Sokan Orbán rettentő képmutatását és szemforgatását emlegetik annak apropóján, hogy miniszterelnökünk térden állva együtt imádkozott a nemzetközi hírű prédikátorral, motivációs trénerrel, a lábak és karok nélkül született Nick Vujiciccal, majd az erről készült fotót Facebook-oldalán „Soli Deo gloria” (Egyedül Istené a dicsőség) címmel megosztotta. (A nyitó kép forrása: Orbán Viktor / Facebook)
Én nem képmutatást és szemforgatást látok a fentiekben, hanem a nevetséges és árulkodó tudatlanságot.
A soli Deo gloria és a további négy sola a római katolikus egyház tanításával szemben a reformáció legfontosabb teológiai hittételét foglalja össze. A soli Deo gloria röviden azt fejezi ki, hogy a szenteket, Máriát, a pápát, vagy épp a katolikusok által szent ereklyeként tisztelt emberi maradványokat nem szabad dicsőíteni és a kultusz részévé tenni: egyedül Istent illeti a dicsőség, mivel a megváltás kizárólag Isten műve.
Mindezt csak azért írom, mert Orbán idén is részt vett a Szent Jobb körmeneten (ereklye contra soli Deo gloria), s arról is szent áhítattal posztolta tengermély hite által megvilágított lelkületének és erkölcsi erejének szavakba és ércnél maradandóbb Facebook-posztba kívánkozó időtlen gyöngyszemét: „Idvez légy, boldog Szent István király, te népednek nemes reménysége”.
Most akkor Szent Jobb vagy soli Deo gloria. El kéne dönteni.
Vagyis – hogy érthető legyek – az alternatíva az alábbi: a katolikus Semjén vagy a református Balog.
Hogyan is írta Kierkegaard Vagy-vagy című főművében? „Mindkettőt meg fogod bánni.”