A katolikus egyházfő a Jó Pásztornak szentelt ünnepnapon János evangéliumának sorait idézte a pásztor és a tolvaj közötti különbségről. Hangoztatta, hogy Jézus nem tolvajként érkezik, „nem lopja el életünket és szabadságunkat, hanem a helyes ösvényekre vezet. Nem ejti túszul és nem csapja be lelkiismeretünket, hanem bölcsessége fényével világítja meg. Nem szennyezi be földi örömüket, hanem teljesebb és tartósabb boldogság előtt nyit ajtót”.

XIV. Leó úgy vélte, a tolvajok ma is eltérő arcokat ölthetnek: azokról van szó, akik „a látszat ellenére, elfojtják szabadságunkat, vagy nem tisztelik méltóságunkat. Meggyőződések és előítéletek, amelyek megakadályozzák, hogy nyugodtan tekintsünk a többiekre és az életre, téves eszmék, amelyek negatív döntésekre vehetnek rá minket, felületes vagy a fogyasztásnak szentelt életmódok, amelyek kiürítik a belsőnket és arra vesznek rá, hogy minél távolabb éljünk önmagunktól”. A pápa megjegyezte, érdemes feltenni önmagunknak a kérdést, „kit akarunk vezetőként életünkben? Kik a „tolvajok”, akik megpróbáltak átlépni kerítéseinken?”.

A csernobili katasztrófa negyvenedik évfordulóján XIV. Leó kijelentette, hogy az atomreaktor felrobbanása mély nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Hangoztatta, hogy a történtek figyelmeztetésként szólnak az egyre nagyobb erejű technológiák alkalmazását kísérő veszélyekre. Megemlékezett az áldozatokról, és azokról, akik még ma is a katasztrófa következményeitől szenvednek.

„Remélem, hogy a döntéshozatal szintjén mindig a tudás és a felelősség érvényesül annak érdekében, hogy az atomenergia az életet és a békét szolgálja” – mondta a pápa.

A pápa a papi kötelezettségek között megemlítette, hogy a papnak nem szabad tartania a veszélyeket rejtő valóságtól, ellenkezőleg a veszélyek között a békét kell terjesztenie, tudva, hogy a béke biztonságot nyújt.

Úgy vélte, a korunkban élő emberek biztonságigénye agresszívvá teszi a lelkeket, bezárja a közösségeket, ellenség és áldozati bárányok keresését ösztönzi: „gyakran félelem övez bennünket, és talán félelem van bennünk is”.

Arra kérte paptársait, főleg ott, ahol távolság mutatkozik emberek és egyház között, „hagyjátok nyitja a kapukat! Tegyétek szabaddá a belépést, és álljatok készen a kilépésre”. Hozzátette: a pap „csatorna, nem szűrő”. „Lépjetek ki, és találkozzatok a kultúrával, az emberekkel, az élettel! „- mondta XIV. Leó, aki kijelentette, a papoknak ismerniük kell azt a valóságot, ahol a hívek, világiak, családok, fiatalok és idősek, gyermekek és betegek élnek.

A A pápa szerint tolvajok azok, aki azt emberektől elrabolják a béke jövőjét bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Udvarhelyi Tessza alpolgármester díjátadón mondott beszéde óriási sikert aratott és vastapsot kapott. Talán nem tévedek, hogy ez taps most nekünk, a csodálatos választási forradalmat végrehajtó magyaroknak, a megújuló és Európába visszatérő Magyarországnak és a reménytelenségben is kitartó, a közösségét szolgáló helyi politikának egyaránt szólt.

A Befogadás és a Sokszínűség Fővárosai díj elismeri és reflektorfénybe állítja azt a munkát, amelyet egy-egy város vagy régió végez, és amely más európai városokat is inspirálhat arra, hogy polgáraik számára sokszínűbb, befogadóbb és megkülönböztetésmentes környezetet teremtsenek.

A díj azokat a gyakorlatban bevált módszereket részesíti elismerésben, amelyek előmozdítják a – nem, az életkor, fogyatékosság, LMBTIQ-identitás, vallás vagy meggyőződés, illetve faji vagy etnikai hovatartozás tekintetében megmutatkozó – sokszínűséget, mint a gazdagság és az innováció forrását, támogatják a befogadást célzó szakpolitikákat és rendszereket, és minden polgárban erősítik az összetartozás érzését. 

A díj az EU rasszizmus elleni cselekvési tervének és az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló 2020–2025-ös stratégiájának eredményeképpen született.

