Szijjártó Péter szerint nem kétséges: az illegális bevándorlás áll a terrorfenyegetés erősödése mögött. A magyar külügyminiszter ezúttal olyan illusztris társaságba került, mint az olasz Északi Liga, a francia Nemzeti Front, az Osztrák Szabadságpárt, vagy a német AfD.

Fennáll a veszély, hogy megkérdőjeleződik akár az EU és Törökország múlt heti megállapodása is, ha fokozódnak a félelmek. Merkel pedig nehezebben tudja rábeszélni az érintett uniós tagállamokat, hogy enyhítsenek a határőrizeten. Az Eurasia-csoport kockázatelemző cég szakértője azt mondja, az európai közvélemény mind inkább úgy látja, hogy az unió nem tud megbirkózni a terrorfenyegetéssel és ez ronthatja a brit bent maradás esélyeit is. Ráadásul valószínűleg teret nyernek a szélsőjobbos és migrációellenes pártok, amelyek már eddig is nyomultak. A franciáknál Le Penék nagy lökést kaphatnak, hogy követeljék a schengeni rendszer végét, és hogy csapjanak le az állítólagos muzulmán szélsőségesekre. A pártelnök máris arról beszél, hogy az iszlám fundamentalizmus miatt a franciák határozottságot, cselekvést és akaratot követelnek.    

A Financial Times szerkesztőségi cikke úgy értékeli, hogy nemcsak Brüsszelt, hanem az európai értékeket érte támadás és a kiutat az jelenti, ha közös megoldást találnak a biztonságra. Látnivaló, hogy a földrész nem gubózhat be, miközben keleti és déli határain a tűzvonal Iraktól Líbiáig terjed. Kiderül ez abból is, hogy az EU nem képes együttesen fellépni a menekülthullám ügyében és a csüggesztő válaszok az unió értékeinek elárulásáról tanúskodnak. Van, amit most sürgősen meg kell lépni, ilyen legelőször is, hogy megosszák a titkosszolgálati adatokat a dzsihád hálózatáról, az EU-n belül és a többi szövetséges bevonásával is. A tagállamoknak azon kívül többet kell tudniuk a kisebbségi közösségekről, hogy mi mozgatja a tagjaikat. Ijesztő, hogy a szomszédai négy hónapig rejtegették Abdeszlamot. De mindenekfelett az uniónak és a Nyugatnak folyamatosan mutatnia kell az általa képviselt értékeket. A szélsőjobbos Le Pen számára a történtek mentséget jelentenek, hogy az Algíri csatához hasonló razziákra szólítson fel a bevándorlók ellen. Ez a fajta politika aláássa a nyitott társadalmat. Az «iszlám állam» és lakájai megtanulják, miként kell széttépni a társadalom szövetét. El kell érni, hogy az udvariasság rugalmasabb legyen, és ne végezze el a munkát a retrográd erők helyett.

A Süddeutsche Zeitung írja: A szabadság fog győzni! A nyitott társadalom nem mond csődöt csupán azért, mert fanatikusok támadják. Az ereje éppen abban rejlik a veszély pillanataiban, hogy tudja, milyen nem akar lenni. A rettenetet már túlságosan is jól ismerjük: fanatizált támadók kiszemelik, hogy hol tudnak rövid idő alatt sok embert megölni. A tettesek is odavesznek, ez hozzátartozik a gyilkos képmutatáshoz, aminek részeként a robbantók vagy az orvlövészek  magasabb, sőt isteni akarat végrehajtóinak tüntetik fel magukat. De az elkövetőket nem lehet egy kalap alá venni, mondván, hogy muszlimok. Amúgy az áldozatok nagy többsége is muzulmán. Pont a terror elől menekülnek el. Csak éppen ha Európa közepén hal meg több tucat ember, az nagyobb figyelmet kelt, mint a hétköznapi rémség Irakban, vagy Afganisztánban. Viszont egyetlen istennek sem kellenek gyilkosok. Akik az úrra hivatkoznak, hogy másokkal végezzenek, azok ártanak neki a legtöbbet.

Nem az iszlám gyilkol, hanem egy kicsiny, elvakult kisebbség. Fiatal, agresszív férfiak, akik olyasvalamire hivatkoznak, amit sohasem értettek. A cél az, hogy valamennyiünk élete megváltozzon. Brüsszel jelkép, Európa szíve. Az ellene irányuló merénylet kapóra jön az irracionalizmus híveinek. Ezúttal is a szabad életet vették célba, akárcsak novemberben, Párizsban.

EurActiv: az egyik legtekintélyesebb amerikai külpolitikai elemző szerint az még csak hagyján, hogy Magyar- és Lengyelország illiberális, a nagyobb gond, hogy mások követik őket, mi több, lehet, hogy még a németek is. George Friedman, akinek szakkommentárjai vezetik a New York Times népszerűségi listáját, kiemeli, hogy az elmúlt időszakban súlyos bírálatok érték mind Budapestet, mind Varsót, mondván, hogy az elnyomás felé haladnak.

A szerző visszautasítja, hogy a két kormány már fasiszta lenne. Azt fejtegeti, hogy a liberalizmus fogalma tág, sok minden belefér, amíg nem jön az új választás és az emberek nem nyilvánítják ki akaratukat. Ilyen, ideológiai értelemben beszélt Orbán Viktor illiberális demokráciáról. Azaz hogy a szavazópolgárok elutasítják a liberális programokat és értékeket.

Az unió azért lett annyira izgatott, mert a keleti tagállamokban mind inkább kialakul az irányzat, amely elveti az EU eszmerendszerét. Hogy Orbán először magyar és keresztény, mélyen sérti az internacionalistákat és a brüsszeli világi vezetést. Azután feltűnő, hogy mindkét országban mekkora az ellenszenv a bevándorlókkal, illetve a muzulmánokkal és zsidókkal szemben. A közösség a tolerancia alá akarta temetni a múltat, csakhogy a magyaroknál és a lengyeleknél azt látja, hogy olyan precedens alakul ki, amivel nem lehet együtt élni. Végül pedig az unió fellépett a két ország nacionalizmusa ellen, csak éppen hiába. Ily módon az egyetlen lehetséges stratégia az volt, hogy Brüsszel megbélyegezze őket, mármint hogy a fasizmus felé tartanak, de ez komolytalan.

Friedman számára ott a bökkenő, hogy sem a magyar, sem a lengyel kormány nem liberális, de ettől még nem lehet azt mondani, hogy a két ország ne lenne liberális demokrácia. Az EU előírt ideológiával dolgozik, és ezt Budapest és Varsó megsértette. Mármint nyíltan. A gond az, hogy mások is rátérnek erre az útra, beleértve akár a németeket is. Úgy hogy most a szigorú bírálóknak el kellene hallgatniuk, mert mit csinálnak, ha Németország is beáll az új sorba?