Harminckét éve történt a világ legnagyobb polgári nukleáris balesete Csernobilnál, mely óriási területeket szennyezett el Európában. A katasztrófa által leginkább sújtott területekre még több tízezer évig nem lehet visszaköltözni. A többek között Paks II. építésével is megbízott orosz állami Roszatom vállalat éppen a napokban kezdené tesztelni új projektjét, az úszó atomerőművet, ami súlyosan veszélyezteti az Északi-sarkvidéket. (2017. márciusi felvétel az orosz Roszatom vállalat „Akademik Lomonoszov” nevű úszó atomerőművéről Szentpétervárott. © Dmitrij Saromov/Greenpeace)
Éppen 32 esztendő, 1986. április 26. óta tudjuk, hogy az atomenergia használata milyen súlyos kockázatokkal jár. A katasztrófa által leginkább sújtott országokban: Belaruszban, Ukrajnában és Oroszországban több száz négyzetkilométernyi terület 32 évvel a baleset után is túl szennyezett ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek, és milliók vannak kitéve továbbra is a nukleáris szennyezésnek.
A Paks II. építésével is megbízott Roszatom azonban újabb kockázatos lépést tervez. Az orosz állami cég arra készül, hogy a következő hetekben átszállítja a világ legelső, csakis erre a célra tervezett úszó atomerőművét [1], az Akademik Lomonoszovot Szentpétervárról Murmanszkba. Az előkészületek ott folytatódnak majd: az úszó atomerőművet nukleáris fűtőanyaggal töltik fel, és tesztelésnek vetik alá. Mindezt alig néhány kilométernyi távolságban Murmanszk 300 ezer lakosától.
A Roszatom eredetileg azt tervezte, hogy az Akademik Lomonoszovot már Szentpétervár kellős közepén feltölti és teszteli, és úgy szállítja végső helyére. Ezt végül sikerült megakadályoznia a helyi és nemzetközi tiltakozásnak. [2]
A 70 MW kapacitású úszó atomerőművet Murmanszkból így is 5000 kilométeren keresztül vontatnák majd besugárzott üzemanyaggal feltöltve a csukcsföldi kikötővárosba, Pevekbe, ahol a város 5000 fős lakosságát, kikötőjét és szénbányáit látná el árammal.
Ráadásul az Akademik Lomonoszov csak az első lenne az úszó atomerőművek flottájában, amelyeket az orosz sarkvidéken állomásoztatnának. Miután a Roszatom nemrég megkapta a felhatalmazást, hogy felügyeljen minden szállítással és fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységet az északi-tengeri út mentén, ez a lépés előkészítheti a terepet az orosz sarkvidék nyersanyagkészleteinek – a kőolajnak, a földgáznak és a kőszénnek – a kiaknázására.
„Gondoljunk csak bele, mennyire őrült ötlet ez: az úszó atomerőművekre tehát azért lenne szükség, hogy biztosítsák az energiát még több klímapusztító fosszilis üzemanyag kitermeléséhez az olvadó északi-sarkvidéki területeken – nyilatkozta Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse. – Az éghajlatváltozással egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények között súlyos hazardjáték az Északi-sarkvidéken úszó atomerőműveket működtetni. Egy súlyos baleset emberek millióit veszélyeztetné, és évezredekre tehetné tönkre a tengeri élővilágot.”
[1] A világ első hajón úszó atomerőművét, a USS Sturgist vagy MH-1A-t eredetileg nem erre a célra tervezték. A hajó egy régi Liberty osztályú hajó volt, amelyre egy reaktort telepítettek. Nem volt valami sikeres: mindössze 7 éven át üzemelt a Panama-csatorna térségében, ezután leállították, később megrongálódott egy viharban, elraktározták, és 38 évre elfeledkeztek róla. Az erőművet jelenleg az egyesült államokbeli Galvestonban szerelik le.
[2] További részletek az Akademik Lomonoszov történetéről: http://greenpeace.blog.hu/2018/04/26/32_evvel_csernobil_utan_jon_a_jegen_uszo_csernobil