A házigazda Magyar Péter miniszterelnök korábban úgy fogalmazott, hogy a visegrádi együttműködés „újra megerősödő” szakaszába lép, és célja a rendszeres V4-es egyeztetések visszaállítása az uniós csúcstalálkozók előtt. A budapesti találkozón Donald Tusk lengyel, Robert Fico szlovák és Andrej Babiš cseh kormányfő vett részt.

A megbeszélések középpontjában a régió versenyképessége, az európai gazdasági kihívások, az energetikai és közlekedési együttműködés, valamint a közös uniós érdekérvényesítés állt. A felek egyetértettek abban, hogy a közép-európai országoknak összehangoltabban kell fellépniük az Európai Unióban, különösen a következő többéves uniós költségvetés és a gazdasági versenyképességet érintő kérdések kapcsán.

A csúcstalálkozó egyik fontos üzenete a visegrádi együttműködés politikai újraindítása volt. Magyar Péter szerint a régió országai „egy erős Közép-Európáért” dolgoznak, és a V4-ek ismét meghatározó szerepet tölthetnek be az európai döntéshozatalban.

A találkozó előtt felmerült annak lehetősége is, hogy a jövőben Ausztria szorosabban kapcsolódhat a visegrádi együttműködéshez, bár erről hivatalos döntés nem született. A résztvevők elsősorban a négy alapító tagállam közötti együttműködés megerősítésére helyezték a hangsúlyt.

A budapesti V4-csúcs így nemcsak diplomáciai esemény volt, hanem annak demonstrációja is, hogy a visegrádi országok a korábbi nézetkülönbségek ellenére ismét keresik a közös hangot, és nagyobb súlyt kívánnak adni a régió érdekeinek Európában.

A Új lendületet kapott a visegrádi együttműködés – Budapesten és Gödöllőn ülésezett a V4-csúcs bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Guardian nevű brit napilap nemrégiben egy különös házról közölt riportot. Pontosabban nem is házról, hanem egy egész házsorról, amelyet az évek során egyetlen monumentális palotává alakítottak át London egyik legelegánsabb negyedében, Knightsbridge-ben. A 2–8A Rutland Gate címen álló épület legutóbb 2020-ban cserélt gazdát, és 210 millió fontos vételárával brit rekordot döntött. Ez lett Nagy-Britannia legdrágább háza. Negyvenöt szoba, huszonnégy márvány fürdőszoba, fedett medence, négy lift és száztizenhat ablak, amelyek közül hatvannyolc a Hyde Parkra néz. Mindez lenyűgözően hangzik. Csak egyetlen apró gond van vele.

Senki sem lakik benne. Pontosabban majdnem senki.

A ház egyetlen állandó lakója egy hajléktalan, valamikor jobb napokat látott egykori újságíró, aki évek óta a tornácon él egy sátorban. A világ egyik legdrágább lakóingatlanának kizárólagos használója momentán ez a koldusszegény, teljesen nincstelen férfi.

Első pillantásra ez elég bizarr történetnek tűnik. Hírlapi kuriózumnak, semmi másnak. Olyan esetnek, amelyről az ember elolvassa a cikket, megcsóválja a fejét, majd továbblapoz. Csakhogy a Rutland Gate nem kivétel. Sokkal inkább egy olyan jelenség szimbóluma, amely az elmúlt évtizedekben szinte észrevétlenül alakította át London, majd később a világ számos nagyvárosának arculatát.
Mert a valódi kérdés nem az, hogy miért nem lakik senki ebben a házban.
Hanem az, hogy mikor és hogyan szűnt meg a ház otthonnak lenni.

Az emberek évezredeken át ugyanazért építettek házakat. Védelmet kerestek bennük az időjárás viszontagságaival és a leselkedő veszélyekkel szemben. Családot alapítottak bennük. Gyermekeket neveltek fel a falaik között. A ház a közösség alappillére volt. Szomszédok, utcák, városrészek kapcsolódtak össze általa. A ház elsődleges értékét az adta, hogy milyen jól vagy rosszul lehetett élni benne.

Ma egyre gyakrabban valami egészen más adja az értékét. Az ára.
A világ leggazdagabb negyedeiben a ház lassan elveszíti eredeti funkcióját, és pénzügyi eszközzé válik. Olyan vagyontárggyá, amelyet nem használni kell, hanem birtokolni. Nem lakni benne, hanem őrizni. Nem otthonként, hanem befektetésként tekinteni rá.

A jelenség leglátványosabban London bizonyos részein figyelhető meg. Knightsbridge, Belgravia vagy Kensington utcáin sétálva az ember könnyen azt hihetné, hogy a világ egyik leggazdagabb és legélénkebb városrészében jár. A homlokzatok ragyognak. A parkok gondozottak. A portaszolgálatok működnek. A biztonsági kamerák figyelnek.

Aztán beköszönt az este. És sok ablak sötét marad.

A BBC rendszeresen foglalkozik ezzel a témával. Dokumentumfilmek készültek ezekről az üresen álló épületekről. Takarítók, portások és ingatlankezelők mesélnek arról, hogy bizonyos házak tulajdonosai évente egyszer jelennek meg néhány napra vagy hétre. Mások még annyira sem. A házak közben várnak. Elhagyatottan és üresen.

Mintha egy nagy gonddal felépített filmgyári díszletváros állna a valódi város helyén.
A jelenség mögött a globalizált vagyon áll. A pénz ma már nem ott él és létezik, ahol keletkezett. Egy szaúdi herceg Londonban vásárol házat. Egy kínai milliárdos New Yorkban. Egy orosz oligarcha a francia Riviérán. Egy amerikai befektető Szingapúrban. A világ leggazdagabbjai ugyanazokat a helyeket keresik: a biztonságosakat, a stabilakat, a presztízst jelentőket.
A ház pedig egyre inkább bankszámlává válik. Vagy még inkább páncélszekrénnyé.
A vagyon parkolóhelyévé minősül át. Az infláció elleni védelemmé. Esetleg szimplán státuszszimbólummá.

A Guardian által bemutatott palota történetében offshore cégek, adóparadicsomok és nehezen követhető tulajdonosi láncok jelennek meg. Néha azt sem lehet pontosan tudni, ki a végső tulajdonos. A ház fontosabbnak tűnik, mint maga az ember, akié az ingatlan.

