A plakátok és trailerek előszeretettel emelik ki a film kapcsán Pedro Almodóvar nevét, de előre kell bocsátanom: ennek a filmnek ő csak az egyik producere, nem pedig rendezője. Az
Damián Szifrón (39) argentin rendező, forgatókönyvíró munkái nem ismertek nálunk, egyébként ez az 5. játékfilmje, de a neves spanyol rendező valahogy ráérzett, hogy támogatnia kell ennek a filmnek a létrejöttét, amely tulajdonképpen nem egy játékfilm, hanem hat kisebb filmnovella, amit az a közös szál fűz össze, hogy valaki valahol valamiért elveszíti a kontrollt, és olyat tesz, ami nem megszokott és társadalmilag nem elfogadott.
Az első epizódban egy repülőgép egyik utasa, egy zenekritikus flörtölni kezd egy modellel, és beszélgetésükben valahogy felvetődik egy Pasternak, a szerencsétlen flótás zeneszerző neve. Ezt hallva újabb utas kapcsolódik bele a beszélgetésbe, aki Pasternakot tanította, majd lassan kiderül, hogy a repülőgép valamennyi utasa valamilyen módon ismerte a nevezettet, de tehetségtelensége miatt egyik sem tartotta semmire. Közben kiderül az is, hogy bár itt senki sem ismer senkit, mind egyazon cégtől kapták a jegyet erre a repülőútra, és hogy Parsternak foglalkozást változtatott, most pedig ő vezeti a gépet, és a szülei háza felé vette az irányt…
A második epizódban, egy üres vendéglőben a pincérnő felismeri betérő vendégében azt az uzsorást, aki tönkretette a családját, ezt elmondja a szakácsnőnek, aki ezért mérget kever a vendég ételébe, amelyből annak a fia is eszik…
A harmadik epizódban egy lassú tragacs alig engedi előzni a gyorsabb városi autót, mire az egyezményes jelet int neki. Pár kilométerrel odébb az autósnak defektje lesz, kereket kell cserélnie, de közben a lehagyott kocsi is odaér, és a vezetője ki is száll, hogy elégtételt vegyen. A rendőrség már csak két autóroncsot és két összeégett holttestet talál…
A negyedik epizódban egy robbantási szakértő kocsiját tilosban parkolás címén elszállítják, megbüntetik annak ellenére, hogy ott semmi jelzés sem volt felfestve. Emberünk megpróbál érvényt szerezni a maga igazának, de csak a végeláthatatlan bürokráciával találja szembe magát. Mikor elszakad nála a cérna, már tudatosan hagyja a kocsiját olyan helyen, ahonnan elszállítják a telephelyre, mert megfogant benne egy ötlet…
Az ötödik epizódban egy apa számára kiderül, hogy fia az ő „kölcsönvett” autójával halálos balesetet okozott, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A tettest a kocsi alapján keresik, az apa az ügyvédje tanácsára megbeszéli a kertészükkel, hogy az félmillióért vállalja magára: ő vezette a kocsit, és így a fiú megmenekülhet a börtöntől. Az ügyvéd is tartja a markát, az időközben megjelent baleseti nyomozó is, a kertész is kezd elszemtelenedni, az apa pedig belefáradt abba, hogy mindenki csak a pénzét akarja…
A hatodik epizódban egy esküvőre készülő menyasszony a helyszínen döbben rá, hogy vőlegénye nemcsak megcsalta, de szeretőjét még meg is hívta az esküvőjükre, amin kiakad. Vér és torta jól megfér ott, ahol egy irdatlanul nagy asztalon szeretkezéssel pecsételi meg a kibékülést…
Mindebből látható, hogy nem mindennapi filmről van szó, de csak a történetek kimenetelét illetően, mert maguk a szituációk hétköznapiak. S bár az epizódokban sok az erőszak, a film végül is érzékelteti, hogy ez nem jó út. Javier Julia operatőri munkája nagyon jól alkalmazkodik az epizódok hangulatához, akárcsak Gudtavo Santaolalla zenéje. A szereplőket külön kiemelni nem érdemes, mert a színészek neve nekünk ismeretlen, és még azonosítanom sem sikerült őket, de mindenki kiválóan alkalmazkodik a játékstílushoz és a hangulathoz. A néző nevet és meghökken, elgondolkozik és szórakozik, szóval biztosan lesznek, akik a sztárdömping közepette is bizalmat szavaznak ennek a különleges filmnek, amelyet az idei Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma elismerésre jelöltek, és amellyel Argentína a jövő évi Oscar-díjra is pályázik. Annyira azért nem jó, hogy el is nyerje (bár ki tudja?), de a 16 éven felülieknek két óra jó kikapcsolódásra kitűnően megfelel.
