Az elmúlt évtizedek során a stadion maga is megváltozott. A régi Wembley ikertornyai eltűntek, helyükre a ma már jelképpé vált acélív került. A zeneipar is teljesen átalakult: a bakelitlemezeket felváltották a streaming platformok, a stadionkoncertek látványvilága pedig minden korábbinál grandiózusabb lett. Egy dolog azonban nem változott: a Wembley ma is azt jelenti az előadók számára, hogy bejutottak a zene Bajnokok Ligájába.

A Wembley hírnevét nem egyetlen koncert alapozta meg. Évtizedeken át egymást követték azok az esték, amelyek lassan legendává emelték a stadion nevét. Minden korszaknak megvoltak a maga meghatározó előadói, és mindegyikük hozzátett valamit ahhoz a történethez, amely miatt ma a Wembley neve önmagában is fogalom.

A régi Wembley emlékezetes koncertjei

A régi Wembley-ben fellépő zenekarok tudták, hogy minden sikerükkel hozzáadnak valamit azokhoz a legendákhoz, akik már előttük is ezen a színpadon álltak. A stadion lassan saját hagyományt teremtett: nemcsak teltházat kellett produkálni, hanem olyan estét, amelyre évekkel később is emlékeznek.

Dire Straits (1985)

Július 13-án délután részt vettek a Live Aid koncerten, este pedig átvonultak a közeli Wembley Arénába, ahol teljes önálló koncertet adtak. Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy ugyanazon a napon két különböző Wembley-helyszínen is maradandót alkotott. Ez jól érzékeltette, milyen kivételes időszakát élte akkor a Brothers in Arms világkörüli sikereit arató zenekar.

Queen – Magic Tour (1986)

Egy évvel a Live Aid után Freddie Mercury és a Queen két egymást követő estén összesen mintegy 150 ezer ember előtt lépett fel. A Wembley ekkor már nem egyszerű koncerthelyszín volt számukra, hanem annak bizonyítéka, hogy a zenekar pályafutása csúcsára ért. Az itt készült koncertfilm ma is a stadionkoncertek egyik klasszikusa.

Michael Jackson (1988)

Hét! egymást követő teltházas koncertjével új mércét állított a stadionkoncertek történetében. Rekordja hosszú éveken át etalonnak számított, és jól mutatta, milyen méretűvé vált a popzene világa a nyolcvanas évek végére.

Bryan Adams (1992)

Bryan Adams Wembley-koncertje számomra mindig egyfajta igazságtételt is jelentett. Az (Everything I Do) I Do It for You Oscar-jelölést kapott, a legjobb filmbetétdal kategóriában, de a díjat végül Elton John nyerte el. Utólag visszanézve nehéz lenne vitatni a Filmakadémia döntését, hiszen két kiváló dal versenyzett egymással. A Wembley azonban más mércével mér. Ott nem néhány tucat akadémiai tag, hanem több tízezer ember mond véleményt ugyanazon az estén. A teltházas koncert azt jelezte, hogy Bryan Adams már régen megkapta a közönségtől azt az elismerést, amelyet semmilyen díj nem tud helyettesíteni.

Rolling Stones (1982, 1990, 1995, 1999)

A Rolling Stones minden Wembley-fellépésével ugyanazt bizonyította: a rockzene nem életkor kérdése. Évtizedekkel indulásuk után is ugyanazzal az energiával tudták megtölteni a stadiont, mint fiatal korukban. A Wembley számukra nem végállomás volt, hanem annak bizonyítéka, hogy a kíváncsiság és az alkotókedv nem ismeri a nyugdíjkorhatárt.

Bon Jovi (2000)

A régi Wembley utolsó koncertjét Bon Jovi adta. Szimbolikus pillanat volt: egy korszak ért véget. Röviddel ezután lebontották a stadiont, hogy helyet adjanak annak az új Wembleynek, amely néhány évvel később ismét a világ egyik legfontosabb koncerthelyszínévé vált.

Az új Wembley legjobbjai

2007-ben nemcsak egy új stadion nyitotta meg kapuit, hanem egy új korszak is elkezdődött. A legendás ikertornyok helyét átvette a 133 méter magas acélív, miközben a koncerttechnika és a zeneipar is alapvetően megváltozott. Az új stadionnak ismét bizonyítania kellett,

Az új Wembleynek különös feladata volt. Nemcsak korszerű stadionnak kellett lennie, hanem méltó örökösének is annak a helynek, amely addigra már legendává vált. Az első koncertek ezért nemcsak az előadókról szóltak. Arról is, hogy az új stadion képes lesz-e ugyanazt a varázst tovább vinni, amelyet elődje évtizedeken át jelentett a könnyűzene világának.

George Michael (2007)
Az első szólóelőadó, aki az újjáépített Wembley Stadionban koncertet adott. Fellépése szimbolikus híd lett a régi és az új Wembley között.

Muse (2007)
Az első rockzenekar, amely mindkét koncertjére teljesen megtöltötte az új stadiont. A HAARP koncertfilm az új Wembley első igazán ikonikus koncertfelvételei közé tartozik.

Live Earth (2007)
A 21. század válasza a Live Aid-re. Ezúttal a klímaváltozás került a figyelem középpontjába. A Wembley ismét bebizonyította, hogy szükség esetén képes túllépni a szórakoztatás világán.

Napjaink szuperkoncertjei

A streaming korszakával a stadionkoncertek is új léptéket kaptak. Már nem egy vagy két teltházas este jelentette a csúcsot, hanem egész koncertsorozatok. A Wembley néhány hétre egyetlen előadó otthonává vált.

Taylor Swift (2024)
Nyolc egymást követő teltházas koncertje új korszakot jelzett. A Wembley néhány hétre szinte teljesen az Eras Tour világává alakult.

Coldplay (2025)
Tíz koncertből álló Wembley-rezidenciájukkal bebizonyították, hogy ma már nemcsak egyetlen nagy este, hanem egy egész stadionnyi időszak is egy előadóé lehet.

Oasis (2025)
Tizenhat év után ismét együtt álltak a Wembley színpadára. A koncertsorozat legalább annyira szólt a visszatérésről és a kibékülésről, mint magáról a zenéről.

Harry Styles (2026)
Tizenkét egymást követő Wembley-koncerttel új Guinness-rekordot állított fel. Ez jól érzékelteti, milyen elképesztő méreteket öltött a stadionturnék világa a 21. század második évtizedének végére.

Amikor a Wembley több lett egy koncertnél

A Wembley történetét természetesen a nagy koncertek tették legendává. Voltak azonban olyan esték, amikor a stadion egészen más szerepet kapott. Ezeken a napokon nem egy új album bemutatása, nem egy világkörüli turné következő állomása, és nem is egy újabb teltházas koncert állt a középpontban. A zene ezúttal eszköz lett egy nála nagyobb ügy szolgálatában.

A stadion ezekben az órákban túllépett eredeti szerepén. Nem egyszerűen a világ egyik legismertebb koncerthelyszíne volt, hanem olyan találkozási pont, ahol több tízezer ember ugyanazért az ügyért gyűlt össze, és ahol a televíziós közvetítéseken keresztül emberek százmilliói váltak ugyanannak az élménynek a részeseivé. Kevés stadion mondhatja el magáról, hogy történetének legfontosabb eseményei nemcsak a könnyűzene, hanem a 20. század társadalomtörténetének is részévé váltak.

A Wembley történetében három olyan koncert is volt, amely alapvetően különbözött a stadion többi nagyszabású rendezvényétől. Ezekre az estékre nem csupán a zene miatt érkeztek az emberek. A közös élmény mögött egy közös ügy állt. A koncert ilyenkor nem önmagáért volt fontos, hanem azért, mert lehetőséget adott arra, hogy a világ figyelme néhány órára egy humanitárius, társadalmi vagy politikai kérdés felé forduljon.

Live Aid (1985. július 13.)