Udvarhelyi Tessza a díjátadón így beszélt: ” Mi a legsötétebb időkben is a másik Magyarországot építettük kicsiben, de most végre úgy érezzük, egész Magyarország visszatért az EU-ba, és nem kell ellenszélben dolgoznunk tovább. Józsefvárosban továbbra is azon dolgozunk, hogy mindenki egyenlően hozzáférjen az önkormányzati szolgáltatásokhoz, beleszólhasson az ügyeinkbe, és azt érezze, hogy ez a közösség az otthona!” – idézi Pikó András.

A Aranyfokozatú befogadó lett Józsefváros bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„A látogatás felemelő eseménye volt számomra, hogy hat évvel Ferenc pápa hasonló látogatása után vendéglátómmal együtt ünnepélyesen virágfüzért helyezhettem el Marokkó királya, V. Mohammed mauzóleumában, hirdetve a kultúrák közötti párbeszédet, a testvériséget, majd én is beírtam békét hirdető gondolataimat a mauzóleum vendégkönyvébe.

A képen balról a harmadik dr. El Mostafa El Ktiri, tőle jobbra Hanti Vilmos.

Vendéglátómmal tárgyalásaink során kifejeztük aggodalmunkat az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus folytatódása miatt, melynek emberi, politikai és gazdasági következményei súlyosan veszélyeztetik a világ stabilitását. A népek iránti tisztelet, az igazságosság és a béke közös eszméihez hűen megerősítettük elkötelezettségünket az ENSZ Alapokmánya alapelveinek tiszteletben tartása mellett, különös tekintettel a területi integritásra, az államok szuverenitására és függetlenségére. Elismertük, hogy ennek megfelelően Ukrajna, mint szuverén állam, az önvédelem természetes jogával rendelkezik bármely külső agresszióval szemben. Hangsúlyoztuk, hogy az ukrajnai háború súlyos fenyegetés a kollektív biztonságra és veszélyes precedenst teremt a szabályokon alapuló nemzetközi rend számára.

A Magyarország szomszédságában zajló háború mellett ugyancsak aggodalommal szóltunk a közel-keleti konfliktusról. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a fegyveres összecsapásokat azonnal be kell szüntetni, a párbeszédet és a diplomáciát folytatni kell egy igazságos és fenntartható megoldás érdekében, különös tekintettel a civil lakosság alapvető jogaira.

A múlt szenvedéseinek emlékét és a béke megőrzését szolgáló szervezetek képviseletében felelősséget érzünk azért, hogy a döntéshozók számára egy háború nélküli világ megteremtésének gondolatát hirdessük, amely a nemzetek közötti együttműködésen, a népek közötti szolidaritáson és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapul.„

A Marokkói látogatásáról írja a FIR és a MEASZ elnöke bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az UNHCR ma megjelent Global Trends című jelentéséből kiderül: 2025. április végén 122,1 millió ember élt az otthonából erőszakkal elűzve a világban, azaz jó 2 millióval többen a múlt év azonos időszakában. Ezzel immár több mint egy évtizede emelkedik minden évben a menekültek és az otthonukból erőszakkal elűzöttek száma.

A menekülés fő okai továbbra is azok a kiterjedt konfliktusok, amilyenek például Szudánban, Mianmarban vagy Ukrajnában dúlnak, illetve az, hogy továbbra sem sikerül véget vetni ezeknek a harcoknak.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa így fogalmazott:

„Rendkívül zaklatott időket élünk a nemzetközi kapcsolatokban, amikoris a modern harcászati eszközök és módszerek egy szívet tépően törékeny világot teremtenek körülöttünk, tele elviselhetetlen emberi szenvedéssel. Meg kell kettőznünk a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseinket, és hosszú távra szóló megoldásokat kell találnunk a menekültek és általában az otthonukból erőszakkal elűzöttek számára.”

Az érintettek között ott vannak azok, akik a saját országukon belül kerestek menedéket a fegyveres konfliktus elől. Az ő számuk a 2024-i szintről meredeken, 6,3 millió fővel emelkedve mára 73,5 millióra nőtt, míg a hazájukat hátra hagyó menekültek száma jelenleg 42,7 millió.

Napjainkban Szudán a világ legnagyobb menekültkibocsátója, összesen 14,3 millió menekülttel és belső menekülttel, megelőzve Szíriát (13,5 millió fő); a sorban Afganisztán a harmadik (10,3 millió fő), Ukrajna pedig a negyedik (8,8 millió fő).

A jelentés szerint, szemben a világ jómódúbb régióban elterjedt tévhittel, a menekültek kétharmada a hazájával közvetlenül szomszédos országban marad, és a világ menekültjeinek 73 százaléka az alacsony, illetve közepes jövedelmű országokban él. A valóság az, hogy az otthonukból erőszakkal elűzött emberek 60 százaléka sosem lépi át az országa határát.