A Knightsbridge negyedben álló ház, mint már jeleztük, nem kivétel. Londonban 2025-ben több mint 105 000 üres lakást és házat tartottak nyilván, ami a város teljes lakásállományának mintegy 2,5 százaléka. A hosszú ideje lakatlan ingatlanok száma meghaladja a 36–38 ezret. Egyidejűleg több mint 340 000 londoni háztartás vár valamilyen lakhatási megoldásra. A statisztikák önmagukért beszélnek: miközben rengeteg lakás üresen áll, emberek százezrei keresnek otthont, kevés eséllyel. Az is köztudott, hogy Angliában jelenleg az üres vagy nem lakott ingatlanok teljes száma már egymillió fölött jár. Elképesztő nem? Ebben a helyzetben nem az a kérdés, hogy van-e elég ház. A kérdés inkább az, hogy mire használjuk őket.
És London példája, még csak nem is egyedülálló.

Monacóban a világ leggazdagabbjai vásárolnak lakásokat presztízsből. A francia Riviérán egész utcák várják az évente néhány hétre, kizárólag a szezonra ideérkező tulajdonosokat. A svájci Alpok luxusüdülőiben, Dubaj felhőkarcolóiban vagy Manhattan bizonyos negyedeiben ugyanez a folyamat figyelhető meg. A lakás egyre kevésbé lakás, és egyre inkább vagyontároló eszköz csupán.

A jelenség tehát nyilvánvalóan nem brit sajátosság. Nem vagyunk naívak, mégis rácsodálkozunk a tényre, hogy Angliában több mint 300 000 hosszú ideje üresen álló lakást tartanak nyilván, az összes nem lakott lakóingatlan száma pedig meghaladja az egymilliót. Mint mindig, ebben az esetben sem vezet jóra a köldöknézegetés. Érdemes messzebbre tekinteni. Mit tapasztalunk? Semmi meglepőt. Egyidejűleg hasonló folyamatok figyelhetők meg Monacóban, a francia Riviérán, Manhattan luxustornyaiban, Dubaj új negyedeiben vagy a svájci Alpok elit üdülőhelyein. A lakás arrafelé is hasonló metamorfózison esik át, és egyre gyakrabban nem lakhatási célokat szolgál, hanem a globális vagyon tárolásának eszközévé válik. Micsoda paradoxon az, hogy miközben a világ jelentős részén állandósult a lakhatási válság, közben soha nem látott mennyiségű lakóingatlan áll üresen, bármerre nézünk.

Csak hangulatfestésként, a teljesség igénye nélkül vegyük sorba merrefelé érdemes nézelődni ebben a témában. A képzeletbeli körutazásból vétek lenne ha kihagynánk a következő helyeket:

• Monacót – ahol a világ leggazdagabbjai vásárolnak lakásokat presztízsből és vagyonparkolás céljából.
• A francia Riviérát – Cannes, Antibes, Saint-Jean-Cap-Ferrat, Saint-Tropez környékét.
• A svájci Alpok luxusüdülőit – Gstaad, St. Moritz, Verbier vidékén.
• Dubajt és Abu-Dzabit – ahol teljes lakónegyedek épülnek befektetési céllal.
• New Yorkot, különösen a Manhattan déli részén álló luxustornyokat.
• Hongkongot és Szingapúrt, ahol a lakás szintén gyakran vagyonmentő eszköz.

Visszatérve Londonba, a Rutland Gate tornácán élő Andrew Fernstedt egyértelműen több mint egy hétköznapi, hajléktalan ember. Nem azért érdekes, mert az utcán él. Hanem azért, mert ő az egyetlen ember az egész történetben, aki valóban használja a házat.

A palota tulajdonosai jönnek és mennek. A befektetők változnak. A cégek átalakulnak. A hajléktalan férfi viszont évek óta folyamatosan ott él. Virágokat nevel a teraszon. Beszélget a szomszédokkal. Ismeri a környéket. Igazából több kapcsolata van a házzal, mint azoknak, akik birtokolják. Különös nem?
És itt válik igazán nyugtalanítóvá a történet.

Mert amikor egy ház már nem otthonként működik, akkor nem csupán az ingatlan funkciója változik meg. A város is átalakul körülötte. Az utcák elveszítik lakóikat. A közösségek fellazulnak. A jelenlétet felváltja a tulajdonlás.

Mit árul el mindez a társadalomról?

Gondoljunk csak bele. Régen a gazdagok és a szegények ugyanabban a városban éltek. Most már nem feltétlenül. A leggazdagabbaknak ma már nem kell folyamatosan jelen lenniük. Tipikusan nincsenek is jelen. Nem szeretnek szem előtt lenni. Nekik elég a tudat. Elég birtokolni.
A folyamat végén ott áll egy gyönyörű épület. Tökéletes homlokzattal. Kiváló címmel. Óriási értéket képvisel. De szinte halott, nincs benne élet. Sem sírás, sem nevetés.
A lakhatási válság talán nem is ott kezdődik, hogy kevés a ház. Hanem ott, hogy egyre több háznak már nincs lakója. Nem élnek bennük családok, gyerekek.
A Guardian újságírója egy 210 millió fontos londoni palotát mutatott be. Valójában azonban nem csupán egy házról írt a kolléga. Hanem korunk egyik legkülönösebb ellentmondásáról. Amit tömören így lehet megfogalmazni:

A 21. században egyre több ház nem azért létezik, hogy lakjanak benne.
Régen a házban emberek laktak. Ma egy részükben inkább a pénz lakik.

És ez Londonban, Monacóban, Dubajban, Manhattanben és részben Budapesten is ugyanaz a történet.
Manapság a házak jelentős része már nem azért épül vagy nem azért vásárolják meg, hogy emberek éljenek bennük. Hanem hogy biztosabb helyen legyen a pénz, mint a bankban. Ennek a jelenségnek vagyunk tanúi világszerte. Végül is a ház ugyan megmarad. Az otthon viszont eltűnik. A helyén pedig ott marad a hiány és mi közben azt érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben.

