Hetvenöt évvel ezelőtt, 1950. május 9-én terjesztette elő a békés kapcsolatok fenntartásának végett Robert Schuman az Európát újjászervező javaslatát, aminek alapján a Schumann-nyilatkozatot tekinthetjük az Európai Unió alappillérének is. Az egységet szimbolizálja a kék alapon aranyszínű csillagokkal borított EU-zászló és az unió egységes valutája, az euró bevezetése. – Európában május 9-én ünnepeljük a világban hat év alatt mintegy 60 millió ember halálát okozott, és mindenekelőtt földrészünk sok országát romba döntött II. világháború befejeződését. Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1945. május 8-án tette le a fegyvert a náci Németország feltételek nélkül a szövetségesek hadereje előtt. Másnap, 1945. május 9-én a szovjet hadsereg elérte Prágát és ezzel végleges győzelmet aratott a fasizmus felett. Újra béke lett Európában.
Vannak nevek, amikre nem feltétlenül emlékezik az ember, holott e nevek viselőinek – százmilliók sorsát meghatározó öröksége – felbecsülhetetlen. Ilyen Robert Schuman francia külügyminiszteré, aki 1950-ben, a csak öt évvel azelőtt befejeződött második európai vérontásra még élénken emlékező világban történelmi jelentőségű nyilatkozatot tett. Ez a nyilatkozat alapjában megváltoztatta az Európa jövőjéről folyó diskurzust és megalapozta a ma Európai Uniónak nevezett szervezetet. A történelemből levont tanulságokra építve, hátrahagyva a múlt káros, sokszor fájó örökségét, mindenekelőtt, nem ok nélkül, a francia–német kapcsolatok újjászervezésére összpontosított. Ez egy hosszú időszakra való felkészülést jelentett, melynek mára számos pozitív megnyilvánulását tapasztalhattuk a két országban nemcsak az állami vezetők és a hivatalos szervek kapcsolataiban, hanem a civil társadalom, az ifjúság, az oktatás, a turizmus területén. Francia részről ez a szemlélet megmutatkozott az üldözötteket ábrázoló párizsi, Szajna-parti szoborcsoportnak a felállításában, amely – mint talapzatán olvasható – egyértelműen elhatárolódott a hitleri Németország által létrehozott vichy-i bábállamtól, ami az országot „Francia Köztársaság” helyett „Francia Állammá” nyilvánította, eltörölvén az ikonikus „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavát, s helyette a „Munka, haza, család” elnevezést vezette be. Nem felejthető el a két ország testvérvárosi kapcsolatainak keretében tartott az a normandiai megemlékezés sem, ahol a közös múltra emlékezvén, francia és német zászlók alatt, a Rajnán túli küldöttek is ünnepélyesen megkoszorúzták azt a fiatalt ábrázoló emlékszobrot, aminek talpazatán az állt, hogy „Meghalt Franciaországért”…
Az azóta eltelt évtizedek kimutatták, hogy a két ország kapcsolatának, együttműködésének milyen fontos szerepe volt Európa életében, függetlenül attól, hogy mind Berlinnek, mind Párizsnak megvoltak a saját elképzelései, amik okán az Európai Unió céljainak megvalósítása végett rendszeresen egyeztettek.
Ma viszont egy olyan világban találjuk magunkat, melyben talán még nagyobb fontosságot kap a német–francia párbeszéd és együttműködés. Robert Schuman teljesen elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy oroszok és ukránok véres háborút vívnak egymással, hogy az európaiak észak-amerikai szövetségesének háza táján megdöbbentő kül- és belpolitikai fejlemények zajlanak, hogy az észak-atlanti viszony megroppan, hogy észak-koreai katonák jelennek meg az orosz–ukrán fronton stb. Az európaiak tapasztalják, hogyan felfordult köröttünk a világ és hogy az Európai Unió működésében felül kell vizsgálni sok mindent. Ez a mai helyzetben elsősorban a biztonság vonatkozásában, a hadiipar, a védelmi potenciál, az amerikai támogatások jövője területén, továbbá a nemzetközi gazdaság és kereskedelem vonatkozásában nyit meg új kérdéseket.
Mindez nem változtat azon, hogy Európának meg kell őriznie azon szándékát és képességét, hogy meghatározó szerepet vállaljon és játsszék a nemzetközi szintéren. Ehhez a többi között az szükséges, hogy megőrződjenek a Robert Schumann megfogalmazta elképzelések, elvek és értékek, hogy a földrész országai közösen tudjanak fellépni az előttük álló kihívásokkal szemben.
Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár kijelentése, ami szerint világunk egy „globális falu”, talán még inkább igaz földrészünkre, ahol annyi minden összeköt bennünket a Gibraltári-szorostól a Feröer-szigetekig, Krétától a Spitzbergákig. Közös – és viharos – történelmünk hagyatéka kötelez országokat, népeket, hogy képesek legyünk Európánkért még határozottabban, együttesen cselekedni. Azt is látni kell, hogy mai világunkban ezt a mindig igaz s kötelező feladatot a mai körülmények között még nehezebb lesz megvalósítani, felébredésünk keserű és számos új kihívást is tartalmaz. Abban azért reménykednünk kell, hogy az Atlanti-óceán két partja közötti viszonyban bekövetkezett káros változás nem lesz örökéletű, mert különben egy újabb, még ismeretlenebb következményekkel járó világrend vár bennünket.
E nemzetközi felfordulás drámai megnyilvánulásai az ukrajnai események, az is mondható, a Szovjetunió több évtizedes széthullásának „utórezgései” voltak. Ami minket illet, annak idején, a hidegháború befejeztével, ki gondolta volna, hogy a közvetlenül a határaink mentén dúló délszláv konfliktus megismétlődhet egy újabb, ugyancsak a határaink mentén zajló fegyveres konfliktussal.
Pedig így történt, s az előttünk álló események egyelőre kiszámíthatatlanok. Ezek egyik vetülete az ukrajnai háború lezárásának kérdése. Ennek kapcsán meg kell ismételni, hogy a putyini orosz vezetés által elkövetett cselekmények, a Krím 2014-i és a többi ukrán terület 2022-i fegyveres lerohanása az ENSZ Alapokmányának lábbal tiprását jelenti, s az is marad. Amit pedig Ukrajna és az azt segítő államok tesznek katonai, politikai, humanitárius, gazdasági és egyéb területeken, teljes összhangban van a világszervezet alapokmányával, tehát a nemzetközi joggal.
Ennek fényében kell vizsgálnunk a konfliktust lezáró megbeszéléseket, s azokat a békefeltételeket, amiket a Trump-adminisztráció igyekszik rákényszeríteni Ukrajnára, s amiket jogosan lehet arcátlannak és felháborítónak nevezni.
Igyekezzünk a történelem jó oldalán maradni!
Az Európai Postaüzemeltetők Egyesületének (PostEurop) tagjai évente bocsátanak ki ugyanabban a témakörben bélyeget; ez az idén a nemzeti régészeti felfedezések. Az EUROPA-bélyeg az egyik legnépszerűbb gyűjtési tematika és a hivatalos logóval ellátott kiadványok a legkeresettebb bélyegújdonságok közé tartoznak. A 2×2 bélyegből álló bélyegkisív Bódi Katalin grafikusművész tervei szerint a Pénzjegynyomda Zrt.-ben készült 20 000 példányban.