Miközben a menekültsorsra kényszerültek száma a múlt évtizedben kis híján megkétszereződött, az UNHCR finanszírozása hozzávetőleg ugyanazon a szinten stagnál, mint 2015-ben, ráadásul úgy, hogy a brutálisan és folyamatosan csökkennek a humanitárius célú segélyezésre fordított összegek. A helyzet tarthatatlan, a következménye pedig az, hogy a menekültek és mindazok, akik az életveszély elől keresnek biztonságot, egyre kiszolgáltatottabbá válnak.

„E pusztító hatású forrás-visszavágások közepette is felcsillant némi reménysugár az elmúlt hat hónapban” – jegyezte meg Filippo Grandi. – „Közel kétmillió szíriai térhetett haza az elmúlt időszakban több mint tízesztendei számkivetettség után. A helyzet az országban továbbra is törékeny, és a hazatérőknek a segítségünkre van szükségük, hogy újrakezdhessék otthon az életüket.”

Összesen 9,8 millió érintett tudott 2024-ben hazatérni az otthonába, köztük 1,6 millió menekült (a legmagasabb szám egy éven belül az elmúlt több mint két évtizedben), valamint 8,2 millió belső menekült (minden idők második legnagyobb létszáma).

Ezeknek a hazatéréseknek számottevő része azonban a továbbra is kedvezőtlen politikai és biztonsági körülmények ellenére történt. Így például számos afgánt kényszertettek 2024-ben arra, hogy visszatérjen Afganisztánba, ahol kétségbeejtő körülmények közé érkeztek haza. Egy sor országban pedig, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Mianmarban és Dél-Szudánban, miközben számos menekült és belső menekült tért haza, nagylétszámú újabb menekülthullámok indultak útnak ismét.

A jelentés sürgeti, hogy a nemzetközi közösség folytassa az UNHCR programjainak a finanszírozását, amik emberéleteket mentenek meg, segítik a menekültek és a belső menekültek hazatérését, illetve erősítik a befogadó országok alapvető menekült-infrastruktúráját és a szociális szolgáltatásokat. Mindez kulcsfontoságú hozzájárulás a régiós és a globális biztonsághoz.

A Sokkolóan magas szintre nőtt a háborúk elől menekülők száma bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az újságírásnak anyagi feltétele van. A hatalom A közélet átláthatóságáról című törvénytervezettel a külföldi támogatások megtiltásával akarja ellehetetleníteni az ilyen pénzekből is dolgozó lapokat. Egy demokratikus ország alapja a demokratikusan, szabadon dolgozó sajtó. Ha ez megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül.

Totális támadás indult a független magyar sajtó ellen a Parlamentnek május 13-án, éjfél előtt pár perccel benyújtott törvénytervezet alapján, mely a külföldi támogatások megtiltásával kívánja ellehetetleníteni a független sajtót és sok civil szervezetet.

 A törvénytervezet szerint „a Kormány a Szuverenitásvédelmi Hivatal javaslatára rendeletben dönt azon szervezetek jegyzékéről, amelyek közélet befolyásolására irányuló tevékenysége Magyarország szuverenitását veszélyezteti” … A jegyzékre vett szervezetek külföldi támogatást a jövőben engedély nélkül nem fogadhatnak el, nem részesülhetnek a személyi jövedelemadó kedvezményből, a szervezetek irányítói vagyonnyilatkozatot tesznek, és kiemelt közszereplőnek minősülnek. És ha még ez se lenne elég, a kapott támogatás huszonötszörösére is rúghat a bírság. Közélet befolyásolására irányuló tevékenységnek minősül a tervezet szerint például a „demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenység – ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet”.

Minden információ befolyásolhatja a döntéshozatalt, tehát e szabályozás kellően rugalmas ahhoz, hogy bárkit kipécézzen a hatalom, listázza, büntesse, ellehetetlenítse. Bár évente több száz milliárd forintnyi állami pénz megy el kommunikációra – közvetlen vagy közvetett formában –, ebből a független sajtónak kevés jut. Ilyen helyzetben a külföldi, nyilvános pályázatokon elnyert pénz a menekülőutat jelentette. De segítség lehet az a pár ezer forintos adomány is, ami határon túl élő honfitársainktól érkezik. Ez is külföldi pénz. Ezt kívánja most letiltani a hatalom. Teszi ezt akkor, amikor a magyar kormány azt követeli az Európai Uniótól, hogy a neki járó támogatást folyósítsa.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségét mélységesen felháborítja ez a független sajtót létében veszélyeztető törvénytervezet, szándék. Ezért arra kéri a képviselőket – kormánypártiakat és ellenzékieket –, ne legyenek cinkostársai a szabad sajtó elleni támadásnak.

