A díjat Panyi Szabolcs vette át és hazatérése után az elismerést átadta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ). A szervezet elnöke, Kocsi Ilona hangsúlyozta: méltó helyen kívánják őrizni az üvegplakettet, amely a teljes magyar független sajtó munkájának nemzetközi elismerése. A MÚOSZ – amely idén ünnepli fennállásának 130. évfordulóját – jelenleg a megújuláson dolgozik, hogy ismét meghatározó szakmai szereplő legyen.

A díj indoklása

Az IPI és az IMS indoklása szerint a magyar független újságírók az elmúlt tizenhat évben rendkívüli kitartással végezték munkájukat, miközben folyamatos politikai nyomás, az állami propaganda túlsúlya és a médiaszektor jelentős részének központosítása nehezítette tevékenységüket.

A méltatás kiemeli, hogy a független szerkesztőségek a kedvezőtlen környezet ellenére is képesek voltak feltárni a közérdeklődésre számot tartó ügyeket, ellenőrizni a hatalom működését, és bizonyítani, hogy a hiteles tényfeltáró újságírás az egyik leghatékonyabb eszköz a propaganda ellensúlyozására.

Kormányváltás után is nehéz helyzetben

A budapesti találkozón szó esett arról is, hogy a 2026-os országgyűlési választásokat és a kormányváltást követően több független magyar szerkesztőség gazdasági nehézségekkel szembesül. Információk szerint több médium létszámcsökkentést hajt végre, illetve megszorító intézkedésekre készül.

A jelenség egyik oka, hogy az elmúlt években a független sajtó működésének egyre nagyobb részét az olvasói előfizetések és adományok biztosították. A politikai változások után azonban sok támogató megszüntette hozzájárulását, részben azért, mert úgy érzi, a legfontosabb cél – a korábbi rendszer leváltása – már megvalósult, részben pedig a továbbra is nehéz gazdasági körülmények miatt.

A független média szerepe nem ért véget

Panyi Szabolcs arra figyelmeztetett: a demokratikus működéshez a független sajtóra a kormányváltás után is ugyanakkora szükség van. Véleménye szerint a következő időszakban a szerkesztőségek kettős feladat előtt állnak. Egyrészt ugyanazzal a következetességgel kell ellenőrizniük az új politikai vezetést, ahogyan korábban tették, másrészt fel kell tárniuk az elmúlt tizenhat év döntéseit, visszaéléseit és korrupciógyanús ügyeit a megnyíló levéltári és állami adatbázisok segítségével.

Hangsúlyozta azt is, hogy a demokratikus nyilvánosság fenntartása nem csupán az országos médiumok feladata. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a helyi és vidéki szerkesztőségek működésének, mivel szerinte a sajtószabadság és a közösségi ellenőrzés elsősorban helyi szinten dől el.A felhívás szerint a független magyar média hosszú távú fennmaradása továbbra is elsősorban az olvasók támogatásától függ, amely a nemzetközi szakmai elismerés mellett a legfontosabb visszajelzés és működési garancia marad.

A Nemzetközi sajtószabadság-díj a magyar független újságírásnak – a támogatásra a kormányváltás után is szükség van bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A díjátadóra a Gabo Fesztiválon (Festival Gabo) került sor, amely a latin-amerikai térség egyik legfontosabb, újságírással, kultúrával és állampolgári részvétellel foglalkozó találkozója. A fesztivált az a Fundación Gabo szervezi, amelyet Gabriel García Márquez Nobel-díjas író és újságíró alapított 1995-ben az etikus, igényes és innovatív újságírás, valamint történetmesélés támogatására. (Márquez egyébként mindig is újságírónak tekintette magát, azt vallotta, hogy könyvei egy újságíró könyvei…)

A magyar független újságírók rendkívül megtisztelő társaságban részesültek az elismerésből. További díjazottak a Fülöp-szigeteki Patricia Evangelista, aki Rodrigo Duterte „drogellenes háborújának” áldozatait, emberi történeteit dokumentálta, valamint a chilei Mónica González, a CIPER tényfeltáró portál alapítója, Latin-Amerika egyik legelismertebb oknyomozó újságírója, aki a Pinochet-rezsim rémtetteinek feltárása miatt egykor még emigrációba is kényszerült.

