Dunaszerdahely sok vihart megért város, ahol csak nyomokban találkozni a régi építészet emlékeivel. De ami megmaradt, azt már óvják, és ami nem maradt meg, arra emlékezni igyekeznek.
Eben az építészeti emlékezésben sokat segített Makovecz Imre, akinek a tervei szerint alakult ált a polgármesteri hivatal, leginkább templomra emlékeztető tornyával, ahol manapság a székely zászló lengedez. Belül igazi makoveczes a tágas tárgyaló. Itt beszélgetett a magyar újságírókkal dr. Hájos Zoltán polgármester, aki az Magyar Koalíció Pártja színeit képviseli. Azt mondják, a Híd-/Most-béliek, igen sajnálják, hogy nem náluk tevékenykedik. Mindenesetre, még egy röpke beszélgetés alatt is egy világos gondolkodású, a városát szerető embert lehetett megismerni Hájos ügyvédben, aki elég bölcs ahhoz, hogy a háromnegyed részben magyarok lakta település városházában olyan hivatalnokokat alkalmazzon, akik egyformán beszélik a magyart és a szlovákot.
A város múltját őrzi a hajdani zsinagóga helyén álló emlékmű, az egykori csodarabbiról, Jehuda Ászadról elnevezett tér, és az az épület, amelyet ugyancsak Makovecz tervezett a felrobbantott zsinagóga helyével szemközti telekre, a zsinagóga homlokzatának mintájára. És őrzik a nagy magyar utazó, Vámbéry Ármin emlékét is, aki gyermekéveit töltötte Dunaszerdahelyen.
Napjaink művészetét a Kortárs Magyar Galéria mutatja be. Ez a gyűjtemény a város egyik épen maradt régi épületében, a Vermes-villában lehet látható. Most már több száz szobor van a galéria birtokában. Valamennyit ajándékba kapta az alkotóktól, és bárki ingyen megnézheti a kiállítást.
A várossal ismerkedés után pedig érdemes betérni a közeli Csallóköznádasdon a Sámán étterembe. Ritka jó a konyhája, óriásiak az adagok és szokatlanul mérsékeltek az árak.
És békés, békebeli a hangulat
