A múlt években folyamatosan növekedett azoknak a közép-kelet-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti 
szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól – állítja Kárpáti Gábor, a Coface Hungary 
ügyvezetője. Januárban a céges pénzügyi kockázati tényezők miatt közép-kelet-európai országok cégeinek 
átlagosan 54,17  százalékát közepesen kockázatosnak vagy kockázatosnak minősítette a Coface, ez az arány 2009 
hasonló időszakában alacsonyabb (46,25%) volt. Közép-kelet-európai cégeket vizsgálva, a cégek 38 százalékának 
romlott a megítélése, javulást csak 28,5 százalék esetben tapasztaltak. A régiós átlag 54,17 százalék körüli értéket 
mutat, leginkább a román, szlovák cégek megítélése romlott a múlt 12 hónapban. A hazai cégek esetében a mostani 
arány nagyjából egyezik a múlt három hónap értékével (50,3% százalék), helyesebben tavaly némi kilengéssel szinte folyamatosan 50 százalék körüli értéket ért el a kockázatosnak minősített magyar cégek aránya, szeptemberben (53,41%) tetőztek az értékek – teszi hozzá Kárpáti. A legfrissebb értékek nem érik el a régiós átlagot, és a közép-kelet-európai térségben Románia, Szlovákia és most már Csehország is megelőzi Magyarországot, azonban ez egyfelől pillanatnyi kép, másfelől nem kumulált számokról van szó, hiszen minden hónapban más cégeket vizsgálnak, ezért a vizsgálat sajátosságai is okozhatják az eltérést. 

A tavalyihoz képest 48,94-ről 50,34 százalékra nőtt a hazai kockázatos vállalatok aránya. Azonban a kockázati 
szinteket is kibontva – a Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a 
legjobb besorolás – ez látszik: igaz, hogy az 1–5 közötti besorolásokban a hazai cégek aránya megnőtt, ezek a 
cégek évek óta gyenge likviditással bírnak, többnyire tőkehiányosak. Ha viszont ezen belül az 1–3 közötti, tehát a 
legrosszabb kockázati kategóriát vizsgáljuk, akkor az ebbe a kategóriába sorolt magyar cégek aránya csökkent. A 
várt, de be nem következett piaci tisztulás leginkább itt fejtette ki a hatását, hiszen az egykor kedvező megítélésű 
cégek közül kevesebb jutott ide, mint ahány cég ezekből a legrosszabb kategóriákból eltűnt. Itthon nem volt olyan 
sokkoló, s nem is hozott látványos megtisztulást a finanszírozási válság, mint ami akár be is következhetett volna 
egy elhúzódó válság esetén. A hazai cégeket a világválság már egy „válságos” időszakban kapta el, így rosszabb 
képre számítottunk – teszi hozzá Kárpáti. 

A fókusz a középmezőnyön van azaz a vízválasztó 4-es és 5-ös besorolásban lévőkön. E cégek megítélésének 
alakulása két szempontból is lényeges: egyrészt nagyon fontos lenne, hogy ne romoljanak tömegesen tovább. Itt 
azonban kérdés, hogy mit fog hozni 2011. Most lassú növekedésre lehet számítani, és ebben – kérdés –, hogy azok 
a vállalkozások, amelyek a válságban eddig valamilyen megoldást találtak a túlélésre, az idén kivéreznek-e vagy 
továbbra is talpon tudnak-e maradni. Másfelől nagyon fontos lenne e cégkör megítélésének későbbi javulása, amihez szükséges a gazdasági környezet pozitív irányú változása, a belső kereslet növekedése, illetve az exportlehetőségek bővülése is. Lényeges lenne a kilábalás szempontjából, hogy a hazai cégek bátrabban merjenek exportálni, új nemzetközi üzleti lehetőségeket keressenek és találjanak, minél  hatékonyabban állják meg a helyüket a nemzetközi versenyben, és így magasabb árbevételt és profitabilitást érjenek el. Szükség lenne olyan cégekre a – magyar gazdaság tartós növekedése miatt is –, amelyek képesek „multivá” válni a régióban, exportpiacokat nyernek, amelyek a külföldön megtermelt jövedelmeket vissza tudják forgatni a magyar gazdaságba, s hosszú távon 
gondolkodnak.

Ugyancsak negatív fejlemény, hogy a múlt években a megcsappant banki hitelek miatt megnőtt a szállítói hitelek 
aránya, jócskán megugrottak a vevők tartozásai a szállítóknak, és ez máig jellemző. Az idén továbbra is nagy a 
cégek bedőlési és nem fizetési kockázata. Lánc- és körbetartozás jellemző, a csődtörvény gyakorlatilag 
használhatatlan a szállítói hitelezők védelemének szempontjából. A Coface 2004 óta  vizsgálja a fizetésképtelen 
cégeket: drasztikusan nő a nem fizetők aránya – van, amelyik önhibáján kívül jut ebbe a helyzetbe, más viszont 
rossz szándékkal dönti be a cégét –, ezeket megpróbáljuk kiszűrni, de nagy elmozdulást idén sem várunk – hívja fel 
a figyelmet Kárpáti. 

A kockázat természetes velejárója az üzleti életnek, ugyanakkor minimalizálására ma már számtalan módszer, 
eszköz, szolgáltatás létezik. Egy sor kockázat elég jól becsülhető előre, egyebek között ide sorolható a partnerek 
nemfizetése, a kialakuló fizetésképtelenségek, a gazdasági és a piaci problémák, amelyek bajba sodorhatják a 
szállítót. Kárpáti úgy véli, hogy a hazai kockázatosság növekedésének az egyik oka, hogy Magyarországon túl sok a 
cég a piac méretéhez képest, ebből következően tőkeszegények. Ők csak úgy tudnak fölemelkedni, ha nem csupán  
külső, állami segítségben reménykednek, hanem a kockázatvállalási képesség növelésével képesek életben maradni. 

Azonban a helyzet ennél sokkal összetettebb – állítja Kárpáti. Szerinte olyan törvényre lenne szükség, amelyik képes a szabályozásra, azaz a valóban csökkenjen a szándékosan bedöntött cégek száma, miután a jelenlegi csődtörvényt, szerinte, már nem érdemes módosítani. Szükség lenne az önálló, gyenge likviditású cégek összefogására is, hogy közös tőkeháttérrel, együttesen, nagyobb erővel felléphessek a versenytársakkal, vagy éppen az esetleges nem fizetők teremtette helyzettel szemben.