Panyi Szabolcs a díjátadó arról beszélt, hogy a magyar független újságírás úgy tudott fennmaradni, hogy intézményeket épített, és ezek körül támogató közösségeket hozott létre az egyre ellenségesebb környezetben. A politikai nyomás arra kényszerítette az újságírókat, hogy saját független szerkesztőségeket, hírportálokat és tényfeltáró műhelyeket alapítsanak.

Orbán Viktor kormánya saját hatalmi érdekei szerint alakította át a hirdetési piacot, közpénzt és kormányközeli tőkét használt fel korábban független médiumok felvásárlására és propagandává alakítására. Később a külföldi támogatások elvágásával próbálta megfojtani a független szerkesztőségeket, az újságírók egyre inkább az olvasók támogatására, előfizetéseire és adományaira támaszkodtak.

Ez az átalakulás hosszú éveket vett igénybe. Egy történelmileg atomizált, konformista és együttműködésre kevéssé hajlamos társadalomban sajnos idő kellett ahhoz, hogy a nyilvánosság kellően nagy része megértse: a független újságírás nem egyszerűen ingyenesen előállítható tartalom. Olyan közintézmény, amelyet az állampolgároknak aktívan fenn kell tartaniuk.

Ez a díj ezért nemcsak az újságíróké, szerkesztőké, fotósoké, jogászoké és a szerkesztőségek munkatársaié. Azoké az olvasóké és támogatóké is, akik életben tartották ezeket a szerkesztőségeket akkor, amikor a hatalom megpróbálta meggyengíteni vagy eltüntetni őket, mondta Panyi Szabolcs, aki kösözönet mondott a támogatásért, és azt is közölte: mivel a díj testületileg a magyar független újságíróké, ezért hazautazása után átadja azt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), hogy őrizze.

https://www.facebook.com/panyiszabolcs

A A Világ Sajtószabadság Hőse díjat vehette át a független magyar sajtó képviseletében Panyi Szabolcs Bogotában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Részlet a zsűri döntésének indoklásából:
„Iványi Gábor küzdelmének sajátos jellege abban rejlik, hogy két, egymástól elválaszthatatlan szinten bontakozott ki. Egyrészt hosszú évek óta valódi szolidaritási hálózatot épített ki Magyarországon a szegények, a hajléktalanok, a roma közösségek, a menekültek, a gyermekek, a fogyatékkal élők és a társadalmilag kirekesztett csoportok számára. Menhelyek, oktatás, élelmiszersegély és szociális szolgáltatások révén ő és az általa vezetett intézmények olyan emberekhez is eljutottak, akiket az állam elhanyagolt, elhagyott vagy szándékosan kirekesztett.

Munkássága soha nem maradt meg a szimbolikus érdekképviselet szintjén; anyagi, mindennapi, életfenntartó szolidaritási formákat teremtett. Másrészt, pontosan ezen tevékenységek miatt Iványi és az általa vezetett intézmények maguk is politikai, adminisztratív, pénzügyi és végső soron büntetőjogi nyomásgyakorlás célpontjaivá váltak.

Ebben a tekintetben Iványi nemcsak a jogok védelmezője; közvetlen alanya is lett a jogsértéseknek, amelyek éppen az általa védett elvekből erednek. Esetében tehát az Ebru Timtik-díj szellemiségének középpontjában álló két dimenzió ötvöződik: mások igazságtalansággal szembeni védelme és a jogvédő személyes kitettsége az állami megtorlásnak.
…
Az ellene indított büntetőeljárás nemcsak egyetlen személy üldözésére vonatkozik. Rávilágít arra is, hogy a társadalmi szolidaritás intézményei, a független vallási közösségek, a szegényekért dolgozó civil szervezetek és a kormányzati politikát kritizáló emberi jogi aktivisták is ki vannak téve a kriminalizálás tágabb veszélyének. Iványi Gábor büntetőeljárását nemzetközileg is láthatóvá téve nemcsak a díj szimbolikus értékét, hanem védelmező és szolidaritáson alapuló funkcióját is erősítjük.”

