„Broadway felett az ég” derűs, „Chicago” a mi gengsztereinknek integet, „Jó zsaru – rossz zsaru”, ők sem a KDNP-t viszik el. A falakon plakátok, a sarkon „Hét boszorka” vagy hasonló. Talán „Az ötödik Sally”, az iskolában még Saci volt, de kimaradt. „Pletykafészek”, a környék, nem az erkölcseiért látogatják, errefelé 20 centi a „Francia rúdugrás” csúcsa. Sötétedik, „A lepkegyűjtő” zsákmányát cserkészi, még vár, „Leenane szépe” érkezhet, nála vasárnap is van akció. A házak ablakai nyílnak, a lakások szellőznek: „Függöny fel!”, a háziak vetkeznek, a napot értékelik: ez sem volt egy „New York-i komédia”. Holnap már enyhül, mondja a rádió, „A hal nem hal bele”, mi sem, már annyi mindent kibírtunk, hadd tapossanak.
Itt az álom ideje, választék nélkül. Egy szerencsés csontot talál, már ez is esemény, „Egy kutya különös esete az éjszakában”, aztán minden lassul, csendesedik. A szívem dobogva kérdi: „Mégis, kinek az élete?”
Válasz: a Centrál Színházé. A séta az évad előadásaira emlékeztetett…