Egy kis épülettörténet:

1982 óta a Rutland Gate 2–8a szám alatti ingatlan a holland Antillák adóparadicsomában, Curaçaón bejegyzett Yunak Corporation tulajdonában áll. A ház a libanoni volt miniszterelnök és milliárdos üzletember, Rafic Hariri londoni rezidenciája volt 2005-ben bekövetkezett meggyilkolásáig. Hariri halála után a házat ajándékba adták az akkori szaúd-arábiai koronahercegnek, Sultan bin Abdulaziz Al Saudnak (1928–2011), aki üzleti kapcsolatban állt Haririval. A ház eladhatatlan maradt, majd 2015 elején 140 millió fontra becsülték az értékét.

2015 júniusában az ingatlan berendezési tárgyait kétnapos, 1252 tételből álló árverésen bocsátották eladásra. Az eladásra kínált tárgyak között voltak muránói üvegcsillárok, aranyozott papírkosarak és 24 márvány fürdőszoba.

2020 áprilisában Cheung Chung-kiu kínai üzletember 210 millió fontért vásárolta meg az ingatlant, ami ezzel messze a legdrágább házzá tette, amelyet valaha eladtak az Egyesült Királyságban

2022 októberében arról számoltak be, hogy a vásárlás mögött végül Hui Ka Yan, az Evergrande alapítója és elnöke, egykor Kína leggazdagabb embere állt, és hogy az ingatlant ismét eladásra kínálták. Az átláthatósági törvények későbbi módosításai megkövetelték a végső kedvezményezett azonosítását, akinek a neve Hui felesége, a kanadai Ding Yumei volt.

Miután az Evergrande 2024-ben csődbe ment, a házat a felszámolók nem tudták lefoglalni, mivel Ding nevén volt bejegyezve; ő azonban nem tudta eladni, mivel vagyonát befagyasztották, így a ház sorsa bizonytalanná vált.

2026-os állapot szerint a ház körülbelül 2015 óta áll üresen. 2023 óta a svéd Anders Fernstedt, aki egyébként hajléktalan, a ház előtti tornácon él. Korábban szabadúszó tényellenőrként dolgozott a The Economistnál, és a környéken „Hattyúsuttogóként” ismerik. A ház előtt nagy cserepes növénygyűjteményt tart fenn…

A Tünde T. Guildford: A házban a pénz lakik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Matolcsy György jegybankelnöksége idején indított Növekedési Hitelprogram az MNB egyik legismertebb gazdaságélénkítő eszköze volt. A konstrukció lényege az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank 0 százalékos kamattal biztosított refinanszírozási forrást a részt vevő hitelintézeteknek, amelyek azt korlátozott, legfeljebb 2,5 százalékos kamat mellett adhatták tovább kis- és középvállalkozásoknak.

A program önmagában nem volt rendkívüli: válság utáni gazdasági környezetben több jegybank is próbálta olcsó forrással ösztönözni a hitelezést. A magyar történet azért vált politikailag és közéletileg érzékennyé, mert a jegybankelnök családi és üzleti köréhez kapcsolódó szereplők is feltűntek a kedvezményes hitelprogram környezetében.

Az egyik ilyen szereplő az NHB Növekedési Hitel Bank volt, amely Szemerey Tamáshoz, Matolcsy György unokatestvéréhez kötődött. A bank neve is a jegybanki programra utalt. Több sajtóorgánum beszámolója szerint az NHB hitelei olyan ügyleteknél is megjelentek, amelyek Matolcsy György fiainak érdekeltségeihez kapcsolódtak.

A 24.hu és a 444 korábbi cikkei szerint Matolcsy Máté egyik villavásárlásánál 90 millió forintos NHB-s jelzáloghitel tűnt fel. A sajtóban megjelent adatok alapján Matolcsy Ádám ingatlanügyleténél is szerepe volt Szemerey Tamás bankjának; a 24.hu 2018-ban arról írt, hogy Matolcsy György egy, fia cégének tulajdonában álló rózsadombi villát használt vagy bérelt. Az MNB akkor azt közölte, hogy az elnök lakhatásával kapcsolatos információk nem minősülnek közérdekű adatnak.

Matolcsy Ádám neve a Balaton Bútor ügyében is előkerült. A 24.hu, a 444, a HVG és később a Direkt36 is arról írt, hogy Matolcsy Ádám 2015-ben, cégén keresztül, az NHB hitelével jutott hozzá a veszprémi bútorgyárhoz. A Direkt36 későbbi összefoglalója szerint a vételár eredeti forrása az MNB Növekedési Hitelprogramjához kapcsolódott. Ez az állítás különösen érzékeny, mert a jegybanki program célja nem családi vagyonépítés, hanem vállalkozások kedvezményes finanszírozása volt.

A Matolcsy-rokonság másik üzleti ügye a Pécsi Sörfőzde megvásárlása volt. A Reuters híre nyomán a HVG és a 444 is beszámolt arról, hogy 2017-ben Szemerey Tamás és testvére, Szemerey Zoltán érdekeltségei vették meg a sörgyárat az osztrák Ottakringertől. Az ellenőrizhető források alapján az biztosan állítható, hogy Matolcsy György unokatestvérei lettek a vevők. Azt viszont a rendelkezésre álló források alapján nem lehet tényként kijelenteni, hogy a vétel közvetlenül közpénzből történt.

Az NHB története 2018 végén fordult válságosra. Az MNB kifizetési korlátozást rendelt el a banknál, majd 2019. március 14-én visszavonta az NHB tevékenységi engedélyét és elrendelte végelszámolását. A jegybank indoklása szerint a pénzintézet nem tudta biztosítani a hosszú távú működéshez szükséges feltételeket. A folyamat később felszámolásba fordult.

A történet közéleti súlya nem csupán az egyes hitelek összegében áll. Hanem abban, hogy a jegybank, a jegybankelnök családi köre, egy rokonhoz köthető bank és kedvezményes állami-jegybanki források ugyanabban az ügycsoportban jelentek meg. A nyilvános források alapján több részlet dokumentálható: a Növekedési Hitelprogram 0 százalékos jegybanki refinanszírozása, az NHB Szemerey Tamáshoz kötődése, Matolcsy fiainak NHB-s hitelei, a Balaton Bútor megszerzése, a Pécsi Sörfőzde Szemerey-érdekeltségbe kerülése és az NHB 2019-es engedélyvesztése.

