Németország legkedveltebb városának tekintik manapság, mert rengeteg a betelepülő. A virágzó gazdaság ugyanis hatalmas munkaerő-piacot teremt. Turisztikai szempontból is óriási a vonzereje, különösen mostanság, a sörünnep (Oktoberfest) idején. A belvárost modern kori Bábelnek képzelhetjük a világ minden tájáról idesereglett turistaáradat láttán.
A bevásárlóutcákon hömpölygő tömeg délidőben a városháza elé igyekszik, hogy a harangjátékban gyönyörködjék. Mária tér, mellette a dupla tornyos, zöld sisakos Miasszonyunk temploma… – csoda-e, ha az ember úgy érzi, anyáskodó szeretettel fogadják.
A centrumban egymást érik a kávézók, éttermek; a teraszokat dirndlis, bőrnadrágos, vidám helybeli társaságok töltik meg; jókedvük a bámészkodó idegenekre is átragad. A városiak szívesen útbaigazítanak, gyakran kedélyesen meg is szólítják a tanácstalanul bámészkodókat. A sörkertekben pedig egy kis beszélgetés, barátkozás kedvéért természetes dolog idegenek asztalához leülni. Sok sörkertben tradíció a piknik: ahol nincs fehér abrosz és az első fán sincs tiltótábla, a helyben megrendelt italhoz elővehetjük a hazai szendvicset.
Akár pihenésre, szórakozásra, akár kulturális élményekre vágyik valaki, kimeríthetetlenek a lehetőségek. A városnéző sétán képet kaphatunk München történetéről, s arról a hatalmas művészeti értékről, amit annak ellenére sikerült megőrizni, hogy a második világháborús bombázások után jóformán kő kövön nem maradt itt. Évtizedekig tartott az újjáépítés. A város történetének fénykorait idézik a késői gótikus (régi városháza, Isaar-kapu, Károly-kapu) és barokk (grandiózus a Nymphenburg-kastély!) emlékek, hisz’ ne feledjük: a középkorban német–római császári székhely volt München, később az ellenreformáció fellegvára.
Századokon át a Wittelsbach-dinasztia alakította a település arculatát. A művészetért rajongó I. Lajos bajor király építtette például a Ludwig sugárutat, és számos klasszicista palotát. Hitler is hatalmi centrumként tekintett a városra, a Kaiserplatz mellett neoklasszicista épületeket emeltetett, ezeket ma kulturális célokra használják. A Rezidencia, kontinensük egyik impozáns kastélya reneszánsz, barokk, rokokó, klasszicista elemek ötvözete – az épp regnáló fejedelem ízlése szerint bővült, alakult az épületegyüttes. Megtekinthetők a palota díszes termei (ámulatba ejtő az Alpoktól északra fellelhető legnagyobb palotacsarnok, az Antiquarium) és a Wittelscbachok kincsestára.
A képzőművészeti kincseket őrző rengeteg múzeum közül a legismertebb a régi, az új galéria (Alte, Neue Pinakothek) és a modernek képtára (Pinakothek der Moderne).
Hihetünk a münchenieknek: városuk jól élhető hely, ki sem kell mozdulni a természetközeli élményekért. Ez mindig is fontos lehetett, hisz’ a 18. századi választófejedelem, a népszerűtlen Karl Theodor iránt is akkor enyhültek meg a polgárok, amikor az Isaar partján parkot létesített. A híres Angol kert/Englischer Garten (ahol évtizedekig működött a Szabad Európa Rádió) ma is kontinensünk legnagyobb városi parkja.
A Terézia rét az októberi sörfesztiválok helyszíne, a Nymphenburg kastély és a városi rezidencia parkja is párját ritkítja szépségével.
Sportbarátok kötelező programja az Olympiapark, az 1972-i játékok (tragikus) helyszíne. A futurisztikus létesítmények (Olimpia torony, stadionok) látványa lenyűgöző. Itt magaslik a BMW „négyhengeres” épülete, múzeuma és bemutatócsarnoka. Családosoknak és filmrajongóknak jó szívvel ajánlható a Bavaria filmváros, ahol játékos, szórakoztató módon betekinthetünk a film- és tévéstúdiók kulisszái mögé.