Humanistaként, kutatóként, alkotóként átlátta kora előítéletességét, a szolidaritás hiányát, az uszítást, az ellenségkeresést, a kulturális és politikai elzárkózást, a fajvédő eszmék torzító és pusztító erejét, és végül maga is az emigrációt választotta. Bartók tudta, mennyire nehéz a búcsú, a szeretett haza elhagyása – még akkor is, ha biztos egzisztencia és megbecsülés várja az „új világban”.
A különbözőséget nem az elválasztás, hanem a jobb megértést szolgáló összehasonlítás eszközének tekintette. 1937-ben le merte írni: a „faji tisztátalanság” a zenében jótékony hatású, hiszen „a jól asszimilált idegen hatások lehetőséget adnak a gazdagodásra.”
Mintegy ötven percben részletek hangzanak el Bartók Béla leveleiből, előadásaiból, publikációiból. A kiválasztott szemelvényeket Bartók népzenei ihletésű műveiből vett zenei idézetek, illetve a szerző arab országokbeli gyűjtőútján rögzített fonográf-felvételek gazdagítják.
Vetítik Sülyi Péter „Mozgóképek Bartókról” (1988) című 25 perces filmjét; előtte beszélgetés lesz a film rendezőjével. Sülyi Péter rövidfilmje a Bartók halála előtt két évvel készült amatőr némafilm hanganyagának Tusa Erzsébet zongoraművész és Lendvai Ernő zenetudós közreműködésével történő rekonstrukcióját követi nyomon.
