjobb tv-speciál díját Augusto Zanovello kapta a Lola és a zajzongora című munkájáért.

A legjobb egész estés játékfilm Pannónia díját és a közönségdíjat is a Kék Pelikannak (rendező: Csáki László) ítélték. A legjobb rövidfilm és a Magyar Filmkritikusok díját Ulrich Gábor Capriccio című munkája kapta, míg a legjobb televíziós sorozat Bálint Ágnes-díját Bogyó Péter vehette át A magyar népmesék: A királyfi meg a három cimborája című epizódért.

A legjobb alkalmazott animációnak Búzási Gyopár Orsolya Bernády Amerikába megy című alkotását találta a zsűri. A legjobb diákfilm díját Tarcsi Anna Szökés című alkotása kapta. A legjobb vizsgafilm-különdíjban Fendrik Borbála részesült a 110 éves a magyar animáció című filmjéért. A legszínvonalasabb képi formanyelvért Balogh Mirjana Wish You Were Ear című művét díjazták és a junior zsűri is ennek az alkotásnak ítélte a legjobb rövidfilm díját.

A legjobb zene kategóriában Szabó Bálint nyert A madár gyermekei zenéjéért (rendezője: Tudisco Júlia). A legjobb animációs munkáért Máli Csabát és Pálfi Zsoltot méltatták a Csongor és Tünde című filmért. A Legjobb digitális technikával készült animáció és a Magyar Filmkritikusok különdíját is Klingl Béla vehette át az Alkotás című művéért.

A Junior zsűri B. Nagy Ervinnek adta a legjobb televíziós sorozat díját a Cserebogarak: A fekete párduc című epizódért. A Diák Zsűri díját legjobb magyar film kategóriában Hárshegyi Vivien Seder Night Fever című munkája, az európai filmek kategóriában pedig Benoît Chieux Siroccó és a szelek királysága című filmje kapta. Az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület díját Weigert Miklós Floki: Az elveszett üvöltés nyomában című animációja érdemelte ki.

Ma a közönség újra megnézheti a nyertes alkotásokat.

A Kiosztották a 17. KAFF díjait – ma a közönség újra megnézheti a kitüntetett alkotásokat bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kiemelkedően új ötleteket felvonultató iskolákat díjazták, azokat, amelyek különösen nagy súlyt fektetnek a természettudományos szakkörök működtetésére és a műszaki, tudományos tehetségek képzésére, támogatására. Ezen iskolák diákjai hagyományosan nagy számban vesznek részt és kiválóan szerepelnek az Országos Tudományos és Innovációs Olimpián.

A díjakat a következő iskolák vehették át:

BMSZC Neumann János Informatikai Technikum; BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum; Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium; Budapesti Piarista Gimnázium; Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma; Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium; Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium; Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum, Debrecen; Németh László Gimnázium, Általános Iskola; NYSZC Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium; Révai Miklós Gimnázium és Kollégium, Győr; Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium; Szegedi SZC Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskola és Szilágyi Mihály Kollégium, Mórahalom; Venczel József Szakközépiskola Csíkszereda, Románia.

Az ingyen megtekinthető kiállításon szereplő fiatalok ma 9–17,30 között, illetve május 31-én, szombaton 9–13 óra között várják nem csupán a középiskolásokat, hanem tanáraikat, szüleiket is a Budapesti Műszaki Egyetem Q-épületének aulájában, ahol minden versenyző önálló standon mutatja be innovációs projektjét a zsűrinek és az érdeklődőknek. A döntőbe jutott munkákról részletek olvashatók az OTIO honlapján.

A díjkiosztó ünnepségre holnap, szombaton este lesz, amikor a verseny legeredményesebb, legtehetségesebb diákjai kapnak értékes díjakat, továbbá díjazzák az őket segítő-irányító tanárokat is.