A teljes laudáció itt olvasható:
https://metegyhaz.hu/…/ivanyi-gabor-ebru-timtik…/

A IVÁNYI GÁBOR KAPTA A NEMZETKÖZI EMBERI JOGI EBRU TIMTIK-DÍJAT bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Bár Orbán mindent megtett azért, hogy kiszorítsa Magyarországról a független újságírás minden formáját, a szabad sajtó továbbra is képes volt feltárni az igazságot és számon kérni a hatalmon lévőket. Ezzel azt is megmutatta, hogy a tények és az információ a leghatásosabb ellenszerei az állami propagandának.”

A fentiek abból a hivatalos bejelentésből származnak, mely szerint a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute, IPI) és a Nemzetközi Médiatámogatás (International Media Support, IMS) az idei évben testületileg a független magyar újságírásnak ítélte meg a Világ Sajtószabadság Hőse díjat (tudom, magyarul kissé furán hangzik, angolul World Press Freedom Hero Award). A magyar újságírók mellett díjazottak még Patricia Evangelista a Fülöp-szigetekről és Mónica González Chiléből.

„A díjazottak együtt rendkívüli bátorságról, leleményességről és kitartásról tesznek tanúbizonyságot egy olyan időszakban, amikor világszerte egyre nehezebb környezetben kell dolgoznia a sajtószabadságnak és a független újságírásnak” – írja az IPI és az IMI. A magyar újságírást is elismerő díjat pedig olyan újságíróknak szokták adni, „akik jelentős mértékben járultak hozzá a független újságíráshoz, különösen nagy személyes kockázatvállalás mellett”.

A díjátadó Bogotában, a Gabo Festival latin-amerikai újságírófesztiválon lesz, ahol a magyar független újságírás képviseletében Panyi Szabolcs beszélget majd Patricia Evangelistával és Mónica Gonzálezzel.

Patricia Evangelista korábban a Rappler nevű Fülöp-szigeteki hírportál oknyomozó riportereként, jelenleg szabadúszóként dolgozik. Oknyomozó anyagaiban széles körű emberi jogi visszaélésekről és a marginalizált közösségek küzdelmeiről írt a Fülöp-szigeteki drogháború idején, amely miatt Rodrigo Duterte volt elnök ellen eljárás indul a Nemzetközi Büntetőbíróságon. Mónica González díjnyertes oknyomozó újságíró korrupciós ügyeket, kegyetlenkedéseket és emberi jogi visszaéléseket tárt fel a chilei Pinochet rezsim idején. González munkája miatt korábban börtönbe került, száműzetésbe kényszerült, és többször is bírósági eljárásokkal kellett szembenéznie. Jelenleg a 2007-ben általa alapított Center for Investigative Journalism (CIPER) igazgatója.

A Szenzáció: A SAJTÓSZABADSÁG HŐSE-DÍJAT ÍTÉLTÉK ODA MAGYARORSZÁG FÜGGETLEN ÚJSÁGÍRÓINAK bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A döntést több író, irodalomtörténész mellett már akkor többek között a Mazsihisz is bírálta, rámutatva Wass antiszemita megnyilvánulásaira. A szövetség most közleményében is hangsúlyozta, a szerző „egész életében büszkén hangoztatta antiszemita nézeteit, sőt egy művében »patkányként« ábrázolta a zsidóságot”. A Mazsihisz továbbá emlékeztetett, hogy Wass még az 1980-as években is munkatársa volt a Fiala Ferenc főszerkesztésével működő Új Hídfő című nyilas lapnak. (Fiala Ferenc korábban a nyilaskeresztes pártot vezető Szálasi Ferenc sajtófőnöke volt).

A filozófus Gábor György arról írt Facebook bejegyzésében, hogy Wass Albert érettségi szerepeltetése ennek az ellenkezője: a múlt legsötétebb anyagának ünnepélyes becsempészése a jövő vizsgájára.

A magyar közoktatásnak most nem kozmetikára van szüksége. Újragondolt NAT kell, komoly szakértőkkel, valódi irodalomtörténészekkel, gyakorló tanárokkal, kortárs irodalmi tudással, morális bátorsággal. És első lépésként végleges búcsú Takaró Mihály kategóriáitól.