Ami viszont nem állítható felelősen: hogy minden érintett tranzakció közvetlenül közpénzből történt, vagy hogy bármelyik szereplő bűncselekményt követett el. Ilyet csak hatósági vagy bírósági megállapítás alapján lehetne tényként leírni, ítélet azonban a mai napig nincs. A történet így is súlyos összeférhetetlenségi és közpénzügyi kérdéseket vet fel: hogyan áramolhattak kedvezményes jegybanki források olyan bankrendszeri csatornákon keresztül, amelyek a jegybankelnök családi köréhez köthető ügyletekben is szerepet kaptak.

A nyilvánosság számára az ügy máig nem lezárt erkölcsi és intézményi kérdés: elegendő volt-e a felügyeleti fellépés, volt-e érdemi felelősségre vonás, és hogyan lehetne megakadályozni, hogy közpolitikai célra létrehozott pénzügyi programok családi vagy politikailag közeli üzleti hálózatokban hasznosuljanak. Az MNB alapítványainak ügye mellett ezek a kérdések máig megválaszolatlanok…

Felhasznált források:

MNB: https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2019-evi-sajtokozlemenyek/nem-mukodhet-tovabb-az-nhb-bank
MNB NHP Fix: https://www.mnb.hu/letoltes/nhp-fix-hun-vegleges.pdf
24.hu: https://24.hu/belfold/2018/03/13/400-millios-luxusvillaba-vette-be-magat-matolcsy-es-csaladja/
444: https://444.hu/2018/12/18/a-hirtelen-osszeomlas-szelere-kerult-a-matolcsy-csalad-hazibankja-a-novekedesi-hitel-bank
HVG: https://hvg.hu/kkv/20170616_Matolcsy_Gyorgy_rokonai_vettek_meg_a_Pecsi_Sorfozdet
Direkt36: https://www.direkt36.hu/milliardos-luxusvillat-berelt-dubajban-matolcsy-adam-az-mnb-elnok-fia/

A Családi bank, jegybanki pénz és villák: a Matolcsy-kör ügyeinek ellenőrizhető története bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kriptovaluták világában régóta ismert jelenség, hogy egy ismert személyiség támogatása rövid idő alatt képes felhajtani egy digitális eszköz árfolyamát. Kevés példa akad azonban arra, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök neve ilyen közvetlenül kapcsolódjon olyan projektekhez, amelyekből családja közvetlen pénzügyi hasznot húz. A Reuters hónapokon át tartó vizsgálata szerint Donald Trump családja az elmúlt időszakban több olyan kriptoeszköz és kriptovállalkozás mögött jelent meg, amelyek közös mintát követtek: a Trump név hatalmas befektetői érdeklődést generált, a kezdeményezések jelentős bevételt termeltek a tulajdonosoknak, az árfolyamok későbbi visszaesése pedig a befektetőkre hárította a veszteségeket.

A Trump-márka mint pénzügyi eszköz

Donald Trump politikai pályafutása előtt is elsősorban márkaépítő üzletemberként vált ismertté. Nevét felhőkarcolók, szállodák, golfpályák és licencszerződések tették világszerte ismertté. A kriptovaluták világában ugyanez a márka új formában jelent meg.

A Reuters szerint a Trump család által támogatott projektek között szerepeltek mémérmék (meme coinok), blokklánc-alapú pénzügyi vállalkozások és kriptoszektorhoz kapcsolódó befektetési konstrukciók. A közös nevező minden esetben a Trump név volt, amely sok befektető számára a hitelesség és a politikai befolyás látszatát sugallta.

A befektetők jelentős része abból indult ki, hogy az Egyesült Államok elnökének közvetlen vagy közvetett támogatásával működő vállalkozások különösen kedvező helyzetbe kerülhetnek a jövőbeni szabályozási környezetben.

A $TRUMP jelenség

A legismertebb projekt a $TRUMP mémérme volt. A mémérmék sajátossága, hogy rendszerint nem rendelkeznek önálló gazdasági funkcióval. Értéküket nem technológiai innováció vagy üzleti teljesítmény, hanem a közösségi média figyelme és a spekuláció alakítja. Amikor Donald Trump 2025 januárjában közösségi felületein népszerűsíteni kezdte a tokent, a kereslet robbanásszerűen nőtt.

A Reuters által megszólaltatott Fatime Elrgdawy kaliforniai projektmérnök 2000 dollárt fektetett az érmébe. Úgy gondolta, hogy az elnök személyes támogatása biztonságot jelent. Néhány hónappal később befektetésének értéke már alig haladta meg a száz dollárt.

A történet nem egyedi. Százezrek vásároltak a tokenből a kezdeti eufória idején, majd szembesültek azzal, hogy az árfolyam jelentős része elolvadt.Ezzel párhuzamosan a projekt alapítói és tulajdonosai jelentős összegeket realizáltak tokenértékesítésekből és kapcsolódó tranzakciókból.

Négy projekt, ugyanaz a forgatókönyv

A Reuters elemzői szerint a Trump család négy fő kriptovállalkozásánál hasonló üzleti logika figyelhető meg.

Az első lépés a nyilvános figyelem felkeltése volt. Ezt rendszerint Donald Trump, Eric Trump vagy Donald Trump Jr. szerepvállalása biztosította.

A második lépés a befektetői tőke beáramlása volt, amelyet a médiavisszhang és a politikai ismertség erősített.

A harmadik szakaszban a családhoz kötődő vállalkozások bevételhez jutottak tokenkibocsátások, részesedések vagy különböző díjak révén.

A negyedik szakasz sok esetben az árfolyamok visszaesése volt, amelynek terhét már a befektetők viselték.

A Reuters szerint az így kialakult nyereség elérte a 2,3 milliárd dollárt.

A World Liberty Financial szerepe

A Trump-család kriptoportfóliójának egyik legjelentősebb eleme a World Liberty Financial nevű vállalkozás.

