Az állami tévé a kormány propaganda-eszközének számít.Az Orbánbarátai által vezetett cégek a média és a gazdaság jelentős szeleteit ellenőrzik. Szövetségeseket, illetve korábbi parlamenti képviselőket neveznek ki olyan intézmények élére, mint az ügyészség, a médiafelügyelet, vagy a Bírósági Hivatal, hivatalos vélemény szerint azonban ezek az intézmények továbbra is függetlenek.

Orbán azért teheti meg mindezt, mert sem a párton belül, sem azon kívül nincs vetélytársa. Az egykor erős baloldal belülről felrobbant. Ha valóban hatalmon marad a jelenlegi miniszterelnök, akkor várhatóan folytatja a központosítást, változatlanul támadja a képzelt ellenségeket és még inkább polarizálja az amúgy is mélyen megosztott társadalmat. 

Tehetséges, öntelt és a hatalom megszállottja, aki egy kiválasztott önbizalmával kényszeríti rá magát az országra. Így mutatja be a Die Zeit Orbán Viktort, akinek megelőlegezi a vasárnapi sikert. Mint a hosszú és igen alapos elemzés rámutat, a politikus kezdettől fogva karizmatikusnak bizonyult, eltalálta, mi kell a publikumnak.

Nemzedéke politikai tehetségének számított, csak azt nem gyanította senki, miként fogja meghatározni a későbbiekben a magyar közéletet. Európa manapság csodálkozik, vagy teljesen kiábrándult abból, ami Magyarországon történik. A kormánynak fontosabb a hatalom, mint a demokratikus értékek, fasiszta művészeket rehabilitálnak. A szélsőjobbosok leplezetlenül törnek előre. És a jelek szerint minderről egyvalaki tehet, a rosszkedvű, zömök Orbán, aki a demokrácia bikaszerű felzabálójának képét mutatja. 

Sikeréhez másoktól szerzi a tapasztalatokat, amelyekből mindig azt kapja elő, ami éppen illik az adott helyzetre. Most, négy év után a Fidesz mérlegét a hatalomvágy szabja meg. A demokrácia korlátozása személyes bosszúhadjárat. Nem arról van szó, hogy Orbán módszeresen lebontja a jogállamot, csak egyszerűen nem veszi komolyan. A lényeg az, hogy az intézmények ne zavarják a köreit. Sok módszere a szocialista időkre emlékeztet. A liberalizmus elleni védekezés közben az ember általában elszigetelődik, Orbán azonban éppen pozíciója védelméből meríti az erejét. Az ellentámadásban érzi otthon magát.

Az EU-val folyó vitában, a nacionalista hangvételben és demokráciaértelmezésében szívesen elmegy a szakadék széléig, mert meg van győződve arról, hogy nem tud lezuhanni. És ez eddig be is vált. Szép szavakkal szól, visszavesz a kifogásolt törvényekből, a végén mégis eredeti szándékát valósítja meg. Aki pedig mindezt ellenzi, az nem igazi magyar, nem a nemzet képviselője. A Fideszen belül meghonosodott ez a hang. Ebben a légkörben gyakoriak a sértések a romákkal és a zsidókkal szemben.

Jó néhány bíráló elhallgatott, mert fél a megtorlástól, nem is kell hozzá különösebb fenyegetés. A legtöbb magyar kiábrándultan elfordult a közélettől, konstatálja, hogy ez a hatalom még ügyesebben lop, mint a korábbiak. Több százezer fiatal inkább külföldre megy, ami viszont lehetővé teszi, hogy a Fidesz viszonylag kis táborral megkaparintsa a többséget. Amihez persze populista módszereket vet be, így apró kedvezményeket, ami olcsó trükk, de hát az újraválasztáshoz kell a nép részéről a legitimáció. Orbánból és pártjából sok minden lehetett volna, ám belemerevedtek a világképükbe, bezárkóznak, dacosan és önkényesen kormányoznak. 

Orbán Viktor a szegények ügyvédjének állítja be magát, a klánja azonban kifosztja az államkasszát – írja elemzésében a Der Spiegel. Politikájából a gazdagok és a bizalmasai húznak hasznot. A bírálók maffiaállamról beszélnek. A kampányban a politikus beszédei nacionalisták, tőkeellenesek, közben viszont az ország szociálisan annyira megosztott, mint még a rendszerváltás óta sohasem. A rezsiköltség-csökkentés választási ajándék, ám mindeközben három millióan szegények. A felső 10 százalék viszont bőven profitál az orbáni gazdaság- és társadalompolitikából. Ők alkotják a Fidesz-klientúra magját.

Ezen túlmenően Orbán és néhány tucat bizalmi embere meglepően gyorsan meggazdagodott, gyakran kétséges viszonyok közepette. A miniszterelnök családján belül a felesége viszi a boltot. Lévai Anikó, ha minden igaz, Felcsúton és környékén több tucat hektárnyi földet szerzett meg mélyen áron alul. A kőbányák révén a kormányfő apja és más rokonai is figyelemre méltó jólétbe kerültek. A gazdaság nagy részét maroknyi kőgazdag üzletember ellenőrzi – cégbirodalmakon keresztül. Ők kapják az állami megbízatásokat, ők kasszírozzák be az uniós támogatások jelentős hányadát. Lásd, Simicska, Nyerges Zsolt, Széles Gábor.

A maffiaállam létét megerősíti az egykori bennfentes, Ángyán József, kiemelve, hogy a családok bizalmasai immár a minisztériumokban ülnek. Orbán pedig, akinek pedig papíron szinte alig van valamije, ott tart, hogy az épülő felcsúti stadion mellett az 1800 lakosú faluban saját repülőtér épül. 

A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!