A Kiállításon középiskolások legeredetibb ötletei bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

M. Lengyel László, a szakosztály elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az immár hetedik alkalommal odaítélt díj jelentőségét maguk a díjazottak adják. Felidézte, hogy annak idején azért hozta létre a szövetség az Európánkért-díjat, mert már látszott, hogy az európai, euro-atlanti értékek nem olyan elfogadottak, mint voltak az Európai Unióhoz csatlakozásunkkor. A kormány megtévesztő tájékoztató munkája következtében ezek az értékek ma már nem olyan egyértelműek, mint ahogy a mellettük való kiállás sem – mondta. Jelenlegi körülményeink között az európaiság melletti kiálláshoz erkölcsi tartás, sőt kockázatvállalás kell – tette hozzá. Büszkeséggel és örömmel szólt arról, hogy az idei díjazottak kiválasztása határozott és egyértelmű konszenzus eredménye, melyet az egész szakosztály és a kuratórium is egységesen támogatott.

Kertész Zsuzsa – a rendezvény házigazdája – ezt követően felolvasta Balázs Péter, az első magyar EU-biztos, ny. nagykövet, külügyminiszter, a CEU professzor emeritusa, a kuratórium elnöke üzenetét, mivel ő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. „Az idei díjazottak – három tudós férfiú – munkásságát az aktuális kihívások tanulmányozása kapcsolja össze egymással és Európával. (…) Közös bennük, hogy a politikai és katonai konfliktusok szövevényes világában soha nem tévesztették el a morális tájékozódás irányát. A kommunikációs fogások és a hamis hírek zaján át mindig világos különbséget tettek az agresszor és áldozata, a támadó és a megtámadott között” – egyebek között erre mutatott rá Balázs Péter (a teljes szöveg alább megtalálható).

Ezt követően a laudációkra került sor.  Megkapó volt tapasztalni, hogy a három kiváló történész milyen nagyra értékelte az elismerést, amit mindhárman meghatottan vettek át. Sz. Bíró Zoltán a díjat az unokájának ajánlja, mondta, és azt reméli, hogy ő már egy igazi európai országban éli le az életét. 

Jeszenszky Géza megosztotta a jelenlévőkkel, hogy csak azt sajnálja, hogy a szülei ezt nem érhették meg. Tálas Péter nem híve a kitüntetéseknek. Idáig csupán egy egyetemi díjat fogadott el, és most a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Európánkért-díját. Mint fogalmazott: nem az elismerésért, a díjért dolgozik, hanem azért, mert szellemi örömet okoz neki a kutatás és az oktatás.

A díjak átvétele alkalmat adott a kitüntetetteknek arra is, hogy az aktuális helyzetről szintén megosszák gondolataikat a hallgatósággal.

Jeszenszky Géza egyetértett dr. Trom András azon meglátásával, hogy a II. világháború óta most a legbonyolultabb – feszültségekkel terhelt és veszélyes – a globális, az európai és a hazai helyzet. Jeszenszky szerint ennek fő okozója a jelenlegi amerikai elnök. Ám – mint fogalmazott – lehet, hogy egykor majd elismerésben részesül azért, mert Európát felébresztette, és kontinensünk remélhetőleg helytáll az Egyesült Államok nélkül is, és képes lesz megvédeni magát. Az ebbe az irányba mutató látványos megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi az utóbbi hetekben, mondta, hozzáfűzve azonban, hogy miközben összefogás tapasztalható Európában, van egy szomorú mozzanat is: félő, hogy ebből egyedül Magyarország fog kimaradni. „Ez az egész magyar társadalom felelőssége” – figyelmeztetett az egykori külügyminiszter.

