Egyedülálló, a „mesterlövészek” célpontja.
Neki számláz többet a szerelő, a villamoson mellette sündörög a zsebtolvaj, a betörő gyakorlott szeme az ő lakását pécézi ki. Reménytelenül védtelen, és tudja, hogy az. Elesettsége a védjegye, reszketegsége az árulója. Testre szabottan, már-már kosztümként viseli (el) a bűnt, a csalárdságot. Mintha csak azért lenne, hogy becsapják, hogy kifosszák.
Az élet nagy szorítójába bedobhatná a töröközőt, hogy ennyi, ebből többet nem kér, magányos nő tűnjön el még a föld felszínéről is, de eszébe jut a marasztaló kérdés: ha ő nem lenne, a svihákok kivel szórakoznának?