A projektet a Trump-fiúk aktív közreműködésével népszerűsítették, miközben azt a decentralizált pénzügyi szolgáltatások új korszakaként mutatták be.A vállalkozás jelentős tőkét vonzott, és rövid idő alatt a Trump-család egyik legértékesebb digitális érdekeltségévé vált.

Bár a vállalat üzleti modelljének egyes részletei továbbra sem teljesen átláthatók, a Reuters szerint a kapcsolódó tulajdonosi struktúrák jelentős vagyongyarapodást eredményeztek a család számára.

Szabályozó és haszonélvező egyszerre?

A legnagyobb vitát nem is a pénzügyi eredmények, hanem az összeférhetetlenségi kérdések váltják ki. Donald Trump hivatalban lévő elnökként jelentős befolyással rendelkezik az amerikai kriptoszektor szabályozására.

Az elmúlt években az Egyesült Államokban folyamatos vita zajlott arról, hogy a digitális eszközöket milyen jogi keretek között kell kezelni, milyen felügyeletet kapjanak a kriptotőzsdék, és hogyan lehet megvédeni a befektetőket.

Amikor ugyanennek a piacnak az egyik legnagyobb kedvezményezettje az elnök családja, az kritikusok szerint súlyos etikai kérdéseket vet fel. A Trump-adminisztráció támogatói ugyanakkor azzal érvelnek, hogy az elnök kriptobarát politikája az innováció és az amerikai versenyképesség erősítését szolgálja, nem pedig a család gazdagodását.

A kriptoláz társadalmi ára

A Reuters számításai szerint több mint egymillió befektető érintett az ügyben. A veszteségek nem kizárólag a közvetlen tokenvásárlókat sújtják. Számos befektető különböző alapokon, ETF-eken és kriptoszektorhoz kapcsolódó részvényeken keresztül szerzett kitettséget.

A veszteségek egy része ugyan még csak papíron létezik – vagyis az érintettek nem adták el befektetéseiket –, de az árfolyamcsökkenések így is jelentős vagyonvesztést okoztak. A jelenség emlékeztet a korábbi pénzügyi buborékokra, ahol a korai szereplők és az alapítók nyertek a legtöbbet, míg a későn érkezők viselték a kockázatokat.

Politikai következmények

A Trump-kormányzat kriptovalutákkal kapcsolatos döntései várhatóan továbbra is a figyelem középpontjában maradnak. A Demokrata Párt több politikusa már most szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat sürget, míg republikánus oldalról inkább a piac szabadságának védelme kerül előtérbe. A Reuters által feltárt adatok mindenesetre új dimenziót adnak annak a kérdésnek, hogy meddig terjedhet egy politikus üzleti érdekeltségeinek szerepe akkor, amikor egyidejűleg a piac szabályozásában is meghatározó befolyással rendelkezik.A kriptovilág történetében eddig is sokan gazdagodtak meg a befektetői lelkesedésből. Kevés esetben azonban találkozik ilyen látványosan a politika, a személyes márka és a spekulatív pénzügyi piac. A Reuters vizsgálata szerint a Trump-család kriptoügyletei éppen ezért nem pusztán üzleti történetnek, hanem a modern politikai gazdaságtan egyik legérdekesebb és legvitatottabb fejezetének tekinthetők.

A Trump kriptobirodalma: hogyan lett milliárdos üzlet az elnöki márkából? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A június 18-i uniós csúcshoz közeledve több tagállam – Franciaország vezetésével – keményebb fellépést sürget Pekinggel szemben, arra figyelmeztetve, hogy a kínai túltermelés és az olcsó export tovább gyengíti az amúgy is törékeny európai gazdaságot.

Elemzőközpontok, politikusok és a média egyaránt egy közelgő kereskedelmi háborúra figyelmeztetnek az Európai Unió és Kína között. Az Európai Bizottság május 29-i közleményében leszögezte: bár Kína kulcsfontosságú partner, „a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok jelenlegi állapotát nem lehet fenntartani”.

A mostani vita jóval túlmutat a vámokon vagy az elektromos autókon: az Európai Unió és Kína kapcsolata stratégiai fordulóponthoz érkezett. Az elmúlt két évtizedben az európai politika alapvetően abból indult ki, hogy a gazdasági integráció fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a két felet, és Kína egyre inkább alkalmazkodik a nemzetközi kereskedelmi szabályokhoz. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban sok európai döntéshozót ennek ellenkezőjéről győztek meg.

A konfliktus egyik mélyebb oka a kínai gazdaság szerkezeti válsága. A kínai ingatlanpiac tartós gyengélkedése és a belföldi fogyasztás lassulása miatt Peking egyre inkább az exportra támaszkodik a növekedés fenntartásában. Ennek következtében számos stratégiai ágazatban – az elektromos autóktól és akkumulátoroktól kezdve a napelemeken át az acéliparig – jelentős túlkapacitások alakultak ki. Az európai vezetők attól tartanak, hogy ezek a mesterségesen támogatott kínai termékek dömpingáron árasztják el a piacot, tovább gyengítve az amúgy is versenyképességi problémákkal küzdő európai ipart.

A következő években az EU várhatóan egyre inkább a „kockázatcsökkentés” (de-risking) politikáját követi majd. Ez nem teljes leválást jelent Kínáról – ahogyan azt az Egyesült Államok egyes körei szorgalmazzák –, hanem a stratégiai függőségek mérséklését. Brüsszel célja az lehet, hogy kritikus nyersanyagok, akkumulátorok, félvezetők és digitális technológiák területén csökkentse kiszolgáltatottságát, miközben fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat.

A folyamat ugyanakkor az uniós tagállamok között is feszültségeket okozhat. Franciaország régóta támogatja az erőteljesebb iparvédelmet és a kínai import korlátozását, míg Németország – amelynek autóipara és gépgyártása jelentős mértékben függ a kínai piactól – hagyományosan óvatosabb álláspontot képvisel. Bár Berlin hangneme is szigorodott az utóbbi években, a német vállalatok továbbra sem érdekeltek egy nyílt gazdasági konfrontációban.