A koncert Bob Geldof kezdeményezésére az etiópiai éhínség áldozatainak megsegítésére szerveződött. A Wembley Stadionból és a philadelphiai JFK Stadionból egyszerre közvetített esemény minden addiginál nagyobb nemzetközi összefogást hozott létre. A Queen huszonkét perces fellépése joggal vált legendává, de a koncert jelentősége ennél sokkal nagyobb volt: bebizonyította, hogy a könnyűzene képes emberek százmillióit közös cselekvésre ösztönözni.
Nelson Mandela 70th Birthday Tribute (1988. június 11.)

A Nelson Mandela 70. születésnapjára rendezett koncert már egyértelmű politikai és erkölcsi kiállás volt. Mandela ekkor még börtönben ült, és a világ számos ismert előadója a koncerttel fejezte ki tiltakozását az apartheid rendszer ellen, miközben a dél-afrikai szabadságmozgalom mellett állt ki. A Wembley ezen a napon nemcsak koncerthelyszínként működött, hanem olyan nyilvános fórumként is, ahol a zene a szabadság és az emberi jogok üzenetét erősítette.

Freddie Mercury Tribute Concert (1992. április 20.)

Ez a nap ismét más okból töltötte meg a stadiont. A Queen tagjai és a rockzene legnagyobb előadói egy kivételes művész előtt tisztelegtek, ugyanakkor nyíltan felhívták a figyelmet az AIDS elleni küzdelemre is. Abban az időben ez különösen fontos üzenet volt, hiszen a betegséget még sok előítélet és félelem övezte. Az emlékkoncert egyszerre szólt a veszteségről, az emlékezésről és a társadalmi felelősségről.
A három esemény más-más célt szolgált, mégis volt bennük valami közös. A Wembley mindhárom alkalommal túllépett eredeti szerepén. A stadion nemcsak a szórakoztatás helyszíne volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy a zene képes közös ügyek mögé emberek millióit felsorakoztatni.

Mi következik?

A Wembley történetét könnyű lenne a múlt felől nézni. A legendás koncertek, a rekordok, a világhírű előadók mind arra emlékeztetnek bennünket, milyen sok minden történt már ezen a színpadon. A Wembley azonban nem múzeum. Nem emlékhely, ahol kizárólag a múltat őrzik. Sokkal inkább folyamatos kihívás. Minden új koncert egy új kérdéssel kezdődik: sikerül-e valami olyat létrehozni, amire évek vagy akár évtizedek múlva is emlékezni fognak?

Talán ezért olyan különös érzés kilépni erre a színpadra. A közönség természetesen a frontembert látja. Ő az arc, a hang, a név, akiért az emberek jegyet váltanak. A siker mögött azonban összehangoltan dolgozó csapat áll: hangmérnökök, világosítók, technikusok, színpadmesterek és szervezők százai dolgoznak. Egy teltházas Wembley-koncerten nincs második esély. Nincs lehetőség újrakezdésre. Mindennek működnie kell akkor, és ott. Ezt nem lehet rutinból végig csinálni. Ez az a két-három óra, amikor mindenkinek a legjobbat kell nyújtania. A frontembernek ugyanúgy, mint annak a technikusnak, akinek a nevét a közönség talán soha nem fogja megtudni.

A koncert végén azonban kialszanak a reflektorok. A közönség lassan elindul a metróállomások felé, a stadion kiürül, az előadó pedig néhány órával azután, hogy kilencvenezer ember figyelte minden mozdulatát, ismét egy csendes öltözőben vagy hotelszobában találja magát. Több ismert zenész is beszélt arról, milyen nehéz ez a hirtelen váltás. Nem a koncertet kell túlélni, hanem azt a pillanatot, amikor egyszerre megszűnik a taps, a fény és az a különös energia, amely néhány órára összekötötte a színpadot a nézőtérrel.

Talán ez a Wembley egyik legkevésbé látható oldala. A siker pillanata rövid. Az emléke viszont egy életre elkísérheti azt, aki átélte. A legnagyobb előadók talán éppen ezért tudtak újra és újra visszatérni. Nem a rekordok miatt, hanem azért, mert minden koncert egy új lehetőség volt arra, hogy ismét kapcsolatot teremtsenek a közönséggel.

A Wembley ma is ugyanazzal a kérdéssel várja a következő nemzedéket, mint ötven évvel ezelőtt. Azt kérdi: elég bátor vagy-e ahhoz, hogy vállald az összehasonlítást azokkal, akik előtted jártak? Elég jó vagy-e ahhoz, hogy kilencvenezer ember két órán át csak rád figyeljen? És amikor a koncert véget ér, marad-e valami az emberek emlékezetében, ami miatt évek múltán is azt mondják: ott voltam azon az estén. A stadion nem ad előnyt senkinek. Minden fellépő ugyanarról a rajtvonalról indul. Talán éppen ettől maradt a Wembley fogalom. Nem a tegnap sikerei miatt, hanem azért, mert minden új nemzedék számára ugyanazt a kihívást jelenti.

A Tünde T. Guildford: A Wembley, ahol a beton is emlékezik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Vasárnap aztán a FIFA visszavonta az eltiltást, és bejelentette, hogy Balogun úr hétfőn pályára léphet a Belgium elleni mérkőzésen. A döntés visszavonása rendkívül szokatlan, és 1962 óta ez az első alkalom, hogy a FIFA engedélyezte egy játékos pályára lépését olyan mérkőzésen, amelyen a világbajnokságon kapott kiállítás miatt elvileg eltiltás alatt állt volna. Infantino évek óta igyekszik Trump kegyeibe férkőzni. Tavaly a FIFA létrehozta és átadta Trumpnak a FIFA Béke-díjat, miközben az elnök nyilvánosan – bár sikertelenül – kampányolt a Nobel-békedíj elnyeréséért.

Balogun piros lapját követően röviddel a Trump-kormány magas rangú tisztviselői – köztük Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és Andrew Giuliani, a Fehér Ház világbajnoksági munkacsoportjának ügyvezető igazgatója – ügyvédeket vettek igénybe, hogy segítsék az Amerikai Labdarúgó-szövetséget a fellebbezés benyújtásában, annak ellenére, hogy a FIFA szabályai tiltják az ilyen fellebbezéseket – állítják a telefonbeszélgetésről tájékozott források.

Az amerikai labdarúgó-szövetség tisztviselői azzal érveltek, hogy a piros lapot helytelenül adták ki Balogun úrnak, mert a játékvezetőknek nem lett volna szabad lassított videóismétlést használniuk a büntetés megállapításához – mondták a források. A videóismétlések használata bevett gyakorlat, és a játékosokat gyakran kiállítják a felülvizsgálatokat követően.

Scott Goodwin, egy fedezeti alapkezelő és az Amerikai Labdarúgó-szövetség egyik fő adományozója, felhívta a Trump-adminisztráció tisztviselőinek figyelmét arra a nyilvános vádra, miszerint Raphael Claus, a játékvezető, szabálytalan piros lapok kiosztásával részt vett mérkőzésmanipulációban Brazíliában. A brazil hatóságok és a FIFA nem találtak bizonyítékot Claus szabályszegésére, de Trump felvetette ezeket a vádakat Infantino úrral folytatott telefonbeszélgetése során – mondták a beszélgetéssel tisztában lévő források. Goodwin úr az amerikai labdarúgó-szövetséghez irányította a kérdéseket. Claus először nem ítélt szabálytalanságot Balogun ellen, de a visszajátszások figyelemmel kísérésével megbízott más játékvezetők arra kérték, hogy vizsgálja felül döntését. Ez a csoport Venezuelából, Kolumbiából és Franciaországból érkezett.

Vasárnap, közvetlenül Balogun visszahelyezése után Infantino és Trump ismét beszéltek egymással, és az elnök közölte Infantino-val, hogy ez volt a helyes döntés – mondták a források. Trump felhívta Mauricio Pochettinót, az amerikai válogatott szövetségi kapitányát is, és sok szerencsét kívánt neki a hétfői, Belgium elleni mérkőzéshez. Pochettino úr vasárnap egy sajtótájékoztatón azt mondta az újságíróknak, hogy a csapata „nem a rosszfiúk”.

