Így a hétéves ciklus utolsó évére, 2013-ra, valamint a szabályok által lehetővé tett kétéves elszámolási időszakra maradt a beruházások jó részének megvalósítása: a múlt évre, amely különösen az uniós nagyberuházások végrehajtásának éve volt, és az ideire, amikor minden folyamatban lévő projektet az év végéig pénzügyileg is zárni kell – írja a többi között Katona Tamás kandidátus, a közgazdaság-tudomány habilitált doktora az Infovilág rendelkezésére bocsátott legfrissebb elemzésében.
Ez az összesen három év az alapvető tendenciáktól eltérő gazdasági növekedési ütemet tükröz. Az uniós forrásoknak is köszönhetően a 2012. évi 1,5%-os zsugorodást követően 2013-ban ugyanilyen ütemben bővült, a múlt évben pedig 3,5%-kal gyarapodott a GDP. Az idén lassuló ütemben, de folytatódik az uniós beruházások sora. Ez a fejlődési ütem azonban a jelenlegi gazdaságpolitika mellett nem tartható. A súlyosan elhibázott, konfrontatív kormányzati politika, a piac alapvető szabályait felrúgó unortodox magatartás taszítja a befektetőket, menekül az országból a működőtőke, és sajnos, már a humán tőke is. Jellemző a gazdasági növekedés középtávú alakulására, hogy a tavalyi viszonylag magas ütemmel is 0,8%-kal elmaradtunk a 2008. évi gazdasági teljesítményünk szintjétől, tehát még mindig nem értük el. Eközben a visegrádi országok és a balti államok egyaránt kétszámjegyű bővülést mutattak fel a válság kezdő évéhez képest.
A magyar kormány gazdaságpolitikája öt éve a tulajdon- és a jövedelmi viszonyok gyökeres átalakítására irányul. Ebben a politikában látványos eredményeket ért el a jelenlegi vezetés a magánnyugdíj-pénztári vagyon erőszakos elvételétől a takarékszövetkezeti hálózat átalakításán keresztül a számára nem kívánatos gazdasági szereplők ellehetetlenítéséig, valamint a költségvetési és uniós források önkényes osztogatásáig.
Eközben zsugorodnak az állami szolgáltatások, ellehetetlenül az oktatás és az egészségügy, ideológiai célokat követ az alap- és a szakképzés, felszámolódik a felsőoktatás és a tudomány autonómiája. Látványosan kettészakadt a társadalom: a népesség egyharmada a jövedelmi szegénységbe és a társadalmi kirekesztettségbe sodródott, ezen belül háromnegyed millióan élnek mélyszegénységben, és több százezer gyermek az alapvető javakat is nélkülözni kényszerül.
Az uniós forrásokon kívül az idei növekedést a járműipari konjunktúra nagymértékben segíti, a hazánkba települt nagy autógyártóknak kiemelkedően magas a rendelésállománya. Érződik továbbá a tavalyi választási költségvetés hatása, ez évben várhatóan 2–2,5%-kal nő a lakossági fogyasztás. Ez utóbbival kapcsolatban ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a lakossági fogyasztás tavaly is nőtt, de az csak az előző évek fogyasztás-csökkenéséhez mérten látszik számottevőnek. Tavaly a lakossági fogyasztás szintje még 8 százalékkal alatta volt a 2008. évinek, és a várható tendenciákat figyelembe véve még a következő két évben sem éri el azt a szintet.
Az uniós források kifutó felhasználását, a feldolgozó-ipari konjunktúrát és a nettó export alakulását, valamint a magánberuházások rendkívül alacsony szintjét is figyelembe véve az idén várhatóan 2,5-2,7%-kal nőhet a bruttó hazai termék, amelyet jövőre – újabb ütemcsökkenéssel – 2% körüli emelkedés követhet.
