A videó-installáció a művészettörténet legfiatalabb ága, a kortárs kultúra legavatottabb képviselője, és manapság közvetlenebbül szól az emberhez az idő elemű média – mondja a néhány napja Budapesten tartózkodó Julia Stoschek, Európa egyik nagy kortárs műgyűjtője. Saját nemzedékének kérdéseire válaszol a műfaj, és a kor lenyomatát hordozza. A Gutenberg-galaxis alkonyát is elhozhatja a digitális korszak. Akár tetszik, akár nem, hozzá kell szoknunk, hiszen valamilyen formában mindenütt találkozunk vele.

A Műcsarnokban látható médiumok mindegyike más-más technikával készült: dia, celluloid, dvd, blu-ray. Ami bennük közös, hogy a város, az építészet vagy lakói ellentmondásos viszonyáról szól, csak éppen a különöset, a feszült helyzeteket emeli ki, gyakran humorral talál meg szokatlan dolgokat a Föld országaiban.

Julia Stoschek (*1975), ez az ifjú és csinos német hölgy tíz éve foglalkozik gyűjtéssel. Egy régi képkeretező üzemben rendezte be 2500 négyzetméteres kiállítóterét, amelyben 400 neves művésztől őriz vegyes dokumentumokat. Célja, hogy ne csak Düsseldorfban, hanem másutt is a világ elé tárja az emberi kultúra új kifejezési eszközét. Örül a Műcsarnok meghívásának és annak, hogy hat hét alatt a magyar kurátorokkal közösen tizenegy alkotótól válogattak ki 26 művet, több mint nyolcórányi anyagot. Stoscheknak Kelet-Európában ez az első kiállítása. Látogatóként máris megtetszett neki a főváros építészete, mozgalmassága és „a dallamos magyar nyelv”.

A kiállításon három nemzedék mutatkozik be az urbanisztika kritikájával, bár a látogató számára sokszor vidám eredménnyel. A legfiatalabb művészek, mint a skandináv építész, Klara Lidén, hamarabb veszik észre a felszín alatti feszültségeket. Ők általában stúdió nélkül dolgoznak, és rémálmaikat vetítik az adott műszaki hordozóra. A többiek meglátása szintén érdekes a néző számára. Ezek: Francis Alÿs, Cyprien Gaillard, Clemens von Wedemeyer (Lángoló múzeum), Helen Marten, Tobias Zielony, Gordon Matta-Clark, Robert Smithson (Spirál gát), Cao Fei (Másik élet, az Utópiagyárban). Igen érdekes Francis Alÿs Próba I. című mexikói „kalandja” a piros Volkswagennel, amelyik a magas emelkedőről folyton visszacsúszik, mi pedig tudjuk, hogy az emelkedő túloldalán van az USA határa, eközben egy mariachi-zenekar próbáját halljuk.

Az előcsarnokban rögtön megállít Andro Wekua „Soha ne aludjunk eperrel a szánkban” nevű sorozata. Elég, ha utána fáradunk a pénztárhoz, ott nyomban megtudjuk, hogy a videók teljes áttekintéséhez egy jeggyel két napig nézelődhetünk a különleges tárlaton.

Múzeumpedagógiai programok és tárlatvezetések is kapcsolódnak a kiállításhoz.