Tálas Péter optimistábban látja a globális és a hazai helyzetet is: „Valóban labilis, átmeneti időszakban vagyunk, de ilyent a szüleink, nagyszüleink is megéltek már, például az első és a második világháború előtt, illetve 1984–89 között” – mondta. Szerinte rendkívül izgalmas ez az időszak, amit nem aggódva, hanem kíváncsian kell szemlélni, és aktívan kell fellépni azért, hogy a világ afelé haladjon, amerre mi szeretnénk. Figyelmeztetett: ne higgyünk el mindent a médiának! Hangsúlyozta: sokkal többen akarják az egységes Európát, mint gondoljuk, minden felmérés ezt mutatja. „Persze, lehet, hogy nem elég hangosan állnak ki az Európa-pártiság mellett” – tette hozzá.

A spontán eszmecserét Inotai András, a kuratórium tagja külföldről küldött üzenetének felolvasása követte. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének egykori igazgatója, professzor emeritus, az Európa Klub elnöke egyebek között rámutatott:

„A legutóbbi hónapok globális, transzatlanti és európai fejleményei egyértelműen felértékelték az EU szerepét a közös jövő alakításában, akárcsak az Európánkért-díj jelentőségét. Egyrészt az EU páratlan nemzetközi és integráción belüli kihívásokkal találkozik, másrészt történelmi esélye – vagy még inkább: kényszere – van a minőségi továbblépésre. Nem beszélve a magyar kormány egyre durvább Brüsszel-ellenes, immár mindennapos tevékenységéről és integrációellenes kommunikációjáról. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van az európai Magyarországért folyó küzdelemre a legkülönbözőbb szakmai területeken, éppúgy, mint az intenzív és nyitott társadalmi párbeszédre. Nem kevésbé mindannyiunk folyamatosan és közösen vállalt felelősségére az európai Magyarország érdekében.”

 (A teljes szöveg alább olvasható – a szerk.)

„Távollétemben a kuratórium és a saját nevemben is szeretnék gratulálni mindhárom díjazottnak. Nem hiszem, hogy szükség lenne bemutatásukra és az európai Magyarországért folytatott több évtizedes munkásságuk méltatására. Sz. Bíró Zoltán, Jeszenszky Géza és Tálas Péter – ki-ki a saját szakterületén – kutatásával, oktató tevékenységével és publikációkkal éppúgy hozzájárult ennek a történelmi célnak az eléréséhez, mint a szélesebb magyar közvélemény erkölcsi-tudati felkészítéséhez, objektív tájékoztatásához az európai integráció kérdésében és az európai értékek terjesztésében. Külön hangsúlyt érdemel a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepük, amivel globális és európai szinten erősítették a bizalmat a magyar politika, gazdaság és társadalom iránt, hogy Magyarországot megbízható, szilárd, együttműködő és jövőorientált szövetségesnek és európai uniós partnernek tekintsék és fogadják el.

A legutóbbi hónapok globális, transzatlanti és európai fejleményei egyértelműen felértékelték az EU szerepét a közös jövő alakításában, akárcsak az Europánkért-díj jelentőségét. Egyrészt az EU páratlan nemzetközi és integráción belüli kihívásokkal találkozik, másrészt történelmi esélye – vagy még inkább: kényszere – van a minőségi továbblépésre. Nem beszélve a magyar kormány egyre durvább Brüsszel-ellenes, immár mindennapos tevékenységéről és integrációellenes kommunikációjáról. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van az európai Magyarországért folyó küzdelemre a legkülönbözőbb szakmai területeken, éppúgy, mint az intenzív és nyitott társadalmi párbeszédre. Nem kevésbé mindannyiunk folyamatosan és közösen vállalt felelősségére az európai Magyarország érdekében.

Meggyőződésem (és kívánom, hogy így legyen), hogy a mai elismerés és kitüntetés mindenki számára további erőt és energiát ad a jövőbeli aktivitáshoz, és tovább erősíti az európai integrációhoz és az európai Magyarországhoz kapcsolódó elkötelezettséget és a közös felelősséget.”

Balázs Péter üzenete

Az Európánkért-díj átadása minden évben emlékeztet az európai egység fontosságára: akkor értékeljük igazán, amikor szembesülünk a veszéllyel, hogy el is veszíthetjük. Most ilyen időket élünk: az összefogás és az elszakadás pártolói ütköznek meg egymással.