A MÚOSZ arra kéri a köztársasági elnököt – egykori alkotmánybírósági elnököt –, ne írja alá a törvényt, ha a Parlament azt elfogadná. És végül arra kérünk minden magyar állampolgárt, tiltakozzék a demokráciát alapjaiban veszélyeztető jogszabály ellen, és ha teheti, anyagilag is támogassa a szabad sajtót. Most a túlélés a tét.

… És nem mellesleg e törvénytervezet elfogadásával hiteltelenné válik az Alaptörvény ama passzusa, mely kimondja: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” Ennek az ellenkezője történik most. Ha hagyjuk.

A Totális támadás indult a független magyar sajtó ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A nők és férfiak közötti bérszakadék felszámolásával, megfelelő munkahelyi szabályozással és a gyermeknevelést segítő állami infrastruktúra fejlesztésével tehetne valóban a kormány az anyák helyzetének javításáért – hangsúlyozta az Amnesty International Magyarország anyák napi közleményében. 

A gyermeket nevelő nők számos kihívással néznek szembe a munkaerő-piacon, amilmek nagyrésze ugyanakkor nem érinti a gyermeket nevelő férfiakat. 

„Egy nő egyébként is hátrányban van egy férfihoz képest a munkaerő-piacon, de szülés után ez a hátrány hatványozódik, és gyakran egy dolgozó anya hosszú évekre ragad bele abba a pozícióba, amiből szülési szabadságra ment” – hívta fel a figyelmet az egyenlőtlenségre Csernus Fanni, az Amnesty Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője. Nézzük, mit mutatnak az adatok!

A gyerekgondozási távolléten lévő munkavállalók kiugró többsége nő (néhány éves adat szerint hozzávetőleg 99%), ráadásul egy tavalyi EU-kutatás szerint a tagállamok közül az egyik legnagyobb arányban a magyarok vélik úgy, hogy ha egy férfi otthon marad a gyermekével, az az ambíció hiányára utal (közel 40%). Mindeközben hazánkban a 280 ezer 1-3 éves gyermekre kevesebb mint 60 ezer bölcsődei hely jut. Az anyáknak szinte lehetetlen visszatérniük a munkába, ha nem tudják kire hagyni a gyermekeiket. 

A nők anyagi kiszolgáltatottsága a probléma 

De miért olyan nagy baj, ha a nők a szülés után a gyermekükre, és nem a karrierjükre koncentrálnak? „A probléma nem az, ha egy anya otthon marad a gyermekével, hanem az, hogy ez olyan egzisztenciális következményekkel jár, amik miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. És miközben a kormány azt hangoztatja, hogy a születésszámokat akarja növelni, nem tesz hatékony lépéseket azért, hogy a magyar anyák ne függjenek anyagilag a férfi partnerüktől vagy a gyerekeik számától” – hangsúlyozta Csernus Fanni. 

A magyarok 70%-a gondolja úgy, hogy a családi élet látja annak kárát, ha az anya teljes munkaidőben dolgozik. Azonban a részmunkaidős megoldások, miközben valóban sok családnak jelenthetnek ideiglenesen megoldást, bebetonozzák a női munkavállalókat az adott pozícióba. Ahogy Csernus mondja: részmunkaidős állásból szinte lehetetlen feljebb jutni a ranglétrán, ez pedig azt is jelenti, hogy az adott munkavállaló fizetése érdemben nem emelkedik. 

A mosógépnek is anyára van szüksége? 

A társadalmunkban meglévő sztereotípiák is arra erősítenek rá, hogy a nőknek, ha gyermekük van, otthon a helyük. Az EU tavalyi reprezentatív kutatása alapján a magyaroknak ki híján kétharmada (64%-a) gondolja úgy, hogy a nőnek előnyben kell részesítenie a családját a karrierjével szemben. Ez a legmagasabb arány az EU-ban!  

„Sokszor halljuk, hogy egy gyermeknek elsősorban az anyjára van szüksége. Azzal azonban nagyon keveset foglalkozunk, hogy a nemek közötti különbség nem a gyermekgondozásban jelentkezik legerősebben, hanem a házimunkában. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete számos kutatást végzett a témában, az ő adataik is azt mutatják, hogy a gyerektelen pároknál a férfiak ötöde végez mindennap háztartási munkát, a nők körében ez 54%. Gyermekvállalás után a férfiak esetében ez a szám 19%, a nőknél viszont 74%-ra emelkedik. Bár a gyermekgondozás területén is egyenlőtlenségek láthatók, de az adatok alapján az is megfigyelhető, hogy a gyerekgondozással együtt megnövekedő, háztartási munkából adódó teher is egyértelműen a nőkre hárul, pedig azt senki sem gondolhatja, hogy a mosógépnek is anyára van szüksége.” 

