…a jogvédő szervezetekkel szembeni eljárásban a kormányfő politikaértelmezése nyilvánul meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámolójában azt írja, a magyar kormány immár nem csupán a retorikában és igazgatási korlátozásokkal, hanem a jog és a rendőrség eszközével is fellép a civil szervezetek ellen.
A The Economist című hetilap nyomtatott változata szójátékot tartalmazó cím alatt: „Modortalan társadalmak/társaságok” figyelmeztet arra, hogy a világban illiberális kormányok akadályozzák a civil szervezetek külföldi támogatását, illetve hogy a liberális hatalmak ne csatlakozzanak ehhez az irányzathoz. Az utóbbi években kb. 20 ország tervezett vagy hagyott jóvá törvényt, amely korlátozza a civil szervezetek jogát, hogy a határokon túlról kapjanak pénzt. Néhány jogszabály a putyini megfogalmazást vette át, így e szervezeteknek külföldi ügynökként kell bejegyeztetniük magukat. Orbán Viktor több ilyen csoportot vizsgál, éspedig annak a saját maga által meghirdetett küldetésnek a részeként, hogy az országot ‘illiberális állammá’ alakítsa át…
A hetilap egy másik írásban is foglalkozik azzal, hogy mind több autokrata tiltja meg külföldi pénzek elfogadását a nem kormányzati szervezetek számára, és fojtja el ily módon a bírálatot. A cikk mindjárt az elején idézi Orbán Viktort, aki külföldi érdekek politikai képviselőinek minősítette a civil szervezetek tagjait. Az elemzés mind inkább tekintélyelvű vezetőnek nevezi a kormányfőt, akinek szóban forgó, tusványosi beszéde meghirdette az illiberális állam megteremtésének szándékát… Magyarország esetében azt kell érteni, hogy a többi közt szigorú vizsgálatokkal zaklatják a külföldről támogatott civil szervezeteket… Ebbe a sorba tartozik bele Azerbajdzsán, Mexikó, Pakisztán, Oroszország, Szudán és Venezuela is. És a fellépéshez szintén csatlakozni kíván Banglades, Egyiptom, Malájzia, valamint Nigéria.
A Neue Zürcher Zeitung svájci konzervatív lap „Éles fellépés a civil szervezetek ellen – Orbánnak új ellenségre van szüksége” címmel arra mutat rá, hogy a jogvédő szervezetekkel szembeni eljárásban a kormányfő politikaértelmezése nyilvánul meg. Az ellentétekkel mélypontra jutottak a magyar–norvég kapcsolatok. A háttérben a teljesen túlzottnak tűnő rendőri bevetés áll. A karhatalom mozgósításához azonban a jogi érvek rozogák. Ezért nemigen meglepő, hogy az ellenzék erődemonstrációról és a civil szervezetekkel szembeni megfélemlítési kísérletről beszél.
Sok elemző Magyarország putyinizálódásának újabb jeleként értékelte a történteket. De a rendőrség mozgósítása valóban szerfölött kétesnek látszik. A viszály megoldására nincs kilátás, sőt. Orbán Tusványoson az addiginál is élesebb hangot ütött meg, amikor külföldről fizetett politikai aktivistáknak nevezte a nyilvános vitákon rendszeresen részvevő civil szervezeteket. A Norvég Alapot pedig kifejezetten szóba hozta.
Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltől azt mondja, a fellépés beleilleszkedik a Fidesz stratégiájába, amely szerint állandó konfliktusra van szükség. Az Orbán-rendszer csak akkor működik, ha a vezérnek van hatalma és ellensége, amelyről azt állíthatja, hogy megvédi tőle az országot. A harc arról szól: mi vagy ők. A baloldal gyenge választási eredményével és a szövetség szétesésével ez az ellenség gyakorlatilag megszűnt. A civil csoportok viszont nagyon is tudtak ártani a kormánynak, pl. a korrupciós ügyek leleplezésével.
Sok megfigyelő számára a civil szervezetek erősebb ellenőrzésére irányuló kísérlet annak az ‘illiberális államnak’ a jele, amelynek megvalósítását Orbán a nyári egyetemen célként jelölte meg. A beszédet széles körben a demokratikus elvek megtagadásaként értelmezték. Orbán azonban – bár szándékosan félreérthetően – főleg a gazdasági liberalizmusról beszélt, amelynek zsákutcáját szerinte feltárta a pénzügyi válság.
Ezzel szemben az ‘illiberális politika’ Hunyadi Bulcsú szerint egyáltalán nem új, hanem pontosan leképezi azt, ahogyan 2010 óta kormányozzák az országot. Vagyis az orbáni Magyarország hétköznapjait mutatta be a tusványosi beszéd.
Az „Orbán Viktor vitakedve” című értékelés (Süddeutsche Zeitung) szintén azzal indít, hogy a miniszterelnök a minap bejelentette a liberális demokrácia végét, ezzel vázolva a kormány irányvonalát. A hatalom Magyarországon arról ismert, hogy egyetlen vita elől sem tér ki, és most, négy hónappal a választások után, megint csak kemény dolgok folynak a politikában és a médiában.
És ahogy az már megszokott: Orbán ellenfelei külföldön, illetve a kabinettel szemben kritikus hazai szervezetekben csücsülnek. Leegyszerűsítve a dolgot, a Norvég Alap pénzeiről van szó, ám a támogatott szervezetek céljai közül csak kevés fér bele a kormányfő és a Fidesz konzervatív-keresztény világképébe. Így aztán Lázár János úgy találta, hogy a szubvenció elosztását egy kormányhivatal kezébe kell adni, mivel a külföld sajnos többnyire ellenzék közeli csoportokat segít.
A paláver most új fordulóhoz ért az Ökotárs irodájának lerohanásával. Majd Lázár János immár pénzügyi visszaélésekkel, illetve ami még súlyosabb: párttámogatással vádolta meg az alapkezelőt…
Az orbáni Magyarországon fölöttébb szokásos a belső és külső politikai ellenfelek összecsapása, bőven akadt rá példa az eltelt négy évben. A kormányfő ez idő alatt stratégiailag teljesen átalakította az országot és alávetette azt a Fidesz és követői érdekeinek. A magyarok többsége azonban hálás azért a beszédmódért, ami kiszolgálja a régi, nacionalista büszkeséget, újraéleszti a hagyományos értékkánont és emellett úgy tesz, mintha erősítené a belső piacot. A baloldali ellenzék ugyanakkor egyre kevesebbet tud mindezzel szemben tenni…
A Bizottság névsorának közzétételéve Juncker még nincs túl a nehezén, mert erősödik az ellenállás az Európai Parlamentben több jelölttel szemben, és ez keresztülhúzhatja az elnök számításait írja az osztrák Die Presse.
Strasbourgban a képviselők mozgósítanak bizonyos kiválasztottak ellen. A szociáldemokrata frakció 2. embere masszív aggályokat hangoztat Navrasics Tibor kapcsán. Jörg Leichtfried azzal érvel, hogy a politikusnak igazságügyi miniszterként vezető szerepe volt az Orbán-kabinet vitatott jogi reformjainak keresztülvitelében. A baloldali ellenzék azt állítja, hogy a külügyi tárca jelenlegi vezetője élenjáró pozíciót vállalt a jogállam lebontásában. Elképzelhető, hogy a szociáldemokraták és a baloldali képviselői csoport mellett a zöldek is vétóval fenyegetik a Bizottságot – Navrasics miatt…
A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!