A migránsok Macedóniából Magyarországra akarnak eljutni, ám nálunk a határon egyre több korlátozó intézkedés fogadja őket a kormány részéről– olvasható a Newsweek-ben. Egy szóvivő bejelentette, hogy a magyarok határvadászokkal kívánják megállítani a mind agresszívabb migránsok belépését. Felháborodást keltett Szerbia és az Európa Tanács részéről, amikor a magyar fél közölte, hogy kerítést épít a migránsok távoltartására. Ezenkívül a hatalom azt is ígéri, hogy megszigorítja a büntetőtörvénykönyvet, és így akár 4 évvel sújthatják az illegális határátlépést.
Ám miközben egynémely állam kemény nyilatkozatokat tesz, illetve kőszívű politikát folytat, tudható: sok ember – emberségből! – hajlandó segíteni az érkezőknek. Ilyen a „kedves óriás”, Baba Mujsze, aki többnyire a Keletiben vár, segít leszállni a menekülők gyerekeinek, felvilágosítást ad, élelmet oszt. Azt mondja, ő türelmet, hitet és sok szeretetet kapott a migránsoktól, cserében pedig reményt tud adni.
Ugyanakkor politikusok egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy ha a többi állam nem hajlandó a terhek egyenlőbb elosztására, akkor Berlin rákényszerülhet a határellenőrzés visszaállítására. Jótékonysági szervezetek pedig az idegengyűlölő támadások elszaporodásától tartanak német földön.
A The Daily Telegraph vezércikkírója úgy látja: Németországban a 800 ezer menedékkérő nevetségessé teszi az unió menekültpolitikáját, épp ezért előbb-utóbb újra kell tárgyalni a szabad mozgás jogát a közösségen belül. A németek mind inkább rájönnek, mennyire melléfog az unió, amikor valóra akarja váltani saját, utópisztikus ígéretét az emberek szabad áramlásáról. Ez a jog vonzónak és logikusnak tűnt, amikor a nyugat a vasfüggöny miatt jobban el volt szigetelve a világ szegényeitől. De a 21. században a háborúk és a szegénység miatt milliók hagyják el hazájukat az EU felé, a jobb élet reményében.
A helyzetet súlyosbítja egyfelől a dublini megállapodás, ám a magyar, olasz és görög példa mutatja, hogy a peremállamok képtelenek eleget tenni vállalt kötelezettségeiknek. Másfelől csak súlyosbítja a dolgokat, hogy ez a három ország kihasználja a schengeni rendszert, és megengedi, sőt csendben bátorítja a menedékkérőket, hogy menjenek csak tovább. A kiút valószínűleg ott van, hogy az uniós polgárok a jövőben is szabadon utazhatnak bárhová az EU-n belül, de másokra sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak majd. Azonkívül le kell csapni az embercsempészekre. A menedékkérelmeket pedig Európán kívül kell feldolgozni. És aki már itt van, de kérelmét elutasították, azt gyorsan ki kell toloncolni. Európának rendbe kell tennie a határait.
Nagy-Britannia szégyenletesen reagált a menekültválságra, épp ezért a The Guardian/Observer vezércikke azt sürgeti, hogy a Cameron-kormány felvilágosultabban, felelősebben, ugyanakkor kevésbé az önérdekekre alapozva viszonyuljon ehhez a kérdéshez. És ha a miniszterelnök megkapja hozzá a többi párt támogatását, akkor van esélye arra, hogy visszaszerezze saját, korábbi pozícióját a nemzetközi színtéren, és megmutassa, hogy a 21. századi Egyesült Királyságnak minden gyengesége ellenére még van ereje és elképzelése, hogy felülemelkedjék a kisstílű nacionalista aggodalmakon és előítéleteken. Az eddigi fejlemények azonban feltárják, milyen szűklátókörű, köldöknéző és elkülönülő lett az ország a mostani kabinet alatt. Másfelől igaz, hogy ez a legsúlyosabb migrációs válság Európában 1945 óta, de a képhez hozzátartozik, hogy a britek nem tettek semmit a szír polgárháború megállítására, Líbiában viszont Cameron személyesen helyeselte a beavatkozást, és még előtte ott volt Irak és Afganisztán is…
A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
