Nézzük először az európai liberálisok EP-választás utáni helyzetét, az EurActiv című brüsszeli portál cikke alapján! Itt van egy kis terminológiai gubanc, amit célszerű kibogozni.

Létezik egy ALDE rövidítésű európai pártcsalád, a négy betű a „Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért” elnevezést fedi. Ez volt hagyományosan a kontinens liberális, centrista irányzatú pártjainak a közössége, és az Európai Parlamentben az ALDE-frakció fogta össze az ilyen pártokhoz tartozó képviselőket.

A helyzet a 2019-i EP-választás nyomán annyiban megváltozott, hogy Emmanuel Macron francia elnök centrista-szociálliberális pártja, a Reneszánsz – korábbi nevén En marche!, vagyis Előre! – megjelent a porondon, és közös frakciót hozott létre az addigi ALDE-val. Az új frakció neve magyarul nagyjából annyit tesz, hogy „Újítsuk meg Európát!”, de röviden jobbára csak az angol elnevezés első szavával szokták emlegetni, vagyis úgy, hogy Renew. A közös frakcióalakítástól függetlenül azonban az ALDE, mint liberális pártszövetség szervezeti értelemben továbbra is létezik. A Macron-párt 2021-ben átvette a Renew frakció vezetését, amit jelenleg Valérie Hayer lát el.

A minapi EP-választáson azonban a Renew-hoz tartozó pártok számos országban visszaestek. A frakció az eddigi 102 helyett csak 79 mandátummal számolhat. A 23 fős veszteségből 10-et a francia Reneszánsz hozott össze. Az EurActiv cikke lényegében arról szól, hogy az ALDE most jelezte: időszerűnek tartja, hogy visszavegye a franciáktól a frakció vezetését. És ez nem csupán pozícióharc, hanem koncepciók csatája is. Valérie Hayer ugyanis nemrég kezdeményezte, hogy a zárják ki a frakcióból a holland jobboldali liberális pártot, a VVD-t, mert az országos szinten koalícióra lépett Geert Wilders szélsőjobboldali pártjával. Úgy tűnik föl, írja az EurActiv, hogy ez a kizárási javaslat most lekerül a napirendről, vagyis a Renew-frakció lenyeli a békát, tudomásul veszi a holland tagpárt összeállását Wildersékkel.

Ezt erősítette meg Marie-Agnes Strack-Zimmermann, a német liberálisok listavezetője, valamint egy meg nem nevezett cseh liberális politikus is, aki azt hangoztatta, hogy a VVD tapasztalt kollégákból áll, tudják, mit csinálnak. Egy dán liberális ezt megtoldotta azzal, hogy ha a franciáknak valami nem tetszik, akkor el lehet menni a frakcióból.

Van a történetnek magyar szála is, amennyiben Valérie Hayer frakcióvezető lehetséges utódainak egyikeként az EurActiv Sophie Wilmès volt belga kormányfő mellett megemlíti Ódor Lajost, mint volt szlovák miniszterelnököt, akinek a pártja nagyot nyert a most tartott szlovákiai EP-választáson.

Más téma. Az európai fiatalok nem igazán hajlandóak véráldozatot hozni – olvasható a Politico amerikai portál cikkében, amely a normandiai partraszállás minapi, 80. évfordulója alkalmából erre vonatkozó felméréseket ismertet. A Külkapcsolatok Európai Tanácsa egy tucat EU-országban azt kérdezte tavaly, hogy készek lennének-e segítséget nyújtani Ukrajnának az oroszok által elragadott területek visszaszerzéséért? Az igenlő válasz csak Lengyel-, Svédországban és – számomra némiképp meglepő módon – Portugáliában kapott többséget. A francia, a német, a holland és a spanyol közvélekedés erős megosztottságot tükrözött; Ausztriában, Görög-, Magyar-, Olaszországban és Romániában inkább azt tanácsolták az ukránoknak, hogy egyezzenek ki az oroszokkal. A Politico szerint ennél is riasztóbb, hogy egy másik, amerikai felmérés, amit 2022-ben a Quinnipiac Egyetem kutatói végeztek, azt mutatta ki, hogy az Egyesült Államok fiataljai – konkrétan a 18–34 évesek – közül csak 45 százalék menne harcba, ha megtámadnák a saját hazáját. Az ötven és 64 év közötti nemzedék esetében ez az arány kétharmad – legalábbis a válaszok tükrében.

És végül arról, hogy a Frankfurter Rundschau egyik írása szerint sokan latolgatják most Romániában, hogy milyen nemzetközi tisztség juthat az államfői mandátumának végéhez közeledő Klaus Iohannisnak. Ciolacu miniszterelnök a múlt héten ezt mondta egyik tévényilatkozatában: nem hiszi, hogy Iohannis beérné EU-biztossággal, akkor inkább már európai bizottsági vagy európai tanácsi elnök szeretne lenni. A romániai szász etnikumhoz tartozó politikus februárban jelentkezett a NATO-főtitkári posztra, de aztán meggyőzték, hogy erről le kell tennie, mert a tisztséget Mark Rutte távozó holland miniszterelnöknek szánják, legalábbis a 32 NATO-tagállam közül 29-ben. Csakhogy a döntést egyhangúlag kell meghozni, és a majna-frankfurti lap emlékeztet arra: Magyarország nem fogadja el Ruttét, viszont üdvözli Iohannist, mint keleti tagállami jelöltet.

Az európai választások nyomán azonban most újrakeverik a kártyákat, és a Frankfurter Rundschau megemlíti, hogy a Politico szerint a távozni készülő román elnök szóba jöhetne az EU-ban eddig nem létező, de most létrehozandó védelmi biztosi tisztségre.