Orbánék 300-szor alakították át a választási törvényt

Sorsdöntő év elé néz Orbán Viktor, mert Márki-Zay Péter személyében minden eddiginél veszélyesebb kihívója akadt – írja szokásos kommentárjában Paul Lendvai az osztrák Der Standardban. A szakértő egyetért Timothy Garton-Ash-sel abban, hogy a magyar miniszterelnök az egyik legnagyobb fenyegetés az EU számára. A másik Európa jelképes vezetője, vagyis a konzervatív, liberálisellenes, nacionalista, keresztény, szociálisan jobboldali tábor zászlósfigurája.

Sokáig kell visszamenni a történelemben, hogy egy ilyen ismert magyar vezetőre bukkanjunk a földrészen. Ám mint rámutat, a brit elemző egyvalamiről megfeledkezett: arról, hogy Orbán 2010 óta a vaskézzel egyben tartott Fidesz élén következetesen szétverte az intézmények megbízhatóságába és tisztességébe vetett bizalmat, jóllehet az a demokratikus társadalom alapfeltétele. A Freedom House szerint Magyarország már csupán részben szabad állam. Magyar Bálint posztkommunista maffiaállamnak, Körösényi András vezérdemokráciának minősíti. Az arányokról persze nem szabad megfeledkezni, hiszen szabad utazni, tüntetni, működhetnek a pártok, de a sajtó 90 százalékát a hatalom tartja kézben.

A szakértő Tóth Zoltán arra jutott, hogy a választási törvényt 300-szor alakították át. Márki-Zay úgy ítéli meg, hogy az ellenzéknek 6-7 százalékos előnyt kell szereznie, ha győzni akar a tavasszal. Ő azért igen veszedelmes Orbánra nézve, mert a középtől jobbra áll, gyakorló katolikus, hét gyerekkel. Szerzett három diplomát, majd öt éven át a tengerentúlon élt. Beszél három világnyelven, így könnyen megérteti magát Brüsszelben a konzervatív EU-politikusokkal is.

Hadjáratát a korrupcióellenes harcra, illetve arra építi, hogy a kormány rosszul kezelte a járványt, amit mutat, hogy a halottak aránya csaknem háromszor akkora, mint Ausztriában. Márpedig a kampány hat az eddig stabil vidéki fideszes táborra. Meglátjuk, képes-e megmenteni politikailag a miniszterelnököt a bőkezű osztogatás, valamint a masszív propaganda.

A Vienna Insurance Group (VIG) jóváhagyta, hogy az Orbán-kormány 45 százalékig erejéig beszálljon az osztrák biztosító magyarországi leányvállalatába, illetve az Aegon itteni érdekeltségeibe, miután a VIG egy átfogó kelet-európai tranzakcióval átveszi őket – írja a Insurance Journal. A társtulajdonos a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. lesz, amelynek 2015 óta 15 százalékos részesedése van az Erste Magyarországban is, és akkor az egyezség fejében csökkent a bankokra kivetett adó.

A mostani ügylet azt példázza, hogy a magyar vezetés erőből igyekszik növelni a hatalom gazdasági befolyását. A tét az volt, hogy az osztrák anyacég meg tudja-e szerezni az Aegon pozícióit Magyarországon kívül a földrész keleti részén, illetve Törökországban. Összesen 830 millió euró sorsa forgott kockán. A magyar fél a nemzet üzleti érdekeire hivatkozva hónapokon át gátolta az adásvételt.

A Yahoo/AP jelentette: a lengyel ellenzék vezetője azt javasolja, hogy a szejm állítson fel vizsgáló bizottságot a lehallgatási botrány részleteinek feltárására, mert ilyesfajta visszaélésre a rendszerváltás óta nem volt példa. Mint ismeretes, egy független kanadai laboratórium bizonyította, hogy a hírhedt izraeli kémprogramot telepítették egy ellenzéki szenátor, valamint két jogász okostelefonjára. Az egyik pl. Tuskot képviselte több politikai perben is, a másik pedig az igazságszolgáltatás függetlenségét védi a kormány reformterveivel szemben.

A Civil Platform vezetője úgy értékeli, hogy a lengyel demokrácia ilyen súlyos válságot nem élt át 1989 óta, annál is inkább, mert a Pegasust a gyártó izraeli NSO csakis állami szerveknek adja el. Az egyelőre nem tudható, hogy azután a törvényhozásban összejön-e a többség a javaslat elfogadásához. Mindenesetre Tusk azzal érvel, hogy minden oldalnak érdeke a történtek tisztázása, mert senki sem akarhatja, hogy a vétkesek megúszhassák a jogsértést.

Ezzel szemben Morawiecki kormányfő megismételte, hogy az egész felhajtás csupán álhírre épül, ő nem tud semmiféle ügyről. Ám ha mégis lett volna ilyen, akkor az jöhetett külföldről, mert bizonyos biztonsági szolgálatok nem éppen barátságosak Lengyelországgal szemben. Viszont annál könyörtelenebbül járnak el.

Putyin be akarja záratni a Memorialt, de nem tudja eltörölni a múltat – állapítja meg a The Washington Post vezércikke, kiemelve, hogy a hatalom által nem kívánatosnak minősített civil szervezet az utóbbi jó 3 évtizedben a sztálini bűnök fontos kutatóműhelye és az emberi jogok védelmezője lett. Ám most az elnök rezsimje likvidálja, pedig a 80-as, 90-es évek demokratikus felvirágzásának egyik legfőbb tényezőjéről van szó.