A kapcsolat jövőjét az amerikai tényező is befolyásolja. Washington és Peking stratégiai rivalizálásának erősödése növeli a nyomást az Európai Unióra, hogy egyértelműbben foglaljon állást. Az EU azonban igyekszik elkerülni, hogy választania kelljen a két nagyhatalom között. Az európai vezetők többsége továbbra is olyan pozíciót keres, amely egyszerre teszi lehetővé a gazdasági együttműködést Kínával és az európai stratégiai autonómia megőrzését.

Mindez arra utal, hogy az EU–Kína viszony a következő években várhatóan sem a teljes szakítás, sem a korábbi szoros gazdasági együttműködés irányába nem mozdul el. Inkább egy fokozatosan hűvösebb, egyre inkább érdekvezérelt kapcsolat körvonalazódik, amelyben a kereskedelmi viták, az állami támogatásokkal kapcsolatos konfliktusok és a technológiai verseny rendszeresek lesznek. A kérdés már nem az, hogy Európa hogyan mélyítheti együttműködését Kínával, hanem az, hogy miként tudja fenntartani azt úgy, hogy közben megőrizze saját ipari és gazdasági mozgásterét.

A Lépni kell, mielőtt Kína megbénítja az európai ipart, mondta az Európai Néppárt frakcióvezetője bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A legfontosabb bejelentés szerint a jövő héten az Országgyűlés elé kerül az a jogállamisági és korrupcióellenes törvénycsomag, amely szükséges a Magyarország számára elérhető, összesen 16,4 milliárd eurónyi uniós forrás felszabadításához. A csomag érinti egyebek mellett a vagyonnyilatkozati rendszert, az Integritás Hatóság jogosítványait, a magántőkealapok átláthatóságát, valamint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) működését.

A kormány szigorítja a vagyonnyilatkozati szabályokat: a jövőben az Integritás Hatóság is vizsgálhatja a nyilatkozatok valóságtartalmát. A súlyos eltitkolás akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető lesz, és a tisztség elvesztéséhez vezethet.

Törvény készül arról is, hogy nyilvánossá váljanak a magántőkealapok végső tulajdonosai. A kabinet álláspontja szerint az állami eredetű vagyonelemeknek vissza kell kerülniük állami tulajdonba a KEKVA-rendszer felülvizsgálata során.

Uniós milliárdok közlekedésre és energetikára

Vitézy Dávid közölte: a helyreállítási alapból (RRF) 10 milliárd euró, míg a kohéziós alapokból további 4,2 milliárd euró forrás válhat elérhetővé Magyarország számára. A pénzek jelentős részét vasútfejlesztésre, HÉV-járműbeszerzésekre, energiahálózati beruházásokra, aszályvédelmi intézkedésekre, valamint bérlakásépítési programokra fordítanák.

A miniszter megerősítette, hogy teljes körű vizsgálat indul a Budapest–Belgrád vasútvonal beruházásával kapcsolatban. A projekt valamennyi dokumentuma nyilvánossá válik, és megvizsgálják a finanszírozás körülményeit is. A személyforgalom elindításához még több engedély megszerzése szükséges, ugyanakkor a kivitelezési munkák mintegy 90 százaléka már elkészült.

Felülvizsgálják a Magyar Fejlesztési Bank működését is, amelynek szerepet szánnak az uniós fejlesztési források lehívásában és kezelésében.

Átalakul a környezetvédelmi szabályozás

A kabinet új ellenőrzési rendszert dolgoz ki az akkumulátoripar és más kiemelt kockázatú üzemek számára. Júliusra elkészül az országos ellenőrzési terv, és megszűnik az a szabályozás, amely lehetővé tette, hogy miniszteri döntéssel jelöljenek ki akkumulátor-újrafeldolgozó üzemeket.

A kormány október 1-jéig új környezetvédelmi felelősségi rendszert dolgoz ki a „szennyező fizet” elv érvényesítése érdekében.

Vizsgálat indul a Mol-csoporthoz tartozó MOHU Zrt. 30 éves hulladékgazdálkodási koncessziójával kapcsolatban is. A kormány azt kívánja megállapítani, hogy a konstrukció valóban a lakosság érdekeit szolgálja-e.

Szigorítás a vendégmunkások foglalkoztatásában

Az egyik legjelentősebb azonnali hatályú döntés a külföldi munkavállalók foglalkoztatását érinti. A módosított szabályozás alapján munkaerő-kölcsönző cégek tömegesen már nem hozhatnak Magyarországra munkavállalókat a Fülöp-szigetekről, Örményországból és Grúziából.

A kormány szerint a lépés célja a hazai munkaerőpiac védelme és a foglalkoztatási folyamatok szigorúbb ellenőrzése.

További intézkedések

A kabinet bejelentette, hogy visszaállítja az építési engedélyezési eljárások nagyobb nyilvánosságát, felülvizsgálja a korábbi lélegeztetőgép-beszerzések szerződéseit, valamint módosítani kívánja a pártfinanszírozás rendszerét.

Az oktatás területén a kormány a pedagógusok jelenlegi teljesítményértékelési rendszerének megszüntetését kezdeményezi a következő tanévtől, helyette új, szakmailag megalapozott értékelési modellt dolgozna ki.

A kormány megerősítette: nem tervezi sem a 13., sem a 14. havi nyugdíj megszüntetését.A tájékoztatón elhangzott az is, hogy folyamatban van a minisztériumok teljes körű átvilágítása, amelynek eredményeiről később összegző jelentés készül.

A Átfogó jogállamisági és korrupcióellenes csomagot készít elő a kormány, szigorodik a vendégmunkások foglalkoztatása bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A cég főként a mezőgazdasági és az ipari drónokkal foglalkozik. Drónos szolgáltatások nyújtásával kezdték tevékenységüket 10 évvel ezelőtt, 3-4 éve gyártanak saját fejlesztésű drónokat, így hasznosítva a szolgáltatásban szerzett tapasztalatokat. Az ABZ Innovation Kft. által gyártott drónok forgalmazója az ABZ Drone Kft.

„Célunk olyan professzionális dróntechnológiák létrehozása, amelyek hatékony megoldást nyújtanak a gazdaság különböző területein” – mondta. Keczer Máté szerint a magyar fejlesztésű és gyártású drónrendszereik már több mint 40 országban vannak jelen az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig.

