Az új erő radikálisan véget akar vetni a jelenlegi intézményeknek és próbálja erővel visszaállítani a korábbi viszonyokat, vagy legalábbis azt, amiről azt hiszi, hogy létezett. Képviselői időnként azt állítják, hogy keresztények, de legalább olyan gyakran nihilisták és cinikusak. Ideológiájukban elutasítják a homoszexualitást, a faji integrációt és az emberi jogokat.
A „populista internacionálé” hívei a saját céljait fontosabbnak tartják, mint a jólétet, a gazdasági növekedést, és magát a demokráciát. Lerombolják a meglévő intézményeket, hogy meghódítsák őket, kezdve a szabad sajtótól, egészen a bíróságokig. Lásd Trumpon kívül Orbánt és Kaczynskit! Valamennyi ilyen párt és politikus használja az oroszok által időről időre bedobott dezinformációt. És a mozgalom a jelek szerint csak tovább erősödik.
Ha Trump veszít, kampánya valószínűleg tévécsatorna és hírhálózat formájában él majd tovább. De a másik oldalon felbátorodik az ellenoldal, a polgárok pártjai, amelyek nem a karizmára, hanem érdemi elképzelésekre építenek, továbbá a független újságírók, a demokratikus mozgalmak. Ellenben ha a republikánus jelölt lesz a befutó, akkor az egész világon új erőre kap a „populista internacionálé”. A vezére Trump lesz, viszont megszűnhet a liberális demokrácia és a Nyugat, már abban a formában, ahogyan azt ismerjük. Erre kell gondolni, amikor valaki elmegy szavazni.
Mivel Magyar-, Lengyel-, Orosz- és Törökországot tekintélyelvű vezetők irányítják, az amerikai elnökválasztás pedig a küszöbön áll, az elemző még jogosabbnak érzi, amit három éve megjelent könyvében felvetett, hogy tudniillik veszélyben a demokrácia – írja a The Economist. Először is az önelégültség és a cinizmus fenyegeti, mivel sokan érzik úgy, hogy a hatalom figyelmen kívül hagyja a kívánságaikat. Másodszor a tömegek részvétele megcsappant a közéletben, így viszont szélsőséges erők vették át az kormányrudat több pártban is. A mérsékelt politikusok kiszorulnak soraikból, ez esetben viszont nehéz kompromisszumra jutni, anélkül azonban nem lehetséges semmi sem. Akkor viszont a választók még cinikusabban vélekednek a politikáról, szóval ördögi kör alakul ki. És az internet csak tovább rontott a helyzeten.
A demokrácia lényege persze nem csak az, hogy lehet szavazni: olyan rendszer, amely szavatolja az egyéni jogokat, a bíróságok függetlenségét, a sajtó szabadságát és így tovább. Ám főként a terrorakciók folytán könnyű olyan légkört teremteni, amiben hazafiatlannak minősül, ha valaki ragaszkodik az egyéni jogokhoz. A helyzet ma már olyan, hogy úgy érdemes voksolni, mintha utoljára juttatnánk kifejezésre a véleményünket az urnáknál. Mert akkor megnézzük, hogy kit támogatunk, mivel a nyakunkon maradhatnak a szélsőségesek, illetve a viccpártok. Szóval, azt kell nézni, hogy mely vezetők lépnek fel a nemzet hosszú távú érdekeinek védelmében? Kik azok, akik csupán rövid lélegzetű, trükkös megoldásokhoz folyamodnak? Kik azok, akik csak gyűlöletet keltenek az idegenek vagy a kisebbségek ellen?
A Der Spiegel német hetilap azt latolgatja, hogy visszazuhan-e a világ a múlt század 30-as éveibe, miután Trump sikere globális katasztrófát gerjeszthet. Olyan elnök lenne ugyanis, aki be akarja falazni az országot és igen agresszív. Ez azért különösen veszélyes, mert napjaink sok hasonlóságot mutatnak a jó 80 évvel ezelőtti állapotokkal.
