Hárman kapták az idén a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kül- és biztonságpolitikai szakosztálya által 2019-ben alapított Európánkért-díjat. Az európai hadszíntereken a II. világháború befejezését elhozó győzelem napja 80. évfordulójának előestéjén, május 8-án, bensőséges ünnepen, a MÚOSZ székházában vette át munkásságának elismeréséért a kuratórium által odaítélt díjat Sz. Bíró Zoltán, Jeszenszky Géza és Tálas Péter:
M. Lengyel László, a szakosztály elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az immár hetedik alkalommal odaítélt díj jelentőségét maguk a díjazottak adják. Felidézte, hogy annak idején azért hozta létre a szövetség az Európánkért-díjat, mert már látszott, hogy az európai, euro-atlanti értékek nem olyan elfogadottak, mint voltak az Európai Unióhoz csatlakozásunkkor. A kormány megtévesztő tájékoztató munkája következtében ezek az értékek ma már nem olyan egyértelműek, mint ahogy a mellettük való kiállás sem – mondta. Jelenlegi körülményeink között az európaiság melletti kiálláshoz erkölcsi tartás, sőt kockázatvállalás kell – tette hozzá. Büszkeséggel és örömmel szólt arról, hogy az idei díjazottak kiválasztása határozott és egyértelmű konszenzus eredménye, melyet az egész szakosztály és a kuratórium is egységesen támogatott.
Kertész Zsuzsa – a rendezvény házigazdája – ezt követően felolvasta Balázs Péter, az első magyar EU-biztos, ny. nagykövet, külügyminiszter, a CEU professzor emeritusa, a kuratórium elnöke üzenetét, mivel ő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. „Az idei díjazottak – három tudós férfiú – munkásságát az aktuális kihívások tanulmányozása kapcsolja össze egymással és Európával. (…) Közös bennük, hogy a politikai és katonai konfliktusok szövevényes világában soha nem tévesztették el a morális tájékozódás irányát. A kommunikációs fogások és a hamis hírek zaján át mindig világos különbséget tettek az agresszor és áldozata, a támadó és a megtámadott között” – egyebek között erre mutatott rá Balázs Péter (a teljes szöveg alább megtalálható).
Ezt követően a laudációkra került sor. Megkapó volt tapasztalni, hogy a három kiváló történész milyen nagyra értékelte az elismerést, amit mindhárman meghatottan vettek át. Sz. Bíró Zoltán a díjat az unokájának ajánlja, mondta, és azt reméli, hogy ő már egy igazi európai országban éli le az életét.
Jeszenszky Géza megosztotta a jelenlévőkkel, hogy csak azt sajnálja, hogy a szülei ezt nem érhették meg. Tálas Péter nem híve a kitüntetéseknek. Idáig csupán egy egyetemi díjat fogadott el, és most a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Európánkért-díját. Mint fogalmazott: nem az elismerésért, a díjért dolgozik, hanem azért, mert szellemi örömet okoz neki a kutatás és az oktatás.
A díjak átvétele alkalmat adott a kitüntetetteknek arra is, hogy az aktuális helyzetről szintén megosszák gondolataikat a hallgatósággal.
Jeszenszky Géza egyetértett dr. Trom András azon meglátásával, hogy a II. világháború óta most a legbonyolultabb – feszültségekkel terhelt és veszélyes – a globális, az európai és a hazai helyzet. Jeszenszky szerint ennek fő okozója a jelenlegi amerikai elnök. Ám – mint fogalmazott – lehet, hogy egykor majd elismerésben részesül azért, mert Európát felébresztette, és kontinensünk remélhetőleg helytáll az Egyesült Államok nélkül is, és képes lesz megvédeni magát. Az ebbe az irányba mutató látványos megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi az utóbbi hetekben, mondta, hozzáfűzve azonban, hogy miközben összefogás tapasztalható Európában, van egy szomorú mozzanat is: félő, hogy ebből egyedül Magyarország fog kimaradni. „Ez az egész magyar társadalom felelőssége” – figyelmeztetett az egykori külügyminiszter.
Tálas Péter optimistábban látja a globális és a hazai helyzetet is: „Valóban labilis, átmeneti időszakban vagyunk, de ilyent a szüleink, nagyszüleink is megéltek már, például az első és a második világháború előtt, illetve 1984–89 között” – mondta. Szerinte rendkívül izgalmas ez az időszak, amit nem aggódva, hanem kíváncsian kell szemlélni, és aktívan kell fellépni azért, hogy a világ afelé haladjon, amerre mi szeretnénk. Figyelmeztetett: ne higgyünk el mindent a médiának! Hangsúlyozta: sokkal többen akarják az egységes Európát, mint gondoljuk, minden felmérés ezt mutatja. „Persze, lehet, hogy nem elég hangosan állnak ki az Európa-pártiság mellett” – tette hozzá.
