Guterres figyelmeztetése és a jövő kihívásai

A találkozó kiemelt jelentőségű António Guterres számára, hiszen a szervezet jelenlegi főtitkáraként a mandátuma a végéhez közeledik (2026. december 31-én jár le), így a háttérben már megkezdődtek az egyeztetések az utódlásáról.

Guterres beszédében sötét képet festett a jelenlegi világhelyzetről. Figyelmeztetett, hogy a geopolitikai törésvonalak mélyülnek, a korábbi repedések mára szakadékokká váltak, és a nemzetközi közösségnek sürgősen cselekednie kell. A főtitkár szerint az emberiség jövőjét négy egzisztenciális kihívás határozza meg: a pusztító háborúk, a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek, a megállíthatatlannak tűnő klímaváltozás, valamint a mesterséges intelligencia szabályozatlansága. Utóbbival kapcsolatban kiemelte az önműködő fegyverrendszerek jelentette közvetlen biztonsági kockázatokat.

Globális feszültségek és diplomáciai egyeztetések

Az ülésszak hivatalos mottója – „A bizalom helyreállítása, az átalakulás kezelése: az ENSZ mindenki számára eredményes működésének biztosítása” – éles kontrasztban áll a plenáris ülésen elhangzó beszédekkel. A gázai és a közel-keleti humanitárius katasztrófa, valamint az ukrajnai háború uralják a politikai felszólalásokat. A nagyhatalmak vezetői egymás után ismertetik stratégiai vízióikat a nemzetközi biztonság helyreállítására.

Az Európai Unió nevében António Costa, az Európai Tanács elnöke szólal fel, aki a nemzetközi jog feltétlen tiszteletben tartására és a hatékony multilateralizmus megerősítésére szólítja fel a tagállamokat.

Aktív magyar diplomácia New Yorkban

Az ENSZ Közgyűlés ülésszakán részt vevő hivatalos magyar delegációt Orbán Anita vezeti, akihez a diplomáciai hét folyamán Baka András köztársasági elnök is csatlakozik, aki várhatóan beszédet is mond. A hivatalos tájékoztatás szerint a magyar diplomácia képviselői egyeztetéseket folytatnak európai, ázsiai, afrikai, közel-keleti és latin-amerikai partnerekkel. A megbeszélések elsődleges célja a térségi stabilitás előmozdítása, a nemzetközi kapcsolatok erősítése, valamint a gazdasági, oktatási és energetikai együttműködések fejlesztése.

Egészségügy és klímavédelem a naptárban

A politikai viták mellett a közgyűlés több tematikus csúcstalálkozónak is otthont ad. Kiemelt figyelmet kap a tengerszint-emelkedés okozta egzisztenciális fenyegetések kezelése (szeptember 24-én), amely sok szigetország számára a puszta túlélés kérdése. Emellett a delegációk magas szintű egyeztetést folytatnak a globális járványvédelmi felkészültségről (Pandemic Preparedness) is (szeptember 25-én), hogy a nemzetközi közösség a jövőben gyorsabban és koordináltabban reagálhasson az egészségügyi vészhelyzetekre.

A hivatalos plenáris ülések és a felszólalások élőben követhetők az ENSZ WebTV online platformján, a részletes diplomáciai programot pedig az ENSZ Közgyűlés hivatalos menetrendje tartalmazza.

A Új világrend vagy mélyülő szakadékok? Zajlik az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszaka bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Amikor az ember kifogja az aranyhalat

Sir Michael Caine kétszeres Oscar-díjas angol színészikon, 93 éves, de a hangja mintha fáradhatatlan lenne. Homérosz Odüsszeiájának új hangoskönyv-változatában végig ő tölti be a narrátor szerepét. Pontosabban: az ő hangja. A legendás brit színésznek ehhez nem kellett hosszasan a mikrofon előtt ülnie: az ElevenLabs által, Caine engedélyével létrehozott mesterséges hangmásolata végezte el a munkát.

Sir Michael jellegzetes hangjának számítógéppel generált klónja 13 órán és 19 percen keresztül meséli az ókori görög eposzt. A hangoskönyv ez év elején jelent meg, kiváló időzítéssel: majdnem egy időben Christopher Nolan brit rendező sztárokkal teli, azonos című akció-kalandfilmjének bemutatójával. A hangoskönyvet világszerte már több százezerszer töltötték le.

Eddig ez akár egy újabb technológiai kuriózum is lehetne. Egy világsztár, egy klasszikus mű, egy lenyűgöző új technológia. Csakhogy az ember vasárnap lemegy vásárolni, végignézi az újságosstandot, kihúzza a Sunday Expresst, meglátja Michael Caine arcát és a címet – „Legend Caine at centre of AI row over voice cloning” –, és azt gondolja: talált egy érdekes történetet.

De rövid keresés után kiderül: manapság szinte a vízcsapból is a mesterségesen klónozott emberi hang folyik. Amerikában hangszínészek beszélnek eltűnő munkákról és visszaeső bevételekről. Nagy-Britanniában ismert színészek követelik a saját hanghoz való jog törvényi védelmét. A Save Our Voices Now kampány mögé előadók tucatjai sorakoztak fel, és szeptember 6-án a BBC is friss fejleményekkel jelentkezett a kampányról.

Az ember ilyenkor érzi úgy, hogy kifogta az aranyhalat. Csakhogy ennek az aranyhalnak két oldala van. Az egyiken Michael Caine és a hozzá hasonló világsztárok állnak: számukra az AI új bevételi forrást teremtett. A másikon a hangszínészek, narrátorok, reklámhangok és szinkronszínészek derékhada, akiknek nem a nevük ér milliókat: ők a munkájukból élnek. Ugyanaz a technológia, amely az egyiknek újabb milliókat hozhat, a másik alól éppen a megélhetést húzhatja ki.

