Egy kép az internetről, ülő csontváz, az aláírás szerint: „a DK európai nyugdíjra várakozó szavazója”. Megkaptam, pedig még van nyolcvan kilóm, de manapság a mérleg is csal: miért a jólétet mérné igazságosan?
Hálás lehetek a feladónak, aztán a Magyar Államkincstárnak: a dübörgő gazdaság országában, „az Ausztriát mindjárt utolérjük” mámorában 29 981 ember él havi 50 ezer, 17 777 pedig 28 500 forintnál kevesebb nyugdíjból. Ez a 47 758 valójában halálra ítélt, ennek megfelelően napról napra csökken is a száma. Semmi kétség, a honi szociális gondoskodás, párosulva a 21. századi „tökéletes magyar egészségügyi ellátással”, maga a vég – az „Oszt’ jó napot!” zsoltárától kísérve.
Magyarországon mostanáig nem tűnt fel, hogy ennyi ember megy a levesbe, de jöttek a honfitársaikat kereső dél-koreaiak, a maguk konok következetességével, hogy élőknek és halottaknak egyaránt jár a tisztelet. Miközben kiderítettem a tisztelet szó jelentését (nem volt könnyű), a tejhatalmú, az érdekeinket mindig képviselő, plenipotentiarius (magyarul: teljhatalmú) zavarta a keresést, de hiába nyelvészkedtem, a NER tárgyalni sem hajlandó a legszegényebbek megmentéséről. Talán még igazuk is van az elutasítóknak, elvégre minden újabb halott havonta 78 500 (?) forint megtakarítást eredményez, és a sok kicsi sokra megy. Ráadásul jó helyre: elvégre valaki(k)nek ki kell fizetnie a vadászkastélyok, az Armani-öltönyök, a Gucci-táskák, a „saját lábon állás” árát.
A csontvázak meg csak gondolkodnak, sugallja a kép, nem esznek, a paprikás krumpli nekik olyan, mint a demokrácia, megvannak nélküle. De a székek, azok mások. Azok drágák, akkor is, ha ez nem látszik. Az MNB (nem migráns, made in Matolcsy) felmérte, hogy Magyarországon egy átlagos háztartás vagyonértéke nettó 27 millió forint. A csontvázaknak viszont csak a nyugdíjuk van (ameddig van), havi 78 500 (?) forint, amiből (meg a matekból) adódik, hogy csakis egyetlen vagyontárgyuk, a fenékhez ragadó valami érhet 27 milliót.
Gondolom, az ilyen drága székek hátráltatják a dunai mentést, miattuk nincs pénz korszerű felszerelésre, a búvárok, tűzoltók, rendőrök fizetésére, ezért kényszerülünk elfogadni a nálunk fejletlenebb osztrákok, csehek, norvégok segítségét, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak a támogatását.(Vészhelyzetben mindenkit szeretünk.)
A dolgok mindenesetre jó irányba haladnak, a katasztrófavédelem rendszeresen tanácskozik, jobbnál jobb terveket készít, és a nemzetközi sajtónak elmagyarázza, hogy ami nem megy, azt nem is erőlteti. Megteheti, a csontváz sem okoskodik, inkább elpatkol a nélkülözéstől, vagy attól, hogy a gyomra képtelen mindent bevenni.