Az Európánkért-díj arra is figyelmeztet, hogy a közös érdekek, a nemzetközi politikai események fényében egyre újabb megvilágításban jelenik meg.

Az idei díjazottak – három tudós férfiú – munkásságát az aktuális kihívások tanulmányozása kapcsolja össze egymással és Európával. Különböző életpályákon mozogtak, de szakmai érdeklődésük erős rokonságot mutat, kivált a közelmúlt fejleményeit illetően. Mindhárman hozzáértéssel és felelősséggel elemzik az ukrajnai orosz agressziót, annak indítékait és következményeit.

Személyes teljesítményüket, amivel a most átadandó díjat kiérdemelték, egyenként fogják méltatni a felkért laudátorok, én most néhány közös erényüket szeretném kiemelni.

Közös bennük, hogy a politikai és katonai konfliktusok szövevényes világában soha nem tévesztették el a morális tájékozódás irányát. A kommunikációs fogások és a hamis hírek zaján át mindig világos különbséget tettek az agresszor és áldozata, a támadó és a megtámadott között.

Azt is pontosan látják, hogy a katonák addig nyomulnak a harcmezőkön, amíg van fegyver, lőszer, logisztikai információ és legfőképpen feláldozható ember. Nem dőlnek be „békecsináló” sarlatánoknak, hanem tisztában vannak vele, hogy a súlyos konfliktusok tartós lezárása türelmes és fáradságos diplomáciai munka gyümölcse, ha a tárgyalásos megoldás feltételei megértek.

Ebben a szellemben dolgoznak és kommunikálnak mindhárman, és bölcs szavuk sokakhoz eljut. Ezt az értékes teljesítményt kívánja elismerni ez a szerény díj, amelyhez további alkotó kedvet és jó egészséget kívánok nekik.

A Sz. Bíró Zoltán, Jeszenszky Géza és Tálas Péter kapta az idén az Európánkért-díjat bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az irodalmi nagydíj célja az előző év kiemelkedően értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díjról a szerzői egyesület vezetősége hozott döntést.

A 2025-ES ÉV IRODALMI DÍJAZOTTJAI:

A nagydíjas Szilágyi Ákos egyetemi tanár, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és műfordító. 1974-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–orosz szakán, két évvel később doktorált. Folyóiratok alapítója, szerkesztője. Számos könyve jelent meg az orosz művészet, történelem és politika, a politológia kérdéseiről. Költői munkássága is számottevő. Egyebek mellett József Attila-díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki.

Költőként elő is adja verseit (az utóbbi években hangfelvételen is rögzítve). Méltatásában Margócsy István hangsúlyozza: az Elvégre című kötet megkoszorúzza az életművet. Szilágyi mindvégig keveri a történet- és egzisztenciálfilozófiai kérdésfelvetéseket… Mindig az ÉN énekel – csak azt nem lehet tudni, ki is az az ÉN, kihez, kikhez képest látja magát ÉN-nek.”

Kemény István Lovag Dulcinea című verseskötetéért részesül az Artisjus szerzői egyesület elismerésében. A József Attila-, Déry Tibor-díjjal, Baumgarten-emlékdíjjal és Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő 1961-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1990-ben. Kötetei 1984 óta jelennek meg. Van köztük két regény, egy novellagyűjtemény, két esszékötet. Eddig tizenegy könyve jelent meg külföldön bolgár, francia, lengyel, német, román és spanyol fordításban. Díjazott kötetében Dulcinea de Tobosót teszi meg hősének, megfogadva Cervantes parancsát, aki Don Quijote gyászversében megtiltotta, hogy történetét bárki folytassa.