Csodálatos üzlet – ha Michael Caine-nek hívják az embert

Michael Caine ebben az üzletben már nem elsősorban színészi tehetségét adja el. Nem kell új szerepet megtanulnia, heteket töltenie a stúdióban vagy Homérosz eposzát végigolvasnia. Amit piacra visz, az a Michael Caine-márka: az a név, arc, hang és hírnév, amelyet több mint hat évtized alatt épített fel.

A sztárnak többé nem feltétlenül kell jelen lennie ahhoz, hogy a sztár jelenléte eladható legyen. A felhalmozott hírnév egy darabja leválasztható az emberről, digitalizálható és munkára fogható. A digitális másolat így önállóan hasznosítható vagyontárggyá válhat.

Caine nincs egyedül. Matthew McConaughey saját AI-hangjával készíti hírlevele spanyol nyelvű változatát. Az ElevenLabs Iconic Voice Marketplace kínálatában élő hírességek – például Liza Minnelli és Art Garfunkel – mellett elhunyt világsztárok engedélyezett hangmásolatai is megjelentek. Judy Garland, James Dean, Burt Reynolds és Sir Laurence Olivier hangját az örökösök hozzájárulásával tették újra használhatóvá. A Los Angeles Times szerint a legkeresettebb ismert színészek akár milliós összegeket is kaphatnak hangjuk licenceléséért.

A hírnév tehát, amelyet valaki egy életen át épített, az ember életén túl is gazdaságilag hasznosítható tőkévé válhat. Michael Caine-nek már nem feltétlenül kell Michael Caine-t alakítania. Elég, hogy Michael Caine.

Meredek váltás – a szakma derékhada

Csakhogy a hangipar túlnyomó része nem Michael Caine-ekből áll. A vörös szőnyegtől távol narrátorok, reklámhangok, szinkronszínészek és kisebb szerepeket játszó előadók dolgoznak. A nevüket a közönség többnyire nem ismeri, pedig naponta hallja őket. YouTube-videókat, online tanfolyamokat, reklámokat, vállalati oktatóanyagokat és kisebb költségvetésű hangoskönyveket mondanak fel.

Nem azért alkalmazzák őket, mert a nevük önmagában eladható, hanem mert jól, gyorsan és professzionálisan végzik el azt a munkát, amely nélkül az audiovizuális tartalomipar tömegtermelése nem működne. Éppen ezért kiszolgáltatottabbak: az AI elsőként ezeket a kisebb, ismétlődő megbízásokat képes olcsóbban és gyorsabban kiváltani.

A világsztár hangja azért érték, mert pótolhatatlan. A derékhad hangja azért veszélyeztetett, mert pótolhatónak ítélik. A sztár számára a digitális másolat új munkatárs; a névtelen szakember számára versenytárs.

A Los Angeles Times riportjában szereplő Stacy Rivera egy nagy technológiai vállalat ötszámjegyű ajánlatát utasította vissza azért, hogy hangjával AI-modellt tanítson. Nick Meyernek 100 000 dollárt ajánlottak hasonló célra; ő is nemet mondott. A döntés mögötti dilemma kegyetlenül egyszerű: fogadja-e el valaki a pénzt azért, hogy segítsen létrehozni saját lehetséges digitális helyettesítőjét?

Jessica Hepburn története már nem jövő idő. A narrátori és egyéb hangmunkákból élő szabadúszó bevétele a Los Angeles Times szerint nagyjából a felére esett, miközben éppen azok a kisebb munkák kezdtek eltűnni, amelyek korábban a megélhetését biztosították.

Amikor a jó üzlet visszaüt – Alicia McCalla

Van azonban egy harmadik út is: nem nemet mondani a mesterséges intelligenciára, hanem megpróbálni együtt élni vele – és keresni rajta. Az 56 éves Alicia McCalla ezt választotta. Hat órányi hanganyagot adott az ElevenLabsnak, amelyből elkészült digitális hangmásolata. Amikor valaki használta a klónt, McCalla részesedést kapott.

Első látásra nehéz jobb üzletet elképzelni: az ember egyszer dolgozik, aztán a hangja dolgozik tovább. McCalla így fogalmazott: „I could go to sleep and make money.” – „Elmehettem aludni, és közben pénzt kerestem.”

Csakhogy később reklámokban és egy Michael Jacksonról szóló dokumentumfilmben is visszahallotta saját hangját anélkül, hogy előzetesen tudta volna, mire fogják használni. Ezzel a kérdés megváltozik. Már nem pusztán az a dilemma, elveszi-e az AI a munkát, hanem az is: ha egyszer odaadtam neki a hangomat, meddig marad az enyém?

Mire szól a beleegyezés? Egyetlen munkára vagy bármire? Meghatározott időre vagy korlátlanul? Reklámra, politikai tartalomra, olyan termék népszerűsítésére is, amelyet az eredeti ember soha nem vállalna? A technológia gyorsabban teremtette meg ezeket a kérdéseket, mint ahogyan a jog válaszolni tudott rájuk.

Az ElevenLabs ugyanakkor azt állítja, hogy az alkotók ellenőrizhetik hangjuk felhasználását, és vissza is vonhatják azt a piactérről. A vállalat szerint több mint 10 000 alkotó keres passzív jövedelmet hangmásolata licencelésével, és eddig összesen több tízmillió dollárt fizettek ki nekik. Ez fontos ellenpont: az AI-hang nem szükségképpen kizsákmányolás; megfelelő beleegyezéssel és ellenőrzéssel új bevételi forrás is lehet.