A beruházás forrását a Vsquared Ventures vezette nemzetközi konzorcium biztosította, magyar és amerikai befektetők részvételével. Hétmillió eurós befektetést kapott az ABZ Innovation, hogy bővítse gyártókapacitását és erősítse pozícióját az európai drónpiacon.

Az ABZ Drone vezetője hangsúlyozta: érdekes volt annak felismerése, hogy Európában hiány mutatkozik a nagy teherbírású, ipari igénybevételre tervezett, megbízható drónokból. Tapasztalataik azt bizonyították, hogy a magyar mérnöki tudás nemzetközi szinten is versenyképes, egyre szélesebb körben alkalmazzák professzionális hazai fejlesztésű drónjaikat.

Fotó:MTI

A Európa egyik legnagyobb civil dróngyártó központja jöhet létre Szentendrén bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Öthetes tárgyalássorozat után született megállapodás

Magyar Péter elmondta, hogy az elmúlt öt hétben folyamatos és intenzív tárgyalásokat folytattak az Európai Bizottsággal. Köszönetet mondott minisztereinek és munkatársainak, akik – szavai szerint – éjjel-nappal dolgoztak az uniós források felszabadításán.

A kormányfő szerint voltak olyan pillanatok, amikor a megállapodás lehetőségét is bizonytalannak látta, ezért különösen jelentős eredménynek nevezte a mostani politikai egyezséget.

Több mint 10 milliárd euró az RRF-programból

A megállapodás egyik legfontosabb eleme a magyar helyreállítási tervhez kapcsolódó források megnyitása. A helyreállítási és ellenállóképességi eszközből (RRF) Magyarország mintegy 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitelre válhat jogosulttá, ami összesen 10,4 milliárd eurós keretet jelent. A források döntő része ugyanakkor továbbra is feltételekhez kötött: a kormány csak akkor juthat hozzájuk, ha a vállalt reformokat és beruházásokat határidőre, az Európai Bizottság által ellenőrizhető módon végrehajtja.

Kohéziós pénzek és Erasmus-visszatérés

A tárgyalásokon áttörés született a kohéziós források ügyében is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy sikerült megállapodásra jutni a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenségi kérdésekben.

Ennek eredményeként mintegy 2 milliárd euró szabadulhat fel a kohéziós keretből, valamint lehetőség nyílhat arra is, hogy a magyar hallgatók ismét részt vehessenek az Erasmus-programban, amennyiben a szükséges jogszabályi változtatások megszületnek.

A teljes, még befagyasztott kohéziós és strukturális forrásállományból további mintegy 7 milliárd euró válhat hozzáférhetővé a következő években, ha Magyarország teljesíti az uniós jogállamisági, korrupcióellenes és intézményi feltételeket.

Reformok a korrupció ellen

Ursula von der Leyen beszédében hangsúlyozta, hogy a tárgyalások középpontjában a strukturális reformok álltak. Kiemelte, hogy megállapodás született a korrupcióellenes intézményrendszer megerősítéséről, Magyarország csatlakozásáról az Európai Ügyészséghez, valamint az Integritás Hatóság hatásköreinek bővítéséről. A Bizottság elnöke szerint a közbeszerzési reformok szintén kulcsszerepet játszanak az uniós források felszabadításában.

Magyar Péter: a korrupció akadályozta a pénzek érkezését

A miniszterelnök élesen bírálta az előző, Orbán Viktor vezette kormányt, amely szerinte félrevezette a közvéleményt az uniós források visszatartásának okairól. Magyar Péter kijelentette: „egyetlen oka volt, hogy ezek a pénzek nem érkezhettek meg: a korrupció”.A kormányfő szerint a korrupcióellenes intézkedések – köztük a Nemzeti Vagyonvédelmi és -visszaszerzési Hivatal létrehozása, az Integritás Hatóság megerősítése és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás – elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy megnyíljon az út a források felszabadítása előtt. „Három hét alatt elértük azt, amit Orbán Viktor négy évig nem tudott, vagy nem akart elérni” – fogalmazott.

Egészségügyre, szociális területre és beruházásokra fordíthatják a pénzeket

Magyar Péter közölte: az elérhetővé váló uniós források jelentős segítséget nyújthatnak az egészségügy fejlesztésében, a szociális ellátórendszer megerősítésében, valamint különböző beruházások megvalósításában. Ursula von der Leyen hozzátette: az elmúlt hetekben a felek az RRF célkitűzéseinek megfelelő beruházási projekteket is azonosítottak, köztük energetikai fejlesztéseket, amelyek a későbbi finanszírozás alapját képezhetik. A megállapodás ugyanakkor nem jelent azonnali és feltétel nélküli kifizetést: az uniós pénzek folyósítása továbbra is a vállalt reformok és jogszabályi változtatások végrehajtásától függ.

A Megállapodás az uniós források felszabadításáról – Magyar Péter szerint 16,2 milliárd euró válhat elérhetővé bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A hét egyik legfontosabb politikai lépése az Alaptörvény módosításának előkészítése volt. A Tisza-frakció által benyújtott javaslat értelmében a jövőben legfeljebb nyolc évig tölthetné be valaki a miniszterelnöki tisztséget. A csomag része a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésének előkészítése, valamint annak kimondása is, hogy a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványok vagyona nemzeti vagyonnak minősül.

Szintén a héten került az Országgyűlés elé a devizahiteles végrehajtások átmeneti felfüggesztéséről szóló javaslat. A kabinet közlése szerint a cél az, hogy az új végrehajtási szabályok kidolgozásáig ne történjenek további kilakoltatások. Emellett több parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is kezdeményezték: külön vizsgálnák a kegyelmi ügyet, a gyermekvédelmi rendszer működését, az MNB-alapítványok gazdálkodását és a közvagyon átrendeződését.

A kormányzati intézkedések középpontjában ezen a héten az „átvilágítás” állt. Soron kívüli felülvizsgálat indult a 2026-os költségvetés ügyében, vizsgálják az MTVA működését, a vendégmunkás-szabályozást, valamint a Paks II beruházást és a paksi blokkok üzemidő-hosszabbítását is. Ugyancsak áttekintik a diplomata-útlevelek használatát és a kormányzati repülőgépes utazásokat.