Laudációjában Szörényi László így fogalmaz: „Cervantes magába szívta az olasz lovagi eposz komoly és szatirikus változatának összes tanulságát; Kemény István pedig komolyan veszi, és egyúttal befejezettnek nyilvánítja a magyar irodalom posztmodernnek nevezett korszakát”.

Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat. A Déry Tibor-díjjal kitüntetett író, kritikus, irodalomtörténész, független kutató 1975-ben született Leningrádban, a Szovjetunióban. 2009-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE esztétika doktori programján. Foglalkozott a holokauszt irodalmával, magyar roma irodalommal, feminista és queer művészettel. Több mint egy évtizede otthongondozásban vesz aktívan részt. Könyve voltaképpen az időközben írt esszék és naplók regénnyé összeálló gyűjteménye.

Ács Pál Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt című kötetéért részesül Artisjus-díjban, a tanulmányok kategóriájában. Ács Pál 1954-ben született Budapesten, 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–orosz szakán, ugyanebben az évben szerzett diplomát a MÚOSZ Újságíró Iskoláján is. 1978-tól a Kortárs szerkesztőségében dolgozott. 1985-ben a Pesti Turf című lóverseny-újsághoz került. 1986-től nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, 2019 óta a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója. Tudományos munkáinak tárgya többnyire a kora újkori magyar irodalom, történelem, vallástörténet és művelődéstörténet. Három tanulmánykötete jelent meg, angol nyelvű könyvét 2019-ben publikálta. A Hősök és hősénekek egy alig ismert irodalomtörténeti témáról szól. A könyvről méltatásában Margócsy István így fogalmaz: a szerző „nemcsak rendkívül alapos történeti filológiai elemzéseket végez, hanem e hősi figurák, események máig nyúló emlékezetét is vizsgálja. Mély belátást nyújt arról, hogyan alakul és működik a történelemről való tudásunk és emlékezetünk”.

Sipos Lajos a Babits Mihály levelezését közreadó sorozat több kötetének szerkesztéséért, sajtó alá rendezéséért részesül Artisjus-díjban. A József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész 1939-ben született Kassán, 1946 óta Budapesten él. Az ELTE orosz-magyar szakos diplomájának megszerzése után tanított általános iskolában, gimnáziumban; aspiráns volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében, majd a Budapesten működő Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjeként dolgozott. 1983-tól az ELTE egyetemi docense, majd professzora, 2009-2010 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, 2010 óta professzor emeritus. Monográfiát írt Tamási Áronról és Berda Józsefről, de érdeklődésének és munkásságának középpontjában Babits Mihály életműve áll. 1985-ben szervezte meg a Babits Kutatócsoportot, amely elkészítette a prózai és drámai művek kritikai kiadását, majd elkezdődött a levelek sajtó alá rendezése és közreadása. A kötetek bő jegyzetanyaga bemutatja „a korszak minden fontos törekvését, a történelmi, társadalmi, művészeti élet rejtett dimenzióit” – írja méltatásában Báger Gusztáv.

Lányi András Búcsú a tizenkilencedik századtól című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat az esszé kategóriában. Lányi András 1948-ban született, 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán film- és tv-rendező diplomát szerzett. Több játék- és dokumentumfilmet készített. Érdeklődése később az irodalom felé fordult, elbeszélései, esszékötetei és egy történelmi regénye jelenik meg. A 90-es években a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat főmunkatársa. Részt vesz a dunai vízlépcsők elleni mozgalomban, később az ökológiai gondolkodás hazai elterjesztése körül játszik fontos szerepet.

Díjazott művében „a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit elemzi. Nagy érzékenységgel ábrázolja vereségeiket és azt is, hogyan tudtak ezekből eredményeket kovácsolni, ha nem is életükben, legalább utókorukban” – fogalmaz laudációjában Báthori Csaba.