A jog lemaradt a technológia mögött

A brit kormány AI-ról és szerzői jogról szóló jelentése szerint a jelenlegi brit szabályozás nem ad általános, önálló tulajdonjogot az ember hangjára vagy képmására. Egy konkrét hangfelvétel szerzői vagy előadói jogi védelem alatt állhat, de maga a hang mint személyes jellegzetesség nem feltétlenül élvez ugyanilyen védelmet.

Ez a hangszínészek számára nem elméleti jogászkodás. Ha egy AI-rendszer úgy hoz létre új produkciót, hogy az eredeti felvételt nem egyszerűen lemásolja, hanem az előadó hangját imitálja, a hagyományos jogi eszközök alkalmazása bizonytalan lehet.

A dokumentum a hatalmi egyenlőtlenségre is figyelmeztet. Egy világsztárnak ügyvédei, ügynökei és valódi alkupozíciója van. A kevésbé ismert szabadúszó rendszerint sokkal nehezebben szabhatja meg, hogyan tárolják, használják vagy értékesítik később digitális másolatát. Különösen kényesek lehetnek az AI-korszak előtt kötött szerződések.

Így a derékhad választása könnyen erre szűkülhet: eladjam most a hangomat, amíg még fizetnek érte – vagy ne adjam el, és kockáztassam, hogy holnap nélkülem oldják meg ugyanazt a munkát? Ez már jóval kevésbé tűnik teljesen szabad választásnak.

„Mentsük meg a hangunkat” – a brit lázadás

Amikor az egyes hangszínész külön próbál alkudozni, könnyű magánügynek látni a problémát. Nagy-Britanniában azonban a félelem időközben szervezett tiltakozássá vált. A Save Our Voices Now kampány mögé mintegy nyolcvan ismert színész és előadó állt, köztük Hugh Bonneville, Nicola Coughlan, Matt Lucas, Luke Evans és Siobhán McSweeney.

A kampány lényege nem az AI betiltása. Azt követelik, hogy az ember saját hangjához való joga egyértelmű törvényi védelmet kapjon, és a mesterséges intelligencia az előadó eszköze legyen, ne ellenőrizetlen helyettesítője. A vita így már nem arról szól, használjuk-e az AI-t, hanem arról: ki engedélyezi, ki ellenőrzi, és ki kapja érte a pénzt.

A történetben különös fordulat, hogy a világhírű színészek most éppen hírnevüket használják fel azok védelmére, akiknek a nevét a közönség nem ismeri. Ennek szakmai oka is van: a következő Michael Caine is valahol lent kezdi – reklámokkal, mellékszerepekkel, kisebb narrátori munkákkal. Ha eltűnnek a létra alsó fokai, egyszer majd nehezebb lesz feljutni a tetejére is.

A brit kormány már vizsgálja, hogyan erősíthető a hang, a képmás és más személyes jegyek védelme a digitális másolatok korában. Más európai országokban, például Dániában is megindult a jogalkotási gondolkodás a deepfake-ek és engedély nélküli digitális másolatok ellen.

A technológia először megmutatta, mennyit érhet egy ember hangja. A piac azután megmutatta, hogy nem minden ember hangját árazza egyformán. Most a jognak kellene kimondania valamit, ami egészen a közelmúltig olyan magától értetődőnek tűnt, hogy törvénybe foglalni sem kellett: a hangom az enyém.

Vajon ki fizeti a számlát?

Térjünk vissza Michael Caine-hez. A 93 éves színésznek nem kellett tizenhárom órán át Homéroszt olvasnia ahhoz, hogy az Odüsszeia az ő összetéveszthetetlen hangján szólaljon meg. Elég volt az a hang, az a név, az a hírnév, amelyet több mint hat évtized alatt felépített.

Nehéz lenne ezért hibáztatni. Ha egy élet munkájából olyan érték született, amely akkor is jövedelmet termelhet, amikor tulajdonosa már nem áll kamera vagy mikrofon elé, miért ne élne vele? És ne hibáztassuk magát a mesterséges intelligenciát sem. A kérdés nem az, hogy megállítsuk-e. A kérdés az, hogyan osztozunk azon, amit létrehoz.

Mert miközben Michael Caine digitális hangja dolgozik, valahol egy kevésbé ismert narrátor telefonja nem csörren meg. Egy hangszínész mérlegeli, elfogadjon-e százezer dollárt azért, hogy segítsen létrehozni saját lehetséges utódját. Egy másik pedig egy reklámban hallja vissza a hangját, amelynek elkészítésénél ott sem volt.

Ugyanaz a technológia az egyik ember számára megsokszorozza egy élet munkájának értékét, a másik számára leértékeli azt a munkát, amelyből él.

Talán ezért is elgondolkodtatóbb a történet, mint első látásra gondoltam, amikor a vasárnapi bevásárlás közben kihúztam az újságosstand kínálatából a Michael Caine arcképével illusztrált cikket. Azt hittem, egy különös technológiai kuriózumot találtam. Ehelyett egy olyan történetbe nyúltam bele, amelyben egyszerre van jelen hírnév és névtelenség, hatalom és kiszolgáltatottság, óriási üzlet és elvesző megélhetés.

És amely végül egy nagyon régi kérdést tesz fel ebben az egészen új világban: ha a gép már helyettünk is képes dolgozni, kié legyen a haszon – és ki fizesse meg az árát?

Michael Caine digitális klónja közben tovább meséli Odüsszeusz történetét. A mi odüsszeiánk a mesterséges intelligenciával pedig éppen csak elkezdődött.

