Az Elvégre című verseskötetéért, illetve teljes életművéért Szilágyi Ákosnak ítélték oda az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Mellette – négy különböző kategóriában – Kemény István, Szűcs Teri, Ács Pál, Sipos Lajos és Lányi András részesül elismerésben. (A nyitó képhez: könyvheti felvétel Szilágyi Ákosról.)
Az irodalmi nagydíj célja az előző év kiemelkedően értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díjról a szerzői egyesület vezetősége hozott döntést.
A 2025-ES ÉV IRODALMI DÍJAZOTTJAI:
| Alkategória | Díjazott | Kötet címe | |
| Artisjus Irodalmi Nagydíj | nagydíj | Szilágyi Ákos | Elvégre – Naplóversek 2017-2023 |
| Artisjus Irodalmi Díj | költészet | Kemény István | Lovag Dulcinea |
| Artisjus Irodalmi Díj | próza | Szűcs Teri | Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia |
| Artisjus Irodalmi Díj | tanulmány | Ács Pál | Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt |
| Artisjus Irodalmi Díj | tanulmány | Sipos Lajos | Babits Mihály levelezése 1927-1929 |
| Artisjus Irodalmi Díj | esszé | Lányi András | Búcsú a tizenkilencedik századtól |
A nagydíjas Szilágyi Ákos egyetemi tanár, költő, esztéta, szerkesztő, közíró és műfordító. 1974-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–orosz szakán, két évvel később doktorált. Folyóiratok alapítója, szerkesztője. Számos könyve jelent meg az orosz művészet, történelem és politika, a politológia kérdéseiről. Költői munkássága is számottevő. Egyebek mellett József Attila-díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki.
Költőként elő is adja verseit (az utóbbi években hangfelvételen is rögzítve). Méltatásában Margócsy István hangsúlyozza: az Elvégre című kötet megkoszorúzza az életművet. Szilágyi mindvégig keveri a történet- és egzisztenciálfilozófiai kérdésfelvetéseket… Mindig az ÉN énekel – csak azt nem lehet tudni, ki is az az ÉN, kihez, kikhez képest látja magát ÉN-nek.”
Kemény István Lovag Dulcinea című verseskötetéért részesül az Artisjus szerzői egyesület elismerésében. A József Attila-, Déry Tibor-díjjal, Baumgarten-emlékdíjjal és Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő 1961-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1990-ben. Kötetei 1984 óta jelennek meg. Van köztük két regény, egy novellagyűjtemény, két esszékötet. Eddig tizenegy könyve jelent meg külföldön bolgár, francia, lengyel, német, román és spanyol fordításban. Díjazott kötetében Dulcinea de Tobosót teszi meg hősének, megfogadva Cervantes parancsát, aki Don Quijote gyászversében megtiltotta, hogy történetét bárki folytassa.
Laudációjában Szörényi László így fogalmaz: „Cervantes magába szívta az olasz lovagi eposz komoly és szatirikus változatának összes tanulságát; Kemény István pedig komolyan veszi, és egyúttal befejezettnek nyilvánítja a magyar irodalom posztmodernnek nevezett korszakát”.
Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat. A Déry Tibor-díjjal kitüntetett író, kritikus, irodalomtörténész, független kutató 1975-ben született Leningrádban, a Szovjetunióban. 2009-ben szerzett doktori fokozatot az ELTE esztétika doktori programján. Foglalkozott a holokauszt irodalmával, magyar roma irodalommal, feminista és queer művészettel. Több mint egy évtizede otthongondozásban vesz aktívan részt. Könyve voltaképpen az időközben írt esszék és naplók regénnyé összeálló gyűjteménye.
Ács Pál Hősök és hősénekek – A magyar hősköltészet Zrínyi előtt című kötetéért részesül Artisjus-díjban, a tanulmányok kategóriájában. Ács Pál 1954-ben született Budapesten, 1979-ben diplomázott az ELTE magyar–orosz szakán, ugyanebben az évben szerzett diplomát a MÚOSZ Újságíró Iskoláján is. 1978-tól a Kortárs szerkesztőségében dolgozott. 1985-ben a Pesti Turf című lóverseny-újsághoz került. 1986-től nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, 2019 óta a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója. Tudományos munkáinak tárgya többnyire a kora újkori magyar irodalom, történelem, vallástörténet és művelődéstörténet. Három tanulmánykötete jelent meg, angol nyelvű könyvét 2019-ben publikálta. A Hősök és hősénekek egy alig ismert irodalomtörténeti témáról szól. A könyvről méltatásában Margócsy István így fogalmaz: a szerző „nemcsak rendkívül alapos történeti filológiai elemzéseket végez, hanem e hősi figurák, események máig nyúló emlékezetét is vizsgálja. Mély belátást nyújt arról, hogyan alakul és működik a történelemről való tudásunk és emlékezetünk”.
Sipos Lajos a Babits Mihály levelezését közreadó sorozat több kötetének szerkesztéséért, sajtó alá rendezéséért részesül Artisjus-díjban. A József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész 1939-ben született Kassán, 1946 óta Budapesten él. Az ELTE orosz-magyar szakos diplomájának megszerzése után tanított általános iskolában, gimnáziumban; aspiráns volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében, majd a Budapesten működő Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjeként dolgozott. 1983-tól az ELTE egyetemi docense, majd professzora, 2009-2010 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, 2010 óta professzor emeritus. Monográfiát írt Tamási Áronról és Berda Józsefről, de érdeklődésének és munkásságának középpontjában Babits Mihály életműve áll. 1985-ben szervezte meg a Babits Kutatócsoportot, amely elkészítette a prózai és drámai művek kritikai kiadását, majd elkezdődött a levelek sajtó alá rendezése és közreadása. A kötetek bő jegyzetanyaga bemutatja „a korszak minden fontos törekvését, a történelmi, társadalmi, művészeti élet rejtett dimenzióit” – írja méltatásában Báger Gusztáv.
Lányi András Búcsú a tizenkilencedik századtól című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat az esszé kategóriában. Lányi András 1948-ban született, 1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán film- és tv-rendező diplomát szerzett. Több játék- és dokumentumfilmet készített. Érdeklődése később az irodalom felé fordult, elbeszélései, esszékötetei és egy történelmi regénye jelenik meg. A 90-es években a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat főmunkatársa. Részt vesz a dunai vízlépcsők elleni mozgalomban, később az ökológiai gondolkodás hazai elterjesztése körül játszik fontos szerepet.
Díjazott művében „a reformkor nagy alakjainak sorsát, műveit elemzi. Nagy érzékenységgel ábrázolja vereségeiket és azt is, hogyan tudtak ezekből eredményeket kovácsolni, ha nem is életükben, legalább utókorukban” – fogalmaz laudációjában Báthori Csaba.
