A Nők egyedül – a szíriai nők harca a túlélésért című jelentés rávilágít arra a mindennapi küzdelemre, amely azért folyik, hogy az asszonyok a rendelkezésükre álló kevéske pénzt  be tudják osztani, miközben emberfeletti   erőfeszítéseket tesznek, hogy a zsúfolt és  lepusztult otthonaikban, vagy biztonságosnak  nem nevezhető kalyibáikban és sátraikban  megőrizzék a méltóságukat és ellássák a  családjukat. Sokakat fenyeget közülük az erőszak vagy a kizsákmányolás veszélye, a gyermekeiket pedig egyre több trauma és fájdalom éri.


A jelentés 135 ilyen asszony személyes elbeszélésén alapszik, akivel az UNHCR munkatársai  három hónapon keresztül   beszélgettek 2014 elején. Az asszonyok azt követően kényszerültek az otthonuktól és a  megszokott segítségforrásoktól távol egyedül  felelősséget vállalni a családjukért, hogy  a férjüket megölték, fogságba ejtették vagy  valamilyen más módon elszakították a szeretteitől, és az egyedül maradt feleségek  most  a  létért  folyó  kíméletlen  küzdelem, az  elszigeteltség és a szüntelen szorongás   rettenetes körforgásában élnek.

A legfőbb nehézség, mint az a meginterjúvolt asszonyok beszámolóiból kiderül, a pénzhiány. A legtöbbjüknek gondot okoz, hogy fizessék a lakbért, mindennap ételt tegyenek az asztalra és beszerezzék az alapvető háztartási eszközöket. Sokan élték fel minden megtakarításukat – olyannyira, hogy még a jegygyűrűjükön is túladtak. Mindössze egyötödüknek van fizetett állása. A többségnek az a tapasztalata, hogy a lehetetlennel határos munkahelyet találni, másoknak pedig egyszerűen túl sok a teendőjük, semhogy még munkát is tudjanak vállalni mellette. Ráadásul alig egyötödüknek van valamilyen felnőtt segítsége. Néhányan élvezik a helyiek nagylelkűségét – például azokét a tulajdonosokét, akik megengedik nekik, hogy ne fizessenek lakbért, mások a helyi mecsetekét. Nem kevesen küldik el a gyerekeiket dolgozni. Egynegyedük pénzügyi támogatást kap az UNHCR-től és más segélyszervezetektől – az ebbe a körbe tartozók kétharmada kizárólag ebből a forrásból biztosítja a család megélhetését. Az asszonyok egyharmada mondta azt, hogy nem jut elég ennivaló.

Az UNHCR sürgős lépéseket sürgetett az adományozóktól, a befogadó országok kormányaitól és a segélyszervezetektől. „Nők százezrei számára a menekülés a földig rombolt hazájukból csupán az első lépés volt egy kínzó nehézségekkel teli úton” – fogalmazott António Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. „Elfogyott a pénzük, folyamatosan veszélyben van a biztonságuk, és kiközösítés az osztályrészük, holott semmi más bűnük nincs, mint hogy elvesztették a férjüket egy aljas háborúban. Gyalázat. Azért alázzák meg őket, mert elveszítették mindenüket.”

„A szíriai menekült nő a ragasztó, amely  összetart egy darabokra tört társadalmat. Rendkívüli erő lakozik bennük, de egyedül küzdenek a mindennapokkal. A történeteik segítségért és oltalomért kiáltanak, és ez olyan kérés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondta Angelina Jolie, az ENSZ menekültügyi főbiztosának különmegbízottja.

A meginterjúvolt nők 60 százaléka beszélt arról, hogy veszélyben érzi magát, és minden háromból egy túlságosan félt vagy túlságosan leterhelt volt ahhoz, hogy akár csak az otthonát elhagyja.