Felhasznált források

Sunday Express, 2026. szeptember 6. – „Legend Caine at centre of AI row over voice cloning”

BBC News, 2026. szeptember 6. – friss beszámoló a Save Our Voices Now kampányról és Peter Caulfield kezdeményezéséről.

Los Angeles Times, 2026. augusztus 27. – riport a hollywoodi hangszínészek AI-klónokkal kapcsolatos konfliktusáról; Stacy Rivera, Nick Meyer, Jessica Hepburn és Alicia McCalla történetei.

ElevenLabs – Michael Caine és az Odüsszeia; Iconic Voice Marketplace; engedélyezett hírességhangok és az alkotói licencelési modell.

UK Government – Report on Copyright and Artificial Intelligence (2026): a hang, képmás, digitális másolatok és a jelenlegi brit jogi védelem hiányosságai.

A Tünde T. Guildford: Amilyen híres vagy, annyit is érsz bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A mesterséges intelligencia rohamos térnyerése alapjaiban változtatja meg a médiaipart. A film- és televíziógyártásban, a szinkronizálásban, a reklámiparban és a digitális tartalomgyártásban egyre több feladatot lehet automatizálni. Az AI képes képeket és videókat létrehozni, szöveget írni, fordítani, hangot generálni, sőt egy valódi ember beszédét is digitálisan lemásolni.

Éppen ez utóbbi miatt indított kampányt Peter Caulfield brit színész, a Save Our Voices Now kezdeményezés alapítója. A Doctor Who, az EastEnders és a Channel 4 Tip Toe című produkciójában is szereplő művész szerint a hangipar „létfontosságú fenyegetéssel” néz szembe. Petícióját már több mint négyezren írták alá, a kezdeményezéshez pedig olyan ismert színészek is csatlakoztak, mint Hugh Bonneville és Nicola Coughlan.

Másodpercek alatt lemásolható a hang

Caulfield akkor kezdett komolyabban foglalkozni a problémával, amikor azt tapasztalta, hogy a színészek és szinkronszínészek számára alig létezik megfelelő védelem az AI-hangklónozással szemben.

Kutatásai szerint bizonyos technológiáknak mindössze néhány másodpercnyi hangfelvételre van szükségük ahhoz, hogy egy ember hangjának digitális mását hozzák létre. Ez a médiaipar számára alapvető változás.

Korábban egy színész hangját csak akkor lehetett felhasználni, ha az előadó ténylegesen elvégezte a munkát, és hangját stúdióban rögzítették. A generatív mesterséges intelligencia viszont már képes új mondatokat létrehozni egy olyan hangon, amelynek eredeti tulajdonosa közben nincs is jelen. „A szakma tönkremenőben van, és a cégek egyre inkább a mesterséges intelligencia által generált hangokat választják” – mondta Caulfield. Szerinte ezért a kormánynak olyan szabályozást kellene bevezetnie, amely valódi visszatartó erőt jelent az engedély nélküli hangklónozással szemben.

Ki rendelkezik a saját hangunkkal?

A Save Our Voices Now azt szeretné elérni, hogy a brit állampolgárok törvényben rögzített jogot kapjanak saját hangjuk felett, és azt szellemi tulajdonként védhessék. A kampány további követelése, hogy a jog akkor is érvényesíthető legyen, ha az adott AI-platform vagy fejlesztőcég nem Nagy-Britanniában működik, de brit felhasználókat szolgál ki.

A kezdeményezők szerint ráadásul az AI-fejlesztőknek kellene bizonyítaniuk, hogy rendelkeznek az adott hang felhasználásához szükséges hozzájárulással. A vita azonban nem csupán a színészek megélhetéséről szól. A hangklónozás komoly biztonsági kockázatot is jelenthet.

Egy mesterségesen előállított hanggal csalók hozzátartozóknak, banki ügyintézőknek, üzleti partnereknek vagy akár újságíróknak is kiadhatják magukat. A technológia így az identitáslopás és a megtévesztés új eszközévé válhat.

Az AI még nem tud úgy „játszani”, mint egy ember

Kieran Vyas színészoktató és rendező maga is kipróbálta, mire képes a technológia. Azt vizsgálta, hogy egy AI-rendszer képes-e két színész párbeszédének játékát megfelelően utánozni. Az eredmény szerinte egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő.

A mesterséges hang ugyan képes volt reprodukálni a szöveget és a beszédet, de hiányoztak belőle azok a finom érzelmi árnyalatok, amelyek egy valódi színészi alakítást hitelessé tesznek. Nem volt meg benne ugyanaz a kapcsolat a szöveggel, a szereplőkkel és a jelenet érzelmi tartalmával.

Vyas szerint azonban nem szabad abba a hibába esni, hogy az iparág egyszerűen megpróbálja megállítani az AI terjedését. „A szellem kiszabadult a palackból, nem állíthatjuk meg” – fogalmazott. Szerinte a stúdiókban hamarosan egész csapatok dolgoznak majd azon, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni az új technológiát. Az emberi alkotók szerepe nem feltétlenül megszűnik, hanem átalakul.

Nem az AI a kérdés, hanem a szabályok

A mesterséges intelligencia a médiaiparban számos területen hasznos lehet. Gyorsíthatja a fordítást és a szinkronizálást, segíthet az utómunkában, régi felvételek restaurálásában, valamint új vizuális és hanghatások létrehozásában. A probléma akkor kezdődik, amikor a technológia úgy használja fel az emberi teljesítményt, hogy abból maga az alkotó már nem részesül, vagy egyáltalán nem is tud róla.

Ez a kérdés nemcsak a hangokra vonatkozik. Hasonló vita zajlik az AI által felhasznált újságcikkek, fényképek, filmek, zenék és egyéb kreatív alkotások körül is.

