Azért az eléggé sokkoló, hogy hazafelé tartva a horvátországi üdülésből, Letenyét átlépve éppen olyan érzése támad az embernek, mint anno, amikor Bécsből tért haza.

A fenébe, a szomszéd füve nemcsak zöldebb, hanem az egész környezet szebb, ápoltabb, nota bene gazdagabb. És barátságosabb. Nem azt mondom, hogy fogkefével tisztára sikált utcákra és lépten-nyomon virágesőre vágynánk, de azért nem baj, ha egy város, egy országút rendezettséget, gondosságot mutat.

Ja, virágok! A horvát autópályán a két felet elválasztó középső sávban szinte végig leanderek, a települések házai előtt egyéb virágok, szegélyezett utak és járdák látványa gyönyörködtető. Annál bosszantóbb hazaérve látni az elhanyagolt környezetet. Amíg odaát sziklahegyeket vágnak át új és újabb autópályák kialakítására, a városok közelébe érve pedig daruerdők jelzik, itt tetemes EU-pénzek találnak megfelelő gazdákra, addig itthon például éppen a vasút totális összeomlását látni. Nem ragozom, látványosan elkúrtuk, hogy 15 éve annak a csapatnak a kezében hagytuk a hatalmat, ami azzal csak visszaélni tudott, és az anyagi és szellemi környezetünket lerombolta. 

Egy nemrég lezárult nemzetközi kutatás, a MIGWELL-projekt keretében első alkalommal vizsgálták a Magyarországról Ausztriába irányuló migráció és a szubjektív jóllét kapcsolatát – olvasom Dezső András összegzését. Lényege, hogy képet alkothatunk az Ausztriában élő magyarok életminőségéről, boldogságérzetéről és kihívásairól.

Az élettel való elégedettség Ausztriában átlagosan jóval magasabb a miénknél. Az anyagi különbségek is tetemesek: vásárlóerő-paritáson számolva egy osztrák átlagosan 2,3-szor többet keres, mint egy magyar. Azonban az is látszik a válaszokból, hogy nemcsak a magasabb jövedelem, hanem a jobb minőségű életkörülmények, maga a környezet vonzza a magyarokat a szomszédba. Egy korábbi, egész Európára kiterjedő kutatás pedig azt mutatta, sok magyar hazatérne akár kisebb jövedelem mellett is, ha a körülmények jobbak lennének itthon. Ha a jogbiztonság nagyobb lenne, ha az élet általában barátságosabb és szerethetőbbé válna végre. 

A veszteségünk óriási, és a jövőnket is meghatározza, hogy a legképzettebb, legjobb fiatal szakembereink zöme külföldön dolgozik. Egyetlen kérdésre érkeztek negatív válaszok, a párkapcsolatokat érintőkre. Az, hogy külföldön ez sokkal nehezebben megy, csak jobb lenne a hazai pálya, de

ez a haza egyelőre nem az ő pályájuk. Pedig lehetne, vagy lehetett volna.