A Frankfurter Rundschau a mai moszkvai győzelem napi ünnepségről szóló cikkében kitér arra, hogy azon nem lesz jelen Putyin közép-európai barátja, Orbán Viktor, aki hivatalosan lemondta a parádén való részvételt.

Az indoklást azonban a mérsékelten baloldali szemléletű német lap meglehetősen zavarónak tartja: felidézi, hogy a budapesti kormányzat magyarázata szerint ugyanis a második világháború Magyarország számára keserű vereséggel ért véget, vagyis nincs mit ünnepelni. Emlékeztet a Rundschau arra is, hogy a háborúban Magyarország a náci Németország oldalán látványos mértékű területbővülést könyvelhetett el, mielőtt aztán 1944-ben addigi német szövetségese megszállta az országot. A frankfurti lap epés megjegyzése szerint az úgynevezett bécsi döntések „Orbán kormánya számára, visszatekintve, nyilvánvalóan aranyló napokat” jelentettek.

A történelem merész értelmezése tehát nem egyedül Putyin jellemzője – jegyzi meg a cikk, amely alapvetően arról szól, hogy a május kilencedikéket a mostani orosz elnök átkoreografálta. A győzelem napja 1945 óta mindig is ünnep volt ugyan, de nem feltétlenül jelentette egyben a páncélosok felvonultatását. Győzelmi parádéval ünnepelték 1945-ben, de aztán csak 1965-ben, 1985-ben és 1990-ben. A hidegháború éveiben a nagy katonai díszszemlék május elsejéhez, illetve november hetedikéhez kapcsolódtak.

Ma azonban Oroszországban lényegében két nagy ünnep létezik: újév napja és május kilencedike, a győzelem napja. A mai Kreml-forgatókönyv a háború végének megünnepléséhez immár nem az elesettek miatt hullatott könnyeket kapcsolja, hanem azt a narratívát, hogy „nagyapink harcoltak, és nekünk is harcolnunk kell”. 

Európában – és erről már a brüsszeli Politico ír – a második világháború lezárásának napjával a kontinens egységtörekvéseinek az emléknapja esik egybe, hiszen a május nyolcadikai német fegyverletételi évforduló másnapján, május 9-ikén, csak éppen már 1950-ben terjesztette elő Robert Schuman az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának a javaslatát, amelyből aztán kinőtt a Közös Piac, az Európai Közösség, majd az Európai Unió.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke számára – írja a portál – e két évforduló azzal a közös tanulsággal szolgál a Trump-korszakban (igen, immár korszakként emlegetik a Fehér Házba januárban beköltözött amerikai elnök hivatali idejét, bár az a leírt szó alapján nem derül ki, hogy ezt szarkasztikusnak szánták-e), szóval az a tanulság, hogy az európaiaknak egyesíteniük kell az erőiket, saját magukért kell kiállniuk, anélkül, hogy másokra támaszkodnának. 

A Politico ennek kapcsán kitér arra is, hogy Ursula von der Leyen telefonszáma nem szerepel ugyan Donald Trump elmentett gyorshívási listáján, ő azonban arra törekszik, hogy Európa akkor is betartsa Ukrajnának tett ígéretét, ha Amerika nem. Az uniós végrehajtó intézmény vezetője három pontban összegezte, miként akarják segíteni Ukrajnát a béke megteremtése felé vezető tárgyalásos úton.

Az első, hogy erősítik Kijev védekező képességét, a második, hogy beszüntetik az orosz gáz beszerzését, a harmadik pedig, hogy meggyorsítják Ukrajna útját az európai uniós tagság felé, hogy ezzel a legerősebb biztonsági garanciát nyújtsák számára. 

Jelenleg azonban van egy nagy akadálya az ukrán EU-csatlakozás felgyorsításának, és ez Orbán Viktor – olvasható a Politicóban. A cikk beszámol arról, hogy a magyar miniszterelnök a közösségi médiában közzétett videóban drámai zenei aláfestés mellett elítélően szólt von der Leyen megnyilatkozásáról. A Politico megjegyzi: nem Orbán az egyetlen EU-ország vezetője, aki bírálja az unió Ukrajnának nyújtott támogatását. Ha Romániában elnökké választják május 18-án a szélsőjobboldali George Simiont, akkor még egy Kijev-szkeptikus politikus csatlakozhat a már ott ülő szlovák Robert Ficóhoz.  

És akkor, ha moszkvai díszszelével kezdtük zárjuk is azzal, hogy az említett Fico, akinek semmilyen történelemértelmezési – és semmilyen egyéb más – gondot nem jelent a részvétel a Vörös téri eseményen, csak jókora kerülő úton juthatott el Moszkvába.

Mint a Reuters írja, a balti országok elzárták előtte a légterüket. A szlovák miniszterelnök kénytelen volt Pozsonyból Magyarországon, Románián, a Fekete-tengeren, Grúzián és Dagesztánon átrepülve megcélozni az orosz fővárost.