A budapesti Művészetek Palotájában olyan operát mutattak be vele, amit amúgy nemigen hallani: Donizetti Lucrezia Borgiáját. Az operához Victor Hugo műve adta az alapot – s ettől az egész történet olyan sokszínűvé válik, bonyolult sűrű drámává. Egy hírhedt asszony szomorú históriájává, aki felnőttként látja viszont titkolt, szeretett fiát, s akinek nincs más vágya, mint hogy ő is szeretetet kapjon. De körülötte csupa érdek diktálta halál, féltékenység, gyűlölködés. Kikerülhetetlen a tragédia, be is következik. Szépséges, bravúros áriák közepette.
A MÜPA közönsége pisszenés nélkül hallgatta és tomboló tapssal köszönte a varázst, amelynek részese volt a Lucrezia Borgia fiát éneklő ifjú tenorista, Pavel Breslik, meg az Alonso herceget mély drámával megmutató Jozef Benci és a remek Szlovák Filharmónia Zenekart vezénylő ukrán karmester, Andrij Jurkevics.
Edita Gruberová egy ilyen este után, amikor akár pihenhetett volna, vállalta, hogy dedikáljon. Hosszú-hosszú sor kígyózott előtte, hogy még egy autógrammot is meg lehessen őrizni abból az estéből, amelyen még Lucrezia Borgiát is lehetett szeretni.