Mert ahol a Nyugat „kis zsidó lapocska”, Kertész „nem magyar”, Spiró „nem ember”, Petri „pokolra került”, Wass pedig érettségi-kompatibilis nemzeti szerző, ott nem irodalomoktatás zajlik. Ott a kánon egyszerűen bosszút áll a diákokon, áll Gábor György bejegyzésében.

A Méltatlan, hogy Wass Albert érettségi tétel lehet, mondja a Mazsihisz közleménye bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Erre a kezdeményezésre építve az UNESCO 1991-ben azt javasolta, hogy május 3-a legyen a sajtószabadság nemzetközi napja. Az ENSZ Közgyűlése 1993-ban hirdette ki hivatalosan a sajtószabadság világnapját, így azóta minden évben ezen a napon emlékeztetnek arra, hogy a kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk a sajtó szabadságát, a társadalmaknak pedig védeniük kell a hiteles tájékoztatás feltételeit.

A világnapnak kezdettől több célja volt. Egyrészt a sajtószabadság alapelveinek megerősítése, másrészt a világ helyzetének időről időre történő felmérése. Ugyanilyen fontos eleme a megemlékezésnek, hogy figyelmet irányítson azokra az újságírókra, akiket munkájuk miatt fenyegetés, megfélemlítés, peres nyomás, börtön vagy akár halálos erőszak ér. Május 3. ezért egyszerre ünnep és figyelmeztetés: a nyilvánosság szabadsága nem magától értetődő állapot.

Az UNESCO idei, 2026-os felhívása is ezt hangsúlyozza. A szervezet szerint a világnap ma is arra emlékeztet, hogy a sajtószabadság tisztelete állami kötelezettség, a szakma számára pedig az önvizsgálat és a szakmai etika napja is. Az idei nemzetközi program központi eseménye Lusakában lesz, miközben a világnap hátterében továbbra is az a kérdés áll, hogy a sajtó mennyire tud függetlenül működni a politikai nyomás, a dezinformáció, a gazdasági kiszolgáltatottság és a digitális fenyegetések korában.

Ehhez kapcsolódik Ursula von der Leyen mai üzenete is. Az Európai Bizottság elnöke a sajtószabadság világnapja alkalmából azt hangsúlyozta, hogy a független újságírás a demokratikus társadalmak tartóoszlopa, az újságírók pedig azok közé tartoznak, akik a hatalmat ellenőrzik, az igazság feltárásán dolgoznak, és ezért sokszor személyes kockázatot is vállalnak. Az Európai Bizottság ehhez kapcsolódó, 2026. április 30-án kiadott hivatalos közleménye ugyanezt a gondolatot bontotta ki: a szabad sajtó a demokrácia gerince, az újságíróknak pedig félelem, beavatkozás és megfélemlítés nélkül kell tudniuk dolgozni.

A bizottsági álláspont szerint az Európai Unió ezért a médiapluralizmus és a sajtószabadság jogi védelmét is erősíteni akarja. Ezt szolgálja az európai médiaszabadságról szóló jogszabály, valamint azok az uniós programok, amelyek az újságírók védelmét, a források bizalmasságát, a média ellenálló képességét és a független szerkesztőségek működési feltételeit próbálják javítani.

A sajtószabadság világnapjának története így ma már nemcsak egy 1993-as ENSZ-döntés története, hanem annak a felismerésnek a története is, hogy hiteles tájékoztatás nélkül a demokratikus intézmények is gyengülnek. Május 3-a éppen ezért nem egyszerű emléknap: minden évben újra felteszi a kérdést, hogy mennyire szabad a sajtó, mennyire védettek az újságírók, és mennyire képes a társadalom megőrizni a nyilvánosság függetlenségét.

