Az idei március 15-én a ballisztikus rakéták tolóerejét lepipálva dübörgött széles e honban a Petőfi-hermeneutika, s ez így is volt tetszetős, ildomos és felettébb tanulságos mind a XIX. századi magyar lírára szomjúhozó, mind az értelmezés tudományára rendkívül fogékony magyar nép számára.
Örüljünk hát annak, hogy még két nappal március idusát követően is egy érzékenyen rezdülő szerző azzal a szublimált címmel hasít bele a magyar lelkületbe, hogy „Fekete-Győr lecsukatná Petőfit”, amire az Isaura felszabadítására pénzt gyűjtő szuperszenzibilis honfiak és honleányok már vissza is tették kabátjaikba a válltöméseket, hogy ha kell, saját vállukon hozzák ki a börtönből a gaz Fekete-Győr által bebörtönzött Petőfit, mielőtt az új bresciai hiéna véres kezével kivégeztetné a költőt, hogy így véglegesen és visszavonhatatlanul befellegezzék a János vitéz további folytatásainak, valamint annak, hogy a férfiember feljöhessen a síri világból és jól megmutathassa a nőjének, mi jár azért, ha az asszonyság eldobja az özvegyi fátyolt. Két szappanoperának lőnének mindjárt, hát azt csak sehonnai bitang ember hagyná, de mi nem!
Ám nem is ez a lényeg, hanem az, amit tudós szerzőnk papírra vet. Nagy ott a baj ugyanis – így a szerző – „ahol a nemzetközi nagytőke ipari méretekben manipulálja a világ közvéleményét, korlátozza a nemzeti politikai erők szabad véleménynyilvánítását”.
Mert ezeket a „csemetéket” a nyugati fertőből csábították haza, csak úgy cicáztak az anyagi és más erőforrások, hogy kiképezzék őket, „volt sok tréning és ötletbörze”, mert volt forrás bőven, hiszen „a világ leggazdagabb üzleti és politikai hazardőrjei, valamint számos nyugat-európai kormány nyílt harcot folytat a magyar nemzeti politika képviselőivel szemben.” Kintről finanszírozott „hazaárulás” mindez, „nyílt kollaboráció az idegen hatalmakkal”, s az Európai Unió testületeiben is „folyamatosan a magyar érdekek ellen dolgoznak, a gazdag nyugati „magországok” érdekei szerint”.
És itt ér össze könyörtelenül metsző, immanens logikával Fekete-Győr András Petőfi-abúzusa és a Momentum hazaárulása: az olvasó visszafojtott lélegzettel törölgeti homlokáról a legördülő izzadtságcseppeket, midőn szerzői felszólításra kénytelen átgondolni azt az abszurditást, hogy „Petőfi forradalmi hangulatú verset ír arról, hogy miként akadályozták meg a világ legrangosabb sporteseményének hazai rendezését, hogyan kollaboráltak külföldi hatalmakkal azért, hogy az ő korrupt bábpártjaik kerüljenek hatalomra megint vagy az erdélyi, a kárpátaljai és a felvidéki magyar jelöltekkel szembeni kampányolásról!”
Már hogyan is tudnám ezt én elképzelni, kinek egyszerűség lakik szívében, nem hivalgó, cifra páva, s kinek a jóisten egyszerűnek alkotta meg az eszét, amelyben nincsen nagy modernség, csak szelídség, szeretet.
Én csak azt tudom elképzelni, persze azt sem magamtól, hanem a történelmi olvasmányaimból, hogy épp a koncepciós pereket megelőzően hangzottak el kísértetiesen hasonló filippikák az imperialisták külföldről pénzelt hazai ügynökeiről, s a fent idézett sorok szervesen illeszkedhettek volna például Rákosi elvtárs 1948-i beszédébe: „Ezek az urak nyílt színen még most is csak úgy foghegyről oktatják ki különösen Kelet-Európa népi demokráciáit, és magyarázzák nekünk a demokrácia kezdő alapelemeit. Ugyanakkor pedig a színfalak mögött leplezetlenül, mint a nemzetközi imperializmus ügynökei lépnek fel.”
S miután az utóbbi időben szakmányban íródnak a fentiekre igen-igen hajazó alapvetések, az én fantáziámnak untig elég lenne, ha megvilágosodhatna afelől, vajon mire is készülnek az elvtársak amott fönt, a budai Várban?