A Szilágyi Ákos Artisjus-nagydíjas bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az európai egységet megalapozó Schuman-nyilatkozat 75. évfordulójához közeledvén az Európai Parlament Elnöksége úgy határozott, hogy az európai kiválóság elismerésére létrehozza az Európai Érdemrendet. Az első európai kitüntetés, amit uniós intézmény adományoz, azoknak a polgároknak az eredményeit fogja elismerni, akik kitüntetésre méltó módon hozzájárultak az európai integrációhoz és az európai értékekhez.

Az összes tagállam – Írország kivételével – nemzeti rendjelekkel tünteti ki azokat, akik kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárulnak a társadalom gazdagításához, ami az EU egészében azt az elkötelezettséget tükrözi, hogy a kiválóságot elismerjék és a társadalom gazdagításához való hozzájárulást jutalmazzák. Jelenleg nincs hasonló kitüntetés az Európai Unió szintjén.

Az Európai Érdemrend célja, hogy megszünteti ezt a hiányosságot, és olyan időszakban hivatott erősíteni a közös európaiságtudatot, amikor a világ történései miatt még jobban össze kell tartaniuk Európa nemzeteinek. „Európát saját polgárai építik, nekik szól az Európai Érdemrend” – mondta Roberta Metsola, a Parlament elnöke. „Ez a kitüntetés azokat méltatja, akik bátran állnak az élre, meggyőződésből cselekednek, és Robert Schumanhoz hasonlóan nem pusztán eszményeknek tekintik a békét, a demokráciát és az emberi méltóságot, hanem tesznek is értük. A bátor kezdetek 75. évfordulóján azok előtt tisztelgünk, akik készek tovább építeni Európát.”

A kitüntetésre az Európai Parlament elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az állam- és kormányfők, valamint a tagállamok parlamentjének elnökei tehetnek javaslatot. Évről évre összesen húsz díjazottat választja majd ki az Európai Parlament elnöke és két alelnöke mellett négy jeles európai személyiség alkotta bizottság. A kezdeményezéssel az Európai Parlament az európai egység időtálló eszméjét méltatja, ami a világháború utáni kezdetektől fogva napjaink viszontagságai közepette is tovább él. Írország kivételével mindegyik uniós tagország ad állami kitüntetéseket az arra érdemesnek ítélteknek. Az Európai Érdemrend ezeket egészíti ki. Újdonság, hogy ezzel európai szinten is lehetőség nyílik az elismerésre.

(Írországban nincsenek állami érdemrendek – tiszteletbeli címeket és díjakat ítélnek oda. Ilyen például a külföldön élő írek kiemelkedő szolgálatát elismerő elnöki díj.)

A Európai Érdemrendet alapít az Európai Parlament bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Mint az az általam legutóbb meglátogatott borászati rendezvényen, a Magyar Kertészeti és Élettudományi Egyetem innovatív borászati próbálkozásait bemutató szemlén is kiderült, a borfogyasztás, miközben elmozdul a cideres, habzó, könnyebb borok, illetve a pezsgők irányába, nemzetközileg is csökken. Azt gondoltam, hogy na, majd itt, az akadémikusok megvédik a nagy, nehéz, tüzes borok „becsületét”,  de szerencsére nem így történt. Semmi ortodoxia, sehol egy agyonbarrikolt, hordóban túltartott duplatanninos nehéz vörös, egy olajos, sűrű, legömbölyített fehér, egy túltartott, üdeségét elvesztett rozé. Jelentem, az MTA követi és egyben visszaigazolja a legújabb borászati trendeket és a megjelent fogyasztási igényeket.

Freund Tamás, az Akadémia elnöke megnyitójában idézte is azt a meg nem nevezett borászt, aki egyszer azt mondta neki, munkatársai közül a mikrobiológust tartja legtöbbre. És itt már a témánál vagyunk. Az évről-évre változó minőségű, évjáratizgalmas kézműves borok világa megmarad a kis pincészeteknek és az igazi ínyenceknek, a nagy piac az azonos minőséget, azonos, jól megismert, stabil íz- és illatvilágot hozó, megbízható színvonalú tételeket igényli. 