A FIFA nem reagált azonnal a kommentárkérésre, de megerősítette Balogun játékjogosultságát, miután az The Athletic délután korábban beszámolt a tervezett döntés-visszavonásról. A belga szövetség vasárnap dühösen reagált, és nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „megdöbbentette a FIFA döntése, miszerint a felfüggesztett amerikai játékos, Folarin Balogun játékra jogosult az Egyesült Államok–Belgium mérkőzésen”.

Az faz.de nevű német lap online változata szerint a FIFA szabályai egyértelműek. A piros lap egy mérkőzésre szóló eltiltást von maga után, a szabálysértés súlyosságától függően az eltiltás időtartama meghosszabbodhat. A belga szövetség hivatkozik a FIFA májusban kiküldött körlevelére, amelyben a világbajnokságra tekintettel kifejezetten utaltak a piros lapok utáni eltiltásokra. A belgák azt írják, hogy minden lehetséges lépést megvizsgálnak. A szégyenteljes arcátlanság ellen a labdarúgó szövetségeknek fel kellene lázadniuk, írja az faz.de, mert a FIFA-elnök a sport legfontosabb értékét, az autonómiát kockáztatja.

A képen Trump átveszi a neki alapított FIFA-Békedíjat Infantinótól

A Világbotrány készül: Trump arra kérte a FIFA-t, hogy vizsgálja felül az amerikai játékos eltiltását. bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A labdarúgás ma már nem egyszerűen sportág, hanem globális politikai és üzleti infrastruktúra. Világbajnokságokat, klubtornákat, közvetítési jogokat, stadionfejlesztéseket, diplomáciai kapcsolatokat és állami presztízsberuházásokat mozgat egyszerre. A futball még mindig tömegek közös nyelve, de az irányítása egyre inkább olyan zárt döntéshozatali térben zajlik, ahol a pénz, a politikai befolyás és a sportági legitimitás szorosan összekapcsolódik.

A FIFA 2015-ben történelmi válságba került. A Sepp Blatter nevével fémjelzett korszak végét amerikai és svájci nyomozások, korrupciós ügyek és bizalmi összeomlás kísérte. Amikor Gianni Infantinót 2016-ban megválasztották a szervezet elnökének, a FIFA hivatalos üzenete a reform, az átláthatóság és az elszámoltathatóság volt. A kérdés tíz évvel később már nem az, hogy a FIFA túlélte-e a botrányt. Túlélte. A kérdés inkább az: milyen áron, milyen politikai szövetségekkel, és mennyiben változott meg valójában a működése.

Infantino bírálói szerint a FIFA nem demokratikusabb és nem átláthatóbb lett, hanem központosítottabb, kereskedelmileg agresszívebb és politikailag alkalmazkodóbb. A szervezet bevételei nőttek, tornái bővültek, a világbajnokság minden eddiginél nagyobb lett, miközben az etikai ellenőrzés függetlenségével kapcsolatban továbbra is súlyos kétségek merülnek föl.

A Play the Game elemzése szerint Infantino elnökségének első évtizedét a politikai közelség, a gyengülő ellenőrzés és az állami hatalmakhoz való igazodás jellemzi. Ez nem bírósági ítélet, hanem szakmai-kritikai értelmezés, ám jól jelzi, milyen irányból éri a FIFA-t a legtöbb támadás. A mostani világbajnokság rajtjánál mindez különösen élesen látszik.

A 2026-os torna az első 48 csapatos férfi vb, 104 mérkőzéssel, három rendező országban: az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban. A FIFA saját kommunikációja szerint ez a sportág történetének legnagyobb világbajnoksága, amelyet több millió helyszíni néző és milliárdos globális közönség követhet. A méret azonban nemcsak ünnepi adat, hanem politikai és gazdasági állítás is: a FIFA azt üzeni, hogy a futball piaca tovább tágítható, a versenynaptár tovább terhelhető, a bevételi plafon pedig még nem látszik.

Ebbe a környezetbe robbant be Michel Platini új jogi lépése. A Reuters tudósítása szerint az UEFA korábbi elnöke 2026 júniusában polgári és büntetőjogi eljárást indított Franciaországban a FIFA és Gianni Infantino ellen. Platini azt állítja, hogy a 2015-ben ellene indult ügyek mögött rosszhiszemű, politikailag motivált manőverek álltak, amelyek célja az volt, hogy megakadályozzák FIFA-elnöki ambícióit. A büntetőfeljelentésben Infantino mellett korábbi FIFA-tisztségviselők neve is szerepel, a vádak között rosszhiszemű eljárás kezdeményezése és befolyással üzérkedés gyanúja merül föl.

Az ügy középpontjában a régi, kétmillió svájci frankos FIFA-kifizetés áll, amelyet Sepp Blatter elnöksége alatt teljesítettek Platini részére. A kifizetés miatt Platinit és Blattert korábban eltiltották, majd büntetőeljárás is indult ellenük. A svájci bíróságok végül felmentették őket; a Reuters által idézett beszámoló szerint Platini és Blatter jogerős felmentése 2025-ben zárult le. Platini most azt állítja, hogy az ügy nem egyszerűen jogi tévedés volt, hanem hatalmi eszköz, amely eltávolította őt a FIFA-elnöki versenyből, és megnyitotta az utat Infantino 2016-os megválasztása előtt.

Ezek egyelőre Platini állításai, nem bizonyított tények. A jogi jelentőségük mégis nagy, mert visszanyúlnak Infantino hatalomra kerülésének eredettörténetéhez. Ha a francia eljárás érdemben vizsgálni kezdi, hogy a FIFA belső körei és külső jogi szereplők miként kezelték a 2015-ös ügyet, az nemcsak múltbeli sérelmekről szólhat, hanem a mai FIFA legitimitásáról is.

Infantino számára nem ez az első ügy, amelyben a személyes kapcsolatok, az intézményi hatalom és a sportjogi elszámoltathatóság határai összemosódnak. Svájcban korábban vizsgálták azokat a nem dokumentált találkozókat, amelyeket a FIFA-elnök Michael Lauber akkori svájci főügyésszel folytatott, miközben a svájci hatóságok futballkorrupciós ügyekben nyomoztak. Az Associated Press beszámolója szerint a különleges ügyészek évekkel később a vizsgálat lezárására készültek; Lauber elvesztette főügyészi posztját az ügy következményeként, Infantino és Lauber pedig következetesen azt állították, hogy nem emlékeznek a találkozók részleteire. Vádemelés nem lett az ügyből, de politikai értelemben a történet maradandó: azt mutatta meg, mennyire nehezen ellenőrizhető egy olyan sportvezető mozgástere, aki egyszerre tárgyal kormányokkal, ügyészekkel, szponzorokkal és kontinentális szövetségekkel.

A FIFA elnökének politikai szerepfelfogása a 2026-os világbajnokság körül is viták tárgya. Donald Trump amerikai elnökkel ápolt kapcsolata különösen érzékeny kérdés, mert a torna mérkőzéseinek többségét az Egyesült Államok rendezi. Az AP szerint a londoni FairSquare jogvédő szervezet hivatalos etikai panaszt tett a FIFA-nál Infantino ellen, miután a FIFA békedíját Trumpnak ítélték oda. A panasz lényege az, hogy a FIFA elnöke megsérthette a szervezet politikai semlegességre vonatkozó kötelezettségét. A FIFA etikai bizottsága nem kommentált esetleges folyamatban lévő ügyet; azt sem lehet jelenleg tényként állítani, hogy a panasz fegyelmi következményekkel jár majd. A probléma azonban világos: egy globális sportszervezet vezetője akkor is politikai üzenetet küld, ha azt sportdiplomáciának nevezi.

Infantino ezzel szemben rendszeresen azzal érvel, hogy a FIFA-nak együtt kell működnie a rendező országok kormányaival, hiszen ekkora eseményt másképp nem lehet megszervezni. Ez önmagában igaz. A kérdés nem az, hogy tárgyalhat-e kormányokkal, hanem az, hogy hol húzódik a határ a szükséges szervezői együttműködés, a politikai függés és a személyes lojalitás látszata között.

