A válság lenyomata – így nevezi a Coface csoport a legfrissebb kelet-közép-európai Top 500  listáját, amely 13 
ország cégeit árbevételük alapján immáron negyedik alkalommal állítja sorrendbe. Az összeállítás tehát Bulgária, 
Cseh-, Észt-, Horvát-, Lengyel-, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és 
Ukrajna legnagyobb cégeit rangsorolja. Bár a számviteli rendszerek, a konszolidáció módja és az euró átváltási 
árfolyam is hatással lehet a végeredményre, a lista mégis alkalmas arra, hogy képet kapjunk a legnagyobbak 
teljesítményéről. Tavaly átlagosan hatodával csökkent a kelet-közép-európai 500 nagy cég összesített árbevétele. A 
legkisebb visszaesést Szlovénia produkálta, míg a legnagyobb visszaesést a szerb cégek szenvedték el.  

Az „ötszázak” országok közti megoszlása jócskán változott. A vállalatok számát tekintve a román, a szerb, a magyar 
és a bolgár cégek száma emelkedett, a lengyel, a cseh, az észt, a litván, a lett, a szlovák és az ukrán cégeké 
csökkent. Az „ötszázak” 28 százalékát Lengyelország adta tavaly, a második hazánk (17 százalék),  a harmadik 
Csehország (14%), a negyedik helyen pedig Románia áll 10 százalékos részesedéssel. Ez utóbbi ország érte el a 
legnagyobb növekedést azzal, hogy az ötszázból kettő híján ötvenet ad; tavalyelőtt csak 14 működött román lobogó alatt. Lendületes növekedést mutatnak a bolgár cégek, is számuk 6-ról 18-ra emelkedett.

„Látható, hogy azon országok vállalatai közül, amelyek később csatlakoztak az unióhoz, egyre többen kerülnek fel az ötszázas listára. Ahogy az elmúlt években is hangsúlyozta a Coface, és a mostani lista is bizonyítja, nagy 
lehetőségek vannak a régión belül is a magyar exportáló vállalkozásoknak, hiszen egyre több potenciális partner és 
persze versenytárs emelkedik ki a a régiós országokból. Kérdés tehát, hogyan tudják a térség erősödését  
kihasználni a magyar cégek: növelik-e exportjukat, vagy a célországokban, helyben hoznak létre cégeket – mondja 
Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. – Igen érdekes időszakot vizsgálunk, ugyancsak érdekes 
időpontban – 2009-i adatokat nézünk 2010 vége felé. A tavalyi számokban ott van a válság hatása, az 500 cég 
árbevétele 2008-ról 2009-re 17–18 százalékkal csökkent, ami igen nagy arány. Azoknál a cégeknél, melyekkel mi 
közvetlenül is dolgozunk, 20–30 százalékos forgalomcsökkenést észleltünk. A válság ugyanakkor olyan kilengéseket 
okoz, hogy ezeket a számokat nehéz megfelelően értékelni és nehéz megmondani, miként változnak ezek a 
vállalatok a jövőben. Ugyanakkor nagyon sok cég megőrizte pozícióját az ötszázas listán, mintegy kétharmaduk 
stabilan őrzi a helyét” – értékelte az általános képet Kárpáti Gábor, ügyvezető.

Az iparágakat tekintve a teljes árbevétel mintegy negyedét olajipari és az energiaszolgáltatók termelik. Miközben 
árbevételük egyes szereplőknél akár 30 százalékkal visszaesett, aközben mások stabilan őrzik pozíciójukat. A 
„ötszázak” további iparági megoszlását vizsgálva látható, hogy 11 százaléka termelő tevékenységet folytat, további 
11 százalék kereskedelmi tevékenységet végez, 6-6 százalékuk a távközlésben, a vegy- és gyógyszeriparban 
tevékenykedik. Hazai viszonylatban az olajipari és az energiaszolgáltatók hasonló arányt képviselnek (25%) ám 
nagyobb számban jelennek meg a kereskedők (14%) és az elektronikai és vegyiparban tevékenykedők (9-10%).
A tízes élbolyban új cég jelent meg: a Nokia Komárom Kft., az ő helye a kilencedik. A Nokiát mindig is hiányolták az 
elemzők, súlya valószínűsíthető volt, azonban adatai eddig nem voltak nyilvánosak, hiszen a cég elzárkózott az 
adatszolgáltatás elől. Az idén itthon az adatok az interneten is hozzáférhetők, valamint a törvény is szigorodott az 
adatszolgáltatással kapcsolatosan,egyebek között ez is állhat a magyar cégek számának növekedése mögött. Az 
élen a legnagyobb előrelépést a FIAT Auto Poland S.A. tudja felmutatni: a tizenötödikről a 6. helyre lépett előre a 
társaság, miközben árbevételét is képes volt növelni.

A két legnagyobb vállalat stabilan megőrizte pozícióját az olajszektorból kikerülő PKN Orlen 15 milliárd és a MOL 11 
milliárd euró bevétellel azonban mindketten a 2008 eredményükhöz képest jelentős forgalomcsökkenést szenvedtek 
el. 

Az 500-as lista 83 magyar cégéből tizennyolc szerepel az első százban, tizenhárom az első ötven között. A 
legnagyobb tíz vállalat közé pedig három magyar cég került be, a Mol, a Nokia valamint az Audi. Őket a GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Kft. követi, amely a magyar negyedik helyet szerezte meg, összesítésben pedig a tizenhetedik a régióban és ezzel nagyot lépett előre a tavalyi negyvenegyedik helyről. Az első tíz magyar vállalat között szerepel olaj- és gázipari  (E. ON Földgáz Trade Földgázkereskedő Zrt.), elektronikai (Samsung) és egy kereskedelmi cég is (Tesco Global Áruházak), azonban ebből a körből kiesett egy autógyártó (Magyar Suzuki Zrt.) Ha az ötszázas listából kihúzogatjuk a multicégek leányvállalatait, akkor kiderül, hogy kevés az olyan innovatív régiós vállalat, amely ki tudja magát nőni. Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője szerint nem mindegy, hogy egy vállalat milyen háttérrel, milyen kockázatkezeléssel vág neki a versenynek. Az innováció hiánya visszavezet a tőkehiányra, itt beszélhetünk a privatizációról, az állam szerepéről is, gondolva arra, hogy Kínában az államnak döntő a szerepe a gazdaságban. Az évtizedek alatt a szegénységben tartott lakosságtól összegyűjtött vagyonnal Kína mára azt csinál, amit akar.

A térségben Csehország ügyes volt, mert az, hogy bizonyos szektorokban megtartotta a hazai gyártást, a nemzeti  
tulajdont, és ez jó döntésnek bizonyult. Ugyanakkor Horvátországban nem engedtek be külföldi befektetőket, a 
kiskereskedelmi láncok megmaradtak nemzeti kézben, és most a horvátok is ugyanúgy szenvednek, mint a 
liberalizált gazdasági modellt követő országok – vélekedik Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi 
vezetője. Itthon a múlt húsz évben nem volt olyan folyamatos gazdaság- és ezen belül külgazdaság-politika, amely 
érdemben előrevitte volna az ügyeket. Bagyura szerint „elsősorban a belső piaci keresletet kellene növelni, ha csak 
a magyar számokat nézzük, azok visszaesést mutatnak, az exportpiacok megtalálása nehéz. Fölvetődik a kérdés, 
hogy ezekben az országokban mennyire lehet labdába rúgni a multicégek mellett.”