Nem az évjáratokat, a fajtákat és a dűlőket meg a pincészeteket felsoroló jegyzetekkel megyünk a borszakboltba sem, hogy kiválasszuk azt az egy-két bizonyosat, hanem a tavaly meg előtte beváltat keressük. A plázákban különösen. Így aztán a borászatban egyre több a tudomány. Ha nem értenek félre: a vegyészet és a mikrobiológia. Fizika is, mert hőmérséklet ugyebár. Meg cukorfok. Meg élesztő. És reduktív technológia. Korrigálható, irányítható folyamatok, és hasonlók. Mindez patyolattiszta környezetben, rozsdamentes tartályokban, a nemes penész és más hasonló, az öreg pincéket jellemző (részben) hiedelmekkel ellentétben. A magyar bortermelés a magyar innovatív bortermelés tudományával karöltve tud a jelenlegi világszínvonalra emelkedni.

Tizenkilenc borvidék 85 pincészetének több száz tétellel pályázói közül nem lehetett könnyű választani. A fehér kategóriában a Bujdosó pincészet Olaszrizling-válogatása lett az Akadémia bora. Kifejezetten örvendetes, hogy itthon még mindig nem a chardonnay a fehérbort kedvelők első gondolata. Bizony, az olaszrizling korán, idejében és későn szüretelve is csodákra képes, a magyar ember bora (és nem csupán amiatt, mert van egy keserű utóíze), viszont a külföldiek számára szinte kimondhatatlan a neve. (Ha csak rizlingnek hívnánk, hazudnánk.) Tehát az ilyen borokat fantázianéven kell forgalmazni a határainkon túl.

Meg kell említenem a Fritsch Pince Muscat Ottoneljét, ilyet Szőke Mátyás készített fénykorában, de még az is hagyományosabb volt, ezt frissebbnek éreztem, és a Pécsi Egyetem Zenitjét, mert ez egyrészt „feltámadó” fajtából van, másrészt hibátlanul kezelték.

Örültem a Jásdi  Ranolder fehérének és Hegyborának, Áts Károly  Szent Tamás furmintjának, a Dégenfeld Hárslevelűjének – mert hogy itthon tartották fajtában a dicsőséget -, a Figula szintén olaszrizlingjének.

A vörösek közül a szekszárdi Szeleshát szőlőbírtok merlot-ja nyert. Ennek Gubac a neve, a régi, hagyományos Szeleshát dűlőn már kívül eső, a városon kívül alig ismert területről. Egyértelmű, hogy a világfajták közül a Pinot Noir szinte eltűnik Magyarországról az utóbbi években, a merlot viszont egyre megbízhatóbban terem, és hozza a rá jellemző málna- és rózsavirág illatokat. Kicsit bicebóca savai miatt inkább a két cabernet-vel házasítva szokták kínálni, hiszen lekerekíti, simítja azokat. Eddig inkább a Balkánon és a francia területeken vállalták fel magában, most viszont bebizonyosodott, hogy kevés öreghordóval, gondosan kezelve, tartva és érlelve itthon is kiad egy nagyon szép bort. Azért utána még mindig a cuvée-k következnek, a Heimann és a Koch villányi dűlőiből, és persze a „rendezvény” kategóriában ott van a Takler, a Thummerer és a Lelovits, vagyis a megszokott, vörösben hagyományosan nagyot alkotó vezető borászatokat nem lehet leírni.

Rozéban a Bibok Szekszárdi Kékfrankos Roséja lett a győztes, tényleg nem érdemtelenül. Ráadásul az ilyen borokra alig jellemző kifejezett mineralitással. És hogy kadarka rozé is volt a kínálatban, a bátorító.

Pezsgőt és desszertbort egyáltalán nem próbáltam, így csak megemlítem, hogy a Kreinbacher Brut Classic győzött az előbbi, a Tokaj Kikelet 2019-es hatputtonyos aszúja az utóbbi kategóriában. 