A világbajnokság előtti sajtótájékoztatón Infantino ezt a feszültséget sajátos módon kezelte. A Guardian beszámolója szerint a FIFA-elnök a bevándorlási és vízumproblémák, a jegyárak, valamint Irán részvétele körüli viták közepette arra kérte a bírálókat, hogy „chill and relax”, vagyis nyugodjanak meg és lazítsanak. A kijelentés azért váltott ki visszhangot, mert közben konkrét problémák jelentek meg: a szomáliai játékvezető, Omar Artan nem léphetett be az Egyesült Államokba, több ország szurkolóit és résztvevőit érintették vízumkérdések, Irán szereplése pedig geopolitikai feszültségekkel terhelt.

Infantino védekezése szerint a FIFA nem uralkodik kormányok és rendőri szervek felett, a nemzetállamok határvédelmi döntéseit tiszteletben kell tartania. Ez a jogi realitás oldaláról védhető állítás. Csakhogy a FIFA korábban a 2026-os tornát a valaha volt legbefogadóbb világbajnokságként mutatta be. Ha a befogadás ígérete a határellenőrzési és politikai gyakorlat falán ütközik meg, a szervezet nem háríthat minden felelősséget a rendező államokra, hiszen maga választotta és alakította ezt a rendezési konstrukciót.

Hasonlóan beszédes a jegyárak ügye. Infantino szerint a magas árak részben a feketepiac visszaszorítását szolgálják, és a bevételek végső soron a futball fejlesztésébe kerülnek vissza, különösen azokban az országokban, ahol más nem fektet be. Ez a FIFA klasszikus érvelése: a kereskedelmi maximalizálás társadalmi fejlesztési nyelven jelenik meg. A bírálók szerint azonban a gyakorlatban a helyi és kevésbé tehetős szurkolók kiszorulnak, a világbajnokság pedig egyre inkább a globális középosztály felső rétegeinek, a vállalati vendégeknek és a turisztikai elitnek szól.

A modern futball üzleti terjeszkedése nem áll meg a válogatott tornáknál. A FIFA 2025-ben már 32 csapatos klubvilágbajnokságot rendezett, és a 2026-os vb is minden korábbinál nagyobb formátumot kapott. A hivatalos indoklás szerint ez több országnak, több klubnak és több játékosnak ad globális láthatóságot. A másik olvasat szerint a futballnaptár túlterhelése a közvetítési és szponzori bevételek növelését szolgálja, miközben a játékosok fizikai terhelése, a klubok érdekei és a szurkolói hozzáférés másodlagossá válik.

A sportswashing jelensége ebben a rendszerben különösen fontos. Katar 2022-es világbajnoksága után Szaúd-Arábia 2034-es rendezése vált a viták középpontjává. Jogvédő szervezetek és kritikus elemzők szerint az autoriter államok sportberuházásai nem pusztán gazdasági projektek: a nemzetközi megítélés javítását, a politikai legitimáció erősítését és a figyelem átirányítását is szolgálják. Ezt nevezik sportswashingnak. A FIFA szempontjából ezek az országok pénzt, infrastruktúrát és politikai garanciákat kínálnak. A kockázat az, hogy a sportági vezetés a bevételekért és a stabil rendezésért cserébe egyre kevésbé kér számon emberi jogi, munkajogi vagy demokratikus normákat.

Fontos különbséget tenni korrupció, politikai befolyás és sportswashing között. A korrupció jogi kategória lehet: vesztegetés, hűtlen kezelés, befolyással üzérkedés vagy más bűncselekmény gyanúja. A sportswashing inkább politikai-kommunikációs jelenség: nem feltétlenül illegális, de erkölcsi és intézményi kérdéseket vet föl. A FIFA mai problémája éppen az, hogy a jogilag bizonyítható korrupción túl is létezhet olyan hatalmi működés, amely gyengíti a közbizalmat. Ha a döntések zárt körben születnek, ha az etikai ellenőrzés függetlensége vitatott, ha a vezető személyes politikai kapcsolatai meghatározónak tűnnek, akkor a szervezet akkor is hitelességi válságban maradhat, ha egy-egy konkrét büntetőügy vádemelés nélkül zárul.

Infantino vezetése alatt a FIFA kétségtelenül megerősödött üzletileg. A szervezet nagyobb tornákat rendez, új piacokat nyit, és minden eddiginél látványosabban kapcsolja össze a futballt a globális szórakoztatóiparral. A kérdés az, hogy ez a növekedés együtt jár-e jobb kormányzással. A jelenlegi ügyek alapján erre nehéz egyértelmű igennel válaszolni.

A 2026-os világbajnokság ezért nemcsak sportesemény, hanem teszt is. Teszteli, hogy a FIFA képes-e kezelni a saját maga által létrehozott óriásformátum következményeit. Teszteli, hogy a politikai együttműködés meddig fér össze a sportági semlegességgel. Teszteli, hogy az etikai szabályok valódi korlátok-e, vagy csak reputációs kellékek. És teszteli azt is, hogy a futball közönsége meddig fogadja el: a játék ünnepét egyre vastagabb üzleti és politikai réteg borítja be. Infantino azt kéri a bírálóktól, hogy nyugodjanak meg. A modern futball állapota azonban épp azt mutatja, hogy a nyugalom önmagában kevés. A sportág vezetőinek nem a kritikák elcsendesítése, hanem az átlátható döntések, a független ellenőrzés és az egyenlő hozzáférés bizonyítása lenne a feladatuk. A pályán ma is a játékosok döntik el a mérkőzéseket. A pályán kívül viszont egyre inkább az dől el, ki birtokolja a futball jövőjét.

Források: Reuters/Straits Times a Platini-ügyről, The Guardian a 2026-os vb előtti Infantino-sajtótájékoztatóról, AP a FairSquare-panaszról és a Lauber-ügyről, valamint a FIFA hivatalos tájékoztatása a 2026-os torna méretéről.

A Nagy pénz, mekkora foci? Infantino világa: pénz, politika és elszámoltathatatlan futballhatalom bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Vagyis nincs még egy olyan esemény a bolygón, amely ennyi embert érdekel egyszerre, talán csak egy globális áramszünet váltana ki hasonló érdeklődést… Nem csoda, hogy a politikusok régóta úgy tekintenek a világbajnokságra, mint a világ legdrágább kampányplakátjára.

A történelem különösen kedves volt azokhoz a vezetőkhöz, akik nem elégedtek meg a választási győzelmekkel, hanem egyenesen a történelemkönyvekben kívántak szerepelni. A futball-világbajnokság pedig kiváló eszköznek bizonyult ehhez.

Mussolini: a modern sportpropaganda atyja

Az első nagy futballpolitikus kétségtelenül Benito Mussolini volt. Amikor Olaszország 1934-ben megrendezte a világbajnokságot, a fasiszta diktátor már több mint tíz éve uralkodott. Felismerte, hogy a futball sokkal hatékonyabban mozgatja meg a tömegeket, mint a politikai röpiratok.

Monumentális stadionok épültek, propagandaplakátok lepték el az országot, a rádióközvetítések pedig minden korábbinál szélesebb közönséget értek el. Mussolini minden olasz mérkőzésen megjelent, és ügyelt arra, hogy a győzelmekből politikai tőkét kovácsoljon.

Amikor az olasz válogatott világbajnok lett, nemcsak a FIFA trófeáját kapta meg, hanem a Duce saját, annál hatszor nagyobb serlegét is. A FIFA akkori elnöke, Jules Rimet később keserű humorral jegyezte meg:

„Ezen a világbajnokságon valójában Mussolini volt a FIFA elnöke.” Nehéz eldönteni, hogy ez vicc volt-e vagy helyzetjelentés.

Hatvan évvel később szintén egy olasz politikus-milliárdos volt az, aki részben a foci segítségével jutott hatalomra, és használta politikai célokra a labdarúgást, de Berlisconi nem diktátor volt, „csak” autokrata próbált lenni, több-kevesebb sikerrel.

Argentína: miközben a stadion ünnepelt, a börtönök megteltek

Az 1978-as argentin világbajnokság idején katonai junta irányította az országot. A rezsim több milliárd dollárt költött a torna megrendezésére, miközben az infláció elszabadult, az államadósság nőtt, és emberek ezrei tűntek el politikai okokból. Emberi jogi szervezetek becslése szerint a diktatúra éveiben mintegy 30 ezer ember vált az állami terror áldozatává. A stadionokban azonban minden rendben volt.