Bérszakadék felszámolása – lenne mit tennie a kormányzatnak 

„A kormány két jó opció közül egy rossz harmadikat választott” – hangsúlyozza Csernus. A szakértő szerint a gyermeket nevelő nők anyagi helyzetén lehetett volna javítani az állami támogatások növelésével (ami a szociális aspektusokat is figyelembe veszi), illetve a nők és férfiak közötti bérszakadék felszámolására tett konkrét lépésekkel. „A kettő együttes alkalmazásával lehetne a legjobb eredményeket elérni” – szögezi le Csernus, majd hozzáteszi: ehelyett a kormány az szja-menteséggel csak a munkaerő-piacon dolgozó anyákkal foglalkozik (általánosságban a nők bérhátránya nem érdekli), és még az anyákat sem támogatja hatékonyan, hiszen a munkaerő-piaci hátrányaikat nem segít felszámolni, a nők és férfiak fizetési különbségeiből fakadó nyugdíjszakadékot nem kezeli, ráadásul nem szociális alapú a rendszer, hiszen a kiemelten magas jövedelműeket jutalmazza. 

„A bérszakadék felszámolásán túl, a bölcsődei helyek növelésével, az apák nagyobb szerepvállalásának hangsúlyozásával és a szakmai lehetőségek biztosításával az anyák munkahelyi reintegrációját is lehetne segíteni konkrét kormányzati lépésekkel, ha valóban az ő körülményeiket szeretnék javítani” – szögezi le Csernus Fanni.

A nemek közötti bérszakadék felszámolásáért indított kampányt az Amnesty Magyarország Ami a nőket illeti néven; ez az egyenlő bér és az azonos lehetőségek lennének. A bérszakadék felszámolható, de ehhez mindannyian kellünk.  

A Ami a nőket (meg)illeti –  egyenlőség a munkabérben is bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Fidesz elkötelezett hívein kívül elhiszi bárki, hogy ez a kormány nem hagyja magára a nyugdíjasokat? 

Ma már nagyon szűk az a tábor, amelynek ebben a kérdésben nincsenek aggályai. A napokban a sajtó gyakran megszólítja az idősebb járókelőket, a bevásárlásból éppen haza induló idős embereket, hogyan jönnek ki a havi ellátmányukból? Mire elegendő az a néhány százalékos emelés, amire a kormánypropaganda olyan gyakran hivatkozik? A válaszok kiábrándítóak. Mindenki arról panaszkodik, hogy az élelmiszerek drágulása köszönőviszonyban sincs a KSH hivatalosan kimutatott hétszázalékos inflációjával. Az utca embere pontosan tisztában van azzal, hogy a nyugdíjasokat magukra hagyják, ettől a kormánytól semmi jóra nem számíthatnak. Persze a választások előtt mindig fontosak lesznek a nyugdíjasok, akkor némi többletjuttatás csurran-cseppen, ígéretekben sincs hiány, de többségük aztán feledésbe is merül. 

Mennyire lehet elvárni a jelenlegi nyugdíj-rendszertől, ettől a kormánytól, hogy az idős emberek életük végéig meg tudják őrizni korábbi életszínvonalukat?

Pusztán az inflációt követő nyugdíjemelések erre alkalmatlanok. A szakszervezetnél úgy gondoljuk, hogy a nyugdíj-rendszernek fontos feladata volna nemcsak az, hogy éhen ne haljanak az idős emberek, hanem az is, hogy mindenki, aki egy élet munkájával valamilyen pozíciót vagy szintet elért magának a társadalmi ranglétrán, azt meg tudja őrizni élete végéig. Erről keveset beszélnek a kormányoldalon, mert a Fidesz narratívája csak a „nyugdíjak vásárlóerejének” megőrzésére terjed ki. Ez pedig önmagában a legnagyobb becsapás, amit hallhatunk. Az idén is a miniszterelnök mintegy jó hírt jelentette be a 3,2 százalékos emelést, de nem gondolom, hogy ennek minden idős kortársunk örülni is tudott. Azt soha nem teszik hozzá a kormány megszólalói, hogy mikori vásárlóerőről beszélnek? A tavalyiról? A tavalyelőttiről? Vagy a még régebbiről? Ha ezen a soron végigmegyünk, eljutunk odáig, hogy ma a nyugdíjasoknak legfeljebb arra van esélyük, hogy azon az életszínvonalon élhessenek, ami a nyugdíjazásuk pillanatában megvolt. Hol van, mondjuk, a jelenlegi árszínvonal a 15, vagy a még több évvel ezelőttihez mérten?  Ez azt jelenti, aki másfél évtizede nyugdíjas, aligha tudja tartani az akkori életszínvonalát, mert a kormány valójában befagyasztja a nyugdíjakat. Mit jelent ez? A nyugdíjasok folyamatosan elszegényednek. Előbb csak relatíve, később ez az abszolút elszegényedéshez vezet. 