Források:

• UNESCO, World Press Freedom Day: https://www.unesco.org/en/days/press-freedom
• Európai Bizottság, 2026. április 30-i közlemény: https://luxembourg.representation.ec.europa.eu/actualites-et-evenements/actualites/commission-reaffirms-its-unwavering-support-media-freedom-ahead-world-press-freedom-day-2026-04-30_fr
• Az EU Tanácsának sajtóoldala, 2026. május 2-i nyilatkozati hivatkozással: https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/

A Miért május 3. a sajtószabadság napja, és mit üzen ma Európa? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egy ünnep, ami utcai harcokból született

A 19. század végén a munkások helyzete korántsem volt idilli. A napi 10–16 órás munka, a minimális jogvédelem és a kiszolgáltatottság általános volt. Innen indult az a követelés, amely ma már magától értetődőnek tűnik: a 8 órás munkanap. Az Egyesült Államokban 1886 május 1-jén sztrájk kezdődött ennek érdekében. Több százezer ember vonult utcára. A chicagói Haymarket téren tartott tüntetés azonban tragédiába torkollott: egy bomba robbant, lövöldözés tört ki, többen meghaltak. Az esemény sokkolta a világot, ugyanakkor szimbólummá vált. Három évvel később, 1889-ben a II. Internacionálé május 1-jét a munkások nemzetközi napjává nyilvánította. 1890-től kezdve világszerte megemlékezések, tüntetések és felvonulások kapcsolódtak ehhez a dátumhoz.

Magyarország: felvonulástól majálisig

Magyarországon először 1890-ben ünnepelték meg a munkások napját. A 20. század során a szocialista időszakban, május elseje állami keretek közé került: szervezett, kötelező felvonulások, transzparensek, politikai üzenetek és látványos tömegrendezvények jellemezték. A rendszerváltás után az ünnep átalakult. A hangsúly a politikai demonstrációkról a közösségi élmény felé tolódott: majálisok, családi programok, koncertek vették át a főszerepet. A nap „könnyebb” lett — de ezzel együtt valamennyire el is távolodott eredeti jelentésétől.

Mi maradt a régi kérdésekből?

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a munkásmozgalom fő céljai teljesültek. Létezik a 8 órás munkanap, vannak munkajogi szabályok, sok országban szociális védőháló is működik. A valóság azonban árnyaltabb. A „8 óra munka, 8 óra pihenés” jelszava korábban is abszurdnak tűnhetett, mára pedig teljesen elavult. Az okostelefonok és az online jelenlét miatt a munka ott van a magánéletben az esti e-mailek. a hétvégi feladatok és a folyamatos elérhetőség miatt.

A kérdés ma már nem csak az, hogy mennyit dolgozunk, hanem az is, hogy tudunk-e nem dolgozni.

Bizonytalan foglalkoztatás

Az új gazdasági modellek — platformmunka, gig economy, freelancing — rugalmasságot kínálnak, de gyakran biztonság nélkül:

• kiszámíthatatlan jövedelem
• gyenge jogi védelem
• hiányzó hosszú távú stabilitás

Ez sok szempontból emlékeztet a munkásmozgalom előtti korszak bizonytalanságára, csak modernebb köntösben.

Bérek és megélhetés

A bérek és a megélhetési költségek viszonya továbbra is központi kérdés. A gazdasági növekedés nem mindenhol jelenik meg egyenlően a fizetésekben, miközben az árak gyorsan emelkednek. A „meg lehet-e élni a munkából?” kérdése ma is aktuális.

Technológiai átalakulás

Az automatizáció és a mesterséges intelligencia új helyzetet teremt:

• egyes munkák megszűnnek
• újak jönnek létre
• nő a bizonytalanság bizonyos ágazatokban

A hangsúly egyre inkább azon van, hogyan lehet alkalmazkodni ehhez az átalakuláshoz, és ki marad ki belőle.

A munka értelme

Egyre többen nemcsak a fizetést, hanem a munka minőségét is mérlegelik: van-e értelme annak, amit csinálnak, fenntartható-e hosszú távon, nem vezet-e kiégéshez? Ezek a kérdések korábban ritkán kerültek elő — ma viszont egyre hangsúlyosabbak.

Május 1. ma kettős természetű: egyszerre emléknap és szabadidős esemény, múltidézés és jelenkori kérdések felvetése. A majálisok hangulata mögött ott húzódik egy komolyabb réteg is: annak a felismerése, hogy a munkával kapcsolatos alapvető kérdések nem tűntek el, csak átalakultak.