A televíziók a világbajnoki sikert közvetítették, miközben néhány kilométerrel arrébb titkos börtönök működtek. A futball ismét ellátta történelmi feladatát: segített elterelni a figyelmet a valóságról.

Putyin és Katar: a XXI. századi változat

Oroszország 2018-ban mintegy 14 milliárd dollárt költött a világbajnokságra. A Kreml célja világos volt: megmutatni egy nyitott, modern, vendégszerető ország képét, miközben a Krím annektálása, az ellenzék üldözése és a sajtószabadság korlátozása miatt folyamatos nemzetközi kritikák érték az országot.

Négy évvel később Katar következett.A hivatalos becslések szerint a világbajnokság infrastruktúrájára több mint 200 milliárd dollárt költöttek – ez minden idők legdrágább sporteseményévé tette a tornát.

Az emberi jogi viták, a vendégmunkások helyzete és a politikai szabadságjogok kérdése azonban végig árnyékként követte az eseményt.A stadionok ragyogtak. A halottak pontos száma ismeretlen.

Trump külön kategória

Most Donald Trump következik. A különbség azonban érdekes. A korábbi autokraták legalább megpróbálták elhitetni a világgal, hogy országuk barátságosabb, nyitottabb és demokratikusabb, mint amilyen valójában.

Trump esetében más a stratégia.Nem különösebben akar kedvesnek látszani.Nem akarja elrejteni a konfliktusokat. Nem akarja azt mondani, hogy minden rendben van. Sokkal inkább azt üzeni: „Ilyenek vagyunk. Ha nem tetszik, nézzétek a másik csatornát.”

Ez kommunikációs szempontból legalább őszinte.A világ pedig eldöntheti, hogy ezt erénynek vagy figyelmeztetésnek tekinti.

A számok nyelvén

A FIFA becslése szerint a 2026-os világbajnokság:

• több mint 6,5 millió helyszíni nézőt vonzhat;
• több mint 5 milliárd embert érhet el médiacsatornákon keresztül;
• több tízmilliárd dolláros gazdasági forgalmat generálhat;
• 104 mérkőzésből áll majd, ami rekord a vb-k történetében.

Ekkora figyelmet még a világ legerősebb politikusai sem hagynak kihasználatlanul. A futball tehát továbbra sem pusztán sport, hanem globális színpad. És ahol ilyen színpad van, ott előbb-utóbb megjelenik egy politikus, aki főszerepet szeretne játszani.

A végső sípszó előtt

A világbajnokságok története azt mutatja, hogy a diktátorok és a futball különösen jól megértik egymást.

Mindkettő szereti a tömegeket, szereti a zászlókat. Mindkettő szereti a látványt. És mindkettő akkor működik a legjobban, ha az emberek érzelmileg teljesen bevonódnak.

A különbség csupán annyi, hogy a futballmeccs végén általában lefújják a találkozót. A politikában ez nem mindig történik meg időben.

Ha Mussolini élne, valószínűleg már azt magyarázná egy televíziós stúdióban, hogy a les szabályát eredetileg az ókori rómaiak találták fel, mint ahogy anno felvilágosította kortársait, hogy a foci nem Angliában, hanem a reneszánsz Itáliában alakult ki. Trump pedig minden bizonnyal előállna egy diagrammal, amely bizonyítja, hogy a futball valójában Ohio államban született, és valószínűleg mindkettőnek lennének követői.

A cikk a European Correspondent írásának felhasználásval készült.

A A labda gömbölyű, a propaganda örök bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A francia belügyminisztérium adatai szerint a rendőrség több mint 400 embert állított elő, közülük közel 300-at Párizsban. Hét rendőr megsérült, amikor egyes szurkolói csoportok tűzijátékokat és egyéb tárgyakat dobáltak a hatóságok felé. A Champs-Élysées környékén és a Parc des Princes stadion közelében különösen feszült volt a helyzet, a rendőrség könnygázt is bevetett.

A hatóságok mintegy 22 ezer rendőrt vezényeltek ki országszerte az ünneplések biztosítására. Ennek ellenére több francia városban is zavargásokról érkeztek jelentések, köztük Rennes-ből, Grenoble-ból és Clermont-Ferrand-ból. A francia belügyminiszter „elfogadhatatlannak” nevezte az erőszakot, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a PSG hivatalos ünnepségeit ennek ellenére megtartják.

A mostani események különösen érzékeny témának számítanak Franciaországban, mert a PSG előző, 2025-ös Bajnokok Ligája-sikere után még súlyosabb zavargások törtek ki. Akkor több mint 550 embert tartóztattak le, közel kétszázan megsérültek, és két ember életét vesztette az ünneplésekhez kapcsolódó incidensek során.

A PSG sikerei az elmúlt években hatalmas tömegeket mozgattak meg Franciaországban, ugyanakkor ismét ráirányították a figyelmet a futballhoz kapcsolódó szélsőséges szurkolói erőszak problémájára. Miközben a szurkolók túlnyomó többsége békésen ünnepelte a csapat győzelmét, a rendőrség szerint egy kisebb, de agresszív csoport szándékosan kereste az összecsapásokat és a vandalizmust.

A BBC és más nemzetközi médiumok szerint a hatóságok attól tartanak, hogy a PSG további ünnepségei – köztük a csapat hivatalos fogadása Emmanuel Macron elnöknél és a párizsi győzelmi rendezvények – újabb biztonsági kihívásokat jelenthetnek a következő napokban.

A Zavargások Franciaországban a PSG kupagyőzelme után bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A pizzafutár késett, néztem a térképet, a Puskás stadion körül kering, mi a fenét csinál? Amikor megérkezett, morgott: szállodában laknak, de pizzát rendelnek, nem ott esznek… Kik? Hát a focidrukkerek… Nos, érthető, az árak elszaladtak, valamin spórolni kell, de ez nem változtat azon, hogy Budapest ma az európai klubfutball központja: este hatkor órakor a Puskás Arénában rendezik a 2025/26-os Bajnokok Ligája döntőjét, amelyben a címvédő Paris Saint-Germain az első BL-győzelmére hajtó Arsenallal találkozik. A városban több helyszínen szurkolói programok, sűrített közösségi közlekedés és jelentős forgalomkorlátozások kísérik az eseményt.

Az UEFA hivatalos tájékoztatása szerint ez lesz a 34. döntő a sorozat Bajnokok Ligája-korszakában, és az első alkalom, hogy Magyarország ad otthont Európa első számú klubfutball-döntőjének. A mérkőzés nem a megszokott késő esti időpontban kezdődik: az UEFA korábbi döntése alapján a budapesti finálét már 18 órakor indítják, hogy a szervezés, a szurkolói mozgás és a városi közlekedés kezelhetőbb legyen. ( Ez Budapesten különösen fontos, mert a döntő nem csupán a stadion környékét érinti. A BKK tájékoztatása szerint a Puskás Aréna mellett a Hősök tere, a Városliget és a Kerepesi úti MTK Sportpark is kiemelt helyszín, a többnapos rendezvénysorozat pedig mintegy 60 ezer szurkolót mozgat meg.

A főváros közlekedése ennek megfelelően rendkívüli üzemmódra állt át. A BKK a metróhasználatot ajánlja, különösen az M2-es és M4-es vonalat, valamint az 1-es villamost, amelyek csúcsidőben 2–3 percenként közlekednek. Az M1-es metró is sűrűbben jár a Hősök terénél zajló programok miatt. A mérkőzésjeggyel rendelkezők május 29. és 31. között díjmentesen használhatják a budapesti közösségi közlekedést, beleértve a 100E repülőtéri járatot is. A repülőtéri buszok és a 200E járat sűrítve közlekednek, a BKK szerint a 100E és a 200E együtt 2–3 percenként indulhat a legforgalmasabb időszakokban.