A jelenlegi magas kezdő nyugdíjak és az előzők között meglehetősen szélesre nyílott az olló…

A jelenlegi nyugdíjrendszer egyik legnagyobb hibája, hogy az aktívak és a nyugdíjasok jövedelme között nem csak kinyílt az „olló”, mára valóságos szakadékká szélesedett. Az elmúlt 15 évben nem egyszer két számjegyű volt a béremelés, a nyugdíjemelés meg jó, ha meghaladta a három százalékot. Van még egy másik negatív hatása is a jelenlegi a nyugdíjemelési rendszernek: nyugdíjas és nyugdíjas között is óriási szakadék keletkezik, amiatt, hogy a kezdő nyugdíjak viszonylag jók, a régiek meg lemaradnak. Ezen kellene sürgősen változtatni, de erre csak egy kormányváltás esetén van remény.

Mi a kiút ebből a csapdából?

A közeli múltban 19 pontos javaslatban foglaltuk össze az általunk jónak tartott megoldást. A legsürgősebb a nyugdíjak indexálási rendszerének megváltoztatása lenne, hogy minden idős ember is részesüljön a gazdasági fejlődés eredményeiből. Egyfajta vegyes indexálás lehetne a megoldás, aminek egyik része az éves infláció, a másik 50 százalék a kiáramló béreket venné figyelembe. El lehetne kezdeni 25:75 százalékkal, aztán később ez emelkedhetne 30:70-re, és így tovább. 

A nyugdíjas parlament mindenkit egyformán érintő átlagos nyugdíj-kiegészítésről beszél például a 13. havi nyugdíj esetében is. Támogatják ezt? 

Ez ellentétes azzal a gyakorlattal, hogy aki életében többet fizetett be a nyugdíjkasszába, az több ellátmányt kapjon idős korában. Ha egy ilyen nivellálás történne, abból megint az lenne, hogy szép lassan visszaszorítanák egy alacsonyabb szintre azokat, akik magasabb nyugdíjat kaptak valamikor, és még esélyük sem lenne megőrizni a korábbi életszínvonalukat. Szerintünk még a papírnak is le kellene vetni magáról az ilyen gondolatokat! Semmiféle egyenlősdiben nem vagyunk partnerek, mert ez több szempontból igazságtalan. A legelső hatása az lenne, hogy ellenérdekelté tenné az érintetteket, hogy lehetőség szerint minél kevesebb járulékot fizessenek a kasszába, ami pedig a nyugdíjnak kifizetésének a forrását veszélyeztetné. Elfogadom, hogy minden ember egyenlő, de az egyéni érdekeltség hiánya zsákutcába vezet, ezt a történelem már bebizonyította. Sok formában megjelenik ez a javaslat, de a differenciált nyugdíjemelés eltérítené a nyugdíjrendszert az alapokat képező biztosítási elvtől.

A járulékplafon eltörlése nyitotta ki az ollót a sokmilliós nyugdíjak és a kisnyugdíjak között. Vissza lehetne ezt „csinálni”? 

Valóban emiatt lehetnek most akár többmilliós havi nyugdíjak is. Úgy gondoljuk, ezen mielőbb jó lenne változtatni, még azon az áron is, hogy ezzel csökkenne a költségvetés bevétele. Egy társadalombiztosítási nyugdíj-rendszernek nem feladata befogadni milliós nyugdíjak kifizetését, ami hosszú távon a nyugdíjak kifizethetőségét is veszélyezteti. Egy másik probléma, ha a nyugdíjemelés rendszerét eltérítjük a százalékos emeléstől. Azzal egyrészt a biztosítási elvet rúgnánk fel, másrészt igazságtalan lenne, hogy a nyugdíjasok felétől elvennének valamennyit, hogy azt a pénzt odaadják másoknak. Gondoljunk bele, valakinek most éppen fölötte van a jövedelme a szegénységi küszöbnél, még meg tud élni a nyugdíjából, de ha később nem kapja meg azt az őt megillető százalékot, vagy annak csak egy részét, mert a többit a kisnyugdíjasoknak adják oda, akkor ők is nagyon gyorsan a szegénységi küszöb alá süllyednek, ez pedig nem lehet cél.

Ezzel csak növelnénk a nyugdíjas-szegénységet, ami az elmúlt 14 évben arányaiban amúgy is az ötszörösére emelkedett. Több százezer embert még gyorsabban elszegényítenénk.

