Bár témája a coaching volt, hiszen ennek a szakmának a rangos képviselője, ám ennél sokkal tágabb körre adott rálátást, mindjárt azzal az induló gondolattal, hogy a világ számtalan súlyos gondja – most például a thaiföldi árvíz – olyan okokra vezethető vissza, amelyekről tíz éve még alig esett szó. Ám már évtizedekkel korábban is voltak, akik tudtak a veszélyekről, de hallgattak róla.
Egész elődadását áthatotta az emberi környezetért való őszinte aggodalom mellett a megoldások keresése és megismertetése. Például olyan technikai újdonságok felidézése, mint a szélkerekeket majdan felváltó sárkányokhoz hasonló, még környezetkímélőbb erőművek, vagy a mágneses levitáció elvén működő vonat, amely majd háttérbe szoríthatja a környezetszennyező járműveket.
Mindez része annak a személetnek, amellyel igyekszik hatni a világszerte tartott előadásaival országok vezetőire, üzletemberekre éppúgy, mint a hétköznapi élet szereplőire.
Úgy látja, az üzleti élet irányítása legalább 30 évvel van elmaradva a mai világ igényeitől és lehetőségeitől. Egy felmérés szerint – amelyben a sikeres embereket vizsgálták – megállapították: szinte minden szakmában fontosabb, hogy az intellektuális tudást (IQ) meghaladja az érzelmi intelligencia (EQ). Azt tapasztalták, hogy általában egy jól dolgozó embernél 33 százalék az IQ és 66 százalék az EQ szerepe. Ám a jó vezetőknél az IQ-nak 15 százalék, az EQ-nak 85 százalék a jelentősége.
Ehhez képest lépten-nyomon ennek az ellenkezője tapasztalható. A mindennapokban és a munkahelyeken is az embereket félelem hatja át. Az üzleti élet annyira képes félelmet ébreszteni, mint egy tigris közelsége. Ezért a legfontosabb teendő, a félelem felismerése és leküzdése. Az önmagukba vetett hit megerősítésével.
Felidézett egy történetet saját életéből: 1966-ig hivatásos autóversenyző volt. Néhány évvel azután, hogy visszavonult, ismét felkérték versenyezni. Nagyon szeretett volna újra nyerni, de szorongott is, hogy nem sikerül. Ötéves kisfia a verseny előtti napon írt neki egy cédulát, kicsit hibásan az állt rajta: Higgy magadban! A gyermeki bölcsességből merített önbizalom olyan erőt adott, hogy 30 ezres közönség előtt győzött.
Az emberek önmagukba vetett hitét építi fel a coaching. A tudatosság és a felelősségérzet kialakításával, és egyensúlyának megteremtésével. Méghozzá olyan, látszólag egyszerű módon, hogy kérdez, és nem utasít. A cégeknél gyakran a kritizáló és szégyenérzetre apelláló légkör van, holott leginkább az önbizalom vezet a sikerhez. Egy olyan új világhoz is, amelyben a növekedés helyett a fenntarthatóságot tartják fontosnak, a mennyiség helyett a minőséget, a függés helyett a kölcsönösséget, a félelem helyett pedig a bizalmat.
Whitmore komolyan hiszi, hogy ez lehetséges. Aki többet szeretne megtudni a „Coaching határok nélkül” című programról, itt tájékozódhat.
