Emberiség, vigyázz! Terjednek az összesküvés-elméletek és a szélsőjobboldali populizmus

Meg lehet-e még akadályozni, hogy a szélsőségesség átvegye az uralmat a politikában? – ezt a meglehetős pesszimizmust tükröző kérdést teszi fel a Londonban élő Julia Ebner osztrák társadalomkutató a The Guardian című brit lapnak írt cikkében, ami néhány meghökkentő adatot is tartalmaz. Így például azt, hogy friss felmérések szerint az amerikaiak immár 17 százaléka hisz a hat évvel ezelőtt még senki által nem is ismert, QAnon néven emlegetett összeesküvési elméletben, ami futótűzként terjed az interneten, és azt állítja, hogy sátánimádó titkos elit mozgatja globálisan a pedofilok hálózatát…

Németországban 5 százalék vallja, hogy a Harmadik Birodalom továbbra is létezik, és ennek folytán a mai német állam nem legitim… A britek egyharmada hitelt ad annak, hogy hollywoodi hatalmasságok sora, valamint a kormányzat és a média titkos együttműködésben mozdítja elő a gyermekkereskedelmet…

Mindennek persze megvan a közvetlen vagy közvetett politikai lecsapódása is. A szerző ezek közül kiemeli, hogy az Egyesült Államokban tucatnyi politikus – köztük például Lauren Boebert republikánus párti kongresszusi képviselő – hirdeti a QAnon téziseit, hogy Németországban az Alternatíva-párt csúcsokat dönget mind népszerűség, mind radikalizmus tekintetében, hogy Ausztriában az idegengyűlölő Szabadságpárt vezeti a népszerűségi listákat, és hogy Olaszországban a szélsőjobboldali Olasz Testvérek, Svédországban pedig a populista Svéd Demokraták csillaga emelkedett fel.

„Gyakran kérdezik tőlem, miért nincs az Egyesült Királyságban sikeres szélsőjobboldali populista párt. A válaszom az, hogy nincs rá szükség” – írja Ebner. Szerinte a Konzervatív Párt egy része ma ahhoz a közönséghez szól, amelyik a Brit Nemzeti Pártra vagy a UKIP-ként rövidített, úgynevezett függetlenségi – értsd: brexit – pártra szavazott volna. Emlékeztet arra, hogy 2020-ban egy tory-képviselőnek még bocsánatot kellett kérnie azért, mert részt vett Rómában a nemzeti konzervatívok konferenciáján – vagyis abban a körben, amit az olasz Giorgia Meloni, a magyar Orbán Viktor, továbbá Tucker Carlson, a Fox News volt műsorvezetője, illetve Ron DeSantis keményen jobbos amerikai elnökjelölt-aspiráns neve fémjelez. Az idén vezető tory politikusok egész sora már Londonban vett részt ilyen értekezleten.

A radikalizálódás fokmérője a nyelvezet – írja a The Guardian vendégszerzője, és felhívja a figyelmet arra, hogy Suella Braverman brit belügyminiszter úgy beszél a migrációról, mint „a déli partokat sújtó invázióról”, Miriam Cates tory képviselőnő pedig azt állítja, hogy a „kulturális marxizmus” úgymond „lerombolja a gyermekek lelkét”. Az ilyen szélsőjobbos hívószavaknak a használata felnyitja az összeesküvés-elméletek Pandora-szelencéjét – vélekedik.

Julia Ebner szerint lényegbevágó, hogy mindig rávilágítsanak a szélsőséges manipulátorok taktikájára, és leleplezzék, néven nevezzék azokat a politikusokat, akik beemelik a normalitás szférájába az összeesküvéses gondolkodásmódot.

És kinek lenne ez a feladata? Erre nézve érdekes álláspontot fejt ki. Szerinte a liberális demokráciákban – miként az az Edelman Trust Barometer kutatási felméréséből kiderült – az emberek már nem bíznak sem a kormányokban, sem a médiában, de még a nem kormányzati szervezetekben sem. Meglepő módon bíznak viszont a munkáltatókban és a munkahelyekben. A vállalatok fontos szerepet játszhatnak a demokratikus értékek védelmezésében – írja a szerző. Példaként említi, hogy az Üzleti Tanács a Demokráciáért elnevezésű alapítványi intézet olyan továbbképző kurzusok tartalomfejlesztésével foglalkozik, amelyeket cégek nyújthatnak alkalmazottaiknak azért, hogy jobban tudják azonosítani az összeesküvési mítoszokat és a célzott dezinformációt, valamint képesek legyenek felvenni a harcot ezekkel szemben.

Még két cikk a szélsőjobboldali populizmus témaköréből:

A müncheni Süddeutsche Zeitung az imént már említett Alternatíva Németországnak nevű párt – rövidítve: AfD – európai parlamenti képviselőjelöltjeit mutatja be. A választás a jövő júniusban lesz. A cikk szerint a lista azt tükrözi, hogy az AfD erősen jobbra tolódott, és – mint azt Thomas Haldenwang, a német Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke a dpa hírügynökségnek adott nyilatkozatában megállapította – a jelöltek közül teljesen kiszorultak a párt mérsékelt szárnyának a reprezentánsai, és azok juthatnak szerephez az Európai Parlamentben, akiknek a múltbeli megnyilvánulásai nem egyeztethetők össze a szabadságon alapuló demokratikus jogrenddel. Az AfD listavezetője Maximilian Krah szászországi jogász, aki nem hagy kétséget afelől, hogy a bevándorlókat átoknak tekinti.

A Politico amerikai portál brüsszeli kiadása arról ír, hogy Belgium eddig az LMBTQ-közösség paradicsomának számított, de ha tovább erősödik a jobboldali trend, akkor ez elveszett paradicsommá változhat. Az országban ma bárki jogérvényesen megváltoztathatja saját nemét és nevét, orvosi tanúsítvány nélkül is. Gent városa ráadásul nemrég egy hónap különszabadságot adott azoknak az önkormányzati tisztviselőknek, akik nemváltást szeretnének. A belga szövetségi kormányban történetesen miniszterelnök-helyettesi posztot tölt be egy transznemű politikus.

Mindez megváltozhat azonban, ha a holland ajkú Flandriában a jövő évi tartományi választás nyomán kormányra kerül a szeparatista Flamand Érdek párt, ami a közvélemény-kutatások szerint immár az élre tört.