A Ötszörösére emelkedett a nyugdíjas szegénység bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A történet kormányellenes tüntetésekkel kezdődött, amikor Újvidéken leszakadt a vasútállomás előtetője: 16 ember halálát és több mint 30-nak a sérülését okozta. A tragédiát követően kiderült, hogy súlyos korrupciós ügyek vezettek a balesethez, ami országos felháborodást keltett.

A tiltakozások során, idén januárban Újvidéken baseballütőkkel felfegyverzett személyek megtámadtak egy maroknyi tüntető egyetemistát, aminek következtében egy diáklány súlyosan megsérült A támadás után Miloš Vučević miniszterelnök bejelentette lemondását, elismerve, hogy pártja, a Szerb Haladó Párt (SNS) aktivistái álltak a támadás mögött.

Közben a belgrádi egyetemek blokádját fenntartó hallgatók megfogalmazták ötödik követelésüket is. Ebben részletes nyomozást kérnek az illetékes hatóságoktól annak kiderítésére is, hogy a március 15-i belgrádi tüntetésen milyen ismeretlen eredetű jelenség okozott pánikot és keltett félelmet a Kralja Milana utcában.

A közlemény hangsúlyozza: figyelembe véve az esemény súlyosságát és annak lehetséges közbiztonsági következményeit, részletes vizsgálat lefolytatására van szükség.

A diákok azt is követelik, hogy a belügyminisztérium és más illetékes szervek nyilatkozzanak arról, ezentúl miként akadályozzák meg a nem azonosított technológia indokolatlan és megalapozatlan használatát a békés polgári gyülekezések feloszlatására.

A követelésre, mint írják, azért van szükség, hogy biztosítsák a polgárok békés gyülekezéshez való jogát, amelyet a Szerb Köztársaság alkotmánya és a nyilvános gyülekezésekről szóló törvény is egyértelműen szavatol. A gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalmak egyik alapköve. Az ilyen típusú fellépés egyértelműen a lakosság megfélemlítését célozza, és súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat – olvasható a közleményben.

A biciklis fiatalok azt mondták, azért választották a magyarországi útvonalat, mert a horvátországi, szlovéniai terepviszonyok helyett ez sokkal kedvezőbb. Azon sem csodálkozatnánk, ha azt is hozzátették volna: és ugye, a gyülekekzés szabadságával mostanában itt is akad némi gond. Dehát átutazó vendégként sem lehetnek udvariatanok…

Amerre eddig jártak, mindenütt nagy lelkesedés és segítőkészség fogadta őket. Az indulás előtti napon a vajdasági gazdák vásárt rendeztek az újvidéki egyetemi kampuszon, aminek a teljes bevételét a bicikliző diákoknak ajánlották fel. Az egyik újvidéki taxitársaság két napon keresztül gyűjtött az utasoktól adományokat, több mint 1500 eurót (kb. 610 ezer forintot) sikerült így az útra kelő diákoknak adniuk. Emellett rengetegen küldtek anyagi támogatást és tárgyi adományokat az ország minden részéről, de az Európa számos országában élő szerb diaszpóra tagjai is nagymértékben hozzájárultak a költségek fedezéséhez. A magyarországi, ausztriai, németországi és franciaországi állomásokon is ők gondoskodnak az egyetemisták és kísérőik szállásáról és ellátásáról.

Szombaton délután a budapesti Hősök terére érkeztek a tüntető szerb egyetemisták. A biciklis diákokat több százan – főként szerbek – fogadták. Valóságos népünnepély várta őket. Terített asztal, nagy, közös ünneplés, szerb népdalok csendültek fel, és hatalmas körtánc következett…

Az 1300 kilométeres út Budapest után Győrön, Bécsen keresztül folytatódik, és április 14-én ér véget Strassbourgban.

A Szerb diákok biciklin viszik honfitársaik üzenetét Strassbourgba bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tovább húzódik az amerikai szövetségi médiatevékenységet összefogó ernyőszervezet és az általa felügyelt szerkesztőségek közötti finanszírozási vita. Az ügyben már született a szerkesztőségeknek igazat adó bírósági döntés, ám a további támogatás korántsem biztosított.

A Szabad Európa nemzetközi szerkesztőségeit működtető Radio Free Europe/Radio Liberty (RFE/RL) fenntartásának költségét az amerikai kongresszus garantálja, a pénzeszközök pedig az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége (USAGM) közvetítésével jutnak el hozzá. Az erre szánt összegről minden évben a szövetségi költségvetés elfogadásával dönt az amerikai törvényhozás.

