Erkölcsi gyomorgyűrűzés, avagy Hivatali titkok

Napjainkban világszerte az erkölcsi kiállás, a példamutatás, a bátorság; a sajtószabadság és szakmai felelősségérzet vizsgázik. Vele szemben rendre (!?) a morális gyomorgyűrűzésbe gabalyodott hatalom kínlódása áll.

Királyi ügyész kínlódása a büntető perben

Egy 2019-ben készült brit film ehhez ad – valós tények alapján – nyerő bátorítást, felemelő muníciót. Úgy tűnik föl, erre ugyancsak szükség volt, van, lesz az Egyesült Királyságban – is. Egykor Lord Palmerston szerint Angliának nincsenek örök barátai és örök ellenségei, csak örök érdekei vannak. Szaddam Husszein Irakjának – amerikai nyomásra történt – megtámadása mintha ezt az elvet is áttörte volna.

Manipulációval, személyek körbe-fürkészésével, törvénytelen eszközökkel és kamu háborús hivatkozással esett meg az iraki háború; melyhez a Tony Blair által vezetett, választásokra készülő brit kormánynak még igazán saját érdeke sem fűződött. De ha már a Downing Street belemászott az ifj. Bush elnök által kierőszakolt kalandba, akkor az angol establishment próbált beleállni ebbe. Három tényezővel nem számolt, mely pedig legyőzte: a civil jogvédelem igaz(ság)ával; a független, szabad sajtó erejével, hitelével; és a független bíróság előtti, nyilvános megtörés, s megszégyenülés kockázatával.

A vádlott.

A Hivatali titkok (Official Secrets) című film gyakran megy az HBO-n, egyszersmind megnézhető az HBO GO filmtárában is. Az IMBb pontszáma: 7,3; nálam a jogi részek bravúros megkomponálása miatt inkább 8,4.

Irakban is utánajártak.

Az igaz történet dióhéjban: egy titkosszolgálati elemző-fordító rálel egy nyilvánvalóan jogsértő jelre, egy bűnös memorandumra. Fontos az ő személyi körülményeit illetően, hogy férje egy Szíriából áttelepült muzulmán ember, akinek kitoloncolással is számolnia kell. Ez utóbb, a hatósági retorzió kísérleténél aduász is lesz. A Keira Knightley által remek formában alakított hivatalnok erkölcsi csapdába kerül: a lojalitására építsen és hallgasson, avagy tegyen valamit nyilvánosan is az illegális háború megfékezéséért? Nem kém, nem áruló, nem hazafiatlan kotnyeleskedő ő, pusztán van lelkiismerete. Járható szolgálati út előtte nem kínálkozik, ezért egy pacifista körhöz továbbítja a forró bizonyítékot, ahonnan pedig az a szabad sajtóhoz jut át.

Valós személyt alakított, nagyon jól: Keira Knightley

Mind a brit, mind az amerikai sajtófelelős, de nem gyáva újságírói a végére járnak a kamu politikai ballasztnak, és kitálalnak. Ezzel megindul a kiszivárogtató nő és férjének a kálváriája. Azért, hogy a sztory hiteles legyen, bemutatja a film Bush és Blair ócska magyarázkodását a háború mellett; de láthatunk dokumentumértékű képkockákat Irakból is, melyeken kiderül: nincsenek ott ellenséges, támadásra szolgáló tömegpusztító fegyverek. Már ez sem számít. A mozi a legvégén konkrét számokkal is szolgál mindkét oldal veszteséglistájáról, ám nem a mennyiség a meghatározó. Nyilvánvalóvá válik: ha illegális a háborúindítás, ad absurdum érte háborús bűnösként felelősségrevonás következhetne?!

Megfigyelik, követik, bántani nem merik.

Ősdilemma, jól exponálva a műben: meddig kötelező a hűség, a hivatali vakfegyelem; s honnantól, mire alapozva fair, jogos és példás az ellenállás? És ha a bátor személy lép: mi mindent kell elviselnie, hogy/ha a hatalom lenyomná őt és bármikor, akármelyik követőjét? A nőt követik, megfigyelik, majd egy évig „aszalják”; a férjét egy füst alatt kitennék az országból, hacsak…

Kitoloncolás előtt, azt már mégse merik megtenni.

A civil jogvédelem segít. Jogászként elismeréssel néztem mindazt a korrekt hozzáállást, ígérgetéstől mentes, ámde messze látó és jogi alapértékekre, alapelvekre építő jogvédelmet, amit a függetlenek nyújtottak. Ehhez képest a másik oldal próbálkozása: kollegiális „brúderkedés”; nem létező közbülső mód és út egyengetése; mentegetőzés és magyarázkodás a semmibe hullott.

Civil jogvédők előtt.

A független sajtó szintúgy érezte a kockázatot, mégis tette a dolgát. Ott szóba sem kerülhetett, hogy ezért eltaposhatják. Imponált, hogy egy szabad országban mindenki a maga szerepét játszotta: ki jól, ki hamisan: aztán az eredmény a joguralom győzelmét hoz(hat)ta.

Egy hiteles ügyvédként Ralph Fiennes.

Ügyvédi bravúr is adódik a filmben: egyrészt a hivatás autonómiájának a megnyilvánulása, tiszta érvényesülése. A jogvédő nem szolga. Másrészt az emberi jogok egyik kulcsaként a jogkorlátozás „szükségességi-arányossági” tesztjének diadala. A nyilvános bírósági tárgyaláson ettől bedől a hatalom minden próbálkozása: oda jutnak, hogy nincs, nem is volt ügy!

Kollégák, nem barátok.

A szereplőgárda másik zsenije, az ügyvédet alakító Ralph Fiennes meggyőző munkája. Nem marad el tőle az angol újságíró szerepében Matt Smith sem.

Erkölcsi győzelem kerekedett ki az ügyből; azoknak, akik hinni mernek a jogban és az igazságban. A hatalom kínosan magyarázkodó emberét pedig – még a horgászás idején is – sikerült odébb, majdnem azt mondom, más vizekre tessékelni.

Távolságtartás.

És most akkor honi viszonyainkról kellene pár szót szólni. Csupán tamáskodni tudnék. Itt(hon) ma ez a valós történet így aligha ment volna végbe. Ellentmondások: van civil kurázsi; van háborús pszichózis; létezik hatalmi nyomás-próbálkozás az előbbiekre és bármi másra úgyszintén. A túltengő államigazgatás nyom és nyomul; a vádmonopólium visszaélésre is esélyt ad. Az idegenrendészet buldózer is lehet a külhoniakkal szemben; a titkosszolgálati megfigyelés garanciái elporladnak. A kiszemelt delikvens kiszolgáltatottsága nem ritka; egyes igazságszolgáltatási ügyek, reális ok nélkül is le és fel éles fordulatokat vesznek. Nem látnék biztosítékot arra, hogy a hatalom bármitől visszarettenne, avagy az ügyvédi ethosz eltántorítaná. Egykori hivatásrendem, az ügyvédség pedig – az egyedi eseteken túl – talán többet is tehetne alkotmányos értékrendünk oltalmáért. 

Angliában folyton az eső; itthon meg a jogi nívó általános szintje esik.

Hivatali titkok, 2019-ben forgatott politikai-jogi dráma; jó magyar szinkron-hanggal. Írta: Gregory Bernstein és Sara Bernstein. Rendező: Gavin Hood. Kulcsszereplők: Keira Knightley, Matt Smith, Ralph Fiennes, Adam Bakri. A képek a film hivatalos, IMDb-oldaláról valók, köszönet értük.