Egyik sem jó, de ha már választani kell, sokan inkább a fagyoskodást részesítik előnyben. A nagykorú felnőtt erről szabadon dönthet. De mi legyen az utódjainkkal? Szerencsére ma már viszonylag ritka,de még létezik gyermekéhezés, ám az iskolák fűtése máris sokfelé okoz gondot, holott egyelőre még nyomuk sincs a kemény mínuszoknak. (A nyitó kép forrása: rtl.hu; foto: Mónus Márton.)
Nem vall nagy bölcsességre, ha péntek délután lekapcsolják az iskolákban a kazánokat, aztán megpróbálják hétfőn hajnalban ismét fölmelegíteni a tantermeket húsz fokra. Merthogy törvény írja elő: az általánosban plusz húsz a minimum. A lehűlt falak ontják a hideget, s jó, ha hétfő délre le lehet vetni a télikabátokat.
Bárcsak maradna enyhe az idő; jómagam azt sem bánnám, ha nem lenne fehér a karácsony, hiszen családok tízezreinek nincs fedezete az amúgy is nehezen beszerezhető tűzifára. (A lakbért már jó ideje nem fizetik…)
Szociológusok, „szegénységkutatók” elkerülhetetlennek látják a didergők számának növekedését, miközben szó sincs arról, hogy az illetékesek lázasan keresnék: miként karolhatnák föl a rászorulókat.
Ellenkezőleg: törvénymódosítással akarják visszavágni a segélyeket és szűkíteni az erre jogosultak körét. Szikra Dorottya szociálpolitikus egyenesen úgy fogalmazott: most már törvénybe is iktatnák, hogy bárki szabadon éhen halhat. Nem számíthatunk – legfeljebb csak végső esetben – az állam segítségére.
Miközben a „hanyatló Nyugat” politikusai azon törik a fejüket, hogyan lehetne tovább enyhíteni a polgárok gondjain (akik mellesleg jóval többet keresnek nálunk), Budapesten példátlan lépésre szánta magát a parlamenti többség. Éppen most, a megélhetési válság küszöbén becikkelyezik a kormányzópárt kifejezetten szegényellenes ideológiáját.
A gyerekek dideregnek az iskolapadokban, s eközben a magyar honvédség delegációja – menetrend szerinti gép helyett – különjárattal repül a pakisztáni hadászati kiállításra, derült ki a minap. Számítások szerint e kiruccanás költsége akár 35-40 millió forintra is rúghatott.
Találós kérdés, illetve számtani feladvány: hány tantermet lehetne ebből a pénzből kifűteni a téli hónapokban?
Képzeljük el: a kisdiák nagykabátban és kesztyűben próbálja az otthoni hidegben kiszámolni ezt a matematikai feladatot, ám sietnie kell, mert lefekvés előtt fel kell még készülnie a másnapi magyarórára is. Nagyapa segít a verselemzésben, de nagy kópé az öreg, mert „átkölti” Petőfi Sándor versének utolsó sorát. JÖVŐ idő lesz nála a jelen időből. („Vagyunk” helyett „LESZÜNK”)
„Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok” LESZÜNK!
Miután fölolvasta nagypapa A farkasok dalát, kiigazítja a „bakiját”. Hiszen Petőfi így írta: „De szabadok vagyunk!”
Magában eltöpreng ezen a tata: „szabadok lennénk?” Hát igen. Hiszen szabadon választottunk…
Aztán kinyitja a vaskályha ajtaját, de hamar vissza is csukja. Nincs mit rádobnia a kialvó parazsakra.