A médiaipar egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy ki birtokolja azokat az adatokat és alkotásokat, amelyekből a mesterséges intelligencia tanul. És legalább ilyen fontos: ki kap pénzt, ha az AI egy ember korábbi munkájára, hangjára vagy képmására építve készít új tartalmat?

A brit kormány szabályozna

A brit kormány már jelezte, hogy konzultációt indít az AI által létrehozott digitális másolatokkal kapcsolatos károk kezeléséről.

A kabinet szerint a digitális másolatok a kreatív iparágak számára is hasznos eszközök lehetnek, ugyanakkor az engedély nélküli felhasználás károkat okozhat. A cél ezért olyan szabályozás kialakítása, amely egyszerre védi az emberi alkotókat és nem fojtja meg a jogszerű innovációt. Ez az egyensúly lesz az elkövetkező évek egyik legnehezebb feladata.

A technológia ugyanis már nem visszafordítható. Az AI megjelenik mindenütt, ott van a filmekben, a televízióban, a rádióban vagy az online médiában Miközben egy algoritmus néhány másodperc alatt képes megtanulni egy ember hangját, továbbra is az emberi társadalom feladata eldönteni, hogy ki beszélhet a nevünkben, ki használhatja a képmásunkat, és ki kereshet pénzt a hangunkkal.

https://www.bbc.co.uk/news/articles/c4gdrv8eegvo

A Az AI felforgatja a médiaipart (is) bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A díjat Panyi Szabolcs vette át és hazatérése után az elismerést átadta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ). A szervezet elnöke, Kocsi Ilona hangsúlyozta: méltó helyen kívánják őrizni az üvegplakettet, amely a teljes magyar független sajtó munkájának nemzetközi elismerése. A MÚOSZ – amely idén ünnepli fennállásának 130. évfordulóját – jelenleg a megújuláson dolgozik, hogy ismét meghatározó szakmai szereplő legyen.

A díj indoklása

Az IPI és az IMS indoklása szerint a magyar független újságírók az elmúlt tizenhat évben rendkívüli kitartással végezték munkájukat, miközben folyamatos politikai nyomás, az állami propaganda túlsúlya és a médiaszektor jelentős részének központosítása nehezítette tevékenységüket.

A méltatás kiemeli, hogy a független szerkesztőségek a kedvezőtlen környezet ellenére is képesek voltak feltárni a közérdeklődésre számot tartó ügyeket, ellenőrizni a hatalom működését, és bizonyítani, hogy a hiteles tényfeltáró újságírás az egyik leghatékonyabb eszköz a propaganda ellensúlyozására.

Kormányváltás után is nehéz helyzetben

A budapesti találkozón szó esett arról is, hogy a 2026-os országgyűlési választásokat és a kormányváltást követően több független magyar szerkesztőség gazdasági nehézségekkel szembesül. Információk szerint több médium létszámcsökkentést hajt végre, illetve megszorító intézkedésekre készül.

A jelenség egyik oka, hogy az elmúlt években a független sajtó működésének egyre nagyobb részét az olvasói előfizetések és adományok biztosították. A politikai változások után azonban sok támogató megszüntette hozzájárulását, részben azért, mert úgy érzi, a legfontosabb cél – a korábbi rendszer leváltása – már megvalósult, részben pedig a továbbra is nehéz gazdasági körülmények miatt.

A független média szerepe nem ért véget

Panyi Szabolcs arra figyelmeztetett: a demokratikus működéshez a független sajtóra a kormányváltás után is ugyanakkora szükség van. Véleménye szerint a következő időszakban a szerkesztőségek kettős feladat előtt állnak. Egyrészt ugyanazzal a következetességgel kell ellenőrizniük az új politikai vezetést, ahogyan korábban tették, másrészt fel kell tárniuk az elmúlt tizenhat év döntéseit, visszaéléseit és korrupciógyanús ügyeit a megnyíló levéltári és állami adatbázisok segítségével.

Hangsúlyozta azt is, hogy a demokratikus nyilvánosság fenntartása nem csupán az országos médiumok feladata. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a helyi és vidéki szerkesztőségek működésének, mivel szerinte a sajtószabadság és a közösségi ellenőrzés elsősorban helyi szinten dől el.A felhívás szerint a független magyar média hosszú távú fennmaradása továbbra is elsősorban az olvasók támogatásától függ, amely a nemzetközi szakmai elismerés mellett a legfontosabb visszajelzés és működési garancia marad.

A Nemzetközi sajtószabadság-díj a magyar független újságírásnak – a támogatásra a kormányváltás után is szükség van bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A díjátadóra a Gabo Fesztiválon (Festival Gabo) került sor, amely a latin-amerikai térség egyik legfontosabb, újságírással, kultúrával és állampolgári részvétellel foglalkozó találkozója. A fesztivált az a Fundación Gabo szervezi, amelyet Gabriel García Márquez Nobel-díjas író és újságíró alapított 1995-ben az etikus, igényes és innovatív újságírás, valamint történetmesélés támogatására. (Márquez egyébként mindig is újságírónak tekintette magát, azt vallotta, hogy könyvei egy újságíró könyvei…)

A magyar független újságírók rendkívül megtisztelő társaságban részesültek az elismerésből. További díjazottak a Fülöp-szigeteki Patricia Evangelista, aki Rodrigo Duterte „drogellenes háborújának” áldozatait, emberi történeteit dokumentálta, valamint a chilei Mónica González, a CIPER tényfeltáró portál alapítója, Latin-Amerika egyik legelismertebb oknyomozó újságírója, aki a Pinochet-rezsim rémtetteinek feltárása miatt egykor még emigrációba is kényszerült.

