Bármennyi gonddal küszködik is jelenleg a hazai köz- és felsőoktatás, a tanintézmények többsége igyekszik őrizni a lehető legmagasabb színvonalat, a pedagógusok áldozatos munkával, nagy hozzáértéssel képzik a jövő tehetségeit. Erről meggyőző bizonyítékot kaphattak azok, akik részt vettek a Magyar Tudományos Akadémián ma tartott ünnepi eseményen. A tudományok katedrálisában adták át ugyanis a személyenként 1,2 millió forinttal járó Rátz Tanár Úr Életműdíjakat. Két-két matematika, fizika, kémia és biológia szakos tanárt jutalmaztak az elismeréssel.
Közhelyként ismételgetjük, hogy magas nálunk az egy személyre jutó Nobel-díjasok száma, bár arról kevesebb szó esik, hogy az egyetemre kénytelenek voltak külföldön beiratkozni, mert sokuk zsidó származása miatt erre itthon nem volt lehetőségük.
Magyar feltalálónak köszönhetjük a telefonközpontot, a számítástechnika alapjait, a golyóstollat, a Rubik-kockát, s még jó néhány közismert és zseniális megoldást. A matematikai világversenyeken diákjaink előkelő helyezéseket érnek el, sőt, a matemaika Nobel-díjának számító kitüntetésnek is magyar a tulajdonosa: Lovász László.
A Rátz Tanár Úr Életműdíj alapítói a mai ünnepségen hangsúlyozták: nem genetikai, hanem kulturális okai vannak annak, hogy a magyarok többnyire jók matematikából, illetve természettudományos tárgyakból. A magyar szülők közül sokan tartják nagy becsben a természettudományokat, ezért is léteznek nálunk orvos-, mérnök-dinasztiák.
Bojár Gábor, a Graphisoft igazgatósági elnöke a kitüntetetteket méltatva azt fejtegette, hogy jók Magyarország esélyei a ma még igencsak nagyon fiatal informatikai ipar világában. „A tudásalapú társadalomban a legfontosabb infrastruktúra az oktatás. Ma az oktatás olyan érték, mint a nagy felfedezések korában a hajók, az ipari forradalom korában pedig a szén, az olaj vagy a vas voltak. Angliát, Amerikát, Németországot az ipari forradalomban nyersanyagai tették gazdaggá. A tudásalapú gazdaságban Magyarországot oktatási kultúrája emelheti fel” – fejtegette Bojár Gábor.
Rátz László példája is azt mutatja, hogy milyen sokat tud tenni egy-egy tanár a jövő tudományáért. Sok múlik tehát egy jó tanáron. Ha fel tudja ébreszteni benne az érdeklődést, nem kallódik el a tehetség, hiszen többnyire már a középiskolában eldől, kiből mi lehet. A tanárok nevét kevésbé őrzi meg az utókor, de közülük többel is érdemes kivételt tenni. Egyikük az a Rátz László, aki a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanított, és egy sor későbbi Nobel-díjassal szerettette meg a természettudományokat.
Jegyezzük meg tanáraik nevét is, ne csak a világhírű tudósokét – ez a Rátz Tanár Úr Életműdíj jelszava. A kitüntetés alapítói ebben a szellemben kívánnak adózni nagy múltú oktatási kultúránk előtt, és a díjjal méltányolják a jövő tehetségeit nevelő pedagógusokat.
Az idei díjazott tanárok:
dr. Kovács László (fizika) – Nagykanizsa, Batthyány Lajos Gimnázium
Ősz György (fizika) – Ács, Jókai Mór Általános Iskola
Pogáts Ferenc (matematika) – Budapest, Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Róka Sándor (matematika) – Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola
dr. Harka Ákos (biológia) – Tiszafüred, Kossuth Lajos Gimnázium
dr. Borhidi Attiláné (biológia) – Budapest, ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium
dr. Forgács József (kémia) – Debrecen, Vegyipari Szakközépiskola
Prókai Szilveszter (kémia) – Szeged, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium
A díjazottakról és a kitüntető cím névadójáról további részletek itt és itt olvashatók.