Autóval ugyanakkor nehéz napra kell készülni. A Puskás Aréna környékén és több más városi ponton korlátozások vannak, egyes területek csak gyalogosan közelíthetők meg. A BKK közlése szerint a rendőrség a mérkőzés napján nagyjából 8 és 17 óra között lezárja a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezető gyorsforgalmi utat a közúti forgalom elől, és ott csak a közösségi közlekedés haladhat. Aki ma Budapesten közlekedik, annak érdemes nem a megszokott menetidőkkel számolnia.

A dolog persze ennél is izgalmasabb: ki az esélyesebb, a PSG vagy az Arsenal? A fogadási piacok és több nemzetközi előzetes alapján a címvédő párizsiak valamivel előrébb állnak. A Covers odds-összesítése május elején a PSG-t egyértelmű favoritként kezelte az Arsenal előtt, részben a Bayern München elleni elődöntős továbbjutás és a párizsiak támadójátékának ereje miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyoldalú döntő várható. Az Arsenal az UEFA előzetese szerint veretlen BL-idény lezárására készülhet, és az angol csapat védekezése a sorozat egyik legfontosabb története volt.

A PSG a címvédés küszöbén áll. Luis Enrique csapata tavaly története első BL-trófeáját nyerte meg, most pedig arra készül, hogy a Real Madrid 2016–2018 közötti sorozata óta elsőként védje meg a címét. Az UEFA kiemelése szerint a PSG 44 gólig jutott az idei sorozatban, vagyis egyetlen találatra van a Barcelona 1999/2000-es idényben felállított rekordjától. Khvicha Kvaratskhelia különösen erős tavaszt futott: tíz góllal és hat gólpasszal érkezik a döntőbe, ebből hét találatot az egyenes kieséses szakaszban szerzett.

A párizsiaknál a legfontosabb kérdés az volt, teljes lesz-e a támadó- és szélsőjáték. Az UEFA csapatjelentése szerint Achraf Hakimi és Nuno Mendes bevethető, Ousmane Dembélé pedig a pénteki sajtótájékoztatón jelezte, hogy százszázalékos állapotban érzi magát. A várható PSG-kezdő: Safonov; Hakimi, Marquinhos, Willian Pacho, Nuno Mendes; Zaïre-Emery, Vitinha, João Neves; Doué, Dembélé, Kvaratskhelia.

Az Arsenal másfajta történetet hoz Budapestre. Mikel Arteta csapata 2006 után először játszik BL-döntőt, és a klub első Bajnokok Ligája-győzelmét szerezheti meg. A londoniak útja fokozatos építkezésként írható le: negyeddöntő 2023/24-ben, elődöntő 2024/25-ben, most pedig döntő. Az UEFA előzetese szerint az Arsenal idei menetelésének egyik kulcsa a védekezési kontroll volt: a csapat a ligaszakaszban mindössze négy gólt kapott, és kilenc kapott gól nélküli mérkőzést hozott össze a sorozatban.

A londoniaknál Ben White térdsérülés miatt nem játszhat, de Jurriën Timber bevethető, és Noni Madueke állapotával kapcsolatban is biztató hírek érkeztek. Az UEFA szerint a várható Arsenal-kezdő csapat: Raya; Timber, Saliba, Gabriel, Calafiori; Rice, Lewis-Skelly, Ødegaard; Saka, Gyökeres, Trossard.

A döntő taktikai magja világosnak látszik: a PSG sebessége, labdajáratása és támadósora az Arsenal szervezettségével, párharcerejével és átmeneteivel találkozik. A párizsiak mellett szól a címvédői rutin, az idei góltermés és az, hogy már tudják, milyen megnyerni ezt a sorozatot. Az Arsenal mellett a stabilitás, a friss bajnoki siker lendülete és az szól, hogy egyetlen mérkőzésen a fegyelmezett védekezés és a pontrúgások különösen sokat érhetnek. A PSG tehát papíron esélyesebb, de nem annyival, hogy az Arsenal győzelme meglepetésnek számítson.

A stadion maga is fontos szereplője a napnak. A Puskás Aréna 2019. november 15-én nyílt meg, a régi Népstadion, majd Puskás Ferenc Stadion helyén. Az UEFA 67 ezres arénaként írja le, amely megőrizte elődje építészeti emlékeit, miközben modern nemzeti stadionként épült újjá. Korábban négy mérkőzést rendeztek benne az Európa-bajnokságon, itt volt a 2020-as UEFA-szuperkupa, és 2023-ban a Sevilla–Roma Európa-liga-döntő is. Most azonban a klubfutball legnagyobb európai estéje érkezett meg Budapestre.

Az időjárás egyelőre inkább kedvez a mérkőzésnek, de a nap első felében még lehetnek záporok. A friss előrejelzés szerint délelőtt és kora délután felhős, helyenként záporos idő várható, délutánra javulhat az idő, 18 órakor 27 Celsius-fok körüli, napos idő valószínű. Ugyanakkor Közép-Magyarországra sárga figyelmeztetés van érvényben zivatarveszély miatt, amelyet széllökés és jég is kísérhet. A stadionba indulóknak ezért a meleg délután mellett a változékony időre is érdemes készülniük.

Budapest számára ez a nap egyszerre sportünnep, logisztikai vizsga és nemzetközi kirakat. A városban ma valóban nehezebb közlekedni, de a korlátozások mögött az a feladat áll, hogy tízezrek jussanak el biztonságosan a stadionhoz, a szurkolói zónákhoz és a repülőtérre. Este hatkor aztán a figyelem a pályára szűkül: a PSG második egymást követő BL-trófeájáért, az Arsenal története első ilyen címéért játszik. Budapest pedig néhány órára nemcsak házigazda, hanem az európai és a világ futball térképének középpontja lesz.

A Fociünnep Budapesten – a PSG megvédte a kupát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Aztán megérkeztek az Imagineerek. És a mese sötétebb fejezete következett.

A Walt Disney Imagineering tervezői azok az emberek, akik hercegnői kastélyokat, ikonikus hullámvasutakat és komplett fantáziavilágokat rajzolnak meg. Ők felelnek a szórakoztatóipar legdrágább álmaiért. Gyorsan rájöttek: egy kaszinóhajóból családbarát, Marvel- és Pixar-kompatibilis élményparkot faragni nem egyszerű átalakítás, hanem gyakorlatilag sebészeti beavatkozás.

2023-tól a hajót szó szerint kibelezték. Acélgerendákat mozgattak, vágtak, újrarendeztek, míg a belső szerkezet egy mérnöki ementálira nem kezdett hasonlítani. Megduplázták a konyhákat, kibővítették a színpadot, helyet csináltak Marvel kaszkadőrshow-nak, tizenkét tematikus étteremnek – köztük egy Pixar-büfének – és újraterveztek mindent a hangrendszertől a főlépcsőig. Vagyis: amit lehetett, újra kellett csinálni.

„Olyan volt, mintha egy Hondát próbálnánk Hummerré alakítani” – foglalta össze a helyzetet Justin Newton, a projekt egyik vezetője.

A végeredmény: a hajó, amelyet a Disney Adventure névre kereszteltek, körülbelül 1,8 milliárd dollárba került. A szingapúri indulást az utolsó pillanatban elhalasztották 2026 márciusára, több ezer utas foglalását kellett visszafizetni vagy átszervezni. A filléresnek hitt üzletből prémium árú tanmese lett.

A Disney szerint azonban így is megérte. Az Adventure minden eddiginél nagyobb, látványosabb és „immerszívebb” lesz, és az átalakítás éveket spórolt meg ahhoz képest, mintha mindent a nulláról építettek volna. A cég nem is titkolja: a jövője egyre inkább a vidámparkokban és az óceánjárókban van. Ezek ma már több pénzt hoznak, mint a tévé vagy sok esetben a filmek.

A Disney 2033-ig 60 milliárd dollárt költ parkokra és hajókra. Ebben a léptékben a másfél milliárdos mesehajó nem kudarc, hanem üzemi méretű varázslat – még akkor is, ha a varázspálca néha hegesztőpisztolynak bizonyul.

A Hogyan lett a „filléres” hajóból másfél milliárdos mesehajó? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kullancsok aprók és könnyen észrevétlenek maradhatnak. A csípésük fájdalmatlan, sokszor csak napokkal később vesszük észre őket – vagy már nem is találjuk meg a bőrünkön.

