A hosszas vita a demokrácia elveiről és leginkább arról szólt, hol vannak a nemzeti szuverenitás határai, és hogy mi az EU kötelessége, ha azt érzékeli, hogy veszély fenyegeti valamely tagállamban az alapjogokat. Orbán számára a válasz egyértelmű: nem akar olyan Európát, amelyben elítélik a kétharmadban megtestesülő egységet, ahelyett, hogy tisztelnék azt.

A politikus rendíthetetlenül visszautasította, hogy Magyarország letérne a demokratikus útról. A Velencei Bizottság véleménye az, hogy az alkotmányreform fenyegeti a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ám a testület óvakodott az élesebb megfogalmazástól, miután az Orbán-kabinet tett pár engedményt. A magyar vezetés ugyanakkor elutasítja a legtöbb uniós bírálatot, mondván, hogy amögött politikai és gazdasági megfontolások állnak, és a magyar gazdaságpolitika megváltoztatását célozzák. Magyarország bizonyos mutatókat illetően sikereket tud felmutatni, de ezért nagy árat fizetett. Az áfa 27 %-os, államosították a magánnyugdíj-pénztári vagyont, a villámgyors és konzultációk nélkül hozott jogszabály-változtatások miatt erősen visszaesett a külföldi beruházások szintje. 

Aki nem ismeri Orbán Viktor előtörténetét, azt könnyen megtévesztheti a miniszterelnök strasbourgi védőbeszéde – írja a bécsi Kurier. A felszólalás kettős mércét emleget, és mélységesen igazságtalannak, illetve sértőnek nevezi, hogy kormánya veszélyezteti az alapvető jogokat, ösztönzi az antiszemitizmust és a homofóbiát. Az alkotmánymódosítás jogsértő módosítása kapcsán a kétharmadra hivatkozik, és azt mondja: nem lehet senkit sem megbüntetni azért, mert az ország egységét reprezentálja. Ha pedig az országot megfigyelés alá helyeznék, azt büntetésnek tartaná, amiért a magyarok sikeresebbek voltak a válságkezelésben, mint más államok.

Vagyis „klasszikus Orbán-fellépés” volt: egyetlen egy vádpontra sem tért ki, ellenben szabadságharcosnak állította be magát és a magyar nézők összetartozás-érzésére játszott. Vagyis: idehaza minden remekül halad, és csak azért üldöznek bennünket, mert Európa többi része irigyli az eredményeinket.

A vita, amelyben Szájer József a vitát a sztálini kirakatperekhez hasonlította, megmutatott azonban valamit. Nevezetesen, hogy az EU nem tudja, miként viszonyuljon az olyan tagországokhoz, amelyeknél felvetődik: megsértették az alapvető jogokat. Orbánnal az ésszerű párbeszéd nem látszik lehetségesnek, viszont nincsenek megfelelő szankciós lehetőségek, leszámítva a 7. paragrafust. A Tavares-jelentés azonban a konzervatívok nyomására nem javasolja ennek bevetését, így alighanem folytatódik az elmúlt hónapok macskaegér játéka. 

A nemzetközi lapszemle teljes terjedelmében itt olvasható; tessék kattintani!