A háborúval kapcsolatban számos gondolat fölvetődhet az emlékezőben: véres ütközetek, diadalok, vagy éppen vereségek, visszavonulások, megalázó békekötések, akár a csaták közötti „hétköznapok”, a front és a hátország kapcsolata… S. Nagy Anikó és Spekál József most megjelent könyve a téma eddig jószerint ismeretlen oldalát tárja fel.
Minek tud örülni a katona a legjobban a fronton? A győzelemnek, az ellenség megfutamodásának, vagy annak, ha mindezt túléli? Ó, nem! Annak, ha végre megfürödhet – állítják a szerzők a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum gondozásában most megjelent, 168 oldalas könyvükben. A kötet az első nagy világégés számunkra ismeretlen, ám – mint bemutatóján és olvasása közben is kiderült – igencsak lényeges oldalát tárja fel. A lövészárkokban heteket, ha nem hónapokat töltő katonák tisztálkodási lehetőségei, illetve hiányuk a harci morált, végső soron a háború kimenetelét is befolyásolhatta.
A szerző házaspár ebben az óbudai múzeumban korábban rendezett kiállításon már körüljárta a témát, ezúttal a gazdag anyag összegyűjtésének és ismeretének tapasztalataira építve, azt továbbfejlesztve valóban egyedülálló összegezést tárt az olvasó elé. Alapvetően az I. világháború és annak is az Osztrák–Magyar Monarchia sorsában játszott (gyászos) szerepét vizsgálták, kezdve az 1914-et megelőző „boldog békeidők” fürdőkultúrájának fejlődésétől és végezve az azt követő, „romokon sarjadó” idegenforgalommal. A lényeg természetesen a katonaélet alakulása volt, amelyben – mint a könyv meggyőzően tanúsítja – a „gulyáságyú” elérhetősége mellett, sőt olykor azt megelőzve a többnapos sár és szutyok eltávolítása, ennek technikai megoldása játszott lényeges szerepet.
A gazdag képanyagból kiviláglik, hogy a probléma a haditengerészetnél volt a legkisebb (a matrózok kihasználták a tenger közvetlen közelségét), ám a gyalogságnak olykor egy folyón történő átgázolás is maga volt a megváltás. A monarchiában fellelhető nagyszámú gyógyfürdő is „bedolgozott”: a sebesültek utógondozásában sokat segítettek a k.u.k. hadseregnek. A tragikus sorsú amputáltaknál pedig a fronttól távoli üdülőhelyek atmoszférája némi lelki javulást is eredményezett.
Ezeknek a gyógyhelyeknek az idegenforgalma a háború kitörése előtt szépen fejlődött, 1914-ben és közvetlenül utána azonban a dolgok természeténél fogva megbicsaklott, legyen szó a monarchia neves fürdőközpontjairól, Karlsbadtól (ma Karlovy Vary) Herkulesfürdőig. Ám később, de még a világháború közepette ismét fellendült a gyógyturizmus, ami nem elsősorban a katonatisztek és családtagjaik odairányuló mozgásának volt köszönhető, hanem – és ez különösen visszataszító – a hadiszállítók meggazdagodásának lett a következménye. Így ők és környezetük is ott páváskodhattak Pöstyén, Bártfa sétányain, a Balaton mentén vagy a pesti strandokon – miközben a sárban gázoló honvédek lábáról „leolvadt” a papírtalpú bakancs…
A könyv megvásárolható a múzeumban (Budapest, III., Korona tér 1.), és egyidejűleg az ottani állandó kiállítások is meglátogathatók. Mindkettő megéri…