Hetvenöt évvel ezelőtt ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ami kimondja: minden emberi lény szabadnak születik, egyenlő méltósággal és jogokkal rendelkezik. A nyilatkozatban szerepel, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek függetlenül az illető származásától, bőrszínétől, nemétől, vallásától, politikai véleményétől, vagyoni helyzetétől vagy bármely más körülményétől.

Az Amnesty International a fennállása óta dolgozik azért, hogy a nyilatkozatban megfogalmazott elvek érvényre jussanak. Kiáll a jogsértést elszenvedett emberek védelme érdekében, felszólal, petíciókat kezdeményez, emberi jogi oktatási programokat szervez, kutatásokat végez.  Mindennap azért tesz lépéseket, hogy Magyarországon mindannyian szabadon és biztonságban élhessünk. 


Az AI nemrég kérdőívben kérdezte: mit jelent az egyén számára a szabadság. A rengeteg beérkezett válasz rávilágított arra, milyen sokféleképpen értelmezhető ez a fogalom. A szabadság áthatja az egész életünket, összefüggésben van annak minden mozzanatával. 

Szabadon élni csak jogállami keretek között lehet. Egy olyan társadalomban, ahol minden ember egyenlő és senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés. Ahol az emberek ismerik a jogaikat, és ki mernek állni magukért és másokért. Ahol nem kell félni a véleményünk felvállalásától, ahol bátran ki lehet állni egy számunkra fontos ügy mellett. Sajnos ma Magyarországon kiábrándító a helyzet e tekintetben.
A World Justice Project (WJP) rendszeresen rangsorolja a világ országait, és jelentéséből az is kiderül, hogy hogyan állunk jogállamisággal. Az idei kutatást 142 országban 149 000 háztartás és 3400 jogi szakértő megkérdezésével végezték, illetve 500 változót elemeztek. Ebből az látszik, hogy abszolút értékben a tavalyihoz képest nincs változás: Dánia, Norvégia és Finnország vezeti a ranglistát, a leghátul Afganisztán Kambodzsa és Venezuela áll. 
Tavalyhoz képest Magyarország helyzete nem sokat változott: a 142-es listán Magyarország az idén is a 73. helyen áll, Tunézia és Panama között a rangsorban. Az EU-s tagállamok plusz USA és Kanada csoportban az idén is a legutolsó. 

Az idén is a kormányzat ellenőrzése területén teljesített Magyarország a legrosszabbul: 142-ből a 123. helyet érte el. Itt egyrészt azt mérik, hogy mennyire hatékonyan ellenőrzik, felügyelik a kormányzatot egyéb intézmények, a törvényhozás, a bíróságok, a számvevőszék, a civil társadalom. Másrészt azt is figyelembe veszik, hogy mennyire vonják hibáikért és jogsértéseikért felelősségre a kormányzati szereplőket. Magyarországon a hatalom feletti ellenőrzés rendkívül gyenge, és legfeljebb a bíróságokon lehet találkozni a kormányzati érdekekkel ellentétes döntésekkel – a bátor és független bíráknak köszönhetően. A kormányzat a független szervek, illetve az országgyűlés általi ellenőrzése tekintetében a globális rangsorban a 136., illetve 134. helyen áll. A jelenleg fennálló helyzetet tovább rontja az önkényvédelmi (?) törvényjavaslat, amit november 21-én nyújtott be a Fidesz frakcióvezetője. A kormány célja ezúttal is világos: minden kritikus hangot el akar hallgattatni. A törvényjavaslat megfogalmazása annyira homályos és pontatlan, hogy lényegében bárkire, aki közéleti kérdésekben megnyilvánul, ráhúzható lesz.
Ebben a helyzetben különösen szükség van az összefogásra. Álljon ki mindenki a szabadságért, és segítsen, hogy felerősíthessük közös hangunkat. Nem adjuk a szabadságunk!

December 10. nemcsak az emberi jogok világnapja, hanem ez a nap jelöli a 16 akciónap végét is, ami november 25-től, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjától kezdődik, és célja, hogy felhívja a figyelmet a nők és lányok ellen elkövetett erőszakra, illetve felszólítsa a döntéshozókat, hogy valódi lépéseket tegyenek annak megszüntetéséért. Ez a nap tehát annak a szimbóluma is, hogy a nők jogai emberi jogok, a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés felszámolása pedig komplex, tudatos és összehangolt fellépést igényel. Ha szabadságról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül emellett a téma mellett, hiszen a mai Magyarországon a nők naponta szenvednek el jogsértéseket, és élnek át nemi alapú diszkriminációt.
A nőket érintő jogsértések ugyanis egymással szorosan összefüggnek: a biztonsághoz való jog, a biztonságos abortuszhoz való jog és az egyenlő bérezés joga mind hatnak egymásra. Nőként csak akkor tudnak szabad életet élni, ha a saját érdeklődési körük és motivációik szerint dönthetnek a jövőjükről, nem pedig előre meghatározott életutakat végigjárva…Ha mindennapjaiknak nem része az erőszak, a hibáztatás, a segítség és támogatás megtagadása, az otthoni terhek egyedüli viselése és az anyagi kiszolgáltatottság.  
A nemi sztereotípiák által korlátozott karrierlehetőségek például egyértelmű hatással vannak a látványosan alacsonyabb átlagfizetésre. Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy: „az egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bérhez van joga”, és azt is leírja, hogy mindenkinek „méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít”, Magyarországon mégis több mint 10 éve a nők átlagos fizetése több, mint 17%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké. Ez a tény nem hagyható figyelmen kívül, amikor a reprodukciós jogok érvényesítésének akadályairól beszélünk, például az abortusz hazai 45 312 forintos díjáról. Hatása megjelenik a családon belüli erőszak esetében is, legyen szó gazdasági erőszakról vagy a kilépést akadályozó anyagi kiszolgáltatottságról. Az elkövetőknek ugyanis az esetek többségében érdekük, hogy az áldozatokat szociális kapcsolataiktól és bevételüktől is elzárják, elszigetelve őket azoktól az erőforrásoktól, melyek a kilépést segíthetnék.

A példa jól szemlélteti, miért fontos, hogy átlássuk a nőket érintő jogsértések különböző területeinek összefüggéseit. Hiszen, ha az emberi jogaink egy része sérül, akkor az az életünk (és jogaink) többi területére is hatással van.