Ritkán találkozunk Robi, Laci, Pisti és én. Kártyázunk, beszélgetünk: ki a rendes, ki a rendetlen és kinek a dolga mindezt eldönteni? Laci már negyven esztendeje Bécsben él, évente csak egyszer kétszer jön haza, és fogadhatja bármilyen vircsaft, neki itthon mostanában minden tetszik. Budapesten már nem tudna létezni, de a komcsik, a migránsok elhajtásáért kalapot emel a főváros előtt. Fiatalon mérnöki diplomával taxizott, és mindig panaszkodott, a bezártságra. Szabadságra, friss levegőre vágyott, a hazát nem hagyta el, csak elcserélte.
Tizennégy lapos römit játszunk, gyakran veszekszünk. Bécsi barátom utálja az ügyetlen osztókat, a kézből kieső lapokat, ennyi hibát zokszó nélkül csak kedvencétől, a magyar miniszterelnöktől tudna elfogadni. Laci magát zseniális játékosnak, Orbánt zseniális politikusnak tartja. Ő aztán tudja keverni a lapokat, mondja, és mi helyeslünk, elvégre Viktor kártya nélkül is csinálja a bulikat.
Laci napokon belül 70 éves lesz, köszönteni fogjuk, és már hetek óta a korához méltó ajándékon gondolkodunk. Nem azért, mert én vagyok a legokosabb, a tantusz mégis nálam esett le. Lehetne egy Laci–Orbán-kézfogás. Két szerény, csendes, kritikát tűrő ember találkozója. Olvastam mostanában ilyesmiről, néhány millióból megoldható. Be kell jelentkezni, az udvari fotós kattint, és a felvételen vadidegenek is jó barátként mosolyoghatnak egymásra. Lacinak nem kell különrepülő, kocsival jöhetne, a kesztyűtartóba még a paklit is betehetné. Barátom kezdő emigránsként ügynökként dolgozott, karórákkal házalt, a szakmát nem felejtette, még az is lehet, hogy imádott politikusát rábeszéli egy römipartira. Ha igen, akkor a köztévé, a Tv2 közvetíthet, az MTI tudósíthat. Szakértőként Mráz Ágoston Sámuel és Fritz Tamás értékelhet, Kéri László pedig főzhetné a kávét.
Ha véletlenül, de nem megengedve, kedvezőtlen eredmény születnék, akkor sincs baj, játszanának a győzelemig. A szabályokban könnyen megegyezhetnének, gondot legfeljebb az írás jelentene. A römiben jártasok tudják, hogy buliként kell feljegyezni a plusz és a mínusz pontokat. A miniszterelnök köztudottan nem szereti a jegyzőkönyveket, ő römi közben sem bajlódna a számokkal. Nem érdeklik az egészségügy, az oktatás számai, a nyugdíjkassza sem foglalkoztatja, a beruházásokat a barátokra, a fizetést az unióra hagyja. Ha esetleg, nem ismerné a römi szabályait, semmi baj, beletanul, ahogy az ország vezetésébe is. A kártyához nem kell iskola, munkahelyi, mozgalmi múlt, a partnert vegzálni kell, mondani, hogy börtönbe megy, ha nem tárja fel a lapjait, és ha ez sem elég a bulihoz, akkor az OTP-liga tudósítói számolnák a pontokat, a nézőkön edződve bármikor képesek még a százharmincat is húszezernek írni.
Már csak Laci barátomon múlik a szülinapos program. A miniszterelnök tenyerébe a keze ugyanúgy elférne, ahogy Mészáros Lőrincé vagy Fazekas Sándoré.
Nekünk, régi barátoknak csak figyelni kellene: szorítani, nem csókolni!