Panyi Szabolcs a díjátadó arról beszélt, hogy a magyar független újságírás úgy tudott fennmaradni, hogy intézményeket épített, és ezek körül támogató közösségeket hozott létre az egyre ellenségesebb környezetben. A politikai nyomás arra kényszerítette az újságírókat, hogy saját független szerkesztőségeket, hírportálokat és tényfeltáró műhelyeket alapítsanak.

Orbán Viktor kormánya saját hatalmi érdekei szerint alakította át a hirdetési piacot, közpénzt és kormányközeli tőkét használt fel korábban független médiumok felvásárlására és propagandává alakítására. Később a külföldi támogatások elvágásával próbálta megfojtani a független szerkesztőségeket, az újságírók egyre inkább az olvasók támogatására, előfizetéseire és adományaira támaszkodtak.

Ez az átalakulás hosszú éveket vett igénybe. Egy történelmileg atomizált, konformista és együttműködésre kevéssé hajlamos társadalomban sajnos idő kellett ahhoz, hogy a nyilvánosság kellően nagy része megértse: a független újságírás nem egyszerűen ingyenesen előállítható tartalom. Olyan közintézmény, amelyet az állampolgároknak aktívan fenn kell tartaniuk.

Ez a díj ezért nemcsak az újságíróké, szerkesztőké, fotósoké, jogászoké és a szerkesztőségek munkatársaié. Azoké az olvasóké és támogatóké is, akik életben tartották ezeket a szerkesztőségeket akkor, amikor a hatalom megpróbálta meggyengíteni vagy eltüntetni őket, mondta Panyi Szabolcs, aki kösözönet mondott a támogatásért, és azt is közölte: mivel a díj testületileg a magyar független újságíróké, ezért hazautazása után átadja azt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), hogy őrizze.

https://www.facebook.com/panyiszabolcs

A A Világ Sajtószabadság Hőse díjat vehette át a független magyar sajtó képviseletében Panyi Szabolcs Bogotában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Részlet a zsűri döntésének indoklásából:
„Iványi Gábor küzdelmének sajátos jellege abban rejlik, hogy két, egymástól elválaszthatatlan szinten bontakozott ki. Egyrészt hosszú évek óta valódi szolidaritási hálózatot épített ki Magyarországon a szegények, a hajléktalanok, a roma közösségek, a menekültek, a gyermekek, a fogyatékkal élők és a társadalmilag kirekesztett csoportok számára. Menhelyek, oktatás, élelmiszersegély és szociális szolgáltatások révén ő és az általa vezetett intézmények olyan emberekhez is eljutottak, akiket az állam elhanyagolt, elhagyott vagy szándékosan kirekesztett.

Munkássága soha nem maradt meg a szimbolikus érdekképviselet szintjén; anyagi, mindennapi, életfenntartó szolidaritási formákat teremtett. Másrészt, pontosan ezen tevékenységek miatt Iványi és az általa vezetett intézmények maguk is politikai, adminisztratív, pénzügyi és végső soron büntetőjogi nyomásgyakorlás célpontjaivá váltak.

Ebben a tekintetben Iványi nemcsak a jogok védelmezője; közvetlen alanya is lett a jogsértéseknek, amelyek éppen az általa védett elvekből erednek. Esetében tehát az Ebru Timtik-díj szellemiségének középpontjában álló két dimenzió ötvöződik: mások igazságtalansággal szembeni védelme és a jogvédő személyes kitettsége az állami megtorlásnak.
…
Az ellene indított büntetőeljárás nemcsak egyetlen személy üldözésére vonatkozik. Rávilágít arra is, hogy a társadalmi szolidaritás intézményei, a független vallási közösségek, a szegényekért dolgozó civil szervezetek és a kormányzati politikát kritizáló emberi jogi aktivisták is ki vannak téve a kriminalizálás tágabb veszélyének. Iványi Gábor büntetőeljárását nemzetközileg is láthatóvá téve nemcsak a díj szimbolikus értékét, hanem védelmező és szolidaritáson alapuló funkcióját is erősítjük.”

A teljes laudáció itt olvasható:
https://metegyhaz.hu/…/ivanyi-gabor-ebru-timtik…/

A IVÁNYI GÁBOR KAPTA A NEMZETKÖZI EMBERI JOGI EBRU TIMTIK-DÍJAT bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Bár Orbán mindent megtett azért, hogy kiszorítsa Magyarországról a független újságírás minden formáját, a szabad sajtó továbbra is képes volt feltárni az igazságot és számon kérni a hatalmon lévőket. Ezzel azt is megmutatta, hogy a tények és az információ a leghatásosabb ellenszerei az állami propagandának.”

A fentiek abból a hivatalos bejelentésből származnak, mely szerint a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute, IPI) és a Nemzetközi Médiatámogatás (International Media Support, IMS) az idei évben testületileg a független magyar újságírásnak ítélte meg a Világ Sajtószabadság Hőse díjat (tudom, magyarul kissé furán hangzik, angolul World Press Freedom Hero Award). A magyar újságírók mellett díjazottak még Patricia Evangelista a Fülöp-szigetekről és Mónica González Chiléből.

„A díjazottak együtt rendkívüli bátorságról, leleményességről és kitartásról tesznek tanúbizonyságot egy olyan időszakban, amikor világszerte egyre nehezebb környezetben kell dolgoznia a sajtószabadságnak és a független újságírásnak” – írja az IPI és az IMI. A magyar újságírást is elismerő díjat pedig olyan újságíróknak szokták adni, „akik jelentős mértékben járultak hozzá a független újságíráshoz, különösen nagy személyes kockázatvállalás mellett”.