Sokak társadalmi helyzete bizonytalanná vált, nőnek a jövedelmi különbségek. Egyre nagyobb a pénzügyi szféra befolyása, a másik oldalon viszont ott van az erősödő benyomás, hogy a megválasztott politikusok elvesztik az ellenőrzést a helyzet fölött. A pénzügyi spekulációk következményeit azonban elsősorban a munkavállalók és az adófizetők érzik meg. Az államok ezekre a bajokra részben bezárkózással reagálnak, egyre szigorítják a menekültügyi törvényeket, miközben kerítéseket emelnek.
Azon kívül napjainkra is jellemző a jobbratolódás. Mind több államban szerzik meg a hatalmat nemzeti-jobboldali, illetve autoriter politikusok, lásd Orosz-, Török-, Magyar- és Lengyelországot. Szóval riadó! Annál is inkább, mivel napjainkban ismét radikalizálódik az egzisztenciális félelmektől gyötört középréteg. Visszatérnek az ösztönök és a regionális hagyományok. Persze, még lenne idő helyrerakni a félresikeredett globalizáció következményeit. De ehhez nem a határokat kellene lezárni, nem az otromba nacionalizmust kellene ünnepelni, és egykori boldog idők illúzióját táplálni. Már ha el akarjuk kerülni a régi katasztrófa megismétlődését. Ám a dráma könnyen bekövetkezhet szerdára virradó éjjel.
A Der Standard kommentárja rosszalja az osztrák védelmi miniszter kijelentését, mármint hogy Ausztriának és Magyarországnak azért kell saját kézbe vennie a dolgokat, mivel a többiek nem csinálnak semmit. Doskozil ezt akkor mondta, amikor Simicskó Istvánnal elbúcsúztatta az osztrák kontingenst, amely a szerb–magyar határon teljesít majd szolgálatot. A 65 katona egészen pontosan utat épít, vagyis – mutat rá az elemzés – feltehetőleg nem lesz közük a brutalitásokhoz, amelyek rendre előfordulnak a magyarok részéről. Ám mivel Törökország mind inkább rááll a diktatúrára, lehetséges, hogy Európának hamarosan búcsút kell intenie Erdogannak. Akkor azután az EU-nak tényleg saját magának kell gondoskodnia a határvédelemről. Az pedig több lesz, mint hogy fejlesszék Magyarországon az infrastruktúrát. Vagyis megint előkerül a dilemma, hogy süllyesszék el a gumicsónakokat a török partoknál? Érdekes lesz hallani, miként is vélekedik erről az eshetőségről az osztrák miniszter.
Az európai és amerikai populisták nem elégednek meg azzal, hogy az apokalipszist prédikálják – kezdi írását a francia Libération –, egyben üdvösséget és felmentést kínálnak a híveiknek, mármint hogy azok egyáltalán nem felelősek az országukat sújtó válságért. Ezt a véleményt fejti ki közös cikkében egy francia és egy ausztrál egyetemi tanár. Trump a keresztények megmentőjeként lép fel a muzulmánokkal szemben, de Nyugaton abban nincs semmi új, hogy a jobboldali populisták eszközként használják fel a vallást. Ezek az erők már régóta ilyen alapon határozzák meg, hogy ki a nép tagja és ki nem az. Az ő szemükben a nemzetet fölülről és alulról egyaránt veszély fenyegeti. Egyrészt a liberális korrupt elit részéről, másrészt a mások, különösen a muszlimok oldaláról. A polgárok az elit és az idegenek áldozatai. Ezen pedig úgy lehet segíteni, hogy az emberek a populista vezér mögé állnak be. A vallás ez esetben az etnikum és az identitás jelzésére szolgál.
Az európai–amerikai populizmusnak része, hogy külső invázió fenyeget. Azt is hirdeti, hogy az iszlám igazából politikai ideológia, amelynek célja a nyugati, liberális demokrácia meghódítása. És a populizmus egyre inkább megszabja a közbeszédet, illetve a korszellemet. Az igazi demokrácia hívei számára az a feladat, hogy ledöntsék a tényleges és jelképes falakat, amelyeket mindenáron meg akarnak építeni az európai és amerikai populisták, Orbántól kezdve Trumpig.