Szerinte a brit főváros példát mutat abban, hogy Európa milyen mértékben képes segíteni a bevándorlók beilleszkedését, amire nagyon nagy szükség is van, tekintve hogy a kontinensen egyre kevesebb gyerek születik.
A Bloomberg hírügynökség szerint Bill Clinton is csatlakozott a washingtoni bírálatokhoz a kelet-európai NATO-tagok által folytatott politika ügyében. A beszámoló magyarázatként hozzáteszi, hogy Magyar- és Lengyelország ellentétbe került az uniós szövetségesekkel és az Egyesült Államokkal, mert aggódnak, hogy a két ország visszalép a demokratikus értékektől.
Varsóban a külügyminisztérium úgy reagált a volt elnök kijelentésére, hogy az nem tisztességes, egy túlfűtött választási kampányban hangzott el és nincs összhangban Obama nézeteivel. Clinton különben arról is beszélt, hogy felesége érti a világban végbemenő változásokat, ideértve Kelet-Európát is. Megválasztása esetén nem engedné, hogy igen rossz dolgok megtörténjenek, viszont elősegítene sok mindent, ami kedvező. Közben Trump azt fejtegette, hogy az USA az idők folyamán milliárdokat költött szövetségesei védelmére, de azoknak is több pénzt kell fordítaniuk ilyen célra, különben azt kockáztatják, hogy kikerülnek az amerikai védőernyő alól.
A francia államfő nem szeretne olyan társadalmat, mint a magyar vagy a lengyel. Merthogy fennáll a veszélye annak, hogy nálunk és a lengyeleknél megsemmisítenek mindent, amit a Nyugat teremtett – tudósít a Reuters. Hollande ezzel elődjének, Sarkozynek válaszolt, aki a Le Monde-nak adott interjúban támadta az uniót, miután az bírálja a magyar és a lengyel kormány antidemokratikusnak tartott gyakorlatát.
A volt elnök kifejtette: amennyire tudja, Orbán Viktor mindig tiszteletben tartotta a választások eredményét és nem lehet azt mondani, hogy ne lenne demokrácia Magyarországon. Hasonlóképpen vélekedik Lengyelországról is, vagyis mint mondta, 50 évnyi kommunista iga után mindkét országban működő demokrácia van.
Beiktatásakor a nagykoalíció fenntartása mellett foglalt állást az új osztrák kancellár, de nem zárta ki kategorikusan, hogy lazít a szigorú elutasításon a Szabadságpárttal szemben – tudósít a Deutsche Welle német közszolgálati rádió. Hofer úgy fogalmazott, ha nem értik meg, hogy ez az utolsó esély, akkor a két nagy párt hónapokon belül elveszti a nép bizalmát és el fog tűnni. Hangsúlyozta, hogy nem akarja ellenzékbe vinni a szociáldemokratákat, éppen az ellenkezőjére törekszik. A párt értékeket képvisel és számára elképzelhetetlen, hogy olyanokkal működjön együtt, akik emberek és kisebbségek ellen uszítanak. Ám amikor az újságírók rákérdeztek az FPÖ-re, idejét múltnak minősítette, hogy elvessenek mindenféle kooperációt a szélsőséges párttal. Arra is kitért, hogy a menekülthullám miatt igyekszik enyhíteni a közvélemény aggodalmát, de az a szándéka, hogy tisztelettel bánik a migránsokkal.
Magyarországon az elmúlt hat évben drasztikusan romlott a roma művészek helyzete – írja a Der Standard vendégkommentárjában Junghaus Tímea. A roma származású művészettörténész az egykori auschwitzi cigánylázadás emléknapján kiemeli, hogy a roma alkotók számára Orbán Viktor rendszerében különösen fontos az ellenállás. Nem anyagi nehézségeik miatt, hanem főleg azért, mert kulturális javaik folyamatosan veszélyben vannak. Műveik szó szerint megrohadnak a közgyűjteményekben, nem állítják ki és a közönség nem láthatja őket. Az állam semmiféle pénzügyi támogatást sem ad nekik. Az erősödő nacionalizmus miatt a roma értelmiségiek az egész roma mozgalommal együtt légüres térbe sodródtak. A nacionalista fordulat a kultúrában tekintélyelvűséget eredményezett, mind az intézményi rendszert, mind a finanszírozást tekintve.
A kormány felszámolta a művészet demokratikus autonómiáját és szakmaiságát, amióta a Művészeti Akadémia vette át az irányítást. Az MMA-nak nincs legitim hozzáértése, tapasztalata, a hatalma ellenben korlátlan, a költségvetése gigantikus. A tagsághoz bizonyítani kell bizonyos „nemzeti gondolkodást”. A kortársi művészet elszegényedett, küszködik egyes intézmények fennmaradásáért, az emberségért. Ebből következik, hogy a roma alkotók is sok partnert és szövetségest elvesztettek. Ilyenformán a roma kultúrát magát az ellenállás formájának kell tekinteni. A kormány ugyanakkor a kultúrát nem sorolja a megoldandó roma gondok közé.