Exkluzív fotókiállítás nyílt Örkény Istvánról

Örkény István otthonában, harmadik feleségével, Radnóti Zsuzsával a 60-as években. (Szilvásy Z. Kálmán felvétele.)

Bensőséges ünnepség színhelye volt a Cultiris Galéria / Örkény István könyvesbolt (Budapest, XIII., Szent István körút 26.): fotókiállítás nyílt a 100 éve született Örkény István íróról (1912-1979) ritkán látott, és most először látható felvételekből. A kiállítás a lépcsőfeljáróban és a kiállító térben május 31-ig tekinthető meg a bolt nyitva tartási idejében.

A kirakatban a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor által megmintázott szoborportré, egy régi írógép megkezdett kézirattal, és számos nyomtatott és hangos könyv jelzi: méltó módon emlékezik meg névadójának centenáriumáról az Örkény István könyvesbolt, amelyben a Cultiris Galéria már eddig is nívós kiállításokkal hívta fel magára a figyelmet. Parti Nagy Lajos író megnyitó szavaival élve, Örkény „kesernyájas” bohócarca számos változatban feltűnik a falakon, hol szóló portré formájában, hol a család, vagy a színházi világ tagjaival, egyszer a kamerának pózolva, másszor véletlenül elkapott pillanatban. Megkapó az a tükröztetés, amivel a kitett önéletrajzi egyperces azzal indít, milyen szép kisgyermeknek született, és szinte a szemközti falon egy édesanyjával felvett műtermi fotó bizonyítja is.

A jómódú zsidó polgárcsaládban született Örkény csak kerülővel jutott el az irodalom csúcsaira. Patikus édesapja kívánságára a Piarista Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után a Műegyetemen tanult, és maga is megszerezte a gyógyszerész meg a vegyészmérnöki diplomát. A II. világháborúban munkaszolgálatosként szolgált a Don-kanyarban, és hadifogsága után csak 1946-ban térhetett haza. Színházi dramaturgként, majd a Szépirodalmi Kiadó lektoraként már közelebb jutott az irodalomhoz, de az 1956-i forradalomban való részvétele miatt nem engedték publikálni, és akkor ismét vegyészmérnökként tudott csak megélni.

Bár első írásai a rövid életű Keresztmetszet című lapban 1934-36-ban, majd 1937-ben a Szép Szó hasábjain jelentek meg, első átütő publikációja, a Macskajáték című kisregény csak 1963-ban láthatott napvilágot. A hangját és stílusát kereső íróra elsősorban a hatóság figyelt fel, amely nem nézte jó szemmel. Aztán az 1966-i Jeruzsálem hercegnője kötetben a realista írások mellett már megjelennek az ironikus társadalmi szatírák és groteszk életképek, köztük az első Egyperces novellák is, amelyekben később az írói alkatának legmegfelelőbb elbeszélésformát is megtalálta. Prózája mellett drámaírói munkássága az 1960-as évek második felétől vált igazán átütővé, főként a Tóték és a Macskajáték hazai és külföldi színházi, majd filmes sikereivel, de egyéb drámáival is.

Örkény István szeretetteli szarkazmusa átitatta azt a látásmódot, amivel magunkat is tudjuk szemlélni, és megdöbbentő, hogy bizonyos dolgokra úgy rá tudott érezni, hogy ma legalább annyira aktuális, mint megírása idején. A Kocsis Erik által összeállított kiállítás anyagát részben a család bocsátotta rendelkezésre; az író özvegye, Radnóti Zsuzsa dramaturg, valamint a második házasságból származó két gyermeke: Örkény Angéla és Örkény Antal is megjelent a megnyitón. Akik szerették, szeretik Örkényt, ne csupán olvassák, nézzék és hallgassák az író műveit, de idézzék fel alakját azzal is, hogy megnézik ezt a hangulatos emlékkiállítását is.

 

 

 Örkény István: Egyperces életrajz

Édesanyjával. (Művészi műteremfotó; készítette: Gaidusek, Budapest.)Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos a karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondjak, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak.

Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem.

Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam.

Se akaratomnak nem tudtam érvényt szerezni, se tehetségemet kihasználni. Hiába tudtam, hogy író akarok lenni, apám patikus volt, s ahhoz ragaszkodott, hogy én is az legyek. S még ez se volt neki elég! Arra vágyott, hogy több legyek nála, s amikor patikus lettem, még egyszer egyetemre küldött, hogy vegyészmérnök is legyek. Újra várhattam négy es fél évig, amíg szívvel-lélekkel az írásnak szentelhettem magam.

De meddig? Alig vettem néhány mély lélegzetet, amikor kitört a háború. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, s engem kivittek a frontra, ahol hamarosan megverték a mi hadseregűnket, engem pedig elfogtak az oroszok. A fogságban megint eltöltöttem négy és fél évet, de hazaérve újabb viszontagságok vártak, melyek nem könnyítettek meg az én írói pályámat.

Már ebből is mindenki láthatja, hogy amit ilyenformán a világra sikerült hoznom – néhány kisebb-nagyobb regényt, öt-hat novellás kötetet, két színdarabot –, úgyszólván titokban írtam, néhány szabad órámban, melyeket sikerült ellopnom a történelemtől. Talán ez az oka, hogy mindig szűkszavúságra törekedtem, rövidségre, pontosságra, a lényeget keresve, sokszor kapkodva, minden csöngetéstől összerezzenve, mert sem a postástól, sem más érkezőtől nem sok jót várhattam.

Ez a magyarázata annak is, hogy újszülöttként talán elértem a tőkeletességet, de aztán csak koptam, csúsztam, bukdácsoltam, és bar egyre jobban kitanultam a mesterséget, önmagamat, a bennem rejlő beteljesülést mindig elérhetetlennek éreztem. (1968)


Örkény István

Kossuth-díjas író, a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője

(Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.)

Örkény István írásait, drámáit groteszk humor, a dolgok kettős látása hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, ami akkor nagy kultúrpolitikai botrányt kavart. 1956 után évekig nem publikálhatott, első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

A stílusteremtő Egyperces novellák című kötet 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is ritka és szokatlan volt ez a rendkívül rövid, tömör, filozofikus és egyúttal groteszk műfajírásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta, bővítette remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból és a Rózsakiállításból).

1955-ben és 1967-ben József Attila-díjjal jutalmazták. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott.

xxx

Örkény István jómódú zsidó polgárcsaládban született. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol 1934-ben diplomázott.

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott, mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza dramaturgja. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott. 1958 és 1963 között, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Első felesége Gönczi Flóra, második felesége F. Nagy Angéla, gasztronómus-író. Ebből a házasságából két gyermeke született: Örkény Angéla, televíziós vágó, és Örkény Antal, szociológus.  Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa, Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, dramaturg, drámatörténész, akivel 1965-ben kötött házasságot.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

 

This entry was posted in Egyéb kategória. Bookmark the permalink.