A Lyme-kór a kullancs által terjesztett leggyakoribb bakteriális fertőzés Európában; hazánkban is egyre elterjedtebb. Kezeletlenül súlyos szövődményeket okozhat: idegrendszeri panaszokat, szívproblémákat, ízületi gyulladásokat… A betegség jelei között szerepelhet fáradtság, láz, fejfájás, izomfájdalom, és a „Lyme-folt”. Csakhogy ez utóbbi nem minden esetben alakul ki, legföljebb az esetek harmadánál.

A tünetek nem mindig azonnal, a csípés után jelentkeznek, van, hogy hónapokkal, akár évekkel később tapasztalja őket az, akit megszúrt a kullancs. A kezelés minél hamarabbi megkezdéséhez elengedhetetlen a korai diagnózis. Ha bármilyen, fertőzésre utaló jelet észlelünk, fontos azonnal orvoshoz fordulni, aki az esetleges fertőzés megállapítására Lyme-kór teszt elvégzését javasolhatja.

Hol találkozhatnak kullancsokkal a gyerekek – és persze felnőttek is?

Erdőkben, bozótos részeken, füves, párás parkokban vagy ligetekben, vízközeli, árnyékos strandokon, pihenőhelyeken, kertekben, játszótereken

Szülők, felnőttek sokat tehetnek azért, hogy a gyermek biztonságban legyen a természetben. Íme egy bevált ellenőrzőlista:

1. Megfelelő öltözködés

• Világos színű ruha, mert könnyebb észrevenni rajta a kullancsot
• Zárt ruházat: hosszú nadrág, hosszú ujjú póló, ha az időjárás engedi, zokniba tűrt nadrágszár
• Sapka vagy kendő a haj védelmére

2. Riasztószer használata

Gyerekeknek is biztonságos spray, amit indulás előtt és ajánlott naponta többször újra alkalmazni

3. Átvizsgálás nap végén

Esténként fejtetőtől talpig ellenőrizni: hajvonal, fül mögött, nyak, hónalj, térdhajlat, bokák

Ha bentlakásos táborba megy a gyerek, kérjük meg a kísérőket, rendszerint tanárokat, hogy ezt a gyakorlatot ők is tartsák be

4. Kullancseltávolító eszközt a táskába

A kullancscsipesz mindig jól jöhet

Fontos: a kullancsot ne tekerjük, ne kenjük be semmivel, hanem határozott mozdulattal húzzuk ki a bőrből, úgy, hogy a potrohát semmiképp sem nyomjuk össze.

A szabadtéri élmények csodálatos részei képezik a gyerekkornak. Segítsenek a felnőttek, hogy ne rontsa el a nagyszerű élményeket a kullancsveszély, kullancscsípés! Körültekintéssel,  előrelátással és tudatossággal biztonságosan élvezhetjük – gyerekek, felnőttek egyaránt – az erdőt, mezőt, tábort, vízpartot.

A Körültekintéssel elkerülhető a veszélyes kullancscsípés bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Május 11-én kicsit elengedhetjük a gondokat, és önfeledten ünnepelhetjük, hogy egyelőre nem a türk lovasokkal kell együtt vágtatnunk a végtelen sztyeppén. A budapesti Szabadság téren ingyenes szórakozást kínál a családok apraja-nagyjának az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája az Európa-napi fesztiválja.Közkedvelt művészek fellépésével és a résztvevőket aktivizáló számtalan programmal az Európai Unió gondolatának megszületéséről jeles Schuman-nyilatkozat 75. évfordulóját is ünnepeljük. Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-i javaslatai alapozták meg napjaink Európai Unióját.

A rendezvényen Magyarország EU-csatlakozásának évfordulóját is ünnepeljük. Az Európa-naphoz kapcsolódva 11. alkalommal állnak rajthoz a budapesti Szabadság térről induló EU-futás versenyzői, akik egyéniben és váltóban is teljesíthetik az immár 21 kilométeres távot.Az egész napos eseményen ismét nagy hangsúlyt kap a zene, hiszen Járai Márk (Halott Pénz) és Co Lee is koncertet ad, Lovasi András, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag frontembere pedig egy különleges, „egyszálgitáros” műsorral várja a közönséget.

A kisebbeket rengeteg társasjáték, izgalmas alkotósarok, különleges interaktív mesejáték és gyerekkoncertek szórakoztatják majd ezen a napon. Fellép a Szabadság téren felállított színpadon Grecsó Krisztián és a Pici Szív Tánczenekar, a Ruttkai Bori Banda, az Apacuka Zenekar és a gyerekek láthatják majd a Majorka Színház bábelőadását is.

A sportrajongók pedig a már igazi kihívást tartogató távon – 21 kilométeren – mérethetik meg magukat a hagyományos EU-s futáson, amelynek résztvevői minden évben annyi kilométert tesznek meg, ahány éve Magyarország az európai közösség tagja. (Remélhetőleg jövőre is lesz Európa-futás – a szerk. megj.) Az idei táv akár egyéniben, akár két- vagy háromfős váltóban is teljesíthető. A 9 órakor a Szabadság térről elrajtoló verseny útvonala 21 sikeres uniós fejlesztést mutat be a 19 megyéből, egyet Budapestről és ráadásként a 2024-i RegioStars verseny egyik győztes projektjét.

A rendezvény egész ideje alatt várják az érdeklődőket a többi között uniós intézmények sátrai, ahol olyan témákkal kapcsolatban tájékozódhatnak – sokszor izgalmas, játékos formában –, mint az életminőségünk fenntartása, a társadalmi méltányosság erősítése, a fiatalok támogatása, Európa szerepe a világban, vagy, hogy mit tesz az EU az emberekért.

Első kézből értesülhetnek majd, hogyan segíti az EU, hogy az emberek biztonságban, békés, versenyképes, összetartó és gazdaságilag fenntartható társadalomban boldogulhassanak a geopolitikai zavarok és a globális gazdasági és társadalmi kihívások idején is.

Az Európa-napi fesztivált és futóversenyt az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája rendezi, együttműködésben a Nemzeti Fejlesztési Központtal és Budapest Főváros Önkormányzatával. A programok ingyenesek. Ide kattintva böngészhető a programkínálat.

A Ha május, akkor Európa-nap! – Családi programok, futóverseny, koncertek bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ráadásul kemény elszámolási viták vannak a tulajdonos város és az üzemeltető között. A megyei kormányhivatal törvényességi felügyeleti vizsgálatot rendelt el, erről a legutóbbi önkormányzati közgyűlés tárgyalt, március 28-án. Az is szóba került: előfordulhat, hogy az idei nyáron ki sem nyit a strand…De erről majd később.

Most inkább nézünk egy kicsit vissza az időben! A vizek, a folyók városának lakói mindig is szerették fürdésre alkalmas helyeiket. Győr város 1901-ben kiadott szabályrendeleteiben olvasható: „Szabadban való fürdés, úsztatás és a jég hátán való átkelés csak a hatóság által kijelölt helyen szabad”.

A győri Aranypart egy részlete.

Ennek ellenére a Mosoni-Duna révfalui szakaszán már a 20. század elején tömegesen fürödtek; a gyerekek a Rábca torkolatánál is. Korabeli iratokból tudható: 1921-ben már mintegy tízezer ember fürdött engedély nélküli, sőt, tiltott helyeken, és ezt a tömeges szabályszegést a hatóság már nem tudta szankcionálni, inkább szemet hunyt felette.

A polgári lakosság részére a három folyón és az Iparcsatornán összesen kilenc helyet jelöltek ki szabadfürdőnek 1933-ban. A Rábca jobb partján egyet, a zsidótemető felett. A Rába mindkét partján egyet-egyet: a bal parton, a régi Marcal-torkolattal szemben, a vasúti híd felett, a jobb parton pedig a vasúti híd feletti öblös részt. A Duna bal partján három, jobb partján további két helyet. Érdekesség: a szabadstrandok helye évente változott, 1942-től a háború végéig számuk hétre csökkent.

Szabadstrand a győri Ipar-csatornán.