A díjátadó Bogotában, a Gabo Festival latin-amerikai újságírófesztiválon lesz, ahol a magyar független újságírás képviseletében Panyi Szabolcs beszélget majd Patricia Evangelistával és Mónica Gonzálezzel.

Patricia Evangelista korábban a Rappler nevű Fülöp-szigeteki hírportál oknyomozó riportereként, jelenleg szabadúszóként dolgozik. Oknyomozó anyagaiban széles körű emberi jogi visszaélésekről és a marginalizált közösségek küzdelmeiről írt a Fülöp-szigeteki drogháború idején, amely miatt Rodrigo Duterte volt elnök ellen eljárás indul a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Mónica González díjnyertes oknyomozó újságíró korrupciós ügyeket, kegyetlenkedéseket és emberi jogi visszaéléseket tárt fel a chilei Pinochet rezsim idején. González munkája miatt korábban börtönbe került, száműzetésbe kényszerült, és többször is bírósági eljárásokkal kellett szembenéznie. Jelenleg a 2007-ben általa alapított Center for Investigative Journalism (CIPER) igazgatója.

A Szenzáció: A SAJTÓSZABADSÁG HŐSE-DÍJAT ÍTÉLTÉK ODA MAGYARORSZÁG FÜGGETLEN ÚJSÁGÍRÓINAK bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A döntést több író, irodalomtörténész mellett már akkor többek között a Mazsihisz is bírálta, rámutatva Wass antiszemita megnyilvánulásaira. A szövetség most közleményében is hangsúlyozta, a szerző „egész életében büszkén hangoztatta antiszemita nézeteit, sőt egy művében »patkányként« ábrázolta a zsidóságot”. A Mazsihisz továbbá emlékeztetett, hogy Wass még az 1980-as években is munkatársa volt a Fiala Ferenc főszerkesztésével működő Új Hídfő című nyilas lapnak. (Fiala Ferenc korábban a nyilaskeresztes pártot vezető Szálasi Ferenc sajtófőnöke volt).

A filozófus Gábor György arról írt Facebook bejegyzésében, hogy Wass Albert érettségi szerepeltetése ennek az ellenkezője: a múlt legsötétebb anyagának ünnepélyes becsempészése a jövő vizsgájára.

A magyar közoktatásnak most nem kozmetikára van szüksége. Újragondolt NAT kell, komoly szakértőkkel, valódi irodalomtörténészekkel, gyakorló tanárokkal, kortárs irodalmi tudással, morális bátorsággal. És első lépésként végleges búcsú Takaró Mihály kategóriáitól.

Mert ahol a Nyugat „kis zsidó lapocska”, Kertész „nem magyar”, Spiró „nem ember”, Petri „pokolra került”, Wass pedig érettségi-kompatibilis nemzeti szerző, ott nem irodalomoktatás zajlik. Ott a kánon egyszerűen bosszút áll a diákokon, áll Gábor György bejegyzésében.

A Méltatlan, hogy Wass Albert érettségi tétel lehet, mondja a Mazsihisz közleménye bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Erre a kezdeményezésre építve az UNESCO 1991-ben azt javasolta, hogy május 3-a legyen a sajtószabadság nemzetközi napja. Az ENSZ Közgyűlése 1993-ban hirdette ki hivatalosan a sajtószabadság világnapját, így azóta minden évben ezen a napon emlékeztetnek arra, hogy a kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk a sajtó szabadságát, a társadalmaknak pedig védeniük kell a hiteles tájékoztatás feltételeit.

A világnapnak kezdettől több célja volt. Egyrészt a sajtószabadság alapelveinek megerősítése, másrészt a világ helyzetének időről időre történő felmérése. Ugyanilyen fontos eleme a megemlékezésnek, hogy figyelmet irányítson azokra az újságírókra, akiket munkájuk miatt fenyegetés, megfélemlítés, peres nyomás, börtön vagy akár halálos erőszak ér. Május 3. ezért egyszerre ünnep és figyelmeztetés: a nyilvánosság szabadsága nem magától értetődő állapot.

Az UNESCO idei, 2026-os felhívása is ezt hangsúlyozza. A szervezet szerint a világnap ma is arra emlékeztet, hogy a sajtószabadság tisztelete állami kötelezettség, a szakma számára pedig az önvizsgálat és a szakmai etika napja is. Az idei nemzetközi program központi eseménye Lusakában lesz, miközben a világnap hátterében továbbra is az a kérdés áll, hogy a sajtó mennyire tud függetlenül működni a politikai nyomás, a dezinformáció, a gazdasági kiszolgáltatottság és a digitális fenyegetések korában.

Ehhez kapcsolódik Ursula von der Leyen mai üzenete is. Az Európai Bizottság elnöke a sajtószabadság világnapja alkalmából azt hangsúlyozta, hogy a független újságírás a demokratikus társadalmak tartóoszlopa, az újságírók pedig azok közé tartoznak, akik a hatalmat ellenőrzik, az igazság feltárásán dolgoznak, és ezért sokszor személyes kockázatot is vállalnak. Az Európai Bizottság ehhez kapcsolódó, 2026. április 30-án kiadott hivatalos közleménye ugyanezt a gondolatot bontotta ki: a szabad sajtó a demokrácia gerince, az újságíróknak pedig félelem, beavatkozás és megfélemlítés nélkül kell tudniuk dolgozni.

A bizottsági álláspont szerint az Európai Unió ezért a médiapluralizmus és a sajtószabadság jogi védelmét is erősíteni akarja. Ezt szolgálja az európai médiaszabadságról szóló jogszabály, valamint azok az uniós programok, amelyek az újságírók védelmét, a források bizalmasságát, a média ellenálló képességét és a független szerkesztőségek működési feltételeit próbálják javítani.