Már az idén is jellemző lesz, hogy visszatér az előző években tapasztalt állapot, azaz a térségünkben a legalacsonyabb bővülési ütemek egyikét produkálja a magyar gazdaság, amelyet a jövő évben nagy valószínűséggel a sereghajtói pozíció követ. Azaz folytatódik a lecsúszásunk a térségünk országaitól, távolodunk fejlettségben a visegrádi és a balti államoktól egyaránt. Sajnos számunkra már a kelet-balkáni országok lettek a versenytársak.
Az első félévben – a múlt évhez hasonlóan – érzékelhetően nőtt a foglalkoztatottság, ezen belül a statisztikai adatok szerint látványosan. A foglalkoztatottság változásának szerkezete ugyanakkor kedvezőtlen; a létszám emelkedésének felét a közmunkások és a külföldön dolgozók számának növekedése adja. A másik fele az építőipari létszám és a mezőgazdaságban dolgozók számának növekedéséből adódik, ami nem fenntartható; az építőipari rendelésállomány drasztikus csökkenése létszámcsökkenést vetít előre, és az agráriumban is a pillanatnyi konjunktúra határozza meg a foglalkoztatottak számát. A feldolgozó-iparban és a piaci szolgáltatásokban ugyanakkor alig nőtt a létszám. A foglalkoztatottság első félévi kedvező számai is csupán azt jelentik a valós hazai munkaerőpiacon, hogy azok csak mérsékelten haladják meg a 2008. évi válság előtti szintet.
A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a második negyedévben a foglalkoztatottak száma 4 201 000 volt, 126 ezerrel, 3,1%-kal több, mint egy évvel előtte. A közmunkások száma a második negyedév átlagában 212 ezer volt, 45 ezerrel, 26,9%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A munkaerő-felvétel módszertana alapján 108 ezer külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH, létszámuk 13,8%-kal nőtt egy év alatt. A feldolgozó-iparban mindössze 1%-kal, a piaci szolgáltatásokban pedig csupán 0,5%-kal nőtt a foglalkoztatottak száma. Mivel a foglalkoztatottságot döntően a közmunka program befolyásolja, a legnagyobb mértékben, 6,7%-kal Észak-Magyarországon nőtt a dolgozók száma. A külföldön dolgozók százezres körét is beleszámítva, a 15–64 éves népesség foglalkoztatási rátája 63,8% volt, 2,5 százalékponttal magasabb, mint az előző év azonos időszakában. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25–54 évesek foglalkoztatási aránya 80,6% volt, 1,8 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél, az 55–64 éveseké 45,1% volt, szemben a tavalyi második negyedévben mért 41,3%-kal.
Az aktív munkanélküliek száma a második negyedévben 310 ezer volt, 49 ezerrel, 13,6%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésre álló első negyedéves adatok szerint 320 ezren voltak azok, akik szerettek volna dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták a munkaerőpiacon a helyzetüket; közülük 67 ezret sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta, amely az aktív munkanélküliek figyelembe vételével meghatározott mutató, a második negyedévben 6,9% volt, 1,2 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel azelőttinél. A 25 éven aluliak között továbbra is rendkívül magas, 17,8% volt, a munkanélküliek aránya, annak ellenére, hogy egy év alatt 2,9 százalékponttal mérséklődött.
Továbbra is súlyos gond a tartós munkanélküliség: az álláskeresők csaknem fele, 48,5%-a legalább egy éve reménytelenül keresett munkát; a munkanélküliség átlagos időtartama meghaladta a másfél évet: 19 hónap volt, szemben az egy évvel azelőtti 18,5 hónappal.
A legfeljebb alapfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája is nagyon magas, 17,9% volt, a szakmunkás bizonyítvánnyal, szakiskolai végzettséggel bíróké 7,1%, az érettségizetteké 5,8%, a diplomásoké 2,4%. Nehéz megbecsülni, hogy alakul a munkaerő-piaci helyzet néhány év múlva, ha megvalósul a kormánynak az a törekvése, hogy a fiatal korosztályokból lényegesen kevesebben menjenek gimnáziumba és a felsőoktatásba, hiszen az érettségi és a diploma érzékelhetően javítja az elhelyezkedési esélyeket.
Az elemzés teljes szövege itt olvasható, tessék kattintani!