Néhányat mindenképpen fontos konkrétan is említeni: 1924-ben az Ágyúgyár szállítási igénye miatt megépült az Iparcsatorna, rajta fürdőhelyet is kijelöltek, csak úszóknak. Sokáig kedvenc hely volt, még az 1960-as években is, különösen az egyik végében, a „Négyszögben” működő büfé miatt.

Jachtkikötő az Ipar-csatornán.

Időközben a Vagongyárban készült „vízi csibék”, kétéltű páncélos harci járművek átkelés-gyakorlására kisajátították a területet. Miután ez megszűnt, az Iparcsatorna a horgászoké lett, de nem túl boldogok vele, mert a Mosoni-Duna torkolatában épült jachtkikötő szerintük nagyon zavarja a halak szaporodását. Közben az Iparcsatorna mellett közraktár épült, vízi rakodásra alkalmas darukkal – de ezeket sosem használták…

Egy másik, a győriek számára ikonikus hely a Rábán a „Kovalter”. Kovalter Gyula vendéglős 1935-ben létesített itt halászcsárdát, ami gyorsan népszerűvé vált, a közeli strandot is róla nevezték el. Az alapító1972-ben elhunyt, fia – ha még él – az idén lenne százesztendős. A máig népszerű vendéglő új tulajdonosa megváltoztatta a hely nevét Co-Walterre…A strand tönkrement, elburjánzott a növényzet. Legutóbb – a látványosságot meglehetősen kedvelő – dr. Dézsi Csaba András polgármester láncfűrésszel maga kezdett rendet vágni, hogy legalább kulturált napozóhelyet lehessen kialakítani; a nudisták kedvvel látogatják is. Egy tavalyi önkormányzati rendelet szerint már tilos a fürdés a Rábában.

A győri Aranypart egy másik részlete.

Van másik…a győrieknek régóta kedvelt szabadstrandja a Mosoni-Duna mentén, a „Homokos”. Ezt a szabadstrandot újabban Aranypartnak hívják, kettő is van belőle. Az egyik, a folyó átvágása után némileg megrövidítve, a másik a holtág mellett. Fejlődtek a szolgáltatások is. Az elsőn maradt az eredeti büfé és öltözőépület – a szomszédból az egyetemisták szívesen járnak oda, mégha a partot időnként elönti is az árvíz.

Persze nem csupán folyami strandok voltak- vannak Győrött, hanem medencés fürdők is.  A háború utáni újjáépítés vontatottan, lassan haladt, ám – a többi között – egy köz- és gőzfürdő (vagy népfürdő) mégis csak felépült 1948 és 1951 között. Az épület még bővítve is meglehetősen rövid élettartamúnak bizonyult. A gazdaságtalanul működött gőzfürdő 1972 tavaszán bezárt, helyén ma az iparkamara székháza áll.

A győri termálfürdő 1965-ben nyílt meg, szolgáltatásaival rövid idő alatt a város lakóinak szívéhez nőtt. Olyannyira, hogy amikor az épületet 1988-ban felrobbantották, mert újat, korszerűbbet terveztek helyette, sokan sírva nézték a „rombolást”… Megújulva kalandos történetek (valós és szélhámos vállalkozók) után 2004-ben nyitott újra.

A Hajós Alfréd tervezte győri strandfürdő a „régi szép időkben”.

Térjünk csak vissza a strandokhoz! Az 1930-as években két lehetőség közül kellett döntenie a város vezetésének. Az egyik, a drágább (!) megoldás lett volna, hogy vasbetonra épített deszkamedence épülne. A másik terv szerint modern, állandó versenyzésre és közfürdőzésre is alkalmas medencét építenének. Jó néhány tervező neve felvetődött, mígnem a győri városvezetés – nagyon helyesen – Hajós Alfréd, a világ elismerten legnagyobb uszodaépítő tekintélye, az újkori első olimpia egyik bajnoka mellett döntött. Az építkezés 1931 áprilisában kezdődött meg. A kivitelezést sürgette az igyekezet, hogy Győr minél hamarabb bekapcsolódhasson az országos vízi sportéletbe. Május közepén tartották az uszoda bokrétaünnepélyét, melyre illusztris vendégeket és bajnokokat, köztük ifj. Horthy Miklóst és persze a tervező Hajós Alfrédot is meghívták. A Hajós-féle főépület ma is áll, védett, nem tilos elbontani – a győriek nosztalgikus örömére.

Győr uszodája 2019 nyarán: sivár és „lepukkant”…

A két évvel ezelőtt átadott új strand-élménypark leglátványosabb eleme a 32 méter magas csúszdatorony, négyféle csúszdával. Szódásszifon formájával Jedlik Ányosnak állít (második győri) emléket. A tetejére egy 15 személyes panorámalifttel lehet feljutni. A fürdőkomplexumban 21 élmény- és gyógymedence, 11 vendéglátó egység, valamint exkluzív japán szaunavilág várja a látogatókat 4,5 hektáron. Megoldották a komplexum árvíz elleni védelmét is.

A méregdrágán megépített győri új strandfürdő csúszdája.

Kovacsics Imre, az üzemeltető Spa Hungary Holding Zrt. tulajdonosa szerint „ez a világ első, 7 tengeri csillagos vízi élményparkja”. Nem is lehet több, mert nincs ilyen kategória. Ezt Kovacsics találta ki. Méltatlankodva mondta: ha minden szálloda, étterem a létesítéskor kap egy besorolást, ez miért ne kaphatna!?

A győri uszoda sokáig nagyon lehangoló képet mutatott.

A kivitelezés minőségével már az átadás után maga az üzemeltető sem volt elégedett, sok hibát találtak. De igazából nem ez a legnagyobb baj az élményfürdővel, hiszen az építési hibákat meg lehet szüntetni. Az igazi gond a város és az üzemeltető közötti szerződéssel van. Ez még Balogh József polgármestersége idején köttetett, amikor a Rába Quelle a Vízműtől átvette az uszoda és a termálfürdő működtetését. Nem változott az állapot Borkai Zsolt és dr. Dézsi Csaba András polgármestersége idején sem.

Mostanra kemény vita alakult ki az üzemeltető és a város között. Az ügy bonyolult, a lényege: a tulajdonos város szerint az üzemeltető nem fizeti rendesen a „bérleti” díjat; a bérlő viszont arra hivatkozik, hogy nem kapja meg a várostól azt a pénzt, ami a győrieknek adott díjkedvezményért járna neki. A megyei kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárást indított ez ügyben, felszólítva a feleket a tisztázásra.

A legutóbbi győri önkormányzati közgyűlésnek ez volt az egyik napirendi pontja. Szokatlanul nem alakult ki vita a frakciók között, egyetértettek, hogy mindenképpen és mihamarabb tisztázni kell a helyzetet. Mert itt nem csupán a pénzről van szó, bár az is százmilliós tétel. Most már nem azt kell nézni, hogy a múltban ki, mikor, miért követett el hibát, azt majd az utókor eldönti. Arról van szó, hogy továbbra is kedvezményesen használhatják-e fürdőjüket a győriek – vagy az üzemeltető kijelenti: így nem csinálja tovább, és bezár. Mert a fürdők működtetése még a drága jegyárak mellett sem nyereséges. És erre a város – vállalkozó híján – önmaga nem lenne képes.

A győri közgyűlés már tavaly hozott olyan határozatot, hogy a fürdő üzemeltetését közbeszerzési eljárással, nem évente megújuló, hanem hosszabb távú szerződéssel kellene megoldani. Ez eddig nem történt meg, talán a kormányhivatal megállapítása sürgetőbb lesz. A képviselők arra is felhívták a figyelmet, nemcsak a jogi, pénzügyi feltételekre kellene koncentrálni, hanem a műszakiakra is, hozzáértő szakemberekkel, hiszen az élményfürdő garanciális lehetőségei rövidesen lejárnak, nagyon alapos szakmai bejárás kell tehát egy esetleges új szerződés megkötése előtt. Kiderült: Kovacsics hét tengeri csillaga egyelőre elég zavaros vízben úszkál…

A Zavaros vízben úszkál hét tengeri csillag – egyébként Győr a folyók s fürdők városa bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.