Egy nap, ami rólunk szól

Május 1. talán legfontosabb üzenete ma már nem egy konkrét követelés, hanem egy szemlélet: a munka nem pusztán gazdasági kérdés, hanem életminőségi is. Amikor tehát valaki ezen a napon kikapcsolódik, valójában egy hosszú történet eredményét élvezi. És bár a harcok formája megváltozott, a lényeg nem: milyen feltételek között dolgozunk, és milyen életet tesz ez lehetővé számunkra.

A Május 1.: piknik vagy társadalmi tükör? – A munka ünnepének múltja és jelene bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A katolikus egyházfő a Jó Pásztornak szentelt ünnepnapon János evangéliumának sorait idézte a pásztor és a tolvaj közötti különbségről. Hangoztatta, hogy Jézus nem tolvajként érkezik, „nem lopja el életünket és szabadságunkat, hanem a helyes ösvényekre vezet. Nem ejti túszul és nem csapja be lelkiismeretünket, hanem bölcsessége fényével világítja meg. Nem szennyezi be földi örömüket, hanem teljesebb és tartósabb boldogság előtt nyit ajtót”.

XIV. Leó úgy vélte, a tolvajok ma is eltérő arcokat ölthetnek: azokról van szó, akik „a látszat ellenére, elfojtják szabadságunkat, vagy nem tisztelik méltóságunkat. Meggyőződések és előítéletek, amelyek megakadályozzák, hogy nyugodtan tekintsünk a többiekre és az életre, téves eszmék, amelyek negatív döntésekre vehetnek rá minket, felületes vagy a fogyasztásnak szentelt életmódok, amelyek kiürítik a belsőnket és arra vesznek rá, hogy minél távolabb éljünk önmagunktól”. A pápa megjegyezte, érdemes feltenni önmagunknak a kérdést, „kit akarunk vezetőként életünkben? Kik a „tolvajok”, akik megpróbáltak átlépni kerítéseinken?”.

A csernobili katasztrófa negyvenedik évfordulóján XIV. Leó kijelentette, hogy az atomreaktor felrobbanása mély nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Hangoztatta, hogy a történtek figyelmeztetésként szólnak az egyre nagyobb erejű technológiák alkalmazását kísérő veszélyekre. Megemlékezett az áldozatokról, és azokról, akik még ma is a katasztrófa következményeitől szenvednek.

„Remélem, hogy a döntéshozatal szintjén mindig a tudás és a felelősség érvényesül annak érdekében, hogy az atomenergia az életet és a békét szolgálja” – mondta a pápa.

A pápa a papi kötelezettségek között megemlítette, hogy a papnak nem szabad tartania a veszélyeket rejtő valóságtól, ellenkezőleg a veszélyek között a békét kell terjesztenie, tudva, hogy a béke biztonságot nyújt.

Úgy vélte, a korunkban élő emberek biztonságigénye agresszívvá teszi a lelkeket, bezárja a közösségeket, ellenség és áldozati bárányok keresését ösztönzi: „gyakran félelem övez bennünket, és talán félelem van bennünk is”.

Arra kérte paptársait, főleg ott, ahol távolság mutatkozik emberek és egyház között, „hagyjátok nyitja a kapukat! Tegyétek szabaddá a belépést, és álljatok készen a kilépésre”. Hozzátette: a pap „csatorna, nem szűrő”. „Lépjetek ki, és találkozzatok a kultúrával, az emberekkel, az élettel! „- mondta XIV. Leó, aki kijelentette, a papoknak ismerniük kell azt a valóságot, ahol a hívek, világiak, családok, fiatalok és idősek, gyermekek és betegek élnek.

A A pápa szerint tolvajok azok, aki azt emberektől elrabolják a béke jövőjét bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Udvarhelyi Tessza alpolgármester díjátadón mondott beszéde óriási sikert aratott és vastapsot kapott. Talán nem tévedek, hogy ez taps most nekünk, a csodálatos választási forradalmat végrehajtó magyaroknak, a megújuló és Európába visszatérő Magyarországnak és a reménytelenségben is kitartó, a közösségét szolgáló helyi politikának egyaránt szólt.

A Befogadás és a Sokszínűség Fővárosai díj elismeri és reflektorfénybe állítja azt a munkát, amelyet egy-egy város vagy régió végez, és amely más európai városokat is inspirálhat arra, hogy polgáraik számára sokszínűbb, befogadóbb és megkülönböztetésmentes környezetet teremtsenek.