Nuha a férjével érkezett Kairóba, de a férfit lelőtték, mialatt a munkahelyén dolgozott. „Olyan szomorúság van a szívemben, hogy nincs erőm elhagyni a házat. A halál elől menekültünk el Szíriából, csak azért, hogy az aztán itt várjon ránk Egyiptomban” – vallott a szíriai asszony az érzéseiről.

Sok nő panaszkodott rendszeres szóbeli zaklatásra. Az elkövetők a taxisofőrök, a buszsofőrök, a főbérlők, a különböző szolgáltatók, vagy akár csak a férfiak az üzletekben, a piacon, a tömegközlekedési eszközökön, sőt, a segélyelosztó központokban is.

„Egy egyedülálló nő Egyiptomban minden férfi prédája” – mondta Diala, aki ma Alexandriában él. A Jordániában élő Zahwa azt mesélte, hogy őt egyenesen más menekültek zaklatták, amikor az élelmiszerjegyeket ment átvenni. „Korábban megbecsült módon, méltóságban éltem, de ma senki sem tisztel, mert nincs férfi az oldalamon”  –  fogalmazott.

Egyetlen nő számolt be arról, hogy megerőszakolták, a többség azonban még beszélni sem volt hajlandó a szexuális erőszak kérdéséről. „Sohasem kérnék segítséget egyetlen szervezettől sem. Sót szórnék a sebemre, és csöndben maradnék, de soha nem beszélnék a történtekről egy szót sem  senkinek” – mondta a Libanonban élő Nur.

A legtöbb asszony tele volt félelemmel, hogy milyen hatással lesz a gyerekeire mindaz, amit át kell  élniük. „Aggódnom kell a pénzügyeink és a gyermekeim iskoláztatása miatt. Meg kell védenem őket, el kell látnom őket, és mindeközben meg kell adnom nekik az anyai szeretetet. Úgy érzem, mintha újabb és újabb ökölcsapások sújtanának le rám” – vallott az Egyiptomban élő Dina.

Több mint 150 szervezet nyújt szolgáltatásokat vagy támogatást a szíriai menekült asszonyoknak és a családjuknak. Az interjúk során fény derült arra is, hogy számos menekült nő veszi saját kezébe a sorsát, egymást, vagy más módon dolgoznak azon, hogy megoldást találjanak a mindennapi küzdelmeik megkönnyítésére. Egyúttal számos történet hangzott el olyan cselekedetekről, amelyek a befogadó országok és közösségek kedvességéről és nagylelkűségéről tanúskodtak.

Ezzel együtt a kutatás során egyértelművé vált, hogy mindez a támogatás messze nem fedezi a szükségleteket. Ezért a jelentés felhívást intéz a donor szervezetekhez, tegyenek többet a szíriai  nők megsegítéséért, hogy azok ismét a saját lábukra állhassanak, és elegendő jövedelmük  legyen a  megélhetéshez. S miután minden ötödik asszonyt a vízumkötelezettség és más hasonló korlátozások akadályoznak meg abban, hogy együtt lehessenek a férjükkel és a családjukkal, a jelentés a befogadó országok kormányait is felszólítja, találjanak megoldást arra, hogy az érintettek ismét csatlakozhassanak a családjukhoz. A befogadó közösségeknek úgyszintén jelentős támogatásra van szükségük. Az érintett nők által megélt számos probléma – és a fokozódó feszültségek – az őket körülvevő közösségekben növekvő aggodalmakról és ellenérzésekről   árulkodnak.

Mára a szíriai menekültek száma elérte a 2,8  milliót, és belső menekültek további milliói élnek  az otthonukat  hátrahagyva,  de egyelőre az  országon belül biztonságot keresve. Ezzel napjainkra Szíria a világ legnagyobb menekültválságává nőtt. Az év eleje óta minden egyes hónapban több mint 100 ezer menekült regisztrált valamely Szíriával szomszédos országban.  S a menekültek száma 2014 végére várhatólag eléri a 3,6 milliót.