Az NGO-val a civil társadalom ragyogó példával szolgált: számonkérte azoknak a millióknak a sorsát, akiket Sztálin idején deportáltak, bebörtönöztek, vagy kivégeztek a munkatáborokban. Követte Szaharov és mások nézetét, amely szerint csakis akkor épülhet egészséges demokratikus rendszer, ha behatóan vizsgálja és megérti a múltat. Adatbázisa hárommillió nevet tartalmaz (ez csak töredéke az összes áldozatnak).

Csakhogy Putyinnak nem fűlik a foga az emlékezéshez, ő igyekszik kisöpörni a sötét foltokat, és azok helyét a szovjet győzelmek habkönnyű olvasatával próbálja betölteni. Merthogy célja felszámolni mindazt, ami a demokráciából megmaradt, diktatúrát kíván teremteni. Tér vissza a baljós múlt.

Navalnijt megkísérelték eltenni láb alól, csaknem egy éve börtönben van. Verik szét a civil társadalmat. A Kreml elnyomó hatalma óriási. Ám Putyin alábecsüli az eszmék ellenálló képességét. Lerombolhatja a Memorial falait, de nem képes kitörölni a szovjet bűnök emlékét, sem pedig azt, hogy az ország sajnálatos módon visszatér az önkényuralomhoz.

A vezető német liberális lap, a Süddeutsche Zeitung szerint Merkel utódja a CDU átalakításával példát mutat a demokráciából. Pedig a politika általános állapotát tekintve cseppet sem magától értetődő, amit Merz csinál. Azt üzeni a választási vereség után a támogatóknak, hogy a párt megértette az üzenetet és mostantól van mondandója olyan kérdésekben, mint a klímaváltozás, a társadalombiztosítás, a vidékfejlesztés, Kína, a hadsereg vagy a pénzügypolitika. Az amerikai republikánusok nem úgy akarnak ismét vonzóak lenni, hogy új programmal állnak elő, inkább az ellenfél híveinek szavazati jogát próbálják korlátozni.

A magyar és a lengyel kormánypárt mindenféle fortéllyal igyekszik bebetonozni az uralmát, függetlenül attól, politikája mit kínál az embereknek. Az előző osztrák kancellár inkább a trükkökkel foglalkozott, semmint a lényeggel, de szerencsére csak egy operett-produkcióra futotta erejéből.

Ám a demokrácia mindig is azt jelentette, amit most a CDU csinál: az eszmék és személyek tisztességes versenyét. Roppant fontos, hogy Merz világosan elhatárolódott az AfD-től és azonnali kizárással fenyegette meg mindazokat, akik helyben együttműködnének a szélsőjobbal. Pont ő, akinek igen nagy a tekintélye a konzervatív, illetve keleti tagság körében. Ő jelenti a reménysugarat számukra. De most esélye van arra, hogy megmutassa: milyen az értékalapú jobboldaliság, és hol kell felhúzni a tűzfalat.

Ivan Krasztev írja a Politicoban, hogy jövőre a szuverenitás szabja meg a dolgok menetét Európában, mert Magyar- és Lengyelország ezt tűzi zászlajára az unió ellen vívott háborúban, míg az EU a stratégiai autonómiára fog összpontosítani, mind saját sorain belül, mind a külpolitikában. A bécsi Humántudományi Intézet munkatársa, a szófiai Liberális Stratégiai Központ igazgatója szerint Párizs és Brüsszel megpróbálja majd meghatározni a szervezet önállóságát az Amerikához, Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonyban. Ugyanakkor az új libertárius erők a szuverenitást csatakiáltásként használják majd, amikor igyekeznek elhatárolódni Európa új normalitása ellen. Szóval mindenki a szuverenitásra fog hivatkozni.

A Financial Times vezércikke arra figyelmeztet, hogy a brit miniszterelnök nemigen tiszteli a végrehajtó hatalom korlátait, inkább semmibe veszi a fékeket és ellensúlyokat. Pedig Johnson látszólag fontosnak tartja a személyi szabadságjogokat, csak éppen feltűnően nem törődik az azokat szavatoló demokratikus intézményrendszerrel. Amióta megpróbálta felfüggeszteni a parlamentet a brexit körüli vitában, mindinkább hajlamos sutba vetni a szokásokat és a jogi kereteket, inkább azt nézi, mi az, ami működik az ő szempontjából.

Saját viselkedését ellenzékből keményen megbélyegezné, de most nem törődik vele. Viszonyát az alkotmányhoz két meggyőződés hajtja: az egyik a parlament, illetve a kormány elsődlegessége minden intézmény fölött. A másik, hogy nem szereti, ha független testületek ellenőrzik a munkáját. Ehhez járul még, hogy szerinte túl sok intézményt a progresszív elit kaparintott meg. A brexit csak gerjesztette nála ezeket az ösztönöket, bunkermentalitást eredményezett a toryknál.

Aggasztó az, ahogyan Johnson viszonyul az intézményekhez, bár azért ő nem Trump. De ha valami baj van, hajlamos átvenni a volt elnök különleges stílusát. Továbbá szereti provokálni az ellenfeleket. Mivel egyre jobban jön fel a populizmus, a nyugati demokráciáknak szembe kell nézniük azzal, hogy a normák nem annyira stabilak, mint ahogy azt szeretnék.

A brit kormányfővel az a fő gond, hogy nemigen figyel oda a jogállam megvédésére. De ez ugyanaz, mintha meg akarná gyengíteni a demokráciát. Itt az idő, hogy a konzervatívok – az intézmények függetlensége érdekében – korlátozzák vezetésük meggondolatlan reflexeit.