A sajtószabadság világnapjának története így ma már nemcsak egy 1993-as ENSZ-döntés története, hanem annak a felismerésnek a története is, hogy hiteles tájékoztatás nélkül a demokratikus intézmények is gyengülnek. Május 3-a éppen ezért nem egyszerű emléknap: minden évben újra felteszi a kérdést, hogy mennyire szabad a sajtó, mennyire védettek az újságírók, és mennyire képes a társadalom megőrizni a nyilvánosság függetlenségét.

Források:

• UNESCO, World Press Freedom Day: https://www.unesco.org/en/days/press-freedom
• Európai Bizottság, 2026. április 30-i közlemény: https://luxembourg.representation.ec.europa.eu/actualites-et-evenements/actualites/commission-reaffirms-its-unwavering-support-media-freedom-ahead-world-press-freedom-day-2026-04-30_fr
• Az EU Tanácsának sajtóoldala, 2026. május 2-i nyilatkozati hivatkozással: https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/

A Miért május 3. a sajtószabadság napja, és mit üzen ma Európa? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egy ünnep, ami utcai harcokból született

A 19. század végén a munkások helyzete korántsem volt idilli. A napi 10–16 órás munka, a minimális jogvédelem és a kiszolgáltatottság általános volt. Innen indult az a követelés, amely ma már magától értetődőnek tűnik: a 8 órás munkanap. Az Egyesült Államokban 1886 május 1-jén sztrájk kezdődött ennek érdekében. Több százezer ember vonult utcára. A chicagói Haymarket téren tartott tüntetés azonban tragédiába torkollott: egy bomba robbant, lövöldözés tört ki, többen meghaltak. Az esemény sokkolta a világot, ugyanakkor szimbólummá vált. Három évvel később, 1889-ben a II. Internacionálé május 1-jét a munkások nemzetközi napjává nyilvánította. 1890-től kezdve világszerte megemlékezések, tüntetések és felvonulások kapcsolódtak ehhez a dátumhoz.

Magyarország: felvonulástól majálisig

Magyarországon először 1890-ben ünnepelték meg a munkások napját. A 20. század során a szocialista időszakban, május elseje állami keretek közé került: szervezett, kötelező felvonulások, transzparensek, politikai üzenetek és látványos tömegrendezvények jellemezték. A rendszerváltás után az ünnep átalakult. A hangsúly a politikai demonstrációkról a közösségi élmény felé tolódott: majálisok, családi programok, koncertek vették át a főszerepet. A nap „könnyebb” lett — de ezzel együtt valamennyire el is távolodott eredeti jelentésétől.

Mi maradt a régi kérdésekből?

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a munkásmozgalom fő céljai teljesültek. Létezik a 8 órás munkanap, vannak munkajogi szabályok, sok országban szociális védőháló is működik. A valóság azonban árnyaltabb. A „8 óra munka, 8 óra pihenés” jelszava korábban is abszurdnak tűnhetett, mára pedig teljesen elavult. Az okostelefonok és az online jelenlét miatt a munka ott van a magánéletben az esti e-mailek. a hétvégi feladatok és a folyamatos elérhetőség miatt.

A kérdés ma már nem csak az, hogy mennyit dolgozunk, hanem az is, hogy tudunk-e nem dolgozni.

Bizonytalan foglalkoztatás

Az új gazdasági modellek — platformmunka, gig economy, freelancing — rugalmasságot kínálnak, de gyakran biztonság nélkül:

• kiszámíthatatlan jövedelem
• gyenge jogi védelem
• hiányzó hosszú távú stabilitás

Ez sok szempontból emlékeztet a munkásmozgalom előtti korszak bizonytalanságára, csak modernebb köntösben.

Bérek és megélhetés

A bérek és a megélhetési költségek viszonya továbbra is központi kérdés. A gazdasági növekedés nem mindenhol jelenik meg egyenlően a fizetésekben, miközben az árak gyorsan emelkednek. A „meg lehet-e élni a munkából?” kérdése ma is aktuális.

Technológiai átalakulás

Az automatizáció és a mesterséges intelligencia új helyzetet teremt:

• egyes munkák megszűnnek
• újak jönnek létre
• nő a bizonytalanság bizonyos ágazatokban

A hangsúly egyre inkább azon van, hogyan lehet alkalmazkodni ehhez az átalakuláshoz, és ki marad ki belőle.

A munka értelme

Egyre többen nemcsak a fizetést, hanem a munka minőségét is mérlegelik: van-e értelme annak, amit csinálnak, fenntartható-e hosszú távon, nem vezet-e kiégéshez? Ezek a kérdések korábban ritkán kerültek elő — ma viszont egyre hangsúlyosabbak.

Május 1. ma kettős természetű: egyszerre emléknap és szabadidős esemény, múltidézés és jelenkori kérdések felvetése. A majálisok hangulata mögött ott húzódik egy komolyabb réteg is: annak a felismerése, hogy a munkával kapcsolatos alapvető kérdések nem tűntek el, csak átalakultak.

Egy nap, ami rólunk szól

Május 1. talán legfontosabb üzenete ma már nem egy konkrét követelés, hanem egy szemlélet: a munka nem pusztán gazdasági kérdés, hanem életminőségi is. Amikor tehát valaki ezen a napon kikapcsolódik, valójában egy hosszú történet eredményét élvezi. És bár a harcok formája megváltozott, a lényeg nem: milyen feltételek között dolgozunk, és milyen életet tesz ez lehetővé számunkra.

A Május 1.: piknik vagy társadalmi tükör? – A munka ünnepének múltja és jelene bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.