A spontán eszmecserét Inotai András, a kuratórium tagja külföldről küldött üzenetének felolvasása követte. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének egykori igazgatója, professzor emeritus, az Európa Klub elnöke egyebek között rámutatott:
„A legutóbbi hónapok globális, transzatlanti és európai fejleményei egyértelműen felértékelték az EU szerepét a közös jövő alakításában, akárcsak az Európánkért-díj jelentőségét. Egyrészt az EU páratlan nemzetközi és integráción belüli kihívásokkal találkozik, másrészt történelmi esélye – vagy még inkább: kényszere – van a minőségi továbblépésre. Nem beszélve a magyar kormány egyre durvább Brüsszel-ellenes, immár mindennapos tevékenységéről és integrációellenes kommunikációjáról. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van az európai Magyarországért folyó küzdelemre a legkülönbözőbb szakmai területeken, éppúgy, mint az intenzív és nyitott társadalmi párbeszédre. Nem kevésbé mindannyiunk folyamatosan és közösen vállalt felelősségére az európai Magyarország érdekében.”
(A teljes szöveg alább olvasható – a szerk.)
„Távollétemben a kuratórium és a saját nevemben is szeretnék gratulálni mindhárom díjazottnak. Nem hiszem, hogy szükség lenne bemutatásukra és az európai Magyarországért folytatott több évtizedes munkásságuk méltatására. Sz. Bíró Zoltán, Jeszenszky Géza és Tálas Péter – ki-ki a saját szakterületén – kutatásával, oktató tevékenységével és publikációkkal éppúgy hozzájárult ennek a történelmi célnak az eléréséhez, mint a szélesebb magyar közvélemény erkölcsi-tudati felkészítéséhez, objektív tájékoztatásához az európai integráció kérdésében és az európai értékek terjesztésében. Külön hangsúlyt érdemel a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepük, amivel globális és európai szinten erősítették a bizalmat a magyar politika, gazdaság és társadalom iránt, hogy Magyarországot megbízható, szilárd, együttműködő és jövőorientált szövetségesnek és európai uniós partnernek tekintsék és fogadják el.
A legutóbbi hónapok globális, transzatlanti és európai fejleményei egyértelműen felértékelték az EU szerepét a közös jövő alakításában, akárcsak az Europánkért-díj jelentőségét. Egyrészt az EU páratlan nemzetközi és integráción belüli kihívásokkal találkozik, másrészt történelmi esélye – vagy még inkább: kényszere – van a minőségi továbblépésre. Nem beszélve a magyar kormány egyre durvább Brüsszel-ellenes, immár mindennapos tevékenységéről és integrációellenes kommunikációjáról. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van az európai Magyarországért folyó küzdelemre a legkülönbözőbb szakmai területeken, éppúgy, mint az intenzív és nyitott társadalmi párbeszédre. Nem kevésbé mindannyiunk folyamatosan és közösen vállalt felelősségére az európai Magyarország érdekében.
Meggyőződésem (és kívánom, hogy így legyen), hogy a mai elismerés és kitüntetés mindenki számára további erőt és energiát ad a jövőbeli aktivitáshoz, és tovább erősíti az európai integrációhoz és az európai Magyarországhoz kapcsolódó elkötelezettséget és a közös felelősséget.”
Balázs Péter üzenete
Az Európánkért-díj átadása minden évben emlékeztet az európai egység fontosságára: akkor értékeljük igazán, amikor szembesülünk a veszéllyel, hogy el is veszíthetjük. Most ilyen időket élünk: az összefogás és az elszakadás pártolói ütköznek meg egymással.
Az Európánkért-díj arra is figyelmeztet, hogy a közös érdekek, a nemzetközi politikai események fényében egyre újabb megvilágításban jelenik meg.
Az idei díjazottak – három tudós férfiú – munkásságát az aktuális kihívások tanulmányozása kapcsolja össze egymással és Európával. Különböző életpályákon mozogtak, de szakmai érdeklődésük erős rokonságot mutat, kivált a közelmúlt fejleményeit illetően. Mindhárman hozzáértéssel és felelősséggel elemzik az ukrajnai orosz agressziót, annak indítékait és következményeit.
Személyes teljesítményüket, amivel a most átadandó díjat kiérdemelték, egyenként fogják méltatni a felkért laudátorok, én most néhány közös erényüket szeretném kiemelni.
Közös bennük, hogy a politikai és katonai konfliktusok szövevényes világában soha nem tévesztették el a morális tájékozódás irányát. A kommunikációs fogások és a hamis hírek zaján át mindig világos különbséget tettek az agresszor és áldozata, a támadó és a megtámadott között.
Azt is pontosan látják, hogy a katonák addig nyomulnak a harcmezőkön, amíg van fegyver, lőszer, logisztikai információ és legfőképpen feláldozható ember. Nem dőlnek be „békecsináló” sarlatánoknak, hanem tisztában vannak vele, hogy a súlyos konfliktusok tartós lezárása türelmes és fáradságos diplomáciai munka gyümölcse, ha a tárgyalásos megoldás feltételei megértek.
Ebben a szellemben dolgoznak és kommunikálnak mindhárman, és bölcs szavuk sokakhoz eljut. Ezt az értékes teljesítményt kívánja elismerni ez a szerény díj, amelyhez további alkotó kedvet és jó egészséget kívánok nekik.