A Randstad Flexibility@Work 2015 elemzése szerint a munkaképes lakosság fogyása 2050-ig nagyon súlyos munkaerő-hiányhoz vezethet. Az elemzés szerint 2030-ra már a világ 27 országa, köztük Magyarország is öreg társadalommá válik, minden ötödik lakos be fogja tölteni a 65. életévét, 2050-re pedig már világ lakosságának 18 százaléka, azaz minden hatodik ember tartozik majd ebbe a korosztályba. Az évszázad közepére 2010-hez képest megkettőződik az idősek aránya a népességen belül; 2015–30 között a munkaképes korosztály növekedési üteme a megelőző 15 évhez képest felére zuhan. Így 2030-ra az Európai Unióban mindössze 2,6 munkaképes korúra hárul majd egy idős ember eltartása, az évszázad közepére pedig Európa lesz a legöregebb régió, és a nyugdíj a GDP 15 százalékára rúg majd.

„Már most érezhető a társadalom elöregedésének negatív munkaerő-piaci hatása; ezt erősítik a migrációs egyenleg felborulása, valamint a szakképzés ellentmondásai is. Még ennél is súlyosabb lesz a probléma 2050-re. Érdemes felkészíteni a változásokra a munkaerőpiacot olyan intézkedésekkel, amelyek hosszú távon megoldással szolgálhatnak a nehézségekre – mutatott rá Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója. – A magyar versenyképesség megőrzése végett rövid távon is szükség van például a környező országokhoz mért bérolló összébb zárására.”

A Flexibility@Work 2015 megállapításai szerint középtávon a migráció megkönnyítése, a szabad munkaerő-áramlás, valamint a foglalkoztatási mutatók javítása, a részvételi arány növelése (az idősek, nők és friss diplomások bevonása!) segítheti az egyensúly helyreállítását, hosszú távon ugyanakkor szükség van a termelékenység és a munka hatékonyságának növelésére.

A rugalmas foglalkoztatási formák kínálhatják az egyik megoldást a kialakuló munkaerőhiánnyal szemben azáltal, hogy növelik a cégek hatékonyságát: a vállalatok képesek a gyors alkalmazkodásra a piaci változásokhoz, emellett lehetőségük nyílik arra, hogy véglegesítés előtt felmérjék a munkaerő képességeit, így hosszú távon a legrátermettebb munkatársakat alkalmazzák. Rugalmas foglalkoztatási forma minden olyan munkaviszony, amelyet nem hagyományos, határozatlan idejű szerződés szabályoz, így ide tartozik például a határozott idejű szerződés, az önfoglalkoztatás vagy a munkaerő-kölcsönzés. Európa legtöbb országában a munkavállalók mintegy 20–30 százaléka dolgozik rugalmas foglalkoztatásban, a legelterjedtebb a mediterrán országokban, Hollandiában és Lengyelországban. Hollandiában és Németországban az atipikus foglalkoztatás minden formája növekedést mutat a stabil gazdaságnak, valamint az intézményi háttérnek köszönhetően; Kelet-Európában és a mediterrán térségben visszaesés figyelhető meg. Ebben a térségben hagyományosan magas volt az önfoglalkoztatók száma elsősorban a hanyatló ágazatokban, pl. a mezőgazdaságban és kiskereskedelemben. Spanyolországban az építőipari föllendülés megtorpanása a határozott idejű szerződések csökkenésével járt.

A határozott idejű szerződés a fiatalok munkaerőpiacra belépését is segíti: a diákok a tanulmányaik mellett ugyanis nem tudnak állandó állást vállalni, tapasztalatszerzésre ugyanakkor kiváló lehetőség egy-egy átmeneti állás. Az Európai Unió országaiban átlagosan 17 hónapra szól egy-egy ilyen megbízás, miközben a szerződések 70 százaléka az egyéves időtartamot sem éri el.

A munkaerő-kölcsönzésnek fontos szerepe van abban, hogy a társadalom és az egyén kiszabaduljon a munkanélküliségi spirálból. A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek sok helyütt képzésben is részesítik a munkavállalókat, akik így a szerződésük lejárta után aránylag könnyen elhelyezkedhetnek. Európában folyamatosan növekszik a kölcsönzött munkaerő száma: 2012-ről 2013-ra 7,9 millióról 8,7 millióra emelkedett. A rugalmas szabályozás segítheti a nem jellemző foglalkoztatási formák terjedését, így a feketegazdaság visszaszorítását. Kimutatták ugyanis, hogy minél szigorúbb a munkaerő-kölcsönzés szabályozása, annál népszerűbbek más foglalkoztatási formák, köztük a be nem jelentett munka – derül ki a Randstad Flexibility@Work 2015 tanulmányából.