Természetes, hogy „köpve” sem tudtam végigkótolni a felvonultatott 26 tételt. Annyit — ha nem szerénytelen — megállapíthatok, hogy nem tudok a zsűrivel vitázni, egy sasszé ide vagy oda nem számít. Azt viszont megállapítottam, hogy Sóskút meg szigetakármi — talán Szentmiklós — (bocsánatot kérek, újságíró ilyet nem tesz, de nem tudtam az információt beszerezni) és a hagyományos borvidékek peremdűlői is bekerültek a versenybe, azt jelzi, hogy a mai klimatikus viszonyok között Magyarországon, nem túl nagy tételben, szinte bárhol lehet kiváló bort előállítani. Ez az egyik tanulság.

A másik, hogy a fajtajelleget általában meghaladja a terroir- és talajjelleg, viszont a végső értéket a borászati szaktudás, a bátorság, a fantázia és az innováció határozza meg. Vagyis a tudomány és a borászat egyre inkább kart karba öltve fejlődik, nem tudják elengedni egymás kezét.  És ezt az irányvonalat a borkultúra feltámadásakor megismert legendás borászok (sokszor családilag is) második nemzedéke, a mai harmincas, negyvenes korosztály határozza meg. És ami már tényleg botrány — ó, irgalom atyja ne hagyj el! — ebben a meghatározó borásznemzedékben egyre több a nő. És mind sikeresebbek. 

Ennyit tudtam leszűrni mindabból, amit az MTA borversenye kapcsán a magyar borászat, borkultúra és borfogyasztás állapotairól leszűrhettem. Minden tévedésemet vállalom. Egyet viszont nem: kijelentem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia borai igenis sokat mondanak a magyar bortermelésről, borfogyasztásról, borkultúráról, lényegében tükrözik a jelenkori állapotainkat. 

Vagyis az Akadémia borai, tulajdonképpen és a lényeget illetően valamilyen szempontból az ország borai is.

A Nem csak az akadémia borai bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A rangot adó elismerést a Magyar Tudományos Akadémia minden ötödik évben adja ki a megelőző 15 évben bárhol és bármilyen nyelven megjelent, legkiválóbb, áttörő jelentőségű, saját új eredményeket, módszereket bemutató matematikai monográfia szerzőjének, tekintetbe véve a szerző megelőző tudományos munkásságát is. A díj odaítéléséről döntő bizottság szerint Kollár János (a képen) eredményei felbecsülhetetlen hatással vannak a modern komplex algebrai geometriára.

Az Akadémia a díjat a világhírű magyar matematikus, Bolyai János születésének 100. évfordulója tiszteletére 1902-ben alapította kiemelkedő matematikai munkák díjazására. Az érem odaítélése az első világháború kitörése után megszakadt. Az MTA 1994-ben alapította újjá az elismerést Bolyai János Nemzetközi Matematikai Díj elnevezéssel.

A díj odaítélése előtt egy évvel az MTA Matematikai Tudományok Osztálya öt rendes tagból és öt kiemelkedő külföldi matematikusból álló bizottságot választ, és kijelöli annak elnökét. A bizottság a díj átadása előtt legkésőbb három hónappal jelentést tesz döntéséről az osztályelnöknek. A bizottság tagjai közül maga választja meg előadóját, aki a díj átadásakor részletesen ismerteti a díjazott munkásságát, és erről írásbeli jelentést készít. Az elnök a bizottságban szintén szavaz, és szavazategyenlőség esetén szavazatával dönt.

Az elismerés 25 000 amerikai dollárral, valamint az eredeti minták felhasználásával készült, aranyozott bronzmedállal jár. – A díj odaítéléséről döntő bizottság laudációját ide kattintva olvasható. További információk a díjról és a korábbi díjazottakról itt olvashatók.

A Kollár János Bolyai János Nemzetközi Matematikai Díjat kapott bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.