A USAGM március 15-én értesítette az RFE/RL vezetőit a szövetségi támogatás megszüntetéséről. Az intézkedést azzal indokolták, hogy Donald Trump amerikai elnök egy nappal korábban aláírt egy végrehajtási rendeletet, amelynek célja hét szövetségi ügynökség, köztük a szövetségi műsorszolgáltatókat felügyelő USAGM korlátozása az érvényben lévő törvényeknek megfelelő mértékben.

Ezt követően az RFE/RL több bírósági eljárást indított a finanszírozásának megóvására. Az első kereset nyomán március 25-én meg is született az ítélet: a bíróság kimondta, hogy a USAGM visszamenőlegesen nem vonhat el forrásokat, azaz a Szabad Európát megilletik a március első két hetére járó működési költségek. Ezt az összeget a médiaügynökség át is utalta. Két másik kereset áprilisra, illetve az egész, szeptember végéig tartó pénzügyi évre biztosítaná a működés feltételeit. Az RFE/RL érvelése szerint a kongresszus által az RFE/RL számára elkülönített pénzeszközök megtagadása sérti a szövetségi törvényeket és az Egyesült Államok alkotmányát, amely kizárólagos jogkört biztosít a kongresszusnak a szövetségi kiadások felett.

Bár az első bírósági döntés fényében a Globális Médiaügynökség visszavonta az RFE/RL támogatását megszüntető intézkedéseit, a Szabad Európa nemzetközi szerkesztőségeinek járó pénzt továbbra is visszatartja. Emiatt az RFE/RL központjában április 1-jétől kényszerszabadságra küldtek munkatársakat, és a helyi irodákban is keresik a költségek csökkentésének lehetőségét. Ennek egyik eredményeként a magyar oldalon kevesebb jelenik meg a külsős munkatársak által gyártott tartalmakból.

Az RFE/RL által a USAGM-mel szemben indított, még folyamatban lévő bírósági eljárásokban április közepén várható fejlemény. További részletek a Szabad Európa cikkében.

A A nyilatkozatok ellenére nem jut el a működés fedezete a Szabad Európához bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

 Az akadémikusok a miniszterelnök március 15-i beszéde ellen tiltakozva jutottak a fenti döntésre. Az irat szerint „A miniszterelnök a 2025. március 15-i állami ünnepségen elmondott beszédében több tekintetben is átlépte azokat az írott és íratlan normákat, amelyeket egy jogállamban a miniszterelnök semmiképpen sem léphet át. 

Erkölcsileg elfogadhatatlan, jogi felelősséget is felvető, az újkori történelmet ismerve pedig kimondottan veszélyes magatartásnak tartjuk a különféle társadalmi csoportok nagy nyilvánosság előtt történő, uszító jellegű dehumanizálását, hasonlóképpen a tendenciózus utalásokat arra, hogy bizonyos közösségek túl régóta élnek az országban, és túl sok mindent éltek túl”.

Földi András, az ELTE jogi karának professor emeritusa; Mihályi Péter, korábbi helyettes-államtitkár (1997–1998), a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára és Vörös Imre egykori alkotmánybíró, az MTA rendes tagjának előterjesztését a tagság – hosszas vita után – ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a március 26-i ülésén. A Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya egyben felkérte az osztályelnököt, Halmai Péter Széchenyi-díjas közgazdászt, a Magyar Közszolgálati Egyetem egyetemi tanárát, az MTA rendes tagját, 

„szíveskedjék jelezni az MTA Elnökségének, hogy amennyiben a miniszterelnök személyesen megjelennéke az MTA 2025. májusi jubileumi közgyűlésén, akkor számolni kell azzal, hogy a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyná a termet”.

A szavazáson részt vett – mások között – Csaba László közgazdász, egyetemi tanár; Hamza Gábor Széchenyi-díjas jogtudós; Kecskés László jogtudós, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának korábbi dékánja; Lamm Vanda jogtudós, egyetemi tanár, az MTA alelnöke; Palánkai Tibor Széchenyi-díjas közgazdász, egyetemi tanár; Pálné Kovács Ilona jogtudós, egyetemi tanár és Vékás Lajos Széchenyi-díjas jogtudós, egyetemi tanár.

A szerk. megj.:

Igazi diktátortempó: meglátogatja és jóakaratáról biztosítja tönkretett áldozatát. Tudósok önbecsülése: „veszélyes magatartásnak tartjuk a különféle társadalmi csoportok nagy nyilvánosság előtt történő, uszító jellegű dehumanizálását, hasonlóképpen a tendenciózus utalásokat arra, hogy bizonyos közösségek túl régóta élnek az országban, és túl sok mindent éltek túl”.

Tisztelet a haza lelkiismeretének! Megvetés a megalkuvóknak!

A Tiltakozó akadémikusok: ha Orbán jön, kivonulunk bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.