A díj azokat a gyakorlatban bevált módszereket részesíti elismerésben, amelyek előmozdítják a – nem, az életkor, fogyatékosság, LMBTIQ-identitás, vallás vagy meggyőződés, illetve faji vagy etnikai hovatartozás tekintetében megmutatkozó – sokszínűséget, mint a gazdagság és az innováció forrását, támogatják a befogadást célzó szakpolitikákat és rendszereket, és minden polgárban erősítik az összetartozás érzését. 

A díj az EU rasszizmus elleni cselekvési tervének és az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló 2020–2025-ös stratégiájának eredményeképpen született.

Udvarhelyi Tessza a díjátadón így beszélt: ” Mi a legsötétebb időkben is a másik Magyarországot építettük kicsiben, de most végre úgy érezzük, egész Magyarország visszatért az EU-ba, és nem kell ellenszélben dolgoznunk tovább. Józsefvárosban továbbra is azon dolgozunk, hogy mindenki egyenlően hozzáférjen az önkormányzati szolgáltatásokhoz, beleszólhasson az ügyeinkbe, és azt érezze, hogy ez a közösség az otthona!” – idézi Pikó András.

A Aranyfokozatú befogadó lett Józsefváros bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tineke Strik, a Magyarországra vonatkozó 7. cikk szerinti eljárásért felelős európai parlamenti jelentéstevő nyilatkozatot tett a Bíróság ítéletével kapcsolatban. A Zöldek/EFA képviselője kijelentette: „A mai ítélet egyértelműen elismeri azt a megbélyegzést, megfélemlítést és jogsértést, amelyet a magyarországi LMBTIQ+
közösség szenvedett el az Orbán-rezsimtől. A továbbiakban az új magyar kormányon múlik, hogy az ítélet végrehajtása és az LMBTIQ+ közösség jogainak valódi és teljes helyreállítása a jogállamiság visszaállítására irányuló terveinek középpontjában legyen. Bármilyen ennél enyhébb lépés megkérdőjelezné a reformok hitelességét.

A mai ítélet Magyarországon túlmutató következményekkel is jár, mivel egyértelművé teszi, hogy az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeink nemcsak politikai mechanizmusok révén érvényesíthetők, hanem közvetlenül elbírálhatóak az Európai Unió Bírósága által. Ezért sürgetem az Európai Bizottságot, hogy továbbra is éljen ezzel a lehetőséggel minden olyan esetben, amikor az EU alapvető értékeinek súlyos és szisztematikus megsértésére kerül sor.” – mondja Tineke Strik közleménye.

2021-ben a magyar kormány olyan jogszabályt fogadott el, amely korlátozza az olyan anyagok terjesztését, amelyek az értelmezése szerint ösztönzik vagy ábrázolják a születéshez kötött nemi identitástól való eltérést, a nemváltoztatást vagy az azonos
neműek közötti kapcsolatokat, ha azok 18 év alattiaknak szólnak. Az Európai Bizottság az Európai Unió Bírósága elé idézte Magyarországot, mivel úgy ítélte meg, hogy jogszabálya sérti a belső piaci szabályokat, az egyének alapvető jogait és az uniós értékeket. Az Európai Parlament 2023-ban csatlakozott a perhez – összhangban azzal, hogy következetesen védi az LMBTIQ+ jogokat és az alapvető szabadságokat az EU-ban -, hogy megerősítse a Magyarország diszkriminatív törvényeivel szembeni peres ügyet.

A sokféleség és a megkülönböztetésmentesség az Európai Parlament alapvető értékei, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít. A Parlament többször is felszólalt az európai értékek magyarországi visszaesése ellen, többek között a képviselők által 2018-ban elindított, 7. cikk szerinti eljárásról szóló, 2025. novemberi időközi jelentésében, amelyben aggodalmát fejezte ki az „LMBTIQ+ propaganda” elleni küzdelem ürügyén elfogadott diszkriminatív intézkedések miatt.

A Az EU Bíróság ítélete a magyar LMBTQ+-ellenes törvényről „az uniós értékek győzelme” bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.