A személycserék is folytatódtak. Május 19-én több minisztériumi vezetőt felmentettek, köztük a Közlekedési és Beruházási Minisztérium két helyettes államtitkárát. A hét egyik legnagyobb visszhangot kiváltó döntése ugyanakkor a NAV bűnügyi területét érintette: leváltották a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi nyomozásait irányító vezetőt. A kormány ezt a korrupcióellenes fellépés és az adóhatóság „szakmai hitelességének helyreállítása” szükségességével indokolta, míg ellenzéki kritikák szerint politikai tisztogatás zajlik az államigazgatásban.

A külpolitikai aktivitásban is erős hetet zárt Magyar Péter miniszterelnök. Első hivatalos külföldi útja Varsóba vezetett, ahol Donald Tusk lengyel kormányfővel tárgyalt az európai együttműködésről, az uniós forrásokról és a V4-ek jövőjéről. A magyar delegáció Gdanskban is folytatott egyeztetéseket.Ezt követően Bécsbe utazott, ahol Christian Stocker osztrák kancellárral és Alexander Van der Bellen államfővel találkozott. A felek egyaránt „új fejezet” megnyitásáról beszéltek a magyar–osztrák kapcsolatokban. Magyar Péter emellett június végére budapesti V4-csúcsot kezdeményezett.

Orbán Anita külügyminiszter tárgyalt ukrán kollégájával, és a közlemény szerint egyetértettek, hogy a párbeszéd helyreállítása pozitív fejlemény mindkét ország és egész Európa számára. A magyar külügyi vezető találkozott a német külügyminiszterrel is.

A hét összképe alapján a Tisza-kormány elsődleges célja jelenleg kettősnek látszik: egyrészt gyors politikai és személyi újrarendezést hajt végre az államigazgatásban, másrészt igyekszik egyszerre demonstrálni a korrupcióellenes fellépést és az európai partnerekkel való kapcsolatépítést. A következő hetek nagy kérdése az lesz, hogy az előkészített törvényjavaslatokból és átvilágításokból milyen konkrét, tartós intézkedések születnek.

A A Tisza-kormány első teljes hete: átvilágítások, személycserék és külpolitikai nyitás bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Magyarországon már május első napjaira egyértelművé vált, hogy a tavaszi időjárás komoly terhet jelent a mezőgazdaságnak. A HungaroMet 2026. május 7-én ismertetett agrometeorológiai helyzetképe szerint az elmúlt 30 napban az ország túlnyomó részén mindössze 0-5 milliméter csapadék hullott, és csak a nyugati országrészben fordult elő 10 millimétert meghaladó mennyiség. A 90 napos csapadékösszeg is jelentősen elmarad a sokéves átlagtól, a Tiszántúlon a hiány több helyen már a 80 millimétert is meghaladja.

A szolgálat értékelése szerint jelenleg az ország nagyobb részén közepes mezőgazdasági aszály sújtja az őszi vetéseket, ami jelentős termésveszteséget okozhat. Az őszi búza fejlődése a tavasz elején még kedvező volt, ám a tartós csapadékhiány miatt a zöld tömeg növekedése megtorpant, helyenként már csökkenés is megfigyelhető. A repce pedig éppen egy érzékeny fejlődési szakaszban kapott nagyon kevés nedvességet, miközben a gyökérzónában is fogy a víz.

A hazai képet tovább rontotta, hogy a száraz periódust több hullámban érkező tavaszi fagyok kísérték. A HungaroMet április végi elemzései már kritikus helyzetről írtak: áprilisban sokfelé alig esett, a talaj felső rétege erősen kiszáradt, és a nyári kapásnövények vetése több helyen poros talajba került. Bár május elején megjelent némi csapadék esélye, a meteorológiai szolgálat szerint nagy területet érintő, az aszályt érdemben enyhítő esőre akkor még nem látszott biztos kilátás.

Az évtized eleje óta ez már a sokadik vízhiányos esztendő, és az évenkénti csapadékhiány összeadódik (az ország több pontján a hiányzó vízmennyiség az 1000 millimétert, vagyis az 1 métert közelíti), ami immár a nagy tavaink vízszintjén, vagy a mocsarak és más vizes élőhelyek fogyatkozásán is lemérhető. Magyarországon mára az egykor vízjárta területek 90 százaléka megsemmisült, és nem csak a folyószabályozások miatt: a veszteség egyharmada (!) az utóbbi évtizedre tehető, írja a Népszava.

Az európai helyzet közben vegyesebb, de több térségben ott is fennáll a szárazság veszélye. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjához tartozó Európai Aszálymegfigyelő Obszervatórium legfrissebb, 2026. április 28-án közzétett értékelése szerint a kontinensen 2026 áprilisának közepén az aszályos állapotok kissé kiterjedtek Északkelet-Európában, miközben a többi régióban nagyjából stabilak maradtak. A figyelmeztető szintű aszályhelyzet közép-kelet-európai térségekben fennmaradt, és kisebb új gócok jelentek meg Franciaországban, Olaszországban és a Nyugat-Balkánon is.

Ugyanakkor az európai kép nem egységes. A Copernicus adatai szerint nagy területek továbbra is normál vagy helyreálló állapotban vannak, és a helyreállás jelei látszanak a közép-európai térség egy részén is. Ez azt jelenti, hogy nem egy összefüggő, egész Európát egyformán sújtó aszályról van szó, hanem területileg erősen eltérő helyzetről, ahol egyes régiókban már komoly a vízhiány, máshol viszont átmeneti javulás mutatkozik.

Magyarország szempontjából mindez azért különösen fontos, mert a tavaszi csapadékhiány már most közvetlenül érinti a szántóföldi kultúrákat, és a következő hetek időjárása döntő lehet. Ha nem érkezik tartósabb, nagyobb területre kiterjedő csapadék, a mostani mezőgazdasági aszály könnyen mélyülhet tovább. Az európai folyamatok pedig arra utalnak, hogy a szélsőségesebbé váló időjárásban a vízhiány már nem rendkívüli epizód, hanem egyre gyakrabban visszatérő kockázat.

A Az évszázad aszálya fenyeget? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.