Magyarország ismét reménykedik – ezzel a címmel tekinti át a mérsékelt baloldali szemléletű Frankfurter Rundschau a Brüsszel és Budapest közötti jogállamisági viták ügyét. „Orbán Viktor magyar kormányfő az Európai Parlament tömeges tiltakozása ellenére reménykedhet abban, hogy megkapja Brüsszeltől az eddig visszatartott 7500 millió eurót” – vélekedik a szerző, aki szerint a tagországok pénzügyminisztereinek a testületében jelenleg nem rajzolódik ki a szükséges többség a pénz zárolása mellett, bár sok tagállamban és az Európai Bizottságban, vagyis az unió végrehajtó intézményében erősen kétlik, hogy Orbán megvalósítja az ígért reformokat. 

Az EU-országoknak december 19-ig dönteniük kell a jogállami normák megsértéséről és az uniós pénzekkel való visszaélésekről szóló vádak ügyében hónapok óta folyó eljárásról. A Frankfurter Rundschau idézi Moritz Körner német szabad demokrata EP-képviselőt, aki szerint a brüsszeli Bizottság megállapította, hogy Magyarország de facto korrupciós mocsár. A lap szerint a négy nagy pártcsalád, a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek egységesek abban, hogy a bizonyíték régóta adott. A brüsszeli bírálatokra Orbán 17 pontos reformmal reagált, de azok többségét még nem valósították meg.

„Hogy ez működik-e a gyakorlatban, még meg kell látni” – mondja Körner, aki szerint Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek az uniós pénzek egy részét vissza kell tartania mindaddig, amíg nem bizonyosodik be, hogy Magyarország működő jogállam.

Daniel Freund zöldpárti EP-képviselő szerint Orbán alapjában véve az alkotmányban rögzítette a korrupciót, és a bejelentett reformok ehhez képest ugyancsak puhák. A szociáldemokrata Katarina Barley is azt hangoztatta, hogy a magyar kormánynak előbb be kell bizonyítania: az újonnan létrehozott korrupcióellenes bizottság valóban ellátja a feladatát. Az EP – írja a Frankfurter Rundschau – csütörtökön várhatóan nagy többséggel felszólítja a Bizottságot, hogy ne fizessen, de ez a határozat, csupán politika jelzés, jogi értelemben nem köti a végrehajtó testületet. Diplomáciai körökben attól tartanak – írja a Frankfurter Rundschau –, hogy a Bizottság nem foglal majd egyértelműen állást, és az ügyet a pénzügyminiszterek elé utalja, akik december 6-án ülnek össze. Ott minősített többségre lenne szükség a pénz további visszatartásához: a 27-ből legalább 15 olyan tagállamnak kellene azt támogatnia, amelynek lélekszáma együttesen eléri az EU összlakosságának a 65 százalékát. Ezt a többséget nehéz lenne biztosítani. A magyar kormány ugyanis a múlt hetekben más uniós tervek megakadályozásával fenyegetett, és a zsarolás veszélybe sodorhatja az Ukrajnának szóló újabb támogatást, az Oroszország elleni kilencedik szankciós csomagot, illetve a finn NATO-csatlakozás ratifikálását. Nem kizárt – spekulál a Frankfurter Rundschau –, hogy a pénzügyminiszterek sem hoznak majd világos döntést, és akkor december 19-én a Magyarország elleni eljárás egyszerűen kifut az időből, majd aztán nagy vesződséggel újra kell indítani.

Vessünk egy pillantást most arra, miként értelmezi a magyar miniszterelnök politikáját – és veti azt össze Donald Trump követőinek észjárásával – a The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető lapja. A következőt írja: „Orbán valószínűleg nem mélyebb gondolkodó, mint Trump, de cinikusabb és egyértelműen hatékonyabb. Sikeressége, a választások megnyerése és a kultúrák harcának európai szítása arra vette rá Trump amerikai követőinek vélelmezett értelmiségét és a nemzeti konzervatív világ más tagjait, hogy azt állítsák: a Trump-jelenség része egy szélesebb és jól átgondolt küzdelemnek a baloldal ellen, a nyugati civilizáció (vagy valami ilyesmi) védelmében, és ezt széles választói bázis támogatja. Úgy kell nekik. Orbán viszont végül is viszi Európa pénzét. Miközben az amerikaiak a közelgő félidős választásra, majd annak kimenetelére szögezték tekintetüket, Európából olyan hír jön, hogy Orbán a magadás feltételeiről tárgyal Brüsszellel. Budapest a jelek szerint kész megvalósítani belső jogrendszerében egy sor jogállami változtatást, cserébe 7500 millió euró európai adófizetői pénzért.”

A Wall Street lapja szerint Orbán nyilvánvalóan azt gyanítja, hogy van határa annak, meddig hajlandóak a magyarok támogatni Brüsszellel vívott kulturális háborúját: annyira azért nem hisznek az Orbán-fajta konzervativizmusban, hogy ekkora pénztől eltekintsenek.

A kommentár szerint a zsákutcából a kézenfekvő kiutat az jelentené, ha Magyarország kilépne az EU-ból, de jellemző, hogy Orbán ezt soha nem javasolta, és ezt az amerikai konzervatívok ostobaságukban eddig nem vették észre.   

Végül röviden a Schengen-bővítésről. Az oszgtrák Der Standard kommentárban bírálja a Néppárthoz tartozó belügyminisztert, Gerhard Karnert, aki pénteki nyilatkozatában elutasította a belső határ-ellenőrzéstől mentes európai térségnek a brüsszeli Bizottság által javasolt kibővítését Horvátországgal, Bulgáriával és Romániával. Thomas Mayer szerint valóban gond, ha Indiából vagy Tunéziából érkezettek tízezrei ellenőrizetlenül kelnek át a határon, hogy uniós menedékkérelmet adjanak be, és a miniszternek igaza van, amikor a külső határok védelmének a szükségességéről beszél.

A schengeni övezethez való csatlakozással azonban együtt jár a szorosabb rendőri együttműködés, az EU külső határának a jobb védelme is. Ha Karner ezt blokkolja, többet árt Ausztriának, mint amennyit használ, különösen Horvátország esetében – érvel a Der Standard újságírója.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Le Figaro Európa azzal szembesül, hogy Orbán Viktor zsarolja, mert hozzá akar jutni a felfüggesztett pénzügyi alapokhoz. Ezért azután blokkolja mind Ukrajna támogatását, mind a multikra kivetendő egységes nemzetközi minimumadót. Ily módon főhet az EU soros elnökségét ellátó csehek feje, amikor előkészítik a december 6-i pénzügyminiszteri ülést, ahol döntés várható az ezermilliókról.

Összesen jó 13 000 millió euró a tét, a magyar gazdaságnak nagy szüksége van rá a súlyos gazdasági válság miatt. A viszony egyre feszültebb Budapest és Brüsszel között. A viszály már ott tart, hogy az Európai Unió növelte a nyomást, mivel véget akar vetni a jogállam sorozatos megsértésének, illetve azt szeretné, hogy tisztességesen költsék el a közösségi alapokat a járványos korrupció sújtotta országban.

A következő 10 nap döntőnek ígérkezik. Az Európai Bizottságnak közölnie kell, hogy támogatja-e az ezermilliók kifizetését. Diplomaták szerint a javaslat kedvező lesz, ám a testület egy biztonsági ütőkártyát meg akar tartani. Nevezetesen, hogy addig a magyarok egyetlen fityinget sem látnak, amíg nem hajtják végre az egyeztetett reformokat.

A jogállami mechanizmus kérdése még bonyolultabb és lehet, hogy csúszik a határozat, de csak kevéssé valószínű, hogy az alapok befagyasztásával ér véget. Inkább az várható, hogy az EU megfigyelés alá helyezi az országot. Így a Bizottság negyedévenként jelenti, hol tart az ígért változtatások valóra váltása. A franciák és a németek e megoldás mellett vannak, viszont a Benelux-, illetve északi államok ebbe egyelőre nehezen mennek bele.

Daniel Freund arra panaszkodik, hogy a négy nagy strasbourgi frakcióból egy csomó képviselő szerint a magyar vállalások messze nem elegendőek ugyan, mégis sokan arra számítanak, hogy Brüsszel beadja a derekát. Senki sem kívánja megvonni a forrásokat Magyarországtól, mert sem a Bizottság, sem a Tanács nem akarja vállalni a felelősséget érte.

Reuters Jó pár európai törvényhozó ellenzi, hogy az EU kifizesse a függőben lévő ezermilliókat Magyarországnak, mivel úgy ítélik meg, hogy Orbán Viktor lábbal tapos a demokratikus normákon. A várakozások szerint azonban a Bizottság a jövő héten zöldre állítja a jelzőt, így az ország megkapja az idei GDP nagyjából 10%-ának megfelelő összeget, miután Budapest megígérte, hogy javít a korrupcióellenes biztosítékokon, valamint a bíróságok függetlenségén.  

Orbán éles vitába keveredett az Európai Unióval, mivel korlátozta a civil szféra, a sajtó, a tudomány és az oktatás, az igazságszolgáltatás függetlenségét, és szűkítette a migránsok és a melegek jogait. Az EP szociáldemokrata, liberális és zöld csoportjához tartozó képviselők szerint a magyar vezetés által benyújtott intézkedés-tervezet korántsem szavatolja a demokráciát.

Sophie in’t Veld, a holland szabadelvűektől úgy ítéli meg, hogy Orbán zsarolja a szervezetet, visszaél azzal, hogy egyhangú döntést kell hozni az olyan kérdésekben, mint az, hogy a közösség vegyen fel 18 ezer milliós hitelt Ukrajna javára, illetve csatlakozzék a nagy cégek egységes megadóztatását szolgáló nemzetközi kezdeményezéshez. Úgy fogalmazott, hogy a közös elvekről megy az alkudozás.

Daniel Freund a német zöldek nevében kijelentette, hogy egyszer és mindenkorra meg kell vonni a szóban forgó alapokat, mert Orbán Viktor csakis a pénzből ért. A Néppárt szóvivője már nem volt ilyen határozott, ugyanakkor a szélsőséges konzervatívok és reformerek egyik tagja Budapest mellé állt.

Előfordulhat, hogy a magyar miniszterelnök teljes egészében felmarkolhatja a koronaalapból előirányzott 7200 milliót. A fejlesztési segélyek ügyében pedig úgy hírlik, hogy csökkentenék a korrupció miatt kiszabott büntetést.

Bloomberg A Nomura nemzetközi pénzügyi szolgáltató azt jósolja, hogy jövőre Magyar-, Csehországra és Romániára is átterjed a valutaválság, azaz bajba kerül a három nemzeti fizetőeszköz. Az elemzők olyan tényezőket vettek figyelembe, mint a valutatartalékok nagysága, a reálkamatok szintje, valamint a fizetési, illetve kereskedelmi mérleg állapota.

A forint az idén a feltörekvő piacon azok közé tartozik, amik a legrosszabbul teljesítenek, miután az EU hatalmas összegeket nem utalt át az Orbán-kormánynak. A lej és a cseh korona több, mint 8%-kal romlott a dollárhoz képest.

Der Spiegel Orbán Viktor már megint Nagy-Magyarország ürügyén provokált: a kormányfő olyan sállal gratulált Dzsudzsák Balázsnak vasárnap este, a csatár válogatottbeli búcsúmeccse után, amelybe a Trianon előtti magyar állam körvonalát hímezték bele. Azaz magába foglalta a mai Ausztria, Szlovákia, Románia, Horvátország, Szerbia és Ukrajna egy részét is.

Az Instagramon a politikus maga tette közzé az inkriminált videófelvételt. Ez már nem az első eset, hogy felháborodást kelt az efféle „gesztussal”. Két éve olyan fénykép jelent meg róla, amely a földgolyó térképét mutatja az irodájában, azon szintén az 1. világháború előtt Magyar Királyság határait lehetett látni. Az az ügy főleg a horvátoknál és a románoknál verte ki a biztosítékot.

Die Welt Sem a kelet-európaiak, sem az egykori keletnémetek nem tudják, milyen srófra járnak az agyak Kremlben, és a Lengyelországot ért rakétacsapás óta az is világos, nem tudják megmondani, mi történik a háborúban, vagyis, hogy mi a hazugság és mi a propaganda – állapítja meg a konzervatív lap főkommentátora. Jacques Schuster szerint Oroszország túl messze van és túl zárt, így nem lehet egykönnyen felmérni.

Így amikor az ukránok visszaszerezték Herszont, a legtöbb elemző ujjongott, csak azt felejtette el, hogy az oroszok saját maguktól vonultak ki, és a folyó túlpartján építettek ki állásokat. Valahogy az sem tűnt fel, hogy az orosz lakosság többsége nem tekinti vereségnek a város elvesztését.

Viszont nagy hála illeti meg az amerikai elnököt, aki a hidegháború gyermeke. Akkor került be a szenátusba, amikor az elrettentés úgy, ahogy gondoskodott a nemzetközi stabilitásról. Ezért feltételezhető, hogy Washington többet tud az oroszokról, mint a német megfigyelők. Mégis látnivaló, hogy működik az elriasztás mechanizmusa. Mert amikor az USA bejelentette, hogy nem az orosz fél lőtte ki a lengyel földön becsapódott két rakétát, szóvivője útján Putyin megköszönte a visszafogott és profi amerikai hozzáállást. Vagyis minél erősebb a Nyugat, annál kevésbé van kedve a Kremlnek, hogy kiterjessze a hadműveleteket.

Neue Zürcher Zeitung Ha valakinek ilyen szövetségese van, akkor annak már nincs is szüksége ellenségre – hangsúlyozza a török elnökről a kommentár, amely egotripnek minősíti, amit Erdogan művel. Hiszen az hónapok óta gátolja Svéd- és Finnország belépését a NATO-ba, kardcsörtető a görögökkel szemben az Égei-tengeren, Szíriában és Irakban pedig háborút vív a kurdok ellen.

Ám bármennyire is nehéz partner, stratégiailag és geopolitikailag túlságosan is fontos, így nem lehet nélkülözni. Hídfő az ázsiai térségben, regionális nagyság, a katonai szervezet 2. legnagyobb hatalma. És a háborúval csak nőtt a jelentősége. Jó viszony fűzi Putyinhoz, ennélfogva kiemelt szerephez juthat a béketárgyalásokon. A két elnök szellemi társ, egyformán gyűlölik a liberális korszerűséget.

A török államfő már ott tart, hogy csatlakozni kíván a Sanghaji Együttműködési Szervezethez, noha ez az autokrata klub a fennálló nemzetközi rend megbuktatását hirdette meg célként. Erdogan a NATO-ban ott okoz gondot, ahol csak tud. Olyannyira, hogy már azon gondolkodik: háborút indít Görögország ellen több sziget megszerzésére.

De hát török földön fél év múlva választások lesznek, és az ankarai politikában mindig jól jön, ha valaki az Egyesült Államok, Európa és a kurdok ellen uszít. Így Erdogan jó eszközt lát benne a hatalom megtartására a NATO-bővítés meggátlásában. Vagyis óriási tehertétel a szervezet számára, amikor pedig egységre lenne szükség, hogy Putyint móresre tanítsák.

Kiút azonban nincs. Csakis angyali szóval lehet az erős emberre hatni.

The New York Times Paul Krugman arra számít, hogy az amerikai ellenzék a következő két évben ott tesz be a kormányzatnak, ahol csak tud, mert egyáltalán nem tekinthető normális pártnak. Nincsenek elvei, csak politikai céljai, azaz valójában teljesen fejre állt. Pedig jó esélyei voltak a félidős választásokon, hiszen magas az infláció és elégedetlenek a fogyasztók, ám a várt áttörés elmarad. A Nobel-díjas közgazdász szerint ilyenkor az volna a követendő, hogy mérsékli álláspontját, kompromisszumokkal próbálkozik, tehát hogy legalább valamennyit meg tudjon valósítani követelései közül.

Ehelyett a republikánusok azt közölték, hogy mindenekelőtt a Biden-család ellen kívánnak vizsgálatot indítani. Vagyis nem segítenek kormányozni Amerikát, ezért a demokratáknak fel kell készülniük a politikai szabotázs megakadályozására. Két oka van annak, hogy a jobboldal ilyen mértékben romboló és felelőtlen lesz:

Az egyik, hogy csak igen csekély többségre támaszkodhat a képviselőházban, ezért mindenkire szüksége lesz, tehát a szélsőségesek és az elnökválasztás eredményének meghamisítói fognak diktálni a frakcióban.

A másik, hogy egyre jobbak a gazdasági kilátások, ezért a demokraták ellentábora mindent megtesz, hogy ezt megkontrázza. Ily módon a Biden-adminisztrációnak még a mostani törvényhozás idejéből hátralévő pár hét alatt keresztül kell vinnie a kulcsfontosságú döntéseket, beleértve az Ukrajnának küldendő támogatást. Egyben pedig folyamatosan ostoroznia kell ellenfelét annak szélsőségességéért, és azért, hogy az nem tesz meg mindent az amerikai életek javításáért.

Ez már az elnöknek is bejött a hónap elején tartott választás során, pedig mennyire óvták tőle a szakértők. Ám ezzel a módszerrel a demokraták mérsékelhetik a kárt és a rossz fiúkkal fizettethetik meg a politikai dúlás árát.