Constanza Macras argentin származású, Berlinben élő koreográfus és nemzetközi társulata, a DorkyPark, az európai táncvilág leghaladóbb formációi közé tartozik. 2010-ben „Megalopolis” című előadása a legjobb koreográfiának járó Der Faust német színházi díjban részesült. Macras sokat foglalkozik darabjaiban aktuális társadalmi kérdésekkel, 2008-as „Hell on Earth” (Földi pokol) című előadásában például Berlin egyik legproblémásabb negyedében, Neuköllnben élő, bevándorló családokból származó fiatalokkal dolgozott együtt. Mivel véleménye szerint a világ, s benne Európa egyre inkább fasizálódik, amelynek célkeresztjében egyebek mellett a cigányok állnak, hogy rámutasson erre a problémára, az „Open For Everything / Mindenre nyitottan” projektjében – öt profi táncosa mellett – Budapesten, Miskolcon, Kassán és Prágában megtartott szereplőválogatások alapján roma származású táncosokat és zenészeket szerepeltet.
A Bakelit Multi Art Center elnevezésű alternatív művészeti központot elsőre szinte lehetetlen megtalálni. Az egykori Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár (X., Soroksári út 164.) mára szinte teljesen lepukkant telepén kell keresni. Mindenféle működő kis műhelyek, raktárak és működésképtelen autóroncsok közepette, jó 300 métert megtéve a hepehupás macskaköveken kell kitartani, majd amikor szinte mindennek vége, jobbra egy benyílóban – no, itt végre már valami táblaféle is mutatja az irányt, egy munkacsarnok meredek lépcsőjét is megmászva jut célba a mindenre elszánt, és a kortárs művészetek iránt elkötelezett látogató. De odabenn, az előtérben, már kulturált környezet és barátságos nyüzsgés jelzi, itt valóban lesz valami.
A Stúdiónak nevezett teremben már próbál a hegedű – gitár–bőgő–billentyűk–dob felállású cigánybanda, – Milan Demeter (CZ), Milan Kroka (CZ), Jan Surmaj (CZ), Petr Surmaj (CZ), Marek Balog (SK) – amelyről percek alatt kiderül: zseniális hangszeresek, és Bizet Carmenjétől a cigány folklóron át Astor Piezzoláig mindent remekül el tudnak játszani ebben a felállásban.
A beszélgetés moderátora Talló Gergely (Műhely Alapítvány) és a többiek bevezetőjéből kiderül: február 6-án indult az „Open for Everything / Mindenre nyitottan” nemzetközi táncszínházi kezdeményezés tizenkét hetes alkotói folyamata, melynek első öt hete Budapesten zajlik. A Goethe Intézet, valamint Constanza Macras és társulata, a DorkyPark által kezdeményezett előadás 17 különböző életkorú magyar, szlovák és cseh roma művésszel (zenészekkel, táncosokkal és énekesekkel), valamint a társulat 5 profi táncosával együttműködésben jön létre. A projektből először a magyar közönség kap ízelítőt ezen, a március 13-án zajló nyilvános próbán. Itt még minden képlékeny, a látottak nagy része improvizáció. (Sajnos a hang is esetleges, mert az erősítők és hangfalak annyi földhurok-búgást szednek össze a reflektoroktól, ami már-már elnyomja a beszédhangot.)
Megkezdődik a bő félórás bemutató. Rendezettség és összevisszaság, aszerint, hogy páran már koreografált jellegű mozdulatsort táncolnak, vagy felszabadultan örömködnek. Sok a földmunka: görgések, csúszások, mászások, de vannak itt emeléses párjelenetek és szólók is. A kép hol féktelen cigány vigasságot mutat, máskor összeverekszenek, de vannak öncélúnak tűnő mozgássorok is. Tényleg eléggé szórt az életkor, de még a nemzetiség is, mert holland, kanadai, koreai, izraeli és német táncos is keveredik a magyar, cseh és szlovák romákkal. A közönség többször nyíltszíni tapssal jutalmazza látottakat, először talán az a szúmó birkózó alkatú, festett vörös hajú, testékszereket is viselő fiút, aki minden táncosi elképzelést felülmúlva fürgén mozgatja meg mázsáját, és még spárgába is le tud menni. De a többiek is hozzák a velük született és néptáncon edzett formájukat. Olyan is van, mikor valamelyik táncos lány mikrofont ragad, és fájdalmas-szép dalt énekel a bandával. Minden kialakulatlan, de már minden ígéretes.
Constanza Macras a tervezett előadásról elmondja: az „Open for Everything / Mindenre nyitottan” bepillantást enged az európai roma közösségek életébe, melyben a hagyományos vándor-életmódot az elmúlt évtizedekben a röghöz kötött gettólét váltotta fel. (Lehet, hogy ezért is jelent meg a próbán többször is a bőrönd motívum.) Ugyanakkor a Dorky Park külföldi táncosai ezzel szemben közös hagyományok nélküli nomád életet élnek, hasonlóan sokakhoz, akik munkájuk miatt vannak folyamatosan úton. Számára a lényeg ennek a kettőnek az összetalálkoztatása, hogyan hatnak egymásra a kialakuló munka során? A produkció tehát nem politika vád- vagy védőbeszéd, inkább a kultúrák ütköztetése. Politikai jellegű felhangok persze mindenbe beszüremkedhetnek, pl. ha belegondolunk, hogy a romák integrációjában miért van olyan kevés szerepe, kitörési lehetősége akár a hivatásos táncossá válásnak
Végezetül a látott alkotók és előadók névsora: Hilde Elbers (NL), Anouk Froidevaux (CA), Hyoung-Min Kim (ROK), Denis Kuhnert (D), Elik Niv (ISR), Markéta Richterová (CZ), Bordás Emil (H), Horváth Ádám (H), Hegedűs Fatima (H), Iveta Millerová (CZ), Monika Peterová (CZ), Rostás Magdolna (H), Rostás Viktor (H), Rostás Iván (H), Lakatos Zoltán (H), Lakatos Viktória (H), Rédai Rebeka (H), Horváth László (H), Orsós János Norbert (H), és még sokan mások.
A budapesti próbaidőszak után a csapat Contanza Macras berlini stúdiójába, majd Bécsbe utazik. A darab bemutatója május 10-én lesz a bécsi ünnepi hetek idején. A produkció Magyarországon két alkalommal, június 8-án és 9-én lesz látható a Trafóban.
