Én, kérem, nem ezt akarom

Mindig a kifogás: „én csak lezártam a marhavagon ajtaját; csak begyújtottam a gázt, mást nem tettem; utálom a csavargókat, azért szavaztam meg a törvényt, azt mondták, hogy mindegyik bűnöző, csak a miniszterelnök barátja a jó migráns, meg a focista, és az, amelyik vásárolja a kötvényt, egyébként megszakad szívem a megöltek, a vízbefulladók és a megfagyottak miatt.”


Az igazi vezér mondhatta, hogy a jó katona engedelmes, mindig kész meghalni a hazájáért, a vezérért, a háborút elveszítették, de az aljasságok magyarázatot kaptak, olykor felmentést. Most mintha megint lobogna a láz, szólnak a harci dobok, a választás már nem a demokrácia, hanem a diktatúra eszköze, és ismét dicséretet kapnak a jó katonák: a plakáttépkedők, a trollkodók. Közülük sokan megint várnak a parancsra: megzavarni, megalázni, a világ képébe hazudni! A jó katonák pedig engedelmeskednek: randalíroznak, talán még a marhavagont is felújítanák, és begyújtanának a gázkamrákba is.

Röstellkedem, de a mellkasomban ostor helyett szív ver. Nem akarok harcolni ismerőssel, rokonnal, az idegenekkel pedig miért lenne bajom. Pedig voltam katona, a dandár titkos iratainak szobáját őriztem egy töltetlen karabéllyal, fel-alá mászkáltam a folyosón, és már akkor is attól féltem, hogy a fegyver elsül.

Ma már tudom, hogy nem volt titok, csak fontoskodás, és remélem, hogy a mostani vezér is belátja, hogy ő sem az igazi. Még akkor sem, ha látszatra az igazi vezérhez hasonlóan beszél, az igazi vezérhez hasonlóan gondolkodik, és ha egyszer bajuszt növesztene, akkor róla is az igazi vezérhez hasonló gúnyrajzok jelennének meg. Az álvezér önmaga a hamisság, toborozza, ugyanakkor kerüli a rajongóit, a templom egerét simogatja, de jussának tartja birodalma minden zsákmányát. Fél a leleplezésétől, ezért állandóan másokat leleplez le. Egyszerű talpas, nem huszár, hiába húz csizmát az alsógatyához.

Hallgatóiban mégis ott az aggodalom, hogy egyszer valaki komolyan veszi, és érte, vagy miatta tényleg eldördül egy valódi, nem virtuális lövés. Ha ez megtörténnék, akkor az álvezéres vígság búcsúképe összeolvadna egy tragikus dráma nyitányával, aztán